Lengyel–litván–lovagrendi háború (1409–11) forrásának megtekintése

{{Katonai konfliktus infobox
|konfliktus= 1409-11-es lengyel-litván-lovagrendi háború
|kép= Matejko Battle of Grunwald.jpg
|képfelirat=''A [[grünwaldi csata]]'' ([[Jan Matejko]] festménye)
|kontextus= [[A Német Lovagrend háborúi|<span style="color: #444444">A Német Lovagrend háborúi</span>]]
|helyszín= [[Szamogitia]], [[Litvánia|Nyugat-Litvánia]], [[Gdańsk|Gdańsk (Danzig)]] és [[Malbork|Malbork (Marienburg)]] vidékén, [[Lengyelország az utolsó Piastok és az Anjouk korában (1320–86)|Észak-Lengyelországban]], valamint [[Kujávia|Kujáviában]]
|dátum= [[1409]]. [[augusztus 1.]] – [[1411]]. [[február 1.]]
|eredmény= [[Lengyel–Litván Unió|Lengyelország–Litvánia]] döntő, visszafordíthatatlan vereséget mér a [[Német Lovagrend|teuton lovagokra]]
|ok= Szamogitia litván tartományt a lovagrend [[1404]]-ben elfoglalta és [[1408]]-ban a terület felkelt a hódítók ellen
|területváltozások= [[Litvánia]] visszanyeri Szamogitiát, Lengyelország pedig [[Dobrzyń]]t és vidékét
|támadó= [[Fájl:Herb_Rzeczypospolitej_Obojga_Narodow.svg|22px]]&nbsp;[[Lengyel–Litván Unió|Lengyelország-Litvánia]]<br />[[Fájl:Coat_of_arms_of_Moldavia.svg|22px]]&nbsp;[[Moldva (fejedelemség)|Moldva]]<br />[[Fájl:Coat of Arms of Veliky Novgorod.png|22px]]&nbsp;[[Novgorod]]
|védekező= [[Fájl:Teutonic order COA drawing.png|22px]]&nbsp;[[Német Lovagrend|Teuton Lovagrend]]<br />[[Fájl:Blason France moderne.svg|22px]]&nbsp;[[Francia Királyság]]<br />[[Fájl:Banner of the Holy Roman Emperor without haloes (1400-1806).svg|22px]]&nbsp;[[Német-római Birodalom]]<br />[[Fájl:Armoiries Hongrie ancien.svg|22px]] [[Magyar Királyság]]
|parancsnok1= [[Fájl:Herb Jagiellonów.PNG|22px]]&nbsp;[[II. Ulászló lengyel király|II. (Jagelló) Ulászló]] lengyel király<br />[[Fájl:COA of Gediminaičiai dynasty Lithuania.svg|22px]]&nbsp;[[Vytautas litván nagyfejedelem|Nagy Vitold]] litván nagyfejedelem<br />[[Fájl:Kiejstut seal 1379.PNG|22px]]&nbsp;[[Simon Lingwen]] litván-novgorodi herceg<br />[[Fájl:Icone Moldavie.gif|22px]]&nbsp;[[I. Sándor moldvai fejedelem|Sándor moldvai fejedelem]]<br />[[Jalal ad-Din]]
|parancsnok2= [[Fájl:Ulrich von Jungingen COA.svg|22px]]&nbsp;[[Ulrich von Jungingen]] teuton nagymester<br />[[Fájl:Wallenrode-Scheibler283ps.jpg|22px]]&nbsp;[[Friedrich von Wallenrode]] porosz marsall<br />[[Fájl:Wg thueringen.gif|22px]]&nbsp;[[Heinrich von Plauen]] komtur, a Marienburg parancsnoka<br />[[Fájl:Wg kuechmeister.gif|22px]]&nbsp;[[Michael Küchmeister von Sternberg]] tanácsos<br />[[Fájl:Boucicaut.svg|22px]]&nbsp;[[Jean Le Maingre]]<br />[[Fájl:Coat of arms Grand Duchy of Luxembourg.png|22px]]&nbsp;[[Zsigmond magyar király|I. (Luxemburgi) Zsigmond]] magyar király és német-római császár<br />[[Stiborci Stibor]]
|haderő1= '''Teljes haderő:'''<br />kb.&nbsp;50&nbsp;000 fő<br />köztük novgorodi, fehérorosz, szmolenszki és ukrán ezredek, cseh zsoldosok, szerbek&nbsp;(?)<br />'''Moldva hozzájárulása:'''<br />900 gyalog, 25 lovas<br />'''Tatár csapatok:'''<br />kb.&nbsp;2000 lovas
|haderő2= '''Teljes haderő:'''<br />kb.&nbsp;45&nbsp;000 fő<br />köztük angol zsoldos íjászok és poroszok<br />'''A Német-római Birodalom hozzájárulása:'''<br />német zsoldosok és lovagok (a hadbalépéskor a magyar és a német haderő létszáma nem ismert)<br />'''Franciaország hozzájárulása:'''<br />kb.&nbsp;150 lovag
|veszteségek1=
|veszteségek2=
|egyéb=A [[Magyar Királyság]] és a [[Német-római Birodalom]] csak [[1411]]-ben lépett hadba [[Lengyelország]] ellen
|}}
{{1409–11-es lengyel–litván–lovagrendi háború csatái}}
Az '''1409–11-es lengyel–litván–lovagrendi háborút''' a lengyelek '''nagy háború'''nak nevezik ([[lengyel nyelv|lengyelül]]: ''Wielka wojna''), melyben kemény harcban leverték a [[14. század]] eleje óta őket fenyegető [[Német Lovagrend]]et. A kereszteslovagok a [[Balti-tenger|tengermelléki]] területek birtoklásával önálló államot épített ki [[1226]] és [[1290]] között a [[Poroszország (történeti)|történeti Poroszországban]] és [[Ó-Livónia|Ó-Livóniában]] (ma [[Lettország]] és [[Észtország]]) területe.
A csata döntő ütközete a késő középkor egyik legnagyobb szárazföldi nyílt csatája, a mára fogalommá vált [[grünwaldi csata]], ahol a lovagok hadát teljesen megsemmisítették (nem ez volt az első megsemmisítő vereségük, de ilyen nagy létszámú rendi sereget eddig sehol sem zúztak porrá a háborúi során).
== Előzmények ==
A [[Német Lovagrend]] a [[14. század]]ban már agresszív expanziót folytatott keresztény országok ellen, s [[1309]]-től [[1343]]-ig több ízben megtámadta [[Lengyelország az utolsó Piastok és az Anjouk korában (1320–86)|Lengyelországot]]. A lovagok egyre-egyre nagyobb és nagyobb területeket akartak szerezni, hogy az őket támogató [[Hanza-szövetség]] nyersanyag és gabona szerzésre irányuló igényeit kielégítsék.
[[Litvánia|Litvániát]] is több ízben megpróbálta meghódítani, s az orosz területek felé terjeszkedni. E három ország, ami akkoriban egymással is szöges ellentétben állt és nem utolsósorban a tatár hódítók ellen is harcolnia kellett, egyelőre teljesen képtelen volt összefogni egymással.
A lengyelek ugyan szövetséget kötöttek már a [[14. század]]ban a litvánokkal, de az egyelőre még nem vezetett eredményre.
[[1370]]-ben viszont megkötötték a [[magyar–lengyel unió|magyar–lengyel perszonáluniót]], s az [[Anjou-ház (Capeting)|Anjou-ház]]ból való [[I. Lajos magyar király|I. Lajos]] [[Magyar Királyság|magyar király]] kapta meg a lengyel trónt. [[Magyarország]]–[[Lengyelország az utolsó Piastok és az Anjouk korában (1320–86)|Lengyelország]] legyőzhette volna együtt a [[Német Lovagrend|német lovagokat]], de erre nem került sor.
Lajos halála után [[Hedvig lengyel királynő|Hedvigre]] ''(Jadwiga)'' ruházta [[Lengyelország]]ot. [[1385]]-ben [[Algirdas litván nagyfejedelem]] fiát ''Jogailá''t választotta a férjéül, aki katolizált és keresztségben az Ulászló nevet kapta és [[I. Ulászló lengyel király|II. (Jagelló) Ulászló]] néven lengyel király lett. A [[krevai unió]] a [[Lengyel–Litván Unió|lengyel-litván állam]] létrejöttét is jelentette, de komoly gondokat is örökölt a [[Litván Nagyfejedelemség]]től.
Az egyik, noha [[Litvánia]] hivatalosan keresztény állam volt (előbb ortodox, majd katolikus) de nem tudta a litvánok körében elterjeszteni teljesen a katolicizmust, sőt még az ortodox vallást sem. A régi pogány kultuszok még szívósan éltek a [[16. század]]ig, egészen a reformáció koráig. Másik ok, hogy a [[Litván Nagyfejedelemség]] lakossága döntő többségében keleti szláv (ukrán, fehérorosz és orosz) nemzetiségű a [[14. század]]i terjeszkedések ezen területek rovására és a tatárok ellen folytatott expanzió eredményeként. Ezeket a népeket meg sem próbálták a nyugati keresztény hitre téríteni.
[[Litvánia]] belső viszályoktól is szenvedett, nemcsak a soknemzetisége miatt, hanem a hatalmi villongások okán.
A litván fejedelem ekkoriban [[Vytautas litván nagyfejedelem|Vitold]] volt, [[II. Ulászló lengyel király|Jagelló Ulászló]] unokaöccse, akinek a hatalmát korlátozni kívánta, míg [[Litvánia|Litvániában]] a maga központi hatalmát akarta erősíteni, s az ország feletti teljes hatalmat megszerezni. Vitold ebbe nem nyugodott bele és többször fegyveresen összecsapott vele, míg keletről a tatárok támadtak.
Vitold összefogott a [[Német Lovagrend]]del aki igyekezett megosztani a [[Lengyel–Litván Unió]]t, s a litván fejedelmet a lengyel király elleni harcában gyakran fegyverrel támogatta.
A [[Német Lovagrend]] amúgy [[1385]] óta már elég nehéz helyzetben volt, hisz a sokkal nagyobb területű, egységesedő [[Lengyel–Litván Unió|Lengyelország-Litvániával]] kevés eséllyel vehette fel a harcot. Egyrészt azért, mert korábban a [[Német-római Birodalom]]ból segítségükre jövő keresztesekkel állandó háborúkat tudott folytatni, s meghódítani a [[Baltikum|kelet-balti]] területeket. Keresztesekkel harcoltak katolikus lengyelek ellen. A [[15. század]]tól már aligha hívhatott segítségül kereszteslovagokat, ezért egyre többször alkalmazott német zsoldosokat, amihez szükséges pénzt egyfelől az adókból teremtette elő, mely elégedetlenséget szült az országán belül. Ekkor azonban még hatalma teljében volt, erős gazdasággal, amely még tompította az elégedetlenséget. [[Lengyelország]]nak – amely [[1309]] óta el volt zárva a [[Balti-tenger]]től –, nagyon is szálka volt a szemében a lovagrend. Eddigi terjeszkedését még nagy nehezen visszafogta, de kisebb területeket (mint [[Dobrzyń nad Wisłą|Dobrzyńt]]) elvesztett.
Végül a lovagok szembefordultak Vitolddal és az ő, valamint Ulászló közös ellenségét [[Švitrigaila litván nagyfejedelem|Švitrigaila litván nagyfejedelmet]] támogatták. Az ellenük folytatott háborúban [[Lengyel–Litván Unió|Lengyelország–Litvánia]] elvesztette [[Szamogitia]] litván tartományt ([[1404]]).
A lengyelek és a litvánok ekkor már ténylegesen is összefogtak.
== A Német Lovagrend szövetségesei ==
Vitold egyelőre két évig még Švitrigaila ellen harcolt, s [[1408]]-ban kezdhették meg a közös hadjárat intézését.
[[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] magyar–német uralkodó, akinek családját már régen segítette a [[Német Lovagrend]], jelentős támogatást adott a teutonoknak, s [[brandenburg]]i birtokai egy részét is megvételre kínálta fel, amikor pénz szűkében volt. A lovagrendi nagymester [[Ulrich von Jungingen]] tőle várta a legnagyobb segítséget a lengyelek és litvánok ellen, akivel már érlelődött az összecsapás.
== A háború ==
[[1408]]-ban Vitold rávette a [[Szamogitia|szamogétokat]] a lázadásra, s azok fel is keltek a [[Német Lovagrend|teuton lovagok]] ellen. Zsigmond szövetségre lépett a lovagokkal, kitiltott minden lengyelt [[Magyarország]]ról és [[Németország]]ból, szigorúan megtiltotta akár a cseheknek, akár a magyaroknak, hogy segítsék a lengyeleket. Ennek ellenére rengeteg magyar és cseh (utóbbiak részéről [[Jan Žižka]]) szolgált a lengyel király seregében.
[[Ulrich von Jungingen|von Jungingen]] maga mögött érezvén Zsigmond támogatását [[1409]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] hadat üzent [[Lengyel–Litván Unió|Lengyelország-Litvániának]].
A [[német Lovagrend|német lovagok]] benyomultak [[Kujávia|Kujawyba]], míg a litvánok Szamogitiába. A következő évben a lengyelek visszavágtak és [[június 24.|június 24-én]] elfoglalták Bromberget (ma [[Bydgoszcz]], [[Lengyelország]]).
Ugyanebben az évben a nagymester három határ menti várat romboltatott le. Ez az útvonal szabad volt így a rendi székhely [[Malbork|Marienburg]] felé, miközben a lengyelek [[Gdańsk|Danzig]] ellen folytattak a támadásokat.
Vitold [[Hrodna]] mellett összevonta csapatait, majd egyesült Ulászlóval és [[június 30.|június 30-án]] benyomult porosz területekre, azzal a céllal, hogy elfoglalja Marienburgot. A szövetségeseknek nem kellett tartaniuk támadástól a [[Német-római Birodalom]] részéről, mert Zsigmondot lekötötte a [[Velencei Köztársaság]] elleni háború.
A lovagrendi sereg erőit [[Ryn|Rhein (Ryn)]], [[Klaipėda|Memel (Klaipėda)]], [[Świecie|Schwetz (Świecie)]], [[Giżycko|Lötzen (Giżycko)]] és [[Neman|Ragnit (Neman)]] területéről vonta össze és vonult a benyomuló [[Lengyelek|lengyel]]-[[Litvánok|litván]] haderő ellen, amit erősítettek orosz, ukrán, fehérorosz, román, tatár és cseh nemzetiségű katonák igen nagy létszámban, míg a németek támogatására a birodalomból lovagok és zsoldosok jöttek.
A szövetséges erők néhány kisebb-nagyobb csatározás után [[Grunwald|Grünwald (Grunwald)]] községnél találták szembe magukat a nagymester vezette főerőkkel.
=== A grünwaldi csata ===
{{Bővebben|Grünwaldi csata}}
[[1410]]. [[július 15.|július 15-én]] a lovagrendi sereg és az egyesült lengyel–litván hadsereg összecsapott Grünwaldnál. A lovagok a balszárnyukat ért litván támadást visszaverték, és fokozatosan szorították vissza a Vitold vezette litván és orosz csapatokat, míg Ulászló a másik szárnyon a németeket szorongatta. Vitold erőit szétverték, így a német balszárny visszatérhetett a csatába, és a lengyelek hátába került. Vitold is összeszedte magát és hátba támadta a német balszárnyat, amit a lengyelekkel közösen megsemmisítettek. A két fél ellentámadásba lendült, és bekerítette a teljes teuton sereget, majd megsemmisítette. Bár vitatkoznak még ma is veszteségeket illetően, vannak akik szerint a [[Német Lovagrend|teuton lovagok]] 22-28 ezer embert vesztettek (ez eredeti állományuk több mint kétharmada lenne), míg a lengyelek vesztesége sem lehet csekély (állítólag 20 ezer fő).
A vereség katasztrofális volt a lovagrendre nézve azért, mert nagy katonai erejéből állt a hatalma, amivel [[Poroszország (történeti)|Poroszországot]] és [[Livónia|Livóniát]] a hatalma alatt tartotta. A városok nagy önállósággal rendelkeztek, de a lovagrend potenciális hadereje egyensúlyt tartott velük szemben.
A vereség a Hanza-szövetségre is negatív hatással volt.
== A háború további eseményei ==
[[Gdańsk|Danzig]] városa elismerte urának Ulászlót a győzelem után. A lengyelek a következő több mint egy hónapban [[Malbork|Máriavár]] ostromával foglalkoztak, de a lovagok visszaverték őket. Ellenben [[Cronei csata|Crone]] mellett, az ősszel a rend még egy vereséget szenvedett a lengyelektől számbeli fölényük ellenére.
[[1411]]. [[február 1.|február 1-jén]] az [[első thorni béke]] lezárta a Nagy Háborút. Ebben a lovagok lemondtak [[Dobrzyń]]ról és vidékéről [[II. Ulászló lengyel király|II. (Jagelló) Ulászló]], [[Szamogitia|Szamogitiáról]] Vitold javára, [[Gdańsk|Danzig]] pedig megmaradhatott a rend kezében. Katonai erejük azonban megtört, s politikai és gazdasági pozíciójuk is gyors hanyatlásnak indult.
Ulászló nem sokkal ezután legyőzte Zsigmondot [[Bártfa|Bártfánál]], aki a rend segítségére sietett.
== A lovagrend további vereségei ==
Szamogitia visszaszerzésére és a lengyelekkel szembeni revánsra [[1414]]-ben és [[1422]]-ben még két két támadást intézett. Mindkét esetben súlyos vereséget szenvedett ellenségeitől és a [[Mełnói béke|mełnói békében]] végleg lemondott Szamogitiára támasztott igényéről.
Mikor a lengyel–litván unió ideiglenesen megszűnt a lovagok szövetkeztek korábbi támogatottjukkal, Švitrigailával, hogy elégtételt vegyenek II. Ulászlón. A lengyel királlyal két háborút vívtak ([[1431]]–[[1432|32]], [[1435]]), s [[1433]]-ban a lengyelek és cseh táboriták közös hadjárata söpört végig országukon. Mindhárom esetben leverték őket.
== A Német Lovagrend bukása ==
Az országban a gazdasági hanyatlás, az elrontott reformok súlyos következményei és az adóemelések komoly lázongáshoz vezettek a városok és porosz-német nemesség részéről. [[1440]]-ben megelégelve a lovagok uralmát megalakították a [[Porosz Szövetség]]et, amely szövetkezett Lengyelországgal. A lengyelek [[1454]]-ben kirobbantották a [[tizenhárom éves háború]]t, amely a lovagrend végét jelentette. [[1466]]-ra a rend nemcsak porosz területei felét, hanem önállósága jelentős részét is elvesztette.
A háború ütközetei: [[Bormber ostroma|Bromberg]], [[Gilgenburgi csata|Gilgenburg]], [[Kurzętniki csata|Kurzętnik]], [[Grünwaldi csata|Grünwald]], [[Máriavár ostroma (1410)|Máriavár]], [[Rehdeni csata|Rehden]], [[Cronei csata|Crone]], [[Soldau ostroma|Soldau]], [[Tucheli csata|Tuchel]], [[Golubi csata|Golub]]
== Források ==
* Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum [[Budapest]] [[2004]].
* [http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khaf/0/14129/2 Sulinet – Diákok munkája: Lovagrendi Állam a Baltikumban – A rend hanyatlásnak indul]
* [https://web.archive.org/web/20080305235509/http://sik.szepi.hu/KIADVANY/kolf3/lovag2.html Vajda Tamás: A Német Lovagrend a Baltikumban]
{{A Német Lovagrend és Lengyelország háborúi}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor}}
[[Kategória:A Német Lovagrend háborúi]]
[[Kategória:Litvánia történelme]]
[[Kategória:Lengyel–litván kapcsolatok]]