Lop-nór forrásának megtekintése

{{Tó infobox
| név                = Lop-nór
| helyi név          =
| kép                = Basin of Lop Nur 90.25E, 40.10N, Kum Tagh and Astin Tagh.jpg
| képaláírás         = A Lop nór kiszáradt medre (műholdfelvétel)
| országok           = [[Kína]]
| hely               =  [[Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület]]
| vízgyűjtő          =
| típus              =
| források           =
| lefolyások         =
| tó hosszúság       =
| tó szélesség       =
| terület            =
| átlagos mélység    =
| maximális mélység  =
| térfogat           =
| parthossz          =
| magasság           =
| szigetek           =
| települések        =
| szélesség          = N
| szélességi fok     = 40
| szélességi ívperc  = 10
| szélességi ívmásodperc =
| hosszúság          = E
| hosszúsági fok     = 90
| hosszúsági ívperc  = 35
| hosszúsági ívmásodperc =
| pozíciós térkép    = Kína
|szöveg pozíciója       =
| imagemap sablon    =
| térkép             =
| térképméret        =
| térképaláírás      =
}}
A '''Lop-nór''' [[Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület|Hszincsiangban]], a [[Tarim-medence]] legmélyebb pontján, a [[Lop-sivatag]]ban elhelyezkedő egykori tó. A [[Föld]] legnagyobb (10 000&nbsp;km²), és a tengertől legmesszebbre fekvő lefolyástalan sóstava volt. A Kum-darja mellékfolyójának átmeneti elapadása után 1921-ben töltődött fel utoljára, majd 1958 és 1961–62 között végleg kiszáradt. A tómederben  barna földréteg, és kőkemény, vékony sóréteg felett sós mocsár húzódik. A kiszáradt tómeder a felvételeken koncentrált körökből álló „fülkagyló”ra hasonlít, a rétegekben kiemelkedő sólerakódás miatt.
A mintegy 780 m magasságban fekvő híres „vándorló tó” 2000 éve még körülbelül 20 000 km² területű lehetett, de később fokozatosan összehúzódott. Az erre járt felfedezők ([[Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij|Nyikolaj Przsevalszkij]], [[Sven Hedin]], [[Stein Aurél]]) mindig más helyütt találták meg. Egyrészt tápláló folyói, a [[Tarim (folyó)|Tarim]] és a [[Koncse-darja]] is gyakran változtatták medrüket, másrészt a mindenkori sekély tómedence általában gyorsan feltöltődött hordalékkal, kivált sóval, és a víz átmozgott egy másik területre. A Lop-nór haldoklása természetes folyamat volt, a végső lökést azonban a Tarim vizének 1952-ben történt mesterséges elterelése adta meg. A természeti környezet súlyos károsodását eredményezték az 1964 és 1996 között ebben a térségben végrehajtott kínai nukleáris kísérleti robbantások.{{refhely|Ázsiaföldr|140. o.}} A 20. század végén ökológiai okokból megkísérelték újraéleszteni a Lop-nórt a [[Boszten-tó]]ból elvezetett vízzel. A kudarc után lemondtak erről a projektről, utakat építettek a területen és ásványkincsek után kutatnak.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Fordítás==
*{{Fordítás|de|Lop Nor}}
==Források==
*{{hely|Ázsiaföldr}}{{CitLib|szerző=Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk)|cím=Ázsia regionális földrajza|hely=Budapest |kiadó=ELTE Eötvös Kiadó|év=1998 |sorozat= |isbn=9789632840215}}
*{{cite web|url=http://dsr.nii.ac.jp/rarebook/06/index.html.en |title=Hedin, the Man, who Solved the Mistery of the Wandering Lake: Lop-Nor and Lou-lan|year=2007|author=Makiki Onishi, Asanobu Kitamoto |publisher=Digital Silk Road |format=|accessdate=2020-3-3|language=angol}}
{{portál|földrajz||Kína|-}}
[[Kategória:Kína tavai]]
[[Kategória:Lefolyástalan tavak]]
[[Kategória:Kiszáradt tavak]]