Louise Françoise de La Baume Le Blanc forrásának megtekintése

{{Királyi személy infobox
 | név = Louise de La Vallière
 | teljes név =
 | kép = La Duchesse de la Vallière Pierre Mignard.jpg
 | képaláírás =
 | uralkodóház =
 | születési név =
 | születési dátum = [[1644]]. [[augusztus 6.]]
 | születési hely = [[Tours]]
 | halálozási dátum = [[1710]] . [[június 7.]] {{életkor-holt|1644|08|06|1710|06|07}}
 | halálozási hely = [[Párizs]]
 | temetés dátuma =
 | nyughelye = [[Párizs|Szent Rókus-templom]]
 | édesapa = Laurent de La Vallière
 | édesanya = Françoise Le Provost
 | testvér =
 | házastárs =
 | szerető = [[XIV. Lajos francia király]]
 | gyermekei = -
 | rang =
 | tisztség = ''[[Francia uralkodók szeretőinek listája|maîtresse-en-titre]]''
 | díjak =
 | vallás = [[Római katolikus egyház|római katolikus]]
 | aláírás =
 | aláírásméret =
 | címer =
 | címerméret =
 | wikicommons = Louise de La Vallière
}}
'''Louise de La Vallière''' (született: ''Louise Françoise de La Baume Le Blanc''; [[Tours]], [[Francia Királyság]], [[1644]]. [[augusztus 6.]] – [[Párizs]], [[Francia Királyság]], [[1710]] . [[június 7.]] ), Vaujours hercegnője, udvarhölgy, [[XIV. Lajos francia király]] [[Francia uralkodók szeretőinek listája|hivatalos szeretője]] ({{franciául|maîtresse-en-titre}}).
==Élete==
=== Ifjúkora ===
[[Fájl:Le Château de la Vallière.jpg|bélyegkép|balra|180px|La Vallière kastély, [[Reugny (Indre-et-Loire)|Reugny]]]]
[[1644]]-ben született [[Tours]]-ban. Édesapja, Laurent de la Baume le Blanc később felvette a ''de La Vallière'' nevet, egy kisebb, [[Amboise]] közelében, [[Reugny (Indre-et-Loire)|Reugny]]-ben fekvő saját birtoka, a La Vallière uradalom neve után. Az apa, Laurent de la Vallière elhunyt [[1651]]-ben. Az özvegyen maradt feleség, Françoise Le Provost, Louise Françoise édesanyja, hamarosan újra férjhez ment, és csatlakozott a ''[[Monsieur (ancien régime)|Monsieur]]nek,'' [[Gaston orléans-i herceg]]nek (1608-1660), [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]] (1601–1643) öccsének udvartartásához a [[Loire]]-menti [[Blois]]-ban. (Gaston királyi herceg, mint XIII. Lajos király legidősebb öccse [[1638]]-ig a trón várományosa volt. Ebben az évben a királynak váratlanul fia született. A trónörökös, a későbbi [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos király]] születése elütötte Gaston herceget az első helytől a trónöröklésre jogosultak sorában, ekkor költözött családjával [[Blois]]-ba.
Az ifjú Louise Françoise gondtalan gyermekéveket töltött a blois-i kastélyban, ahol együtt nevelkedett Gaston gyermekeivel, a herceg első házasságából való ''Grande Mademoiselle''-lel, azaz Annával, Montpensier hercegnőjével (1627–1693) és mostohatestvéreivel. Az orléans-i herceg [[1660]]-ban bekövetkezett halála után özvegye, Bourbon Margit lotaringiai hercegnő ''(Marguerite de Bourbon, duchesse de Lorraine)'' [[Párizs]]ba, a [[Palais de Luxembourg|Luxembourg Palotába]] költözött, a kíséretéhez tartozó 16 éves Louise Françoise-zal együtt.
=== A királyi udvarnál ===
Befolyásos rokonának, Mademe de Choisy-nak közbenjárására Louise Françoise de La Vallière [[1661]]-ben átkerült a ''[[Madame (ancien régime)|Madame]]''-nak, azaz [[Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnő|Angliai Henrietta Annának]] ''(Henriette d’Angleterre,'' 1644–1670), az orléans-i hercegnének kíséretébe. Henrietta Anna hercegnő a kivégzett [[I. Károly angol király|I. Károly]] [[A Brit-szigetek uralkodóinak listája|angol király]] leánya, [[Fülöp orléans-i herceg (1640–1701)|Fülöp orléans-i herceg]]nek (1640–1701), [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] öccsének, a ''[[Monsieur (ancien régime)|Monsieur]]nek'' első felesége volt. Henrietta [[1661]]-ben igen szemrevaló ifiasszonyként csatlakozott az udvarhoz [[Fontainebleau]]-ban. [[Homoszexualitás]]ra és pederasztiára hajló férje mellett hamarosan szoros családi barátságba keveredett sógorával, Lajossal, ami kisebb botrányt és románcról szóló pletykákat keltett az udvarnál.
A híreszteléseket elfojtandó, a korban szokásos „paraván” ''(paravent)'' stratégiát alkalmazták. Az udvartartásból kiválasztottak egy fiatal hölgyet, akinek király nyíltan udvarolhatott, hogy az udvar figyelme elterelődjék a [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] és sógornője, a ''Madame'' között szövődő idillről. Louise Françoise de La Vallière 17 éves volt ekkor, és úgy tudták, titokban már kezdettől fogva szerelmes volt királyába. Őt választották ki a látszat-udvarlásra. [[XIV. Lajos francia király|Lajos]] azonban gyorsan rabja lett saját játékának, és Louise Françoise-t megtette saját első [[királyi szeretők|kegyencnőjének]], alig két hónappal [[Fontainebleau]]-ba érkezése után.
===A király kegyencnője===
E mindenki számára köztudott viszony, bármennyire diszkréten folytatták is, tiltakozást váltott kis az udvar erkölcsösebb tagjaiból és az egyházi emberekből, köztük [[Jacques-Bénigne Bossuet|Bossuet]]-ből, a híres hitszónokból. [[Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnő|Stuart Henrietta orléans-i hercegné]] szarkasztikus megjegyzéseket engedett meg magának. A mélyen hívő király [[1663]]-tól kezdve megtagadta a [[szentáldozás]]t.
[[Nicolas Fouquet]] márki, a királyi tárnokmester ''(surintendant des finances)'' saját szövetségesévé akarta tenni Louise Françoise-t, mint a királyhoz közel álló személyt. Felajánlott neki {{formatnum:20000}} spanyol aranyat ''([[pistole]])''-t, baráti ajándékként. A leány visszautasította, de a király tudomást szerzett az ajánlatról. Az ügy tovább fokozta a király gyanakvását Fouquet-val szemben, amely [[1661]]-ben a tárnokmester bukásához vezetett.
[[1662]] februárjában viharos jelenetre került sor, amikor Louise Françoise nem akarta elárulni királyi szeretőjének a [[Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnő|Henrietta hercegné]] (a ''Madame)'' és Guiche grófja között szövődött házasságtörő viszonyt. A leány egy Chaillot-i kolostorba menekült, Lajos azonnal utánament. Louise Françoise ellenségei, köztük [[Olympia Mancini|Olympe Mancini]], Soissons grófnéja ([[Jules Mazarin|Mazarin bíboros]] unokahúga) beárulta viszonyukat [[Ausztriai Mária Terézia francia királyné|Mária Terézia királynénak]] (1638–1683). Louise Françoise-t azonnal eltávolították a ''[[Madame (ancien régime)|Madame]]'' szolgálatából, és a [[Palais-Royal]]-ba költöztették. [[1663]] decemberében itt hozta világra első gyermekét, Charles-t, akit [[Jean-Baptiste Colbert|Colbert főminiszter]] bizalmi emberei vettek gondozásukba.
[[Fájl:Lely-Vallière-et-ses-enfants-Rennes.jpg|bélyegkép|jobbra|Louise de La Vallière, két gyermekével<br/>([[Peter Lely]] festménye)</small>]]
[[Fájl:Louise de la Valliere.jpg|bélyegkép|jobbra|Louise de La Vallière és gyermekei]]
Louise Françoise de La Vallière öt gyermeket szült a [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajostól]] , akik közül a két legfiatalabb érte el a felnőttkort, őket a király később törvényesítette:
* Charles (1663–1665), kisgyermekként meghalt,
* Philippe (1665–1666), kisgyermekként meghalt,
* Egy kislány, csecsemőként meghalt.
* Marie Anne de Bourbon (1666–1739), [[Blois]] első kisasszonya, aki [[1680]]-ban feleségül ment [[I. Louis Armand de Bourbon-Conti]]-hoz, a ''[[II. Louis de Bourbon-Condé|Nagy Condé]]'' herceg unokájához.
* Louis de Bourbon (1667–1683), Vermandois grófja, aki [[1683]]-ban elesett a harctéren [[Kortrijk|Courtrai]]-nál, [[Flandria|Flandriában]].
[[Ausztriai Anna francia királyné|Ausztriai Anna anyakirályné]] [[1666]] januárjában bekövetkezett halála után [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] nyilvánosan kihirdette Louise Françoise de La Vallière kisasszonnyal való viszonyát. A fiatal kegyencnő nem örült ennek, ő jobban kedvelte a bizalmas együttlétek során megnyilvánuló gyengéd kapcsolatot, mint a királlyal való nyilvános viszonyból fakadó zajos és kellemetlen kötelezettségeket. A ''Napkirály'' zenét, fényt és pompát kedvelő természetével ez nehezen fért össze.
Ebben a helyzetben érkezett vissza az udvarhoz [[Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart]], az ifjú szépasszony, immár Montespan márki feleségeként. [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajost]] lenyűgözte az asszony, akinek ''„szépségét a világ minden nagykövetének látnia kell”.'' A király a szeretőjévé kívánta tenni [[Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart|Madame de Montespan]]-t. Viszonyuk valószínűleg [[1667]]-ben, a [[Devolúciós háború#A flandriai hadjárat|a flandriai hadjárat]] folyamán kezdődött, ez egyben a királyi kegy vissza nem térő elhalványulását jelentette Louise Françoise de La Vallière irányában.
A rendkívüli [[Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart|Françoise Athénaïs]] lett a [[királyi szeretők|hivatalos királyi kegyencnő]]. [[1667]] májusában a király hercegséget alkotott [[vaujours]]-i birtokaiból, és felajánlotta azt régi kegyencnőjének. Mindenki előtt világos volt, hogy ez az ajándék Louise Françoise végleges kegyvesztettségét jelenti.
=== Kegyvesztése ===
Elkezdődött az az időszak, amikor a két kegyencnőnek egymás mellett kellett élnie a [[Tuileriák palotája|Tuileriák palotájában]]. [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] maga mellett tartotta Louise Françoise-t, bár csak rövid látogatásokat tett nála, mielőtt [[Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart|Montespan márkinéhez]] sietett volna. Louise Françoise abban a hiú reményben élt, hogy visszahódíthatja királya szívét, akibe még ekkor is szerelmes volt. Emiatt eltűrt minden megaláztatást a csípős nyelvű és gonoszkodásra mindig hajlamos új kegyencnőtől. [[1670]]-ben súlyos betegségbe esett, a halál leheletét érezte. Szerencsés gyógyulása után a vallás felé fordult. Írásai, a ''„Gondolatok Isten könyörületességéről”,'' megindítják az olvasót.
Egyházi emberek, [[Louis Bourdaloue|Bourdaloue]] és [[Jacques-Bénigne Bossuet|Bossuet]] tanácsára elvonult az udvartól. [[1671]]-ben a Saint Marie de [[Chaillot]]-ba költözött, de a király visszakényszerítette. Végül, [[1674]]. [[április 19.|április 19-én]], utolsó beszélgetésük során a király megengedte, hogy elmenjen. A [[karmeliták]] [[párizs]]i Saint-Jacques negyedben lévő kolostorába ''(Grandes-Carmélites du faubourg Saint-Jacques)'' költözött. Távozása nagy port vert föl, különösen a nyilvános bocsánatkérések miatt, amelyeket [[Ausztriai Mária Terézia francia királyné|Mária Terézia királyné]]hoz intézett. Röviddel ezután Louise Françoise belépett az apácarendbe, felvette a ''Louise de la Miséricorde'' nevet. A kolostorban a királyné, Bossuet és Madame de Montespan többször is meglátogatták.
[[1710]]-ben hunyt el, 36, hitbuzgóságban eltöltött év után. Annak a kolostornak temetőjében helyezték örök nyugovóra, ahol élt, távol a hercegi hitbizománytól, ahol semmi sem tanúsítja, hogy ő a világra jött.
=== Utóélete ===
[[Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon|Saint-Simon herceg]] habozás nélkül „szentnek” minősítette őt, és ezt mondta róla: ''„Boldog az a király, akinek csak olyan kegyencnői vannak, mint Madame de la Vallière…”.'' [[Charles-Augustin Sainte-Beuve|Sainte-Beuve]] író úgy ítélte, hogy [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] három leghíresebb szeretője közül Louise Françoise de La Vallière ''„kiemelkedően a legérdekesebb személyiség, és csak ő az, aki önmagában is érdekes személyiség”.''
== Alakja szépirodalomban, játékfilmekben ==
* ''Louise de la Vallière'' személye megjelenik [[Alexandre Dumas (író, 1802–1870)|Alexandre Dumas]] regényében, a ''„[[Bragelonne vikomt]]”''-ban.
* ''„Az elveszett kastély” („Le Château perdu”)'' c. francia film, készült 1973-ban, rendezte [[François Chatel]], Louise de la Vallière szerepében [[Claude Jade]], XIV. Lajos szerepében [[Michel Pilorgé]].
* ''[[A Versailles-i kastély (film)|A Versailles-i kastély]] / Ha Versailles mesélni tudna (Si Versailles m’était conté…)'' c. francia film (1954), rendezte [[Sacha Guitry]], Louise de la Vallière szerepében [[Giselle Pascal]], az ifjú XIV. Lajos szerepében [[Georges Marchal]].
* A "Versailles" c. angol tévéfilmsorozatban (2015) [[Sarah Winter]] játszotta, XIV. Lajost pedig [[George Blagden]].
== További információk ==
* http://www.loire-france.com/personnalites/divers/favorites/la-valliere.htm {{Wayback|url=http://www.loire-france.com/personnalites/divers/favorites/la-valliere.htm |date=20060331195954 }}
== Irodalom ==
* Jean-Christian Petifils: ''Louise de La Vallière,'' Perrin kiadó, [[Párizs]], 2002.
* Jean-Christian Petifils: ''XIV. Lajos,'' Perrin kiadó, Párizs, 2002.
* Ève de Castro: ''Les Bâtards du Soleil'' (A Napkirály fattyai), France Loisirs kiadó, Párizs, [[1988]].
* Simone Bertière: ''Les Femmes du Roi-Soleil (A Napkirály asszonyai),'' Fallois kiadó, 1998, <small>{{ISBN|2-253-14712-5}}</small>
* Sandra Gulland: ''A Napkirály szeretője''
== Lásd még==
* [[Francia uralkodók szeretőinek listája#XIV. Lajos (a Napkirály)|Francia uralkodók szeretőinek listája]]
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Franciaország|-|Történelem}}
{{DEFAULTSORT:Labaumeleblanc Louisefrancoise}}
[[Kategória:Francia nők]]
[[Kategória:Francia uralkodók ágyasai]]
[[Kategória:Francia történelmi személyek]]
[[Kategória:1644-ben született személyek]]
[[Kategória:1710-ben elhunyt személyek]]