Lu Hszün forrásának megtekintése

{{kétfélekínai}}
{{Író infobox
|név={{kínai|Lu Xun|Lu Hszün}}
|kép=LuXun1930.jpg
|képaláírás=
|születési dátum=[[1881]]. [[szeptember 25.]]
|születési hely=
|halál dátuma=[[1936]]. [[október 19.]] {{életkor-holt|1881|09|25|1936|10|19}}
|halál helye=
|nemzetiség=
|szülei=
|feleség=Lu Hszin
|férj=
|gyerekek=
|írói álnév=
|műfaj=[[próza]]
|irányzat=
|periódus=
|első mű=
|fő mű=
|díjak=
|weboldal=
|aláírás=
}}
'''Lu Xun''' (魯迅, [[pinjin]], hangsúlyjelekkel: Lǔ Xùn, magyaros átírással: Lu Hszün, korábbi magyar helyesírás szerint az 1970-es évekigː Lu Hszin; Wade-Giles átírás: Lu Hsün, eredeti nevén '''Zhou Shuren''' ([[egyszerűsített kínai]]:周树人; hagyományos kínai:周樹人; pinjin: Zhōu Shùrén, magyaros átírással: Csou Su-zsen) ([[1881]]. [[szeptember 25.]] – [[1936]]. [[október 19.]]) 20. századi [[Kínaiak|kínai]] [[író]], novellista, [[műfordító]], esszéíró, [[kritikus]]. A modern [[kínai irodalom]] megalapítójának tartják. Az 1930-as években a Baloldali Írók Ligájának vezetője lett. Halálát 1936-ban [[gümőkór|tuberkulózis]], [[asztma]] és más tüdőbántalmak okozták.
== Irodalmi munkássága ==
A XX. századi kínai irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi és társadalmi megújulás elkötelezett harcosa volt. Forradalmár volt, mint [[Szun Jat-szen]], de tőle eltérően nem nemzeti demokratikus, hanem osztályharcos proletárforradalmárnak vallotta magát.
Elsősorban novellákat írt. Modern elbeszélés az ötvenes években magyarul is megjelentek a Világirodalom Klasszikusai sorozatban. ''Régi mesék mai szemmel'' című kötetében átértelmezte a – Kínában széles körben ismert – régi legendákat, és ironikus új tartalommal töltötte meg azokat. Megírta a kínai novella-irodalom történetét is. Új formát is teremtett a kínai esszéirodalomban, az úgynevezett „vegyes írásokat” (caven).
Nem csak az irodalomban, a társadalmi életben is a megújulás harcos híve volt. Világosan felismerte hazája elmaradottságának okait, a kilátástalan konzervativizmust, a mindennapi romlottságot. Éles kritikái sokszor vitát váltottak ki a megújulás híveinek táborában is. Ő is óvta azonban a hagyományos kultúra értékeit.
Széles műveltségével és hatalmas munkabírásával rengeteg művet fordított kínaira. Tanulmányt írt a kelet-európai népek [[19. század]]i szabadságmozgalmai és a [[20. század]] eleji Kína társadalmi törekvései közötti párhuzamokról. Ebben szerepelteti [[Petőfi Sándor]]t és ''Szabadság, szerelem'' című versét, ami így az érettségizett kínaiak körében szinte általánosan ismertté vált.
Leghíresebb elbeszélése, az ''A-Q hiteles története'' ugyanúgy alapja a modern kínai irodalomnak, mint [[Nyikolaj Vasziljevics Gogol|Gogol]] ''Köpönyeg''-e az oroszénak.
=={{kínai|Lu Xun|Lu Hszün}} és a kínai hagyományok==
{{kínai|Lu Xun|Lu Hszün}}nek a kínai hagyományhoz fűződő viszonyát is baloldali radikalizmus jellemezte. Mivel azt az akkori politikai hatalom a társadalmi elnyomás igazolására, tartósítására próbálta felhasználni, ezért egészében elutasította azt. Ennek következtében szélsőséges következtetéseket is levont. Lebecsülte a hagyományos kínai kultúrát, és egyoldalúan a külföldi hatás haladó jellegét hangsúlyozta. 1927-ben egy előadásában mondta: „Ami pedig a kínai kultúrát illeti, igazán nem is tudom, létezik-e egyáltalán.” 1929-ben így nyilatkozott: „Senki sem tagadhatja - még a legbuzgóbb patrióták sem -, hogy kultúránk, a kínai kultúra meglehetősen elmaradott. Minden, ami új, kívülről hatolt be hozzánk”. Sőt ezt is kijelentette: „Úgy gondolom, olvassunk minél kevesebb kínai könyvet (vagy egyáltalán ne is olvassunk), de annál több külföldit.”{{refhely|Juhász|79. o.|azonos=J79}}
{{kínai|Lu Xun|Lu Hszün}}t azonban tehetsége, klasszikus műveltsége, esztétikai érzéke visszatartotta attól, hogy túlzásait a gyakorlatban is végigvigye. Egy másik nyilatkozatában így szólt: „...némely régi formák is hordozhatnak új tartalmat. Én is úgy vélem, hogy az »új irodalom« és a »régi irodalom« között nem létezhet éles választóvonal.”{{refhely|azonos=J79}}
{{kínai|Mao Zedong|Mao Ce-tung}}tól eltérően a politikai propaganda és az irodalom közé nem tett egyenlőségjelet: „...bár minden irodalom propaganda is, nem minden propaganda irodalom...” Számolt a kínai tömegek tanulatlanságával, de nem ezt tekintette irodalmi mércének: „...az olvasónak is el kell érnie bizonyos színvonalat, mindenekelőtt tudnia kell írni-olvasni.”{{refhely|azonos=J79}}
==Magyarul megjelent művei==
*''Szülőföldem. Elbeszélések''; oroszból ford. Gyöngyi László, előszó: L. Pozdnyejeva, ford. Magos László; Szépirodalmi, Bp., 1951
*''A vihar visszhangja. Elbeszélések, kisebb írások, cikkek''; oroszból ford. Makai Imre; Szépirodalmi, Bp., 1953
*''A-Q hiteles története. Válogatott elbeszélések''; ford. R. Bakonyi Vali et al., bev., jegyz. Mészáros Vilma; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 ''(A világirodalom klasszikusai)''
* Lu Hsz'''i'''n: ''Régi mesék mai szemmel'', Európa Könyvkiadó, Budapest, 1959, ford., utószó: [[Tőkei Ferenc]]
* Lu H-szünː ''Vadfüvek. Versek prózában''; ford., utószó, jegyz. Tőkei Ferenc; Magyar Helikon, Bp., 1961
* (Lengyel Béla-Vincze Flóra szerk.): A világirodalom ars poeticái, Gondolat, Budapest, 1965, benne Lu Hsz'''i'''n: Hogyan kezdtem elbeszéléseket írni?, fordította: [[Makai Imre]]
* Lu Hszün: Irodalom, forradalom, társadalom, Irodalompublicisztikai írások, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981, vál., ford. utószóː [[Galla Endre]] {{ISBN|9630725525}}
* Hajnali virágok alkonyi csokorban, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008, ford. utószó [[Galla Endre]], jegyz. Galla Endre, Kalmár Éva {{ISBN|9789630785723}}
*''Lu Hszün elbeszélései''; ford. Galla Endre, szerk. Mao Sou-fu; Viktória, Bp., 2011
*''Irodalom, forradalom, társadalom. Lu Hszün válogatott esszéi''; vál., ford., utószó, jegyz. Galla Endre; Püski, Bp., 2014
=== Antológiákban megjelent novellái ===
* Selma Lagerlöf, Tömörkény István, H. G. Wells, ... (Domokos János szerk.): Huszadik századi dekameron I-II., Válogatás századunk legjobb elbeszéléseiből, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1968; : benne Lu Hsz'''i'''n: Más szelek fújnak, fordította: [[Makai Imre]]
*Lu Hszün, Lao Sö, ... (Kalmár Éva szerk.): Huszadik századi kínai novellák (Modern Dekameron), Noran, Budapest, 2008, {{ISBN|9789639716674}}; benne Lu Hszün: Áldáskérés című novellája, fordította: Mészáros Vilma
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Források==
* {{hely|Juhász}}{{cite journal| author = Juhász Ottó | date = | year = 2012 | month =  | title = A modernizáció és a tradíció kérdései Kínában, 1840–2012 | journal =Külügyi Szemle | volume = XI | issue = 2 | pages = 75–104| id = ISSN 1587-9089}}
== További információk ==
{{commonskat|鲁迅}}
* [http://hungarian.cri.cn/1/2008/07/14/2s95719.htm Modern kínai irodalom]
* [http://moly.hu/konyvek/lu-hszun-hajnali-viragok-alkonyi-csokorban. Kalmár Éva ismertetője]{{Halott link|url=http://moly.hu/konyvek/lu-hszun-hajnali-viragok-alkonyi-csokorban. |date=2018-11 }}
{{Kínai irodalom}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|irodalom||Kína|-}}
[[Kategória:Kínai költők, írók]]
[[Kategória:1881-ben született személyek]]
[[Kategória:1936-ban elhunyt személyek]]