Ludovico Ariosto forrásának megtekintése

{{Személy infobox
|típus=költő, drámaíró
|név=Ludovico Ariosto
|kép=Titian - Portrait of a man with a quilted sleeve.jpg
|képaláírás=[[Tiziano Vecellio]] portréján, 1530 k.
|születési dátum=[[1474]]. [[szeptember 8.]]
|születési hely=[[Reggio Emilia]]
|halál dátuma= [[1533]]. [[július 6.]] {{életkor-holt|1474|9|8|1533|07|06}}
|halál helye=[[Ferrara]]
}}
'''Ludovico Ariosto''' (névváltozat: Lodovico Ariosto) ([[Reggio Emilia]], [[1474]]. [[szeptember 8.]] – [[Ferrara]], [[1533]]. [[július 6.]]) [[Olaszország|olasz]] költő, író
== Élete ==
Főnemesi család sarja volt, édesapja, Niccolò Reggio Emilia várkapitánya volt. Ariosto 10 éves korában követte apját [[Rovigo|Rovigóba]], később [[Ferrara|Ferrarába]]. [[1489]] és [[1494]] között jogot tanult, ezután érdeklődésének megfelelően [[Gregorio Elladio]] [[Spoleto|spoletói]] humanista vezetésével irodalmat.
[[1500]]-ban apja halála miatt abba kellett hagynia tanulmányait, mivel rá hárult kilenc testvére felnevelésének gondja, s ehhez a több perrel is megterhelt családi birtok önmagában kevés volt. Emiatt [[1502]]-ben elvállalta [[Canossa]] várának kapitányságát, majd [[I. Alfonz modenai herceg]] fivérének, [[Estei Hippolit]] [[bíboros|kardinálisnak]] a szolgálatába állt ([[1503]]–[[1517]]). Egyre inkább terhessé váló hivatalának 1513-ban szeretett volna véget vetni, amikor [[X. Leó pápa]] lépett trónra, de a [[Medici-család|Medici]] pápa, akinek kegyében korábban reménykedett, nem fogadta környezetébe, így vissza kellett térnie Hippolit kardinálishoz. Amikor a [[bíboros]] 1517-ben [[magyarország]]i javainak átvételére indult, Ariosto nem követte, ezért elbocsátották.
[[1518]]-ban Alfonz herceg szolgálatába lépett. [[1527]]-ben feleségül vette Alessandra Benuccit. [[1522]]-ben elvállalta [[Garfagnana]] kormányzóságát, ahol három éven át működött. Ferrarába visszatérve a Mirasole városrészben vásárolt magának egy kis kertes házat, ahol haláláig visszavonultan élt feleségével és fiával, Virginióval.
== Munkái ==
=== Kisebb művek ===
Ariostónak már korai [[olasz nyelv|olasz]] és [[latin nyelv|latin]] versei is kitűnnek játékosságukkal és közvetlenségükkel. Az írói függetlenség védelmében írta a „Szatírák" közül az elsőt, amikor megtagadta, hogy Hippolit kardinálist Magyarországra kísérje (1517), a másodikat öccséhez, Galassóhoz intézte, ebben az [[római katolikus egyház]] romlottságán elmélkedik [[Róma|Rómába]] indultában (1517. november–december). [[Szatíra|Szatírái]] közül a legérdekesebb a hetedik, egyben utolsó, amelyben fiának, Virginiónak [[ógörög nyelv|görög]] tanulmányairól szólva kemény bírálatot mond a tudósok világáról. Valamennyi szatírájában megfigyelhető, hogy szívesen és hosszan elidőzik [[önéletrajz]]i mozzanatoknál.
[[Komédia|Komédiáival]] elindította az [[ókor]] vígjátékainak és alakjainak újrafeldolgozását, a [[reneszánsz]] keretein belül keltve életre őket. Első vígjátéka a „Cassaria" (Ládakomédia, [[1507]]) volt, a második az „I suppositi" (Az elcseréltek, [[1508]]), majd hosszabb szünet után a „Negromante" (A varázsló, [[1520]] vagy [[1528]]), s végül a „Lena" (A kerítőnő, 1528), amely egyben komédiaírói tevékenységének csúcspontja is. Töredékben maradt fenn a „Gli studenti" (A diákok), amelyet [[1518]]-ban kezdett el, s fiai, Gabriele és Virginio fejeztek be. Komédiáinak legsikerültebb alakja kétségkívül a „Lena" agyafúrt szolgafigurája, kicsit kesernyés Corbolója.
=== Őrjöngő Lóránt ===
Csaknem egész életén áthúzódik [[főmű]]vének, az „Orlando furioso”-nak (Őrjöngő Lóránt) című [[eposz]], [[1507]]–[[1533]]) formálása, csiszolása. Az első hír a nagy mű alakulásáról 1507. [[február 3.|február 3-ból]] való, de feltehetőleg ekkor már több éve dolgozott rajta. Első, [[1509]]-es feldolgozása még úgy szerepel mint „Gionda” (Pótlás) [[Matteo Maria Boiardo]] „Orlando Innamorató”-jához (Szerelmes Lóránt). Az első feldolgozást csak hét év múlva, [[1516]]-ban, a tovább formált másodikat [[1521]]-ben, a harmadik, legcsiszoltabb változatot (amelyet hat énekkel bővített) [[1532]]. [[október 1.|október 1-jén]] adta nyomdába.
A mű a [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]]-mondakörre épít, de a [[kereszténység|keresztények]] és a [[szaracénok]] küzdelmeit pusztán háttérül használja szövevényes szerelmi történeteihez. Két alapvető szerelmi bonyodalom szövődik egymással párhuzamosan: a hős Orlando a szép pogány leány, Angelica iránti szerelmében csalódik, s amikor kiderül, hogy az Medorót választotta, beleőrül a csalódásba. Ruggero viszont a keresztény Bradamante iránt érez olthatatlan szenvedélyt, feleségül veszi, és megalapítja az [[Este-ház]]at. E két nagy szerelmi történetet át- és átfonja az epizódok és alakok tömege: Olimpia szomorú históriája, Fiordiligi és Brandimante gyengéd szerelme, Zerbino és Isabella tragédiája, Cloridano és Medoro hősi barátsága, Alcina varázslatai és Atlante várának káprázatai. A tulajdonképpeni cselekmény [[Párizs]] birtoklásáért folyik, s központi kalandos figurája a hatalmas erejű, ám gyermekded óriás, a szaracén Rodomonte, akit végül Ruggero öl meg. A harc [[Lipadusa]] szigetén dől el: Orlando, Brandimante és Olivero legyőzi a három szaracén hőst, Gradassót, Agramentét és Sobrinót.
A műben Ariosto tudatosan szállítja le az addigi [[irodalom]]ban emberfelettinek ábrázolt hősöket emberi mértékűre. Orlando nemegyszer ügyetlennek mutatkozik, Ruggero is gyenge stb. Ez az eljárásmód talán a „Szatírák” szemléletéből szivárgott át az eposzba. A mű egyik legnevezetesebb jelenete, amikor Astolfo a [[Hold]]ba utazik, s ott nem csupán Orlando szerelmi őrületét pillantja meg, hanem egyben minden emberi szenvedély őrültségét.
A mű anyagát népi epikus énekekből (cantari), Boiardo eposzából és az antik nagyepikából meríti, de egyben át is formálja forrásait: a nehézkesből könnyed, a sivárból gazdag világ, az egzaltáltból józan és bölcs szemlélet válik. Ariosto negyvenhat énekből álló műve fantáziaképek, álmok és realitás szövedékéből áll össze. A munka [[Olaszország történelme|Itáliában]] egyértelműen a reneszánsz irodalom tetőpontja, nyelvezete helyi dialektális elemekkel színezett [[toszkán nyelv]].
== Hatása ==
Ariosto hatása óriási volt, bár követője nem akadt. A [[16. század]]ban 154 kiadást ért meg, [[1600]] és [[1679]] közt már csupán 31-et, 1679 és [[1713]] közt nem is adták ki. A [[felvilágosodás]], majd a romantika hozta meg újra Ariosto megbecsülését – leginkább az „Orlando furioso" című munkájáét – amely megbecsülés azóta is tart. A mű hatása érezhető [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] „Szigeti veszedelem" című eposzában, [[Arany János (költő)|Arany János]] a „Toldi szerelme" című munkájában egyes motívumokat kölcsönöz tőle. A mű számos zeneszerzőt is megihletett.
== Magyarul ==
*''Ariosto Őrjöngő Lórántja. Az éposz legértékesb részei, 1–2.''; ford., tan., jegyz. [[Radó Antal]]; Franklin, Bp., 1893
*''Az őrjöngő Lórántból Olympia története''; ford. Radó Antal; Lampel, Bp., 1914 ''(Magyar könyvtár)''
*''Az elcseréltek''; ford. [[Jékely Zoltán]]; in: ''Olasz reneszánsz komédiák''; szerk., bev. jegyz. [[Marx József (esztéta)|Marx József]]; Gondolat, Bp., 1972 (''Európai antológia. Reneszánsz sorozat'')
*''Az eszeveszett Orlando, 1–2.''; ford. [[Simon Gyula (műfordító)|Simon Gyula]]; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1994 ''(Felfedezett klasszikusok)''
*''Szatírák'' / ''Satire''; ford., jegyz. Simon Gyula, előszó [[Madarász Imre (irodalomtörténész)|Madarász Imre]]; Eötvös, Bp., 1996 ''(Eötvös klasszikusok)''
*''Öt ének''; ford., bev. Simon Gyula; Eötvös, Bp., 2003 ''(Eötvös klasszikusok)''
== Források ==
{{wikiforrásszerző}}
* Világirodalmi kislexikon
* [http://www.literatura.hu/irok/renesz/ariosto.htm Lodovico Ariosto - Literatura]
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor||irodalom}}
{{DEFAULTSORT:Ariosto Ludovico}}
[[Kategória:Olasz költők, írók]]
[[Kategória:Olasz drámaírók]]
[[Kategória:Reneszánsz költők, írók]]
[[Kategória:1474-ben született személyek]]
[[Kategória:1533-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Reggio Emilia-iak]]
[[Kategória:Ferraraiak]]