Magyarországi Kárpát-egyesület forrásának megtekintése

{{Szervezet infobox
| név                    = Magyarországi Kárpát-Egyesület
| saját név              = MKE
| logó                 =
| kép                  =
| képméret               =
| képaláírás             =
| térkép                 =
| korábbi nevei          =
| egyéb nevek            =
| mottó                  =
| alakulás               =
| megszűnt               =
| típus                  = [[egyesület]]
| jogelőd                =
| jogutód                =
| tevékenység            = [[természetjárás]]
| székhely               = [[Budapest]]
| település              =
| cím                    = 1024 Budapest, Lövőház utca 39.
| tagság                 =
| nyelv                  = {{zászló|Magyarország}} [[magyar nyelv|magyar]]
| vezető címe            = elnök
| vezető neve            = Wehner Géza
| kulcsemberek           = Dauner Kristóf, Mészáros János, Méhes László, Mayer Zsuzsanna
| költségvetés           =
| működési régió         = {{zászló|Magyarország}} [[Magyarország]]
| dolgozók száma         =
| pozíciós térkép        =
| térképfelirat          =
| szélesség              =
| szélességi fok         =
| szélességi ívperc      =
| szélességi ívmásodperc =
| hosszúság              =
| hosszúsági fok         =
| hosszúsági ívperc      =
| hosszúsági ívmásodperc =
| szöveg pozíciója       =
| weboldal               = karpategyesulet.hu
| wikicommons            =
}}A '''Magyarországi Kárpát Egyesület''' (MKE, [[német nyelv|németül]] ''Ungarischer Karpatenverein'', [[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Uhorský karpatský spolok'') [[Magyarország]] első, [[1873]]-ban alapított turistaegyesülete.
== Története ==
Három korszak volt az MKE [[trianoni békeszerződés]]t megelőző időszakában.
* első, '''„[[késmárk]]i” korszak''' (1873–1883)
* második, '''„[[lőcse]]i” korszak''' (1884–1891)
* harmadik, '''„[[igló]]i” korszak''' (1891–1920)
A [[Tátra (hegység)|Tátra]] nagy iramú feltárása a [[Kassa–Oderbergi Vasút]] [[1871]]-ben történt megnyitása és az MKE, mint első hazai turistaegyesület [[Ótátrafüred|Tátrafüreden]] történt megalakulása ([[1873]]. [[augusztus 10.]]) után kezdődött. A vasút megnyitásával az ország távolabbi részén élők számára is elérhető közelségbe került a természetszeretetükről híres szepesiek által már századokkal azelőtt megismert hegység. Az MKE a Tátra, és általában a [[Kárpátok]] feltárására, megismertetésére, az abban az időben fejlődésnek indult idegenforgalom elősegítésére alakult, nem utolsósorban a [[Szepesség]] természeti kincseinek kiaknázása céljából. Az Egyesület életét és tevékenységét a székhelyének változása szerint három részre oszthatjuk.
Nagy elődeink közül ebben az egyesületben tevékenykedett többek között: [[Déchy Mór]] (1851-1917) a [[marosdécse]]i születésű geográfus, aki elsőként mászta meg a [[Monte Rosa|Monte Rosát]] az [[Alpok]]ban, majd a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] kutatója lett; [[Eötvös Loránd]] (1848-1919) világhírű fizikus és hegymászó; [[Téry Ödön (turistamozgalom-szervező)|Téry Ödön]] (1856-1917) orvos. Meg kell említeni, hogy a tagdíjakon és adományokon kívül a tátrai fürdőbevételek egyharmada is az MKE-t illette. Az egyesület kiadói tevékenysége is jelentős: sok tudományos értékű cikket közöltek. 1889 februárjától megjelent a ''„Turisták lapja”'', az első magyar természetjáró folyóirat.
=== A „késmárki” korszak (1873–1883) ===
[[Fájl:Rózsa-menedékház.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Rózsa-menedékház]]
Az első, „késmárki” korszakra (1873-1883) estek a látványos útépítések, joggal nevezhetjük ezt a korszakot az útépítések időszakának. Ezek az útépítések az első időkben a már azelőtt is létezett, kezdetleges ösvények, csapások helyreállításából és későbbi karbantartásából álltak, hisz a nagyobb esőzések után, valamint minden tavasszal ezen utakat újra kellett javítani. A későbbiekben kiépítették az első jelzett turistaösvényeket a déli oldal völgyeibe, így [[1875]]-ben a [[Tar-pataki-völgy]]be, [[1876]]-ban a [[Felkai-völgy]]be, [[1877]]-ben a [[Menguszfalvi-völgy]]be, [[1878]]-ban pedig a [[Zöld-tavi-völgy]]be. Az első magashegyi út a Felkai-völgyben vezetett egészen a [[Lengyel-nyereg]]ig, ezt [[1892]]-ben építette az MKE Sziléziai Osztálya. Ez az osztály működése teréül a Felkai-völgyet választotta, ahol is nagy érdemeket szerzett a völgy túravidékének megismertetésében, feltárásában.
Jelzett utakat építettek a hegymászótudást nem igénylő csúcsokra (pl. [[Tengerszem-csúcs]], [[Nagyszalóki-csúcs]]), valamint a [[Bélai-Tátra]] egyes részeibe, a nehezen megközelíthető csúcsok megmászásának elősegítésére pedig vasláncokat alkalmaztak, többek között a [[Lomnici-csúcs]], a [[Tengerszem-csúcs]], a [[Tátra-csúcs]] és a [[Gerlachfalvi-csúcs]]ra vezető hegymászóösvény egyes helyein.
[[Fájl:József-menedékház.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|József-menedékház]]
Az utak kiépítésével egyidejűleg a legforgalmasabb helyeken menedékházak is épültek, ebben a tíz évben nyolc menedékházat épített föl az Egyesület. Ezek némelyike csak kezdetleges kunyhónak nevezhető, s inkább csak menedékként, mintsem szállásként szolgáltak az arra járó turistáknak, de mindenképpen a turistaság fejlődését jelképezik, és a későbbi, a kor igényeit kielégítő menedékházak építésének alapjait hordozták magukban. A menedékházak felépítése előtti időkben a turisták a hosszabb túrákat csak úgy tudták teljesíteni, hogy az éjszakát a völgyekben a szabad ég alatt, vagy kedvezőtlen időjárás esetén a természet nyújtotta búvóhelyeken töltötték.
Ezek általában a hegymászó- és turistautak mentén található hatalmas áthajló sziklatömbök voltak, amelyek alá bebújva a turisták legalább fedelet éreztek a fejük felett. Előfordult, hogy kőből épített kis falakkal vették körül a sziklatömb nyújtotta menedéket, ezzel zártabbá és biztonságosabbá téve azt. Az ilyen nagy köveket hívták Tüzelőkőnek, s ilyenekkel majd minden tátrai völgyben találkozni lehetett, s több még ma is áll. [[1875]]-ben felépült a Rózsa menedékház a Tarpataki-völgyben és a József menedékház a [[Csorba-tó]]nál, [[1876]]-ban az Egyed menedékház a Weidau-réten, [[1878]]-ban a Hunfalvy menedékház a [[Felkai-tó]]nál, majd 1879-ben a Majláth menedékház a Poprádi-tónál. A [[Szalóki-tavak]] mellett az MKE [[1878]]-ban a csúcsot megmászók kényelmére egy kicsiny kőkunyhót építtetett, amely nem sokáig bírt ellenállni az időjárás viharainak, s 4 év múlva, [[1882]]-ben elsodorta a [[lavina]].
[[Fájl:Hunfalvy-menedékház.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Hunfalvy-menedékház]]
Több védőkunyhó, eső ellen védelmet nyújtó fakunyhó is állt a tátrai völgyekben, amelyeket a századfordulón kiadott turistakalauzok is megemlítenek. Csak az érdekesség kedvéért említenék itt néhányat: ilyen volt a Zöld-tó völgyében, a Zsázsa-forrás közelében, 1213 m magasságban álló faházikó, vagy a Késmárki kosár nevű fakunyhó a Zöld-tavi-patak mellett. Ez a kunyhó a többi „kosárhoz” hasonlóan nem más, mint egy hegyi pásztorszállás, amelyet a pásztorok építettek nyájuk védelmére. „Drechsler kunyhó” volt a neve a [[Barlangliget]] közelében, a Fekete-víz-völgyében állt kis faházikónak, míg a [[Nefcer-völgy]] elején az út bal oldalán, valamint a [[Hlinszka-völgy]]be vezető út jobb oldalán, a [[Szmrecsini-patak]] mellett is állt egy-egy vadászházikó.
Szintén erre az időszakra tehető a hegység derekán az addigi egyetlen település, Tátrafüred mellé a többi nyaralótelep megalapítása (pl. [[Csorba-tó|Csorbai-tó]], [[Újtátrafüred]], [[Alsótátrafüred]], [[Matlárháza]], [[Barlangliget]] stb.).
[[Fájl:Majlát-menedékház.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Majláth-menedékház]]
Az MKE (csakúgy, mint az É-i oldalon a PTTK) megalakulása után több más teendője mellett a vezetők nyilvántartását és képzését is főbb feladatai közé sorolta. 1874-ben számba vették a D-i oldal addig önállóan működő vezetőit, akik elsősorban Alsó- és Felsőerdőfalváról, valamint Stóláról kerültek ki. Egységes díjszabást, vezetői könyveket vezettek be számukra, kidolgozták a vezetés hatóságilag jóváhagyott szabályzatát, majd [[1882]]-től tanfolyami keretek között készítették fel őket. A századfordulón megjelent majd minden turistakalauzban megtaláljuk a vezetők díjszabását, amelynek mértéke az elérendő cél nehézségi fokán kívül az útvonal hosszától is függött. A fennmaradt leírások szerint már az akkori vezetők is kötelet használtak a veszélyesebb szakaszokon, emellett még mászóvasakat, valamint egy kb. 2 m hosszúságú botot is magukkal vittek. Ennek egyik vége ásóformára kiképezve a növények gyűjtését segítette, másik, kampós vége pedig a sziklafalakon való kapaszkodásra szolgált. Az MKE szervezett keretek közé helyezte a vezetők képzését, és képességükhöz mérten három osztályba sorolta őket. Számukra a jelesebb hegymászók téli és nyári gyakorló-kirándulásokat tartottak. Kioktatták őket az alapvető elsősegélynyújtási ismeretekre is, később a síelés meghonosodásával sítanfolyamokat szerveztek számukra.
[[Fájl:Egyed-menedékház.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Egyed-menedékház]]
A Tátra tudományos feltárása során az MKE megbízásából [[1875]]-ben kezdte el Dezső Dénes professzor a Tátrai tavak mélységének hivatalos felmérését. Elsőként a Csorbai-, a Poprádi- és a Felkai-tó mélységét állapította meg, mely mérések tapasztalatai az Egyesület 1876. évi évkönyvében<ref>{{CitLib |url=http://real-j.mtak.hu/9808/1/MTA_KarpatEgyletEvkonyve_1876.pdf |cím=Magyarországi Kárpát Egylet Évkönyve |alcím=A „Magas Tátra“ tavai |szerző=Hradszky József |év=1876 |kiadó=MKE |hely=Késmárk |oldal=88 |egyéb=III.Évfolyam, 470 oldal, magyar és német nyelven}}</ref> kerültek publikálásra. Ugyancsak a tudományos munka keretében kezdte meg a tátrai barlangok kutatását dr. Roth Sámuel (1851-1889), a késmárki gimnázium professzora, az MKE egyik legtevékenyebb tagja, 1884-től haláláig ügyvivő alelnöke, aki az Egyesület 1882. évi évkönyvében<ref>{{CitLib |url=http://real-j.mtak.hu/9829/1/MTA_KarpatEgyletEvkonyve_1882.pdf |cím=Magyarországi Kárpát Egylet Évkönyve |alcím=A Magas-Tátra és környéke barlangjainak leírása |szerző=Dr. Roth Samu |év=1882 |kiadó=MKE |hely=Késmárk |oldal=309 |egyéb=IX.Évfolyam, 390 oldal, magyar és német nyelven}}</ref> megjelent írásában a Bélai-Tátra és a Jávor-völgy barlangjait mutatta be.
'''Magyarországi Kárpát Egyesület az első tizenegy esztendőben kilenc menedékházat épített:'''
* [[Rózsa-menedékház]] a Tarpataki-völgyben, 1875
* [[József-menedékház]] a Csorba-tónál, 1875
* [[Egyed-menedékház]] a Nagy-mezőn (Weidau-réten), 1876
* [[Hunfalvy-menedékház]] a Felkai-tónál, 1878
* menedékkunyhó a Nagyszalóki-Három-tónál, 1878
* menedékkunyhó a Menguszfalvi-völgyben, 1880
* első [[Majláth-menedékház]] a Poprádi-tónál, 1879
* második Majláth-menedékház a Poprádi-tónál, 1881
* második Egyed-menedékház a Késmárki-Zöld-tónál, 1884
=== A „lőcsei” korszak (1884–1891) ===
Az Egyesület életének második, „lőcsei” korszakában (1884-1891) az MKE egyik legjelentősebb vállalkozásaként 1885 és [[1889]] között kocsiút formájában kiépült a fürdőtelepeket összekötő Tátra körút, valamint erre a korszakra esett az MKE másik nagy alkotásának, a poprádi [[Kárpát Múzeum]]nak a megnyitása is.
A Tátra körút megépítése már [[1877]]-től napirenden volt, de megvalósítására csak egy évtized múltán kerülhetett sor. A század nyolcvanas éveiben, az első fürdőtelepek fokozatos létrejöttével párhuzamosan az akkor még egymással összeköttetésben nem lévő települések (Csorba-tó – Tátrafüred – Barlangliget) között, az áthatolhatatlannak tűnő fenyves erdőkön keresztül vezető út építését határozta el az Egyesület. Vezetői felismerték, hogy a turistaforgalom fejlődésének elősegítéséhez e településeket összekötő, jól karbantartott út megépítése nélkülözhetetlen. A tátrai erdők derekán vezető Tátra körút megépítése nyomán jöttek létre a már akkor is létező fürdőtelepek mellé [[Matlárháza]], [[Tátraszéplak]], [[Felsőhági]] és [[Tátralomnic]] nyaralótelepek, és ezzel az idegenforgalmat a Tátra aljáról, [[Poprád (település)|Poprádról]] és [[Késmárk]]ról a hegység felsőbb régióiba, a tátrai völgyek közvetlen közelébe hozták fel.
Korábban mindössze egy elhagyatott, régi ösvény húzódott végig a hegyek alján, KNy irányban, Zdiartól [[Barlangliget]]en, [[Matlárháza|Matlárházán]] és [[Felsőhági]]n át a [[Csorbai-fennsík]]ra, [[Vichodna]] ''(Vychodna)'' faluig. Ezt az ösvényt, amelynek első írásos nyomai [[1590]]-ből maradtak fenn, [[Tolvaj-ösvény]]nek ''(Diebsteig)'' nevezték a helybeliek.
A Tátra körút első része, a Tolvaj-ösvény egyes szakaszainak felhasználásával 2 méter széles lovaglóútként [[1885]]-ben készült el, s Barlangligettől Tátrafüredig vezetett. Még ugyanabban az évben elkészült a Tátrafüredet Tátraszéplakkal összekötő, szintén 2 m szélességű lovaglóút, majd ennek folytatásaként 1888-ban a Csorbai-tóig vezető, 4 m szélességő kocsiút kiépültével átadták a forgalomnak a Tátrafüred – Csorbai-tó közötti 19&nbsp;km-es útszakaszt, amelyet Klotild főhercegnőről Klotild-útnak neveztek el. Érdekességként említhető, hogy a Tátrafüred-Tátraszéplak közötti rész használatáért, az út kiszélesítésének költségeire, vámot szedtek. 1891-ben [[Szepes vármegye]] törvényhatósága vette át az út továbbfejlesztésének terheit, és 1893-ban elkészült a Barlangligetről Tátrafüreden át a [[Csorbai-tó]]ig vezető, kényelmes kocsiút. Az útnak Tátrafüred és Barlangliget közötti szakaszát [[Mária Terézia portugál infánsnő (1855–1944)|Mária Terézia főhercegné]] és férje, Károly Lajos főherceg 1889 nyarán a Magas-Tátrában tett kirándulása emlékére [[Mária Terézia út]]nak nevezték el.
A körút nyugati folytatásaként az MKE Liptói Osztálya 1884-ben készítette el a Podbanszkóig vezető ösvényt, amelyet ''1894''-ben, az alsóbb régiókban vezető, 13,5&nbsp;km hosszú lovaglóút megépítésével váltottak ki. Több mint két évtizeddel később, 1915-ben készült el a Klotild-út folytatásaként a Csorbai-tó – Podbanszkó közötti kocsiút, könnyebben megközelíthetővé téve a [[Magas-Tátra]] nyugati völgyeit.
A körút keleti folytatásaként [[1906]]-ban készült el a [[Barlangliget]]ről ''(Tatranská Kotlina)'' – [[Zár (település)|Záron]] ''(Ždiar)'' és [[Javorina (Poprádi járás)|Javorinán]] ''(Tatranská Javorina)'' át [[Lysza Polána|Lysza Polánáig]] ''(Lysá Poľana)'' vezető szakasz, majd a [[Bialka|Bialkán]] 1908-ban átadott híd forgalomba helyezésével létrejött a kapcsolat a D-i oldal fürdői és az É-i oldal központja között. Az É-i részen már 1892-1897 között elkészült a [[Zakopane|Zakopanéból]] a határig vezető, 17&nbsp;km hosszú út, így a híd átadása után kényelmesen el lehetett jutni a [[Csorba-tó|Csorba-tótól]] egészen [[Zakopane|Zakopanéig]].
Már a múlt század végén tervbe vették a körút bezárását, amely kezdetben a [[Liptói-Tátra|Liptói-Tátrát]] is körülölelő út megépítésével vált volna teljessé. Mivel azonban a liptói térség hatóságai ezen út megépítésére nem tanúsítottak hajlandóságot, a századfordulón a kör bezárását a [[Csorba-tó|Csorbai-tó]] – [[Podbanszkó]] – [[Csendes-völgy]] – [[Tomanova-hágó]]{{Wd|Q9359124}} közötti kocsiút megépítésével képzelték el, és ezzel a [[Kościeliska-völgy]]ön ''(Kościeliska Dolina)'' keresztül Zakopanéba vezető úthoz csatlakoztak volna. Egy másik, kissé merész terv szerint kocsiutat szándékoztak kiépíteni végig a [[Kapor-völgy|Koprova-völgy]]ön, egészen a [[Gladki-hágó]]ig, ahol aztán a hegy alatt fúrt alagút vezetett volna át a [[Lengyel-Öt-tó-völgye|Lengyel-Öt-tó-völgyébe]] és a [[Halas-tó]]hoz. Bár az előbbi út részletes tervei 1908-ban elkészültek, előbb anyagiak hiányában, később az egyre tudatosabban dolgozó természetvédők tiltakozása miatt ezek csak tervek maradtak, megfosztva ezzel az utókort egy, a [[Magas-Tátra]] gyomrában vezető alagútban való közlekedés élményétől.
Kicsit előreszaladva az időben, azt hiszem, leginkább a fenti részekhez kapcsolható a körút további fejlődésének leírása. 1913-[[1915]]-ben végezték el a magyar oldalon a teljes útszakasz 8 m-re történő szélesítését, és ettől az időponttól kezdve autóval is lehetett rajta közlekedni. [[1919]]-ben kapta a „Tátra körút” elnevezést, amelyet [[1937]]-ben, a szlovákosítási folyamat részeként Szabadság-útra változtattak. [[1926]] és 1936 között a veszélyes kanyarok átvágásával, helyenként az út új nyomvonalon történő átépítésével a teljes útszakaszt a kor igényeinek megfelelő aszfaltburkolatú úttá alakították át. [[1966]]-ban adták át a forgalomnak a Csorbai-tótól [[Podbanszkó]]n keresztül [[Liptóújvár]]ig vezető autóutat, amely a hegység nyugati oldalról való megközelítését jelentősen megkönnyítette. Az 1970-es sí-világbajnokság előtt ismét egy nagyobb felújítást hajtottak végre a körúton, s többé-kevésbé ekkor alakult ki mai formája.
=== Az „iglói” korszak (1891–1920) ===
A Budapesti Osztály kiválásával, majd önálló egyesületté alakulásával, illetve [[Róth Samu]] korai halálával vette kezdetét az Egyesület harmadik, „iglói” korszaka (1891–1920). Ebben az időszakban alapították [[Tátralomnic]]ot, ezekben az években a már meglévő üdülőhelyek fokozatos fejlődésének lehetünk tanúi. A hegymászás rohamos terjedése magával hozta a magasabb régiókban építendő menedékházak igényét is. Ezen igényeket is szem előtt tartva építette fel az Egyesület Sziléziai Osztálya [[1895]]-ben a [[Sziléziai menedékház]]at a Felkai-tó partján, valamint a [[Magyar Turista Egyesület]] (MTE) 1899-ben a Téry menedékházat az [[Öt-tó (Szlovákia)|Öt-tó]] mellett, amely az akkori Magyarország legmagasabb lakott helye volt.
Az MKE tevékenysége során lehetősége szerint támogatta a kulturális munkát is. Az egyesület támogatásával adták ki például [[Kolbenheyer Károly]]nak a Magas-Tátráról írt kalauzát, valamint az MKE kiadásában jelent meg 1887-ben a Magas-Tátra első turistatérképe. 1874 és 1917 között magyarul és németül is megjelentek az Egyesület évkönyvei.
Az Egyesület vezetése a századforduló után úgy határozott, hogy a régi Tátra-kutatók emlékére a hegység látogatottabb pontjain emléktáblákat állítanak fel.
E döntés eredményeképpen 1902-ben fekete márványból készült (sajnos ma már nem látható) emléktáblák lettek felállítva az alábbi helyekre:
* [[Buchholtz György (evangélikus lelkész)|Idősebb Buchholtz György]] és két fia emléktáblája a Tarpatak Szálló mellett,
* [[Genersich Keresztély]] és [[Mauksch Tamás]] emléktáblája Barlangligeten,
* [[Fuchs Frigyes]] emléktáblája [[Ótátrafüred]]en,
* [[Frölich Dávid]] emléktáblája a Zöld-tó melletti Frigyes menházban,
* [[Dr. Carl Albert Schrener]] emléktáblája a Sziléziai-házban,
* [[Göran Wahlenberg]] emléktáblája a Téry menedékházban.
Külön említést érdemel az MKE osztályai közül az 1887-ben alakult Sziléziai Osztály, hisz a [[Breslau]]ban (magyarul Boroszló, ma [[Wrocław]]) székelő osztály tagjai jórészt külföldiek, porosz-sziléziai németek voltak. Ezeknek a természetszerető embereknek a Magas-Tátra volt a legközelebbi magashegység, és mind építő (Sziléziai-ház, a Felkai-völgy és környékének útjai), mind hegymászó, mind pedig irodalmi munkáikkal fontos szerepet játszottak a Magas-Tátra népszerűsítésében. A támogatásukkal kiadott német nyelvű kalauzok között volt Carl Albert ''Scherner Tatra-Führer'' c., 1875-1876-ban Breslauban megjelent műve, valamint August Otto 1891 és 1925 között 10 kiadást megért ''Die Hohe Tatra'' c. kalauza.
A [[Felkai-völgy]]ben, a [[Hosszú-tó]] mellett, a [[Lengyel-nyereg]]re vezető turistaút jobb oldalán, egy sziklára felerősítve a mai napig egy nagy méretű emléktábla őrzi a Magas-Tátra első igazi magashegyi turistaútját megépítők emlékét, az alábbi felirattal:
[[Fájl:Schlesier Weg.jpg|thumb|300px]]
SCHLESIER WEG.
ERBÄUT VON DER
SEKTION SCHLESIEN
U. K. V.
IM JAHRE 1893.
=== A két világháború között ===
A [[trianoni békeszerződés]] után az MKE minden vagyona, minden alkotása is [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]] került.
Közben új szervezetek jöttek létre. 1918-ban megalakult a kizárólag magashegymászókból (alpinistákból) álló Magyar Hegymászók Egyesülete, 1920-ban a Természet Imádók Társasága, 1921-ben a MÁVAG Sportkör turista osztálya, 1922-ben a Budapesti SE alakított turista osztályt. 1925-ben a Magyar Munkások Turista Egyesülete, 1927-ben a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete jelentett újabb gyarapodást. Az [[1930-as évek]] elején alig remélt nagy lendülettel indult meg az alkotó munkásság. Egymás után épültek a jelentős menedékházak, így a Bánkúti, Telekesi, Újhutai, Dömörkapui, Nagyvillámhegyi, Kőhegyi, Hatvan Ferenc, Szárhegyi, Várgesztesi, Nógrádi menedékház.
Az egyesületek újabb és újabb osztályok révén igyekeztek minél több embert bevonni a turistaságba s így különösen az MTE-nek alakult sok új vidéki osztálya, de lassan-lassan magához tért a mindenétől megfosztott MKE is, és most már a fővárosban kezdte meg új szervező munkásságát.
A [[bécsi döntések]] után az elsőnek visszatérő [[Felvidék]] kiváltotta a harcot a két vezető egyesület, az MKE és MTE között. A Magyarországhoz visszakerült felvidéki turista központjában, [[Kassa|Kassán]] igen erős és mozgalmas turista élet folyt. Nagy jelentőségű menedékházak (Ottília, Lajos, Erika, Szádelői) voltak a visszakerült Kassa körül és ezeknek megszerzéséért nagy verseny indult meg a két egyesület között. Kassa vezető turistái és velük együtt a város számottevő turistái is valamennyien a Felvidékre úgyszólván hazatérő MKE-hez csatlakoztak és Kassa központtal igen erős MKE osztály alakult és a környéken még több életerős osztálya és csoportja alakult az MKE-nek. Egy kis töredékkel azonban az MTE is osztályt alakított Kassán és ezen a réven igényt jelentett az Ottília menedékházra. A vita eléggé elmérgesedett, végül is döntés végett [[Jaross Andor]] felvidéki miniszter elé került az ügy. A miniszter ezután az összes Kassa környéki menedékházakat az MKE-nek ítélte.
[[Kárpátalja]] visszakerülésével 17 többé-kevésbé használható menedékház került a [[Magyarország]]hoz; ezeket a házakat a honvéd vezérkar az MTE gondozásába utalta. Észak-Erdéllyel visszatért az ország egyik legrégibb turista egyesülete, az [[Erdélyi Kárpát Egyesület]] (EKE) is és hozzákapcsolódott a magyarországi turistamozgalomhoz.
=== 1945 után ===
1945-ben a turizmus is újraéledt. A régi országos szövetséget és a turista egyesületek legtöbbjét, így az MKE-t is, az új politikai elvek következtében feloszlatták. 1949-ben az állami vállalatok létrehozásakor a turistaházakat elvették az egyesületektől és a Turistaházakat Kezelő Nemzeti Vállalatban vonták össze. Először Magyar Vándorsport Szövetség, majd [[Magyar Természetjáró Szövetség|Magyar Természetbarát Szövetség]] (MTSZ) néven működött az országos szervezet.
=== Napjainkban ===
Az MKE [[1992]]-ben alakult újjá.<ref>[https://karpategyesulet.hu/egyesulet/ Egyesületünk] Az MKE honlapja</ref> Jelenleg a világon az ötödik legrégebbi sportegyesületként van nyilvántartva, ugyanis időközben több német nyelvű turistaegyesület egybeolvadt. A turizmus fejlesztése és kirándulások szervezése mellett az egyesület folyamatosan foglalkozik kulturális tevékenységek megvalósításával. Kiadványok összeállítása, tárlatok megszervezése és gyűjtemények bemutatása illetve emlékünnepségek tartása továbbra is a célkitűzések közé tartozik. Ugyanakkor együttműködik a Magyarország határain túl működő magyar nyelvű turista szervezetekkel.<ref>[https://felvidek.ma/2023/08/a-magyarorszagi-turizmus-masfel-szaz-eve-jubileumi-het-a-magas-tatraban/ A magyarországi turizmus másfél száz éve – jubileumi hét a Magas-Tátrában] felvidek.ma, 2023. augusztus 14</ref> Az Egyesület alapításának 150 éves évfordulója alkalmából 2023. augusztus 8-13 között ünnepi hetet szerveztek a [[Magas-Tátra|Magas-Tátrában]], a megalakulás helyszínén.<ref>{{Cite web |title=150 éves az MKE v3 |url=https://karpategyesulet.hu/tura/150-eves-az-mke-v3/ |work=Kárpátegyesület |accessdate=2024-05-09}}</ref>
== Lásd még ==
{{lásd-kat|A Magyarországi Kárpát-egyesület tagjai}}
* [[Erdélyi Kárpát-egyesület]]
* [[Természetjárás Magyarországon]]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [https://web.archive.org/web/20070611150632/http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/tortenet/tatra/tatrator9.htm A Magyarországi Kárpát-egyesület]
* [https://web.archive.org/web/20110113135238/http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/tortenet/turizmus/turtor1.htm Turistaság története Magyarországon a II. világháborúig]
== További információk ==
* [[Anton Klipp]] 2006: Die Hohe Tatra und der Karpathenverein. Karlsruhe
* [http://www.karpategyesulet.hu A Magyarországi Kárpát-egyesület honlapja]
* [https://web.archive.org/web/20100816075005/http://www.karpategyesulet.hu/doksik/MKE_PKE_Anyagok/ASz200804tol-hatalyos.pdf Az MKE alapszabálya] {{pdf}}
* [http://real-j.mtak.hu/view/journal/A_Magyarorsz=E1gi_K=E1rp=E1tegylet_=E9vk=F6nyve.html A Magyarországi Kárpátegylet évkönyve]
* [http://www.karpatok.lap.hu/ karpatok.lap.hu] – Linkgyűjtemény
* [https://web.archive.org/web/20090814022043/http://www.karpatkoszoru.ro/ Kárpátkoszorú.ro]
* [https://maget.sk/uhorsky-karpatsky-klub-polozil-zaklady-zdruzovania-turistov-na-slovensku maget.sk]
{{DEFAULTSORT:Magyarországi Kárpátegyesület}}
[[Kategória:Hegymászás]]
[[Kategória:Magyarországi civil szervezetek]]
[[Kategória:Természetjárás Magyarországon]]
[[Kategória:1873-ban alapított szervezetek]]
[[Kategória:Magas-Tátra]]