Marik forrásának megtekintése

{{népcsoport infobox}}
A '''marik''' többségükben [[Oroszország]]ban, [[Mariföld|Mariföldön]] élő, [[finnugor nyelvek|finnugor nyelvű]] nép. Lélekszámuk az [[1989]]-es népszámlálás idején 670&nbsp;686 volt, azonban csak a 43%-uk élt a köztársaságban. Több mint 50%-uk a volt [[Szovjetunió]] más területein, legtöbben [[Baskíria|Baskíriában]] (105&nbsp;000 fő). Nyelvük a [[mari nyelv]], melynek két eltérő [[dialektus]]a a hegyi és a mezei mari nyelv. Külső elnevezésük a '''cseremisz'''.
== Népnevük ==
A marik hivatalos neve [[1918]]-ig ''cseremisz'' volt, ma ez a külső elnevezésük. Ennek a szónak a keletkezése mindmáig bizonyítatlan, annyi biztos, hogy két tagból, a ''csere'' és a ''misz'' szavakból áll össze. A ''misz'' szó, illetve hasonló megfelelői számos [[finnugor nyelvek|finnugor]] nyelvben megtalálható „férfi” jelentéssel. A vita a ''csere-'' előtag körül folyik. A legelfogadottabb elmélet szerint ez a [[csuvas nyelv|csuvas]] ''śar'' szóból származik, amelynek jelentése „had”. Ez található meg a [[magyar nyelv|magyar]] ''sereg'' szóban is. Az évszázadok óta mellettük élő [[csuvasok]] a marikat valószínűleg vitézségük miatt jelölték ezzel a szóval.
A ''mari'' a nép belső elnevezése. Az [[1918]]-ban [[Kazany]]ban összeült Mari Kongresszus óta ez a hivatalos népnév. Valószínűleg [[iráni nyelvek|iráni]] eredetű jövevényszó, az [[óiráni nyelv|óiráni]] ''márya'' átvétele, jelentése: „férfi”, „férj”, „ember”. Ezek a jelentései mind a mai napig megvannak a szónak a mari nyelvben.
A marik száma Oroszország közigazgatási egységein belül, 2010-ben:
{| class="wikitable"
 !Régió
 !A marik száma 2002-ben
 !A marik száma 2010-ben
 !A marik aránya 2010-ben
 |-
 |'''[[Mariföld]]'''
 |312 178
 |290 863
 |43,9%
 |-
 |'''[[Baskírföld]]'''
 |105 829
 |103 658
 |2,6%
 |-
 |'''[[Kirovi terület]]'''
 |38 390
 |29 598
 |2,3%
 |-
 |'''[[Szverdlovszki terület]]'''
 |27 863
 |23 801
 |0,6%
 |-
 |'''[[Tatárföld]]'''
 |18 787
 |18 848
 |0,5%
 |-
 |'''[[Udmurtföld]]'''
 |8 985
 |8 067
 |0,6%
 |-
 |'''[[Hanti- és Manysiföld]]'''
 |7 309
 |7 289
 |0,5%
 |-
 |'''[[Nyizsnyij Novgorod-i terület]]'''
 |7 757
 |6 415
 |0,2%
 |-
 |}
== Történelmük ==
A mari nép [[őstörténet]]ére megfelelő források hiányában csak a [[régészet]] és a [[nyelvészet]] ad bizonyos válaszokat. Legközelebbi rokonaiktól, a [[mordvinok]]tól ''(erzák és moksák)'' az [[i. e. 1. évezred]] vége körültől kezdtek különválni, ami az i. sz. első évszázadokig befejeződött. A marik őseit a [[gorogyeci kultúra]] és az [[azelinói kultúra]] népei közt sejthetjük. Ez a kettősség a mai napig él a népben és nyelvében. Az előbbibe a mordvinnal közelebbi rokon hegyi cseremisz népcsoport őse, az utóbbiba a [[Permi nyelvek|permi népekhez]] közelebb álló mezei marik ősei tartoztak.
Történelmüket általában a náluk nagyobb hatalmú szomszéd népekkel való kapcsolatuk határozta meg. Ez alapján történelmük három nagyobb szakaszra osztható:
*700-1236 '''bolgártörök hatás'''
*1236-1552 '''tatár hatás'''
*1552-től '''orosz uralom'''.
Az első kétes forrás a marikról a [[Jordanes]] ''Getica'' című művében található ''Scremniscans'' népnév. Ezután a [[kazárok|kazár nép]] adófizetőiként találkozunk velük ''carmisz'' néven. Az [[Orosz őskrónika|orosz őskrónikában]] is szerepelnek ''cseremisz'' néven, és itt meg is említik a lakóhelyüket, amely az [[Oka]] folyó mentén húzódott.
A marik az [[magyarok|ősmagyarok]] után a leginkább törökösödtek el a [[Finnugor nyelvek|finnugor népek]] közül. A [[bolgártörökök]] a [[7. század]]ban érkeztek a mai [[Csuvasföld]] és [[Tatárföld]] területére, ahol birodalmat alapítottak ([[Volgai Bolgárország]] vagy ''Magna Bulgaria''). Ebből az időből való sok [[csuvas nyelv|bolgártörök]] (csuvas) eredetű jövevényszó a mari nyelvben, és sok mari eredetű jövevényszó a [[csuvas nyelv]]ben. Erre a korra jellemző a mari nép művelődési és gazdasági fejlődése, [[török nyelvek|török]] szokások, vallás átvétele. Főleg a [[kereskedelem]], ruházat és kézművesség terén tanultak sokat.
[[1236]]-ban [[Batu kán]] vezetésével a [[mongolok]] szétverték Volgai Bolgárországot, és annak területére is kiterjedően megszervezték az [[Arany Horda|Arany Hordát]] ([[tatárok]]). A tatárok a mari népet is meghódoltként írják le. Azonban a mariknak inkább szövetséges, mint alárendelt státuszuk volt az Arany Hordában. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az időben a mari népnek volt adót nem fizető „nemes” rétege is, ők alkották a tatár sereg legütőképesebb alakulatát, másrészt a tatárok a marik földjét ''El''-nek hívták, amit független országokra szoktak alkalmazni.
A marik harmadik korszaka [[1552]]-ben kezdődött meg, amikor az [[oroszok]] [[Kazany elfoglalása|elfoglalták]] [[Kazany]] városát, a tatár [[kán (méltóság)|kán]]ság központját. A marik a tatárok szövetségében már a [[14. század]]tól kezdve folyamatosan hadakoztak az oroszok ellen, kisebb-nagyobb sikerrel. Az új hatalom igen súlyos terheket rakott a meghódított [[Volga]]-vidéki finnugor és török népek vállára. Az adóterhek elviselhetetlenek voltak, az orosz betelepülés a legjobb termőterületeitől és erdeitől fosztotta meg az őslakókat.
== Hitviláguk, isteneik ==
A marik hitvilágára a sokistenhit, a fák, és növények tisztelete, az állatkultusz, a természet erőinek megszemélyesítése, valamint az agrárkultusz volt jellemző. Hittek abban, hogy a növényeknek, és az állatoknak is van lelkük. Hitük szerint a fáknak is volt lelkük, és ők játszották a közvetítő szerepet a világszférák között. Voltak ártalmas hatású fák, és tuskók is, melyeknek a marik rendszeresen áldozatokat mutattak be. A medvének szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak, hiszen őt egy olyan embernek tartották aki állatbőrbe öltözött, de a méhekhez, és madarakhoz hasonlóan ő is értette az emberi beszédet.<ref name=":0">Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 166. o. (2009) Piliscsaba</ref>
A teremtéstörténet duális szerkezetű, hiszen ''Jumo'' és ''Keremet'' közös teremtő munkájáról számol be. A történet úgy szól, hogy ''Keremet'' vadkacsa alakjában úszkált a vízben, amikor ''Jumo'' parancsára lebukott a víz alá, és földet hozott fel a víz fenekéről. ''Keremet'' engedelmeskedett, azonban a föld egy részét elrejtette a csőrében. ''Jumo'' ráfújt a nála lévő földre, és ahogyan az szétterjedt a víz felszínén, létrejöttek a síkságok. Amikor pedig ''Keremet'' kiköpte a csőrében rejtegetett földet, létrejöttek a hegyek. Egyes mítoszok szerint ''Jumo'' letaszította az égből ''Keremet''et, mert engedetlen volt.<ref name=":0" />
A főistenség tehát ''Jumo'', vagy ''Kugo-jumo'', akihez gyakrabban imádkoznak, és az ő áldozatait ölik meg a leghamarabb. ''Kugo''-''jumo'' nagyon messze, a magasban lakik, és nem avatkozik bele a világ dolgaiba. Parancsait ''Pujurs-jumo'' és ''Piljamabar'' segítségével osztja ki. Íja a szivárvány, lélegzete a levegő, és elég egyetlen intése, hogy megbüntesse a mari embert, vagy elhárítsa felőle a gonosz ''Keremet'' ártó hatását. ''Pujurs-jumo'' is az égben lakik, és az egész világ feletti hatalom az ő kezében van. Ő az átadó isten, a főisten alárendeltje, és nála van az a könyv (''knyege'' vagy ''kagga''), amelyben minden ember sorsa megvan írva, már születésétől fogva.<ref name=":1">Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 167. o. (2009) Piliscsaba</ref>
''Pijambar'' elsősorban ''Kugo-jumo'' és ''Pujurs-jumo'' hírmondója. Ő állandóan úton van a földön, és minden cseremisz imájába belehallgat, majd eldönteni, mennyire reálisak a kérések/panaszok, amiket hall. Ezenkívül ő az, aki megvédi az embereket ''Keremet''től és családjától, akik a gonosz erőt jelentik az emberek számára.<ref name=":1" />
''Erge-pujus-jumo'', szintén az égben lakik, és ő a " gyermeket adó isten". Ő tartja a kezében a fiatal házasok életét, ő felel a boldogságukért, az egymást iránti szeretetért, a családban lévő viszályokért, és a gyermekek egészségéért. Hatalma az első együtt töltött éjszaka után kezdődik. Megjelenik még ''Küdürcs-jumo'', aki a mennydörgés, illetve a villámlás istene. Aszály idején, mindig hozzá fordulnak a marik.<ref name=":1" />
''Mjelen ava'', pedig a Földanya, aki minden élőlényt táplál. Férje ''Mjelend-on'', a föld ura, viszont ő csak kisebb jelentőséggel bíró istenség. ''Perk-ava'', a bőség, gazdagság, istennője. Az ő áldozati állata a pej kanca. ''Paszu-ava'', a mezők anyja, akihez a jó termésért imádkoztak.<ref>Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 168. o. (2009) Piliscsaba</ref>
A marik hitvilága életük több terén is megfigyelhető, és összekapcsolódik. Ilyen például a vadászattal, étkezéssel kapcsolatos hiedelmeik, de ide tartoznak családi ünnepek is. Itt leginkább a gonosz, valamint a segítő szellemek játszottak nagy szerepet.
=== Táplálkozás<ref>Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 149. o. (2009) Piliscsaba</ref> ===
A mari konyha alapját a földművelés és állattartás termékei adták, de étkezési szokásaikat befolyásolta az is, hogy ősidők óta foglalkoztak halászattal, vadászattal és erdei méhészettel. Így a gabonafélékből készült ételeik, tejtermékek és háziállatok húsa mellett megtalálható a gomba- és bogyófélék, füvek, halak és vadhúsok felhasználása is. A kenyér, a palacsinta, a kelt és sült tészták lepények, és darából készült kásák egyaránt részei a hétköznapi és ünnepi asztalnak is. Kását az összes gabonaféléből nagy változatossággal készítettek. A darát hétköznapokon vízben vagy tejben főzték meg míg ünnepnapokon húslében, amibe aztán visszatették a főtt húst.
A mari konyha hagyományos ételei közé tartozik a savanyított rozslisztből készült, laskatésztából főzött leves, a tejleves zablisztből készült tésztával, a többrétegű palacsinta, a különböző töltelékekkel készült pirog, a kemencében sült túrós gombóc, a lepény, a véreshurka, a kolbász, továbbá a halas, tojásos, tejes ételek.
Húst a nyári hónapokban alig fogyasztottak, inkább csak nagyobb közösségi ünnepek, vagy áldozati szertartások alkalmával. Ősszel vált gyakoribbá a húsfogyasztás, ekkor leginkább marha-, birka-, és szárnyashúst ettek. A disznó- és kecskehúst tisztátalannak tartották, így azokat nem fogyasztották. Bár legízletesebb húsnak a lóhúst tartották, fogyasztása szinte csak áldozati ünnepekre korlátozódott. A húst leginkább főzték, vagy tölteléknek használták, sütése és párolása nem volt elterjedve. A levágott állatok fejét eltették tavaszra, és a húsvét előtti héten tartott halottak napján főzték meg őseik tiszteletére. A tojás és tojásból sütött ételeik is fontos részét képezték hétköznapi ételeiknek és szertartásaiknak. A kemencében sütött rántotta rituális étel volt tavaszi-nyári naptári ünnepeken, lakodalmon, temetkezési szertartáson. Tejet természetes formájában ritkán fogyasztották, inkább aludttejet, joghurtot vagy írót ittak. Szívesen itták a megcsapolt nyírfa nedvét is. Gyakran ittak füvekből, például mentából, szurokfűből főtt teát. Ünnepnapokra komlóból, rozsból, árpából készült házisört csináltak, vagy mézsört készítettek. Ez utóbbit főként áldozati szertartásokon fogyasztották. Orosz hatásra terjedt el a mari kultúrában a házi pálinka készítése.
Mára már kibővült a mari étrend. Sokkal több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak Gyakran tesznek el télire savanyúkáposztát, paradicsomot, uborkát és sózott gombát. Erős fűszereket továbbra sem használnak, jelentős változás viszont, hogy kiveszett a húsfogyasztás szezonális jellege. Sokkal több húst esznek, ami már nem korlátozódik csakis a téli hónapokra, továbbá elterjedt a disznóhús fogyasztása is.
=== Esküvő<ref>Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 159-162. o. (2009) Piliscsaba</ref> ===
Az esküvővel kapcsolatos hiedelemvilágban több helyen is megjelennek a rontó, ártalmas szellemek, valamint a szerencsétlenséget okozó tettek. Ilyen például, már az esküvő elején az a tiltás ami a menyasszonyra vonatkozik (Magyar területeken is hasonló szokások vannak erre vonatkozóan, hiszen a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt a ruhájában az esküvő előtt), ugyanis a amikor a násznép megérkezik a menyasszonyért, az nem láthatja a vőlegény érkezését, mert az szerencsétlenséget okoz.
A későbbiekben, hogy megvédjék a menyasszonyt a gonosz szellemektől, hajnal felé, amikor felöltöztették a menyasszonyt, arcára kendőt borítottak, hiszen így a gonosz szellemek nem árthattak neki. Ugyanezen célból, ruhájába több helyen is tűket szúrtak. A fém, mágikus szerepébe vetett hit, már ebben a szokásban is jól látható. Ehhez hasonló volt még az is, hogy az esküvői menetet úgy próbálták megóvni az ártó szellemektől, hogy az útjukba eső fákba tűket szúrtak. A lakodalom során többször is imádkoztak az őseikhez, valamint isteneikhez, hogy a fiatal párt védelmezzék és segítsék.
A lakodalom után, a menyasszonynak bizonyítania kellett rátermettségét. Először vizet kellett hoznia a kútról, ahol a Vízanya tiszteletére imát mondott, majd szakácsművészetét kellett megmutatnia. Nyilvánvalóan az esküvő után még több szokást is be kellett tartani ahhoz, hogy a házasság jó legyen, és termékeny. Ilyen volt például az a szokás is, amikor a férj rokonai meghívták magukhoz a fiatalokat, és gyermekeket ültettek az ölükbe, hogy nekik is sok gyermekük szülessen.
=== Születés<ref name=":2">Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 164-165. o. (2009) Piliscsaba</ref> ===
Az édesanyának már a terhesség alatt rengeteg olyan hiedelemnek kellett megfelelnie, melynek következtében egészséges gyermeke születhetett. Ilyen volt például az is, hogy semmiképp nem léphetett át kötélen, mert akkor a köldökzsinór a gyermek nyakára csavarodott volna. Nem mehetett ki a temetőbe, és holtat sem nézhetett meg, hogy az elhunytak ne tudjanak ártani sem neki, sem gyermekének.
A születés pillanatában, ha a gyermek nehezen jött világra, kinyitottak minden lakatot, és zárat, kioldottak minden csomót, hogy az újszülött lelke könnyebben utat találjon a földre. A köldökzsinórból jósolni tudtak: ha a maradványa 5-6 nap alatt vált le, akkor a gyermekre hosszú élet várt, ha hamarabb akkor rövid. Aki reggel született, arra nehéz élet várt, aki pedig burokban született, arról azt tartották, hogy szerencsés lesz. Miután a gyermek megszületett, mágikus módszerek segítségével próbáltál megóvni a gonosz szellemektől. A fém szerepe itt is kimagasló volt. A bölcsőbe mindig tettek valamilyen fémtárgyat, pl. kést, vagy ollót. Azonban óvó hatással bírt még a megszegetlen kenyér is, amit szintén a bölcsőbe tettek, amíg a szülők távol voltak.
=== Temetés ===
A marik halálistenét ''Azyren''nek hívták. Ha valaki látta őt álmában, vagy bármilyen tisztátalan szellemet, akkor tudta, hogy előbb vagy utóbb meg fog halni. A temetésre minden résztvevő hozott magával enni- és innivalót, majd gyertyákat gyújtottak az alvilág urának, segítőinek, és az őseiknek, az elhunyt tiszteletére. A marik is hittek abban, hogy őseiknek hatalma van az ők sorsuk felett, ezért többször is mutattak be áldozatot.<ref name=":2" />
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*Margarita Kuznyecova: ''A cseremiszek (marik)'' In: ''Finnugor Kalauz'' Szerk.: Csepregi Márta 115-125 (2001) Panoráma
*Zsirai Miklós: Finnugor Rokonságunk 239-249 (1994) Budapest
*[https://web.archive.org/web/20080105150455/http://ludens.elte.hu/~briseis/finnugor/egyestort/mari.html A cseremiszek (marik) története]
*Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 148-169. o. (2009) Piliscsaba
== További információk ==
{{InterWiki|code=mrj| nyelvű|hegyi mari}}
{{InterWiki|code=mhr| nyelvű|mezei mari}}
*Mari népzenék:
**[https://www.youtube.com/watch?v=NexPwgI8ENw&feature=related]
**[https://www.youtube.com/watch?v=7wMUCXvl63Y&feature=relmfu]
**[https://www.youtube.com/watch?v=yFXq9aXkFR0&feature=relmfu]
{{Európa népei}}
{{Oroszország népei}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Európai népek]]
[[Kategória:Oroszország finnugor népei]]