Marton György (alszolgabíró) forrásának megtekintése

{{Személy infobox
|név=nemesnépi '''Marton György'''
|kép=Marton György pecsét05.JPG
|képméret=180px
|képaláírás=nemesnépi Marton György alszolgabíró címeres viaszpecsétje (kelt: [[1800]]. [[október 25.]])
|születési név=
|születési hely=[[Nemesnép]], [[Zala vármegye]],
|születési dátum=[[1767]]. [[június 16.]]
|halál helye=[[Andráshida]], [[Zala vármegye]]
|halál dátuma=[[1843]]. [[április 1.]] {{életkor-holt|1767|06|16|1843|04|1}}
|nemzetiség=magyar
|házastárs=petrikeresztúri Patay Rozália ([[1779]]-[[1845]])
|szakma=jogász, táblabíró, alszolgabíró
|aláírás=
}}
''[[Nemesnép]]i'' '''Marton György''' ([[Nemesnép]], [[Zala vármegye]], [[1767]]. [[június 16.]] – [[Andráshida]], [[Zala vármegye]], [[1843]]. [[április 1.]]), [[táblabíró]], a [[zalalövő]]i járás alszolgabírája, az 1809.évi nemesi felkelés alhadnagya, földbirtokos.
==Családja és származása==
A [[Zala vármegye]]i nemesi származású [[nemesnépi Marton család]] sarja, amelynek az eddigi első ismert említése [[1490]]-ből származott. Apja nemesnépi Marton György ([[1730]]-[[1795]]), [[táblabíró]], jogász, a [[zalalövő]]i járás főszolgabírája, földbirtokos, anyja boczföldei Visy Anna ([[1743]]-[[1817]]) volt.<ref>Zalamegye, 1892 (11. évfolyam, 27-52. szám)1892-11-27 / 48. szám</ref><ref>Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton család (nemesnépi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)</ref> Az apai nagyszülei nemesnépi Marton Ferenc ([[1700]]-[[1760]]), [[nemesnép]]i földbirtokos és nemesnépi Szakály Krisztina (fl. [[1725]]–[[1737]]) voltak; az anyai nagyszülei boczföldei Visy István (fl. [[1742]]–[[1750]]), [[andráshida]]i földbirtokos, aki [[1742]] és [[1746]] között zalai esküdt,  és baranyavári Baranyay Orsolya (fl. [[1743]]) voltak.<ref name="martongyörgyvisiannaházasság">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:939J-TK93-9R?i=504&cat=407397|title=familysearch.org Marton György és Visy Anna házassága - Zalaegerszeg - boldogfai Farkas Ákos András adattárából}}</ref> Az [[1767]]-ei urbárium összeírásában nemesnépi Marton Györgyné Visy Anna [[Bocfölde|Bocföldén]] földbirtokosként szerepelt a többi boczföldei Visy rokonával együtt; ekkor Marton Györgynének Bocföldén egy szabad-menetelű jobbágya volt.<ref name="boczfölde">{{Cite web|url=https://archives.hungaricana.hu/en/urberi/view/zala-bocfolde/?document=1&pg=27&bbox=8%2C-1875%2C1497%2C-1095|title=Urbárium 1767 ZALA Bocfölde}}</ref> Az [[1779]]-ben készült úrbéri összeírásban nemesnépi Marton Györgyné boczföldi Visy Anna szerepelt nemes Kiss Jánossal együtt mint 4 házas zsellérnek az földesura a [[Kispáli]] nevű településen.<ref>Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Kerkakutas-Kisszentgróg). Kispáli 12.257. 60</ref> [[1797]]-ben Visy Anna, aki ekkor már Marton György özvegye fiával, ifjabb nemesnépi Marton Györggyel együtt pereskedett rokonaival [[Zalaegerszeg]]en.<ref name="jakabfaibernathcsalad">{{Cite web|url=http://www.vaml.hu/Segedletek/Fond/Fond_13.html|title=Vas megyei levéltár. XIII.3. A jakabfai Bernáth család iratai 1338-1841|accessdate=2016-04-09|archiveurl=https://web.archive.org/web/20160508022614/http://www.vaml.hu/Segedletek/Fond/Fond_13.html|archivedate=2016-05-08}}</ref>
==Élete==
Ifjabb nemesnépi Marton György a Kőszegi Gimnáziumban végezte tanulmányait.<ref name="kőszegi">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZALM_zgy_31_muvtorttan/?pg=55&layout=s&query=nemesn%C3%A9p|title=Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)Kapiller Imre: Zalai diákok Kőszegen a XVIII. század utolsó évtizedeiben}}</ref> Apja és anyja révén felnőtt korára mint az egyetlen gyermekük több földbirtokot örökölt, valamint felesége révén is szerzett jószágokat; tófeji (söjtöri), bocföldi, kispáli, teskándi, zalaboldogfai és andráshidai földbirtokos lett. Jogi képesítése után a [[zalalövő]]i járás esküdtje lett [[1795]]. [[május 4.|május 4]]-e és [[1798]]. [[június 19.|június 19]]-e között.<ref>Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 297. o.</ref> Amikor az [[1795]]-ben nemes Göde István nemesnépi lakos gyújtogatásnak indult és rettegésben tartotta a szomszéd falvakat, csupán nemesnépi Marton György esküdt akarta megakadályozni a bűntettet és mindent megtett, hogy ezt elérje; az akkori zalai alispán [[Mlinarics Lajos]] tehetetlen volt a hatalmaskodónak a nemesi jogaival szemben amikért nem tudták őt perbe vinni. A végén mintegy 500-an vették körül és végeztek nemes Göde Istvánnal; a máglyára vitték a bűnöző Gödét, majd az erdő szélén eltemették.<ref name="magyarpajzsgödeistván">{{Cite web|url=http://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarPaizs_1903/?query=SZO%3D(g%C3%B6de%20istv%C3%A1n)&pg=273&layout=s|title=Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)1903-08-27 / 35. szám}}</ref> A főispán jelentette a gyilkosságot a kancelláriának, és [[Június 10.|június 10]]-én Ferenc császár sajátkezű aláírásával küldött rendelete parancsolta meg a vármegyének, indítson büntető pert a nemesnépiek ellen. Közben kiderült, hogy egyetlen ember ellenezte csupán a máglyára vetést, Marton György esküdt, de a pert nem is az összes nemesnépi felnőttek, csak az ítéletlevél „aláírói” — köztük 6 özvegyaszszony — ellen indították.
Marton György [[1798]]. [[június 19.|június 19]]-e és [[1815]]. [[november 8.|november 8]]-a között a lövői járás alszolgabírájaként tevékenykedett [[Domján József (zalai alispán)|domjánszegi Domján József]] lövői főszolgabíró mellett.<ref>Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 279. o.</ref> [[1809]]-ben a zalai nemesi inszurrekcióban alhadnagyként szolgált, amikor a francia seregek betörtek a királyságba. A [[napóleoni háborúk]] alatt [[1809]]. [[június 19.|június 19]]-én a Marton György alszolgabírót [[Balatonszentgyörgy]]re küldték, hogy kehidai Deák Péter főadószedőtől 50&nbsp;000 forintot hozzon a Zala vármegyei deputáció számára.<ref>MNL. ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai. 358. jegyzőkönyviszám</ref> 20 éves vármegyei szolgálata után visszavonult az [[andráshida]]i földbirtokára gazdálkodni, ahol [[1843]]. [[április 1.|április 1]]-jén hunyt el.
==Házassága és gyermekei==
[[1796]]. [[január 31.]]-én [[Söjtör]]ön<ref name="martongyörgypatayrozália">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSV4-R5ZQ?i=17&cat=407056|title=familysearch.org Marton György és Patay Rozália házassága - Söjtör- boldogfai Farkas Ákos András adattárából}}</ref> feleségül vette a nemesi földbirtokos származású [[Patay család (petrikeresztúri)|petrikeresztúri Patay család]]nak a sarját, petrikeresztúri Patay Rozália ([[Söjtör]], [[1779]] – [[Andráshida]], [[1845]]. [[január 5.]]) kisasszonyt, akinek a szülei petrikeresztúri Patay László ([[1738]]-[[1795]]), alsó- és felső-söjtöri földbirtokos és baranyavári Baranyay Anna ([[1760]]-[[1823]]) voltak. Az esküvőn a tanúk nemes Kiss János [[táblabíró]], földbirtokos, valamint [[Sümeghy József (zalai alispán)|lovászi és szentmargitai Sümeghy József]] ([[1757]]-[[1832]]), [[táblabíró]], földbirtokos, a későbbi zalai első [[alispán]], királyi tanácsos. Patay Rozália úrnőnek az apai nagyszülei ifjabb Patay István ([[Floruit|fl]]. [[1738]]–[[1752]]), söjtöri birtokos, aki [[1746]] és [[1752]] között kapornaki alszolgabíró, és derecskei Derecskey Erzsébet ([[Floruit|fl]]. [[1745]]–[[1776]]) úrnő voltak. Patay Rozália anyai nagyszülei baranyavári Baranyay István ([[1719]]–[[1788]]), [[hahót]]i postamester, földbirtokos, valamint várbogyai és nagymádi Bogyay Anna ([[1730]]–[[1769]]) asszony voltak.<ref>Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.)</ref> Az apai dédszülei idősebb Patay István ([[Floruit|fl]]. [[1697]]–[[1724]]), [[teskánd]]i, söjtöri és [[tófej]]i földbirtokos, aki [[1697]] és [[1724]] között esküdt, és bánszegi Bán Erzsébet ([[1656]]-[[1736]]) voltak; Bán Erzsébet szülei pedig nemes Bán István ([[Floruit|fl]]. [[1690]]– [[1697]]), [[söjtör]]i, tófeji, teskándi földbirtokos, és nemes Kerpacsics Dorottya ([[Floruit|fl]]. [[1690]]) úrnő voltak, akik [[1690]] táján a zalaegerszegi várban laktak. Patay Istvánné bánszegi Bán Erzsébet egyben [[Kerpacsics István]] zalaegerszegi várnagyné [[Hahót nemzetség|Buzád-Hahót nembeli]] csányi Csánÿ Katalinnak (fl. [[1666]]) az unokája, aki [[Árpád-kor]]ig visszavezethető ősrégi családnak a sarja volt. Kerpacsics Istvánné Csány Katalinnak az apai nagyapja csányi [[Csány Bernát (alispán)|Csány Bernát]] ([[floruit|fl]]. [[1549]]–[[1581]]), [[Zala vármegye]] [[alispán]]ja, országgyűlési követe, földbirtokos volt.<ref name="kaposvár">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/SOMM_Mult_32_2001/?query=kerpacsics%20&pg=85&layout=s|title=Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001) Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés)}}</ref> Felesége révén Marton Györgynek a sógornője Patay Katalin ([[1782]]–[[1826]]), akinek a férje, tubolyzsegi Tuboly Gábor ([[1784]]–[[1841]]), ügyvéd, [[söjtör]]i földbirtokos; sógora Patay József ([[1789]]–[[1820]]), jogász, [[söjtör]]i földbirtokos volt. Marton György és Patay Rozália frigyéből született:
*[[Marton József (alszolgabíró)|nemesnépi Marton József]] ([[Andráshida]], [[1797]]. [[április 5.]] – [[Andráshida]]. [[1858]]. [[július 16.]]) táblabíró, zalaegerszegi, majd zalalövői alszolgabíró, földbirtokos. Felesége: verbói Szluha Rozália ([[Nemesnép]], [[1816]]. [[február 22.]] – [[Andráshida]], [[1883]]. [[július 9.]])
*nemesnépi Marton Regina ([[Andráshida]], [[1798]]. [[június 14.]] – [[Söjtör]], [[1807]]. [[március 17.]])
*nemesnépi Marton János ([[Nemesnép]], [[1800]]. [[május 15.]] – [[Söjtör]], [[1803]]. [[szeptember 2.]])
*nemesnépi Marton Anna ([[Nemesnép]], [[1802]]. [[augusztus 10.]] – [[Zalaboldogfa|Boldogfa]], [[1843]]. [[november 12.]]) Férje: novakoveczi Tomasich János ([[1796]] – [[Zalaboldogfa|Boldogfa]], [[1856]]. [[július 28.]]), táblabíró, ügyvéd, földbirtokos; az egyik gyermekük [[Tomasich Sándor]] Zala vármegye főpénztárnoka.
*nemesnépi Marton Pál ([[Nemesnép]], [[1806]]. [[december 15.]] – [[Söjtör]], [[1893]]. [[április 6.]]), földbirtokos, táblabíró. Neje: nagyrákosi Fölnagy Klára (Felsőhahót, [[1818]]. [[szeptember 24.]] – [[Söjtör]], [[1897]]. [[szeptember 27.]]). Marton Pál és Fölnagy Klára fia: [[Marton László (zalai főpénztárnok)|nemesnépi Marton László]] ([[1857]]-[[1915]]), Zala vármegye főpénztárnoka, földbirtokos.
*nemesnépi Marton György János ([[Nemesnép]], [[1811]]. [[május 19.]] – ?)
*nemesnépi Marton Mihály ([[Nemesnép]], [[1817]]. [[március 31.]] – [[Andráshida]], [[1819]]. [[április 20.]])
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
[[Kategória:Magyar jogászok]]
[[Kategória:Római katolikus magyarok]]
[[Kategória:1767-ben született személyek]]
[[Kategória:1843-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Magyar szolgabírók]]