Mindennapi élet az ókori Egyiptomban forrásának megtekintése

[[Fájl:P1200400 Louvre un roi E16277 rwk.jpg|bélyegkép|250px|Fáraóképmás. Valószínűleg II. Ramszeszt ábrázolja]]
Az [[ókori Egyiptom]] civilizációja ötezer évvel ezelőtt fejlődött ki, és mintegy háromezer éven át virágzott a [[Nílus]] völgyében. Különösen a nagy építkezések alakulása szembetűnő. A civilizáció az egyik csúcspontját az [[i. e. 13. század]]ban, [[II. Ramszesz]] fáraó korában érte el, ekkor a világ egyik vezető hatalma volt. A gazdag leletanyagból a történészek nemcsak a fáraók életéről tudtak meg sok érdekes részletet, de az [[ókori Egyiptom]] hétköznapjairól is.
Az ókori egyiptomi társadalomban végső soron minden föld a [[fáraó]] tulajdona és annak minden lakosa a fáraó rabszolgája volt. Ezért is tekintik az [[ázsiai termelési mód]] elméletének hívei ezt a birodalmat e társadalmi formáció egyik tipikus példájának. A társadalom emellett erősen rétegezett volt. A fáraó és környezete alatt a hivatalnokréteg állt, élén a nagy ország helyi vezetőivel. Velük szorosan összefonódott a katonaság, papság, alattuk helyezkedett el a kereskedők, iparosok és kézművesek, majd a munkások és a földhöz kötött parasztok következtek. Legalul, viszonylag kevesen a valódi rabszolgák voltak, akiket ingóságként kezeltek, adtak-vettek. Legtöbbjük a külföldi hadjáratokon esett fogságba; őket az állam osztotta el az urak, a papok és magánemberek (például az obsitos katonák) között. Egyes rabszolgák a gazdagabb családoknál dolgoztak patriarchális körülmények között, őket viszonylag gyakran fel is szabadították. Mások a kő- vagy aranybányákban, embertelen körülmények között fejezték be rövid életüket.
A társadalom felépítését jól tükrözi a városok szerkezete is. A későbbi ókori demokráciáktól eltérően az egyiptomi városokban csak utcák voltak, nagyobb összejövetelekre alkalmas terek szinte egyáltalán nem. Nem szerették a szétszórt településeket, az ideális egyiptomi város négyszög alapú volt, derékszögű utcákkal; centrumában volt a templomi-hivatali központ középületekkel és katonákkal. A központi hatalom gyengülése idején az ilyen városok fellazultak, a középületeket gyakran raktárakká vagy lakásokká alakították. Az utcákat ritkán burkolták, általában csak kitaposott útvonalak voltak, amiket a házak falai szegélyeztek és időnként a kapuk szakítottak meg. Közéletnek nevezhető tevékenység csak a városközpontban, a templomok, hivatali épületek körül vagy azok belső előterében volt. Piacok, más kereskedelmi tevékenységet szolgáló területek, boltok sem voltak: a háztartások részben önellátóak voltak, részben az államtól fizetségül kapott fejadagokat élték fel.
== Társadalom ==
Az ókori Egyiptomban elméletileg minden föld a fáraó tulajdona és annak minden lakosa a fáraó rabszolgája volt. Ezért is tekintik az [[ázsiai termelési mód]] elméletének hívei ezt a birodalmat e társadalmi formáció egyik tipikus példájának.{{refhely|Kákosy|236. o.}} A társadalom emellett erősen rétegezett volt. A fáraó és környezete alatt a hivatalnokréteg állt, élükön a nagy kiterjedésű ország helyi vezetőivel, illetve a velük összefonódó katonaság, papság. Alattuk helyezkedett el a kereskedők, iparosok, kézművesek rétege, majd a munkások illetve a gyakorlatilag a földhöz kötött parasztok következtek. Legalul, viszonylag kis számban, a valódi rabszolgák voltak, akiket ingóságként kezeltek, adtak-vettek. Ők legtöbbször a külföldi hadjáratok során fogságba került személyek, akiket aztán az állam osztott el az urak, a papok és a magánemberek, például obsitos katonák között.{{refhely|Ryan|97. o.|azonos=R97}} A rabszolgák sorsa között is nagy különbség volt. Egy részük a gazdagabb családok mellett dolgozott, patriarchális körülmények között, viszonylag gyakran fel is szabadították őket, mások rövid életüket a kő- vagy aranybányákban dolgozva, embertelen körülmények között fejezték be. Szegény dolgozóknak is lehetett rabszolgájuk; egy [[III. Amenhotep]] korabeli okmány szerint egy pásztor felajánlotta társának a rabszolganőjét két napra fizetségért, hogy ruhát vásárolhasson magának.{{refhely|Kákosy|177. o.}}
=== Városszerkezet ===
A társadalom felépítését jól tükrözi a városok szerkezete is. A későbbi ókori demokráciáktól eltérően az egyiptomi városokban csak utcák voltak, nagyobb összejövetelekre alkalmas terek szinte egyáltalán nem. Nem szerették a szétszórt településeket, az ideális egyiptomi város négyszög alapú volt, derékszögű rendben épült fel, centrumában a templomi, hivatali központtal, középületekkel, katonákkal. A központi hatalom meggyengülése idején aztán az ilyen városok fellazultak, és gyakran a középületekből is raktárak vagy lakások lettek.{{refhely|Trassard|34. o.}}
Az utcákat ritkán burkolták, általában csak kitaposott útvonalak voltak, amit a házak falai szegélyeztek, időnként a házkapuk által megszakítva. Közéletnek nevezhető tevékenység csak a városközpontban, a templomok, hivatali épületek körül, vagy azok belső előterében folyhatott. Piacok, más kereskedelmi tevékenységet szolgáló területek, boltok sem léteztek, a háztartások önellátó gazdálkodást folytattak, illetve az államtól fizetségül kapott fejadagokat élték fel.{{refhely|Trassard|35. o.}}
=== Hadsereg ===
[[Fájl:The Pharaoh Tutankhamun destroying his enemies.jpg|bélyegkép|360px|Csatajelenet [[Tutanhamon]] sírjából]]
Az ókori Egyiptom történetének virágzó periódusaiban katonai szuperhatalom volt; a hadsereg a társadalom mindennapi életének jól látható részeként funkcionált. Az ország erődvonalat tartott fenn a déli, nyugati és északkeleti határokon. Rendszeresek voltak a támadó hadjáratok, amiket a fáraó vagy egyik fia vezetett. A hadsereg hivatásos szervezet volt, tisztikarral, hivatalnoki apparátussal. A katonák leszerelésük után földbérletet, marhákat vagy rabszolgákat kaphattak obsitként, illetve részesültek a hadizsákmányból. Idegenek is szolgáltak a hadseregben, ők a rabszolgasorból emelkedtek fel, vagy a környező országokban toborozták őket.{{refhely|Ryan|67. o.|azonos=R67}} Fontos szerepet játszottak a Núbiában honos [[medzsaí]]{{Wd|Q1423613}} nevű etnikum tagjai, akiket már az [[egyiptomi óbirodalom]] idejétől alkalmaztak katonai és rendőri célokra, II. Ramszesz korában pedig önálló elit félkatonai alakulatot állítottak fel tagjaikból.{{refhely|Ryan|68. o.|azonos=R68}}
A sereg létszáma ebben a korban mintegy húszezer fő volt, a kiszolgáló személyzeten kívül. Ötven katona alkotott egy szakaszt, öt szakasz egy századot, húsz század egy hadosztályt. A négy, egyenként ötezer fős hadosztályt tábornokok irányították, és egy-egy istenség nevét vették fel: [[Ré]], [[Ptah]], [[Ámon (isten)|Amon]] és [[Széth]].{{refhely|azonos=R67}} Fegyverzetük az íj és nyíl, a gerely, bronzfejszék, lándzsák, tőrök voltak. A [[harci szekér|harci szekerek]] alkották az egyiptomi hadsereg elit egységeit.{{refhely|azonos=R68}}
=== Külföldiek ===
[[Fájl:Asiatic people in Book of Gates (rendering).png|bélyegkép|„Ázsiaiak” óegyiptomi ábrázolása]]
II. Ramszesz idejében Egyiptomban már sok külföldi élt, a [[núbia]]i és más zsoldoskatonáktól a hadifoglyokból lett rabszolgákig. Sok külföldi kereskedő is tevékenykedett az országban, idegen hatalmak küldöttei, követei is rendszeresen felkeresték az országot. Voltak állandó jellegű, külföldiekből álló kolóniák is, amelyeket általában a hazájukból különböző okok miatt elmenekült személyek alapítottak. A fáraók udvartartásában is voltak idegen származásúak; az uralkodó külpolitikai okokból elvett feleségeitől az udvar fényét emelő magasabb rangú külföldi szolgák, „szakemberek” csoportjáig. II. Ramszeszről tudható, hogy két [[hettiták|hettita]] felesége (egyikük [[Maathórnofruré]]) és több szír pohárnoka volt. Az egyiptomiak a külföldieket három csoportba osztották: a délieket mind [[núbia]]inak, a nyugatiakat [[líbia]]iaknak, az északkeleti szomszédokat ázsiaiaknak nevezték.{{refhely|Ryan|9. o.|azonos=R9}}
== Vallás ==
{{fő|Ókori egyiptomi vallás}}
[[Fájl:Amulet Paser Louvre E69.jpg|bélyegkép|[[Szkarabeusz]] amulett]]
A vallási hiedelmek mélyen áthatották az egyiptomi emberek mindennapi életét. E vallásban nem létezett átfogó, dogmatikus rendszer, az egyiptomi világképnek azonban egységes színezetet adott a harmóniára való törekvés. Az egyes természeti jelenségekben természetfölötti erőknek a megtestesülését látták, és ezeket a [[hieroglif írás]]ban, valamint a művészi ábrázolásokban emberi, állati, növényi vagy akár tárgyi alakban mintázták meg. Az istenek többnyire nem emberi, hanem állati alakban jelentek meg, illetve gyakran az emberi testet állatfejjel ábrázolták, esetleg ugyanazt az istent többféle állat fejével is. Az egyiptomiak rengeteg vallásos tárgyú [[amulett]]et tartottak a házukban vagy viseltek a rontások és a rossz szellemek elriasztására. Hitük szerint szinte mindennel spirituális kapcsolatban álltak, beleértve a természet összes fő elemét, az égi objektumokat, a társadalmi életet és a fáraót is.{{refhely|Ryan|26. o.}}
== Gazdasági élet ==
[[Fájl:Apis bull on coffin.jpg|bélyegkép|A szent [[Ápisz]] bika ábrázolása egy koporsón]]
A gazdasági élet alapja a Nílus által táplált mezőgazdaság volt. A [[ókori egyiptomi naptár|korabeli egyiptomi naptár]] is ehhez igazodott. Három részre osztották az évet: a július közepétől november közepéig terjedő négy hónap, az ''ahet'' a Nílus áradásának ideje volt. Ezután március közepéig tartott a ''peret'', a termés érésének ideje, majd a ''semu'' következett, az aratás ideje.{{refhely|azonos=R9}} Kilenc munkanapot követett egy szabadnap, de viszonylag gyakoriak voltak az egyéb ünnepek miatti munkaszüneti napok is. A parasztság túlnyomó részben állami és egyházi tulajdonban lévő földeken dolgozott. A termés nagy részét az állam gyűjtötte be tőlük. A kézművesek, munkások személyükben általában szabadok voltak, de csekély, a fáraó természetbeni adományaként juttatott fizetésükért keményen kellett dolgozniuk. A parasztok és a különböző más dolgozók, rézművesek, kőfaragók kemény, szinte embertelen körülmények között folytatott munkáját a fennmaradt korabeli irodalmi szövegek részletesen, sok esetben eltúlozva ábrázolják. Ennek az az oka, hogy ezeket a műveket elsősorban a hivatalnok-utánpótlás oktatására használták a leendő írnokok iskoláiban, és így akarták motiválni őket a szorgalmasabb tanulásra.{{refhely|Ryan|88. o.}}
Az állattenyésztésben a szarvasmarha volt a legfontosabb, amit minden bizonnyal az [[újkőkorszak]]ban, a [[Szahara (sivatag)|Szaharában]] (amikor az még zöldellő szavanna volt) tenyésztettek ki a pásztornépek az [[őstulok]] észak-afrikai változatából. A pásztorkodásnak az egyiptomi civilizáció keletkezésében betöltött fontos szerepére utal a fáraók hatalmi jelvényei közül a pásztorbot és az ostor. A fáraó és a templomok tulajdonában álló, hatalmas állami marhacsordákat a [[Nílus-delta|Nílus deltájának]] mocsaras legelőin tartották az áradások megérkeztéig, amikor magasabb térszínre terelték őket, terelőkutyákat is alkalmazva. A közemberek közül a gazdagabbaknak is legfeljebb csak néhány marhájuk lehetett.{{refhely|Trassard|140. o.}} A szarvasmarhákon kívül nagy számban tartottak juhokat, kecskéket, sertéseket és szamarakat is. A lovakat csak a hódító [[hükszoszok]] ismertették meg az egyiptomiakkal, akik aztán gyorsan magukévá tették a lótenyésztés és a harci kocsik alkalmazásának ismereteit. Mezőgazdasági munkára azonban továbbra is inkább a szamarakat alkalmazták.{{refhely|Trassard|141. o.|azonos=T141}}
A korabeli kézművesek, munkások évszázados, esetenként már akkor is évezredes tapasztalatok alapján, nagy szakértelemmel, ügyességgel végezték munkájukat. Gyakori szakma volt az ácsoké, kosárfonóké, hajóépítőké, fazekasoké, kötélfonóké, szövőké. A fémművesek főleg a réz feldolgozásával foglalkoztak, a bronz csak az Újbirodalom korában kezdte azt kiszorítani.{{refhely|Trassard|144. o.}} A kézműves foglalkozásokat a szövés, ruhakészítés munkáján kívül főleg férfiak végezték. A különleges, már művészi jellegű munkákat végző szobrászok, bútorkészítők, ékszerészek, sírfestők nagyobb társadalmi megbecsülésnek örvendtek, és az uralkodó osztály megrendelésére dolgoztak.{{refhely|azonos=R97}}
Az országban az [[Egyiptomi újbirodalom|újbirodalom]] idején már elég élénk kereskedelem folyt, de a pénzt még nem alkalmazták. A pénz előképeként a fém réz, ezüst és arany szolgált, de leginkább cserekereskedelmet folytattak a különböző árukkal. A leggyakoribb „pénzegység” a ''[[deben]]'' volt, azaz 91 gramm réz.{{refhely|Trassard|151. o.}} A munkások átlagos napi bére például tíz vekni kenyér és két korsó sör volt. Ezeket el lehetett cserélni más szükséges termékekre.{{refhely|Ryan|10. o.|azonos=R10}}
{| {{széptáblázat}}
! Árucikkek{{refhely|azonos=R10}}
!Ár debenben
|-
| 1 zsák vagy véka árpa
| 1-2
|-
| 1 szamár
| 25-40
|-
| 1 tehén
| 50
|-
| 1 kacsa
| 0,5
|-
| 25 liter sör
| 1-2
|-
| 1 korsó bor
| 2
|-
| 1 korsó szezámolaj
| 1
|-
| 1 tunika
| 4-5
|-
| 1 szoknya
| 15
|}
A kereskedők, utazók nagy távolságra is leginkább gyalogosan közlekedtek, csak a poggyászukat rakták fel teherhordó állatra, általában [[házi szamár|szamárra]].{{refhely|Ryan|15. o.}} Az ország fő közlekedési útvonala a Nílus volt, amelyen számtalan kisebb-nagyobb csónak, hajó közlekedett. A folyamot szabályozó gátak teteje is keskeny gyalogútként funkcionált. Hidak nem voltak, a vizeken gázlók, csónakok, tutajok segítségével keltek át. Az urakat hordszékeken vitték.{{refhely|Trassard|161. o.}}
== Lakás, családi élet, konyha ==
=== Házak, kertek ===
[[Fájl:"Pond in a Garden" (fresco from the Tomb of Nebamun).jpg|bélyegkép|Kert ábrázolása medencével egy sír freskóján]]
[[Fájl:Headrest with Dual Carved Images of Bes Emerging from a Lotus Blossom LACMA M.80.202.7.jpg|bélyegkép|Fa fejtámla az alváshoz]]
Az átlagos egyiptomi lakóépületek a falvakban sűrűn egymás mellett [[vályog]]téglából épült házak voltak. A beltér általában mindössze háromszor nyolc méter, ebben volt a nappali, a tárolók és a hálók is. [[Szalma]]zsákon aludtak, párna helyett kőből vagy fából készült fejtámaszt alkalmaztak, mélyedéssel a tarkónak. A főzés, mosás a hátsó udvaron folyt. Tüzet [[tűzfúró]]val gyújtottak, a háztartásokban sokféle [[agyag]]edényt használtak.{{refhely|Trassard|74-75. o.}}
A tehetősebb családok házai nagyobbak, egyemeletesek voltak, elérhették a 2000 négyzetmétert is. Háttal álltak a sivatagi homokot hordó szélnek. A bejáratot előkerten, udvaron át lehetett megközelíteni. A ház padlózatát téglával burkolták. A falban csak kis ablaknyílások voltak, amiket fatáblával vagy [[gyékényfélék|gyékényfonattal]] lehetett elzárni. Az ajtókat fából készült kilincsekkel, zárakkal látták el. Az eső hiányában laposra épített háztetőket fából építették és sárral, náddal tapasztották. A forró estéken, éjszakákon a háztetőn kerestek enyhülést.{{refhely|Trassard|28. o.}} A házak belső kertjei [[oázis]] hangulatát árasztották kis vízmedencével, virágokkal és gyümölcsfákkal. Lugasokra szőlőt futtattak fel. A ház körül konyhakertet gondoztak.{{refhely|Trassard|29. o.}}
Még a királyi paloták fő építőanyaga is a vályogtégla volt, a mennyezetet oszlopok tartották. A falakat vakolták, festették, a padlót mozaikkal díszítették.{{refhely|Ryan|82-83. o.}}
==== Lakberendezés ====
{{Bővebben|Ókori egyiptomi bútorok}}
A szegények lakásaiban bútor alig volt, egy-két kisebb faláda birtoklása már némi jólétet jelzett. Náluk a berendezés – a kosarak, asztalok, székek, ágyak, szőnyegek – alapanyaga a mindenhol rendelkezésre álló gyékény, [[Közönséges nád|nád]], [[sás]] volt. Ezeknek alig tulajdonítottak értéket, házuk szinte mindig nyitva állt. A gazdagabbak lakásaiban már több volt az – Egyiptomban ritka és drága – fa. A leggyakoribb bútordarab az ülőhely volt, a kis ülőkétől a karosszékig.{{refhely|Montet|32. o.}} A hivatalnokok lakásaiban írószoba is volt, kis szekrényekkel a [[papirusz]]ok elhelyezésére.{{refhely|Trassard|30. o.}} A gazdagok jól felszerelt hálószobáiban, baldachinos ágyaiban sem használtak azonban fejpárnát, hanem csak a hagyományos – fából vagy kőből készült – fejtámaszt, valamint ritkábban lábtámaszt is.{{refhely|Trassard|31. o.}}
==== Fűtés, világítás, szemétkezelés, higiénia ====
A klíma miatt leginkább csak hűvös esténként lehetett szükség kis fűtésre, amit parázstartókban égetett tehéntrágyával oldottak meg, mivel a fa drága volt, a [[faszén]] pedig állami monopólium. Esténként – szükség esetén – kis olajlámpákkal világítottak. Az utakon a „sivatag olajával”, azaz kőolajjal átitatott rongyból készült fáklyát használhattak azok, akiknek éjjel feltétlenül közlekedniük kellett. A szemetet a kert végében vagy a falu szélén kialakult szemétdombra hordták, ahol aztán patkányok és kóborló háziállatok „dolgozták fel” azt. Az emberek a szükségüket a házon kívül bárhol elvégezték; a házon belül kis edényeket alkalmaztak erre, aminek tartalmát aztán szintén az utcára vagy a csatornába öntötték. A higiéniai viszonyok nagyon rosszak voltak mind az utcákon, mind a csatornákban.{{refhely|Trassard|32. o.}} A tiszta víz ritka és drága volt: a Nílusból vagy ásott kutakból nyerték és agyagkorsókban hordták el a felhasználás helyére. A [[gémeskút|gémeskutak]] használata általános volt.{{refhely|Trassard|33. o.}}
=== Házasság, szexualitás, gyermekáldás ===
A közemberek, dolgozók korán házasodtak, általában már tízes éveikben feleséget választottak maguknak. A [[XVIII. dinasztia]] korától az [[Egyiptomi újbirodalom]] egész ideje alatt a fiatal férfiak nővérüknek szólították a kiválasztott lányt, hasonlóképpen a lányok fivérüknek a fiatalembert.{{refhely|Montet|53. o.}} A férfiak nősülésére és házhoz jutására ugyanazt a szót használták (akárcsak a magyarban a ''házasodás''). A lányok leggyakrabban tizenkét és tizennégy éves koruk között mentek férjhez, az előkelőbbek, gazdagabbak kissé később. A párválasztásban a családok közötti megegyezés mellett a szerelem is nagy szerepet játszott, amint erről a gazdag óegyiptomi szerelmi költészet is tanúskodik.{{refhely|Trassard|22. o.}} A fiatalok kikérték szüleik beleegyezését is. Mind a férj, mind a feleség kezdeményezhetett válást, de ennek anyagi következményei súlyosak lehettek.{{refhely|azonos=R86}}
A gazdag családokban az örökség a legidősebb lány elsőszülött fiának jutott. Ezért különös tisztelet övezte a családokban az anya apját. Az örökösödés azonban nem volt automatikus, a végső döntést a fáraó hivatalnokai hozták meg.{{refhely|Trassard|12. o.}}
[[Fájl:Mastaba of Niankhkhum and Khnumhotep embrace 2.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|[[Nianhhnum és Hnumhotep]] ábrázolása közös sírjuk falán [[Szakkara|Szakkarában]]. A két férfi közös életét a falfestmények rendkívül bensőséges jeleneteken mutatják be. Ezen a képen átölelik egymást és orruk összeér, utóbbi a csókot jelképezte az ókori Egyiptomban]]
A házasság fő célja a gyermekáldás volt, a gyermektelen házaspárok nem élveztek tiszteletet. A szülést nagy figyelem övezte, igyekeztek minden segítséget megadni a vajúdó anyának, de ennek ellenére is átlag minden harmadik újszülött életét vesztette, és sok asszony is belehalt a szülésbe. Egy családban átlagosan négy-hat gyermek született.{{refhely|Trassard|16. o.}} A csecsemőket akár hároméves korukig is szoptatták.{{refhely|Trassard|17. o.}} A felcseperedő gyermekeket nagy szeretet övezte a családokban. Első éveikben – amikor csak az időjárás engedte – meztelenül jártak.{{refhely|Trassard|18. o.}} A fiúkat 10-12 éves korukban körülmetélték.{{refhely|Trassard|19. o.}}
Az átlagembereknek csak egy hitvesük volt, a fáraónak azonban korlátlan számú felesége lehetett.{{refhely|azonos=R86}} Az unokatestvérek és féltestvérek közötti házasság elfogadottnak számított, a fáraó családjában közvetlen rokonok is házasodhattak egymással. A fáraók gyakran vették feleségül lánytestvérüket vagy lányukat is. A történészek vitatkoznak arról, hogy ez utóbbi esetben nemi kapcsolatról is szó volt-e, vagy csak „politikai” házasságról. A gazdagabb közemberek törvényes feleségük mellett házukban ágyasokat is tarthattak, akiknek a gyermekeit a házaspár örökbe fogadta. A házon kívüli nemi kapcsolatokat a férfiak esetében sem nézték jó szemmel.{{refhely|Trassard|14. o.}}
A homoszexualitás társadalmi elfogadottságáról keveset tudunk. Az egyiptomi mitológiában szerepelnek elítélő történetek az istenek közötti homoszexuális kalandok kísérleteiről, a legismertebb ilyen történet [[Széth]] és [[Hórusz]] mítoszához kapcsolódik: az egyik verzió szerint Széth megerőszakolta Hóruszt, más változat alapján azonban közös beleegyezéssel közösültek.{{refhely|Trassard|24. o.}} Az [[V. dinasztia]] korában élt férfiakat, az első ismert homoszexuális párként számon tartott [[Nianhhnum és Hnumhotep|Nianhhnumot és Hnumhotepet]] a legtöbb feltételezés szerint azért temették közös sírba és azért ábrázolták őket a [[masztaba]] falán házastársakra jellemző módon, mert egy párt alkottak. Ezek alapján a homoszexualitás az ókori egyiptomiak körében nem számíthatott elítélendő dolognak.
A házasságtörést súlyosan büntették, leginkább a feleséget; a férfiakat főleg akkor, ha más feleségével kezdtek viszonyt.{{refhely|Ryan|87. o.|azonos=R87}} Mindenezek ellenére a [[prostitúció]] széles körben elterjedt volt, és a gazdagok nagy bankettjei gyakran orgiákba torkollottak. A fennmaradt ábrázolások szerint a leggyakoribb [[Szexpozíciók|szeretkezési póz]] az úgynevezett misszionárius, szemtől szembeni összefonódás lehetett, a hátulról történő közösülés ritkább volt.{{refhely|Trassard|19. o.}}
A férjes asszonyok általában csak a háztartásban dolgozhattak, de helyzetük nem volt alávetett: lehetett saját rendelkezésű birtokuk, perképesek voltak a bíróságon, saját vagyonukat szabadon adhatták örökbe.{{refhely|azonos=R87}}{{refhely|Trassard|10. o.}}
=== Étkezés ===
Az alapvető élelmezési cikkek a [[kenyér]] és a [[sör]] voltak, amit [[Tönkölybúza|tönkölybúzából]], illetve [[árpa (növényfaj)|árpából]] készítettek. Sokféle kenyeret ismertek, voltak [[méz]]zel és [[datolya|datolyával]] édesített változatok is. A liszt gyakran volt homokkal szennyezett, ezért az egyiptomiak fogai gyorsan koptak.{{refhely|Ryan|17. o.}} Az alacsony alkoholtartalmú sört víz helyett is fogyasztották, mert a Nílus és a csatornák vize nem volt egészséges, az ásott kutak ritkák voltak, tisztavízű források pedig a szétszórtan elhelyezkedő oázisokban voltak csak (az oázisokban gyakran élt egy, vagy akár néhány család, hevenyészett közösséget alkotva, amely leginkább az újkori tanyavilághoz hasonlítható életmód volt). A bor luxuscikk volt, a legjobb minőségűeket a [[Fajjúm-oázis]]ban és a Nílus deltájában készítették, [[szőlő]] mellett [[füge|fügéből]], [[datolyapálma|datolyából]], [[gránátalma|gránátalmából]] is. Töményebb italokat szintén datolya és füge levéből sűrítettek.{{refhely|Trassard|73. o.}}
A Nílus öntéstalaján bőven teremtek a zöldségfélék, amik az egyiptomi étrend fontos részét alkották. Sok [[vöröshagyma|hagymát]], [[fokhagyma|fokhagymát]], [[uborka|uborkát]], [[kerti saláta|salátát]] fogyasztottak. Ezekről a zöldségfélékről a [[Biblia|Szentírás]] is említést tesz mint a kényszermunkára fogott [[zsidók]] és egyiptomi közemberek mindennapi eledeléről. ([[Mózes negyedik könyve|Számok könyve]] 11,5.<ref>[http://szentiras.hu/SZIT/Sz%C3%A1m11 Szent István Bibliatársulat / Számok könyve / 11. fejezet]</ref>) Az étrend alkotóeleme volt még a sokféle hüvelyes, a [[csicseriborsó]], a [[főzeléklencse|lencse]] és különböző [[veteménybab|babfajták]]. Ismert fűszer volt a [[koriander]] és a [[édeskömény|kömény]]. A mindennapi étkezések általában kenyérből, nyers hagymából és uborkából álltak, amihez sört ittak.{{refhely|Ryan|19. o.|azonos=R19}}
A hús fogyasztása ritka volt. A szarvasmarhát a tejéért tartották, a marhahús fogyasztása csak a leggazdagabbak kiváltsága volt. A közemberek csak szárnyasok – főleg [[Házi lúd|liba]] (a tyúkot nem ismerték) –, [[birka]], [[kecske]], esetleg [[sertés]] húsához jutottak hozzá időnként. Hálóval, hurkos csapdával, nyíllal vagy dobófával madarakra vadásztak.{{refhely|azonos=R19}} Sokféle halat is fogtak a Nílusban, a tavakban, mocsarakban, csatornákban, és a tengerpart mentén vonóhálóval, [[varsa|varsával]], horoggal. Közülük a legkedveltebb a gyakori és finom [[nílusi sügér]] volt.{{refhely|Trassard|69. o.}}
=== Ruházat ===
{{Bővebben|Ókori egyiptomi öltözködés}}
Az egyiptomi öltözködés két végpontja a munkások piszkos ágyékkötője és az uralkodó környezetének [[pliszé|pliszírozott]] hófehér ruhája volt. Ismerték a [[kender]]t és a birka[[gyapjú]]t is, de a leggyakoribb ruhaanyag a [[len]] volt. A magasabb rangú férfiak általában szintén lenből készült hosszú vagy térdig érő szoknyát, ezen felül kötényt, vállszalagot, illetve tunikát hordtak. A nők sokféle, testhez álló, vállpántos vagy dekoltált ruhát viseltek. A hideg ellen a férfiak és nők is használtak kendőt, köpenyt. Szandálokat papiruszsásból vagy bőrből készítettek, de a legtöbb egyiptomi általában mezítláb járt.{{refhely|Ryan|21. o.}}{{refhely|Kákosy|244. o.|azonos=K244}}
==== Szövés, szabás-varrás, ruhamosás ====
Az ókori Egyiptomban eleinte vízszintesen elhelyezett [[szövőgép|szövőszék]] felett görnyedtek a szövőnők állami manufaktúrákban. Az Újbirodalom idején elterjedt az álló szövőszékek alkalmazása, és már kizárólag férfiak végezték ezt a munkát. Egészen finom szálakkal is dolgoztak, amiből [[selyem]]hez hasonló minőségű lenszövetet is tudtak készíteni.{{refhely|Trassard|46. o.}}
A közemberek ruháit a saját háztartásukban szabták-varrták, amire abból következtethetünk, hogy fa-, csont-, bronz- és réztűk is előkerültek az ásatások során. A gazdagok varrónői műhelyeiben rendkívül precíz munkát végeztek. Szegények és gazdagok egyaránt nagy súlyt fektettek a ruhák tisztaságára, mintegy ellensúlyozva a környezeti higiénia számos hiányosságát. A köznép asszonyai [[nátrium-karbonát]]ból (ami nevét a [[Kairó]] és [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandria]] között elterülő [[Vádi Natrún]]ról kapta) készült szappannal mostak a folyóágak vagy csatornák partján. A gazdagok nagy mosodákban végeztették ezt a munkát, ahol férfiak dolgoztak. Ez a tevékenység a fáraó környezetében is fontosnak számított, a „főmosodás” nemesi rang volt.{{refhely|Trassard|47. o.}}
=== Hajviselet, szépítkezés ===
[[Fájl:Musicians_and_dancers_on_fresco_at_Tomb_of_Nebamun.jpg|bélyegkép|260px|Kifestett szemű egyiptomi zenészek, táncosok]]
[[Fájl:TombofNebamun-2.jpg|bélyegkép|260px|Madárvadászat]]
Bár vallási vagy más okokból gyakori volt a haj leborotválása, de egyébként a divat alakulása szerinti változatos hajviseleteket is hordtak férfiak és nők egyaránt. Az egyiptomi munkások, közemberek általában kényelmes, rövid frizurát viseltek, az előkelők viszont rafinált parókákat hordtak. Bajuszt és a szakállt nem viseltek,{{refhely|Ryan|23. o.|azonos=R23}} ami alól ritka kivétel volt [[Rahotep (herceg)|Rahotep herceg]] még a [[IV. dinasztia]] idején, akinek bajuszos ábrázolása maradt fenn.{{refhely|azonos=K244}} Sokféle szert ajánlottak hajhullás ellen (például oroszlán, víziló, krokodil, macska, kígyó és vadkecske zsírjának keverékét), ismertek és alkalmaztak [[hajfesték]]eket, hajápoló szereket. A köznapi emberek borbélyai az utcán dolgoztak, a vendéget egy zsámolyra ültetve. A nők gyakran epiláltak is. Férfiak és nők körében egyaránt széles körben elterjedt volt a paróka viselete. A drága, természetes hajból készült parókák mellett különféle növényi rostokból is készítettek póthajat.{{refhely|Trassard|49. o.}}
A szemüket férfiak és nők egyaránt [[antimon]]-tartalmú szürke porból készült festékkel (mesdemet, <hiero>O34:D46-G17-F21:D4</hiero>) emelték ki, ami szerintük védte azt az éles napsütéstől és a gyakori szembetegségektől.{{refhely|Ryan|22. o.|azonos=R22}} Számtalan egyéb arcfestéket, kozmetikai eljárást és szert, olajat, krémet és illatszert is alkalmaztak, főleg – de távolról sem kizárólag – a nők.{{refhely|Trassard|50-53. o.}}
Az [[egyiptomi óbirodalom]] idején a nők [[tetoválás|tetováltatták]] is magukat. Ehhez halszálkát vagy fanyelű bronztűt használtak. A tetoválás színe leggyakrabban a kék és a fekete volt, a motívumok általában egyszerűek, például kipontozott háromszög, de a táncosnők, muzsikus lányok, prostituáltak gyakran [[Bész]] alakját varratták magukra, mert ő volt a tánc, a zene, a szexualitás istene.{{refhely|Trassard|54. o.}}
Az egyiptomi ékszerkészítő mesterek számtalan különféle ékszert készítettek, sokuk hozzáférhető volt az egyszerű emberek számára is. Gyakoriak voltak a kerámiából készült, színes mázzal borított gyöngyök, függők. Az arany és ezüst ékszereket féldrágakövekkel, drágakövekkel díszítették, mint a [[karneol]] és a [[türkiz]]. Leginkább nyakláncokat, de gyűrűket, kar- és bokapereceket szintén használtak, és a [[XVIII. dinasztia]] korától a fülbevalók is divatba jöttek.{{refhely|azonos=R22}}{{refhely|Kákosy|245. o.}}
=== Tisztálkodás ===
Az egyiptomiak rendkívül nagy gondot fordítottak a testi tisztaságra, tisztálkodásra.{{refhely|Kákosy|243. o.}} Ennek fő oka, eredete talán abban rejlett, hogy az ország természeti, éghajlati körülményei miatt nagyon sok volt akkoriban is – akárcsak ma – az élősködő, kellemetlen rovar és egyéb, az egészségre ártalmas élőlény. A szőrzet leborotválása – gyakran a fejtetőn is – valószínűleg szintén higiéniai okok miatt terjedt el.
=== Szórakozás, játékok ===
Népszerűek voltak a táblajátékok, kis figurákkal és a lépéseket irányító dobókockával. Néhányuk nagyon hasonlított a mai vagy közelmúltbéli játékokra. Már az Óbirodalom idején ismert volt a kígyójáték ''(mehen)''. Egy önmagába tekeredő kígyó testének rajzát mezőkre osztották, ezeken lépdeltek a játékosok figurái kockadobások eredményeinek megfelelően, hasonlóképpen a ma is ismeretes „[[Ki nevet a végén? (társasjáték)|Ki nevet a végén]]” nevű társasjátékhoz.{{refhely|Trassard|104. o.}}
A falvak fiatal lakóinak gyakori szórakozása, sportja volt a boksz, a birkózás és a botharc. Továbbá szintén kedvelték azt a ma is ismerős játékot, aminek során az egyik résztvevő lefeküdt a földre, valaki ráhúzott hátulról, és a szenvedő alanynak ki kellett találnia, ki volt a tettes. A fáraók is szívesen nézték a katonák harci játékait, a nyíllövést és a dárdavetést. Evezősversenyeket és egymás hajóinak vízbe borítását célzó küzdelmeket is szerveztek. A lányok körében a mai [[Ritmikus gimnasztika|ritmikus gimnasztikához]] hasonló játékok voltak népszerűek.{{refhely|Trassard|105. o.}}
Gyakran szerveztek vadászati kirándulásokat is a mocsarakba.{{refhely|azonos=R97}} Komolyabb vadászatokat csak a nemesség, a fáraó környezete indíthatott, gyakran magának a fáraónak a részvételével. Ezek megrendezett körülmények között zajlottak: előre felhajtott, bekerített vadak, [[oroszlán]], [[leopárd]], [[Tulkok|bivaly]], [[víziló]] ellen.{{refhely|Ryan|98. o.|azonos=R98}}
Egyiptomban nagyon sok ünnepet tartottak, az állami, egyházi ünnepek sorától az esküvők, születésnapok mulatságaiig. Az ének, zene és tánc nagyon népszerű volt, és vallásos köntösben is űzték. Az Óbirodalom idején még csak egy-két hangszerrel kísérték az éneket, de az Újbirodalom korában már számos bonyolultabb fúvós, húros és ütőhangszert ismertek és használtak. A gazdagok bankettjei hosszan tartó lakomák voltak, különleges ételekkel, rengeteg szeszes itallal, gyakorlatilag meztelen lányok által szolgáltatott zenével, tánccal. Egyszerűbb körülmények között, de a szegényebb parasztság is gyakran rendezett mulatságokat.{{refhely|Ryan|99. o.}}
== Egészségügy ==
{{bővebben|Gyógyszerészet és gyógyszerkészítés az ókori Egyiptomban}}
Az egyiptomi orvostudomány a maga korában igen fejlett volt. Az orvostársadalom a falusi gyógyítóktól a fáraó orvosáig szigorú hierarchiába rendeződött. Nagy gyakorlatuk volt a traumás eredetű sérülések kezelésében. Több orvosi ágazatra specializálódtak: voltak fogorvosok, nőgyógyászok, kígyó- és skorpiómarással foglalkozó orvosok.{{refhely|azonos=R23}} Bár a munkások élettartama általában rövid – 30-36 év – volt, az előkelők között sokan magas életkort éltek meg.{{refhely|azonos=R22}}
== Oktatás ==
Az egyszerű dolgozók gyermekeinek oktatása a családban folyt, a szülők tanították meg őket a saját munkájuk ellátására. Szervezett oktatásban csak a felsőbb osztályok fiúgyermekei részesültek, akik hivatalnoki pályára lépésük előtt jártak iskolába. Kivételes esetben előfordulhatott, hogy ezek az iskolák alacsonyabb társadalmi osztályból is fogadtak tehetséges tanulókat, vagy hogy előkelő családoknak nem csak a fiai, hanem a leányai is megtanultak írni-olvasni magántanár révén.{{refhely|Ryan|85. o.|azonos=R85}}
Az egyiptomi iskolák alapvető tantárgyai az írás, az ékesszólás és a matematika voltak, hiszen az egyiptomi hivatalnokok munkája főleg a könyvelés, földmérés, építészeti tervezés volt. Néhány tanuló idegen nyelvet is tanulhatott, mint az [[akkád nyelv|akkád]], a [[föníciai nyelv|föníciai]], illetve [[Kánaán]] nyelvei. Az oktatás fő módszere a klasszikus szövegek memorizálása, másolása volt, a nevelés fő tartalma pedig a kötelességtudás és az igazságosság.{{refhely|azonos=R85}} A testi fenyítés mindennapos volt.{{refhely|Ryan|86. o.|azonos=R86}}
A szorgalmas diák néhány év alatt elérhette az „írókészlettel rendelkező írnok” rangját, ami egyfajta diplomának felelt meg. Ezután lehetősége volt továbbtanulni is: a matematika, a geometria, a csillagászat vagy az orvostudomány terén.{{refhely|Trassard|21. o.}}
== Igazságszolgáltatás ==
Az igazságszolgáltatás rendszere fejlett volt. A bíróságokon dolgozó hivatalnokok meghallgatták az ügyfeleket a vitás ügyekben, majd ítélkeztek. Vagyonvitákban, lopások esetén pénzbüntetést, testi fenyítést alkalmaztak, a nagyobb bűnök elkövetőit kényszermunkára, csonkításra, vagy halálra ítélték – az utóbbi általában karóba húzást vagy máglyahalált jelentett.{{refhely|Ryan|25. o.}}
== Állat- és növényvilág ==
[[Fájl:Egyptian - Cat with Kittens - Walters 481559 - Left.jpg|bélyegkép|Macskát ábrázoló amulett]]
A földrajzi környezet az egyiptomi ókorban folyamatosan változott. A korábban [[szavanna]] jellegű [[Szahara]] sivatagosodása fokozatosan haladt előre.{{refhely|Trassard|162. o.}} Az Óbirodalom kezdetei idején a Nílus völgye még óriási mocsaras vidék volt, a kiemelkedéseken dús fű nőtt, [[akácia]]erdők és szikomorfák között oroszlánok és más nagymacskák, [[zsiráf]]ok, [[gazella|gazellák]] éltek. A sivatagosodás előrehaladtával a pásztornépek a folyóvölgybe szorultak, a nagyvadak pedig fokozatosan visszahúzódtak a délebbi szavannákra. A sivatag szélén egyre inkább csak [[sakál]]ok, [[rókák]], [[hiénafélék|hiénák]] éltek, a növényevőket a maradék [[antilop]]ok, gazellák, kecskefélék képviselték.
A háziasított állatok közül a [[szarvasmarha]], [[juh]], [[kecske]], [[sertés]], [[szamár]] és [[ló]] voltak a legfontosabbak.{{refhely|Ryan|38. o.}} Sok más állat háziasításával is kísérleteztek, mint a gazellákkal, tehénantilopokkal, sőt hiénákkal is, kevés sikerrel.{{refhely|Trassard|141. o.|azonos=T141}} A kutyákat valószínűleg a mindenfelé kóborló sakálok közül tenyésztették ki még az ősi korban. Az Újbirodalom korában már számos kutyafajta létezett, az egyiptomiak nevet is adtak kedvenceiknek, néhány fáraó ünnepélyes temetésben részesíttette elhunyt kutyáját.{{refhely|Trassard|108. o.}} Igazi kultusza azonban a [[macska|macskáknak]] volt, nekik saját istenük is volt az egyiptomi [[panteon]]ban. [[Básztet]].{{refhely|Ryan|38. o.}} A fáraók udvarában sok különleges, egzotikus és veszélyes vadat is tartottak.
Egyiptom legveszélyesebb állatai a folyókban és mocsarakban élő vízilovak és a [[krokodil]]ok voltak, ezek szedték a legtöbb áldozatot a lakosság körében. A vízilovak fogából készült ékszerek nagy értéket képviseltek. A fáraók környezetében egzotikus, távoli vidékekről hozatott állatokat is tartottak.{{refhely|Ryan|39. o.}}
A rovarvilág jellegzetes képviselői a mindenütt jelen lévő [[légy|legyek]], a méhek, a veszélyes [[skorpiók]], amiket annyira tiszteltek, hogy több uralkodó is róluk nevezte el magát ([[I. Skorpió]], [[II. Skorpió]]) és Egyiptom egyik szent állata, a [[szkarabeusz]].{{refhely|Ryan|35. o.|azonos=R35}} Rengeteg volt a béka, ezért az [[egyiptomi írás]] hieroglifái között a 100.000-es számot a béka jeléből alakították ki. A „sok” jelölésére pedig gyík alakú írásjelet alkalmaztak. Több mint harminc kígyófaj is élt az országban, köztük sok halálos marású.{{refhely|Ryan|37. o.}}
A Nílus partján buja növényzet tenyészett. A legjelentősebb közülük a sokféle célra, de elsősorban az íráshoz használt papirusz készítésére használt [[papiruszsás]], valamint szépsége miatt a [[lótuszfélék|lótuszvirág]] voltak. A termesztett növények közül a legfontosabbak a [[tönkölybúza]], az [[Árpa (növénynemzetség)|árpa]] és a [[len]]. Fák csak kis csoportokban, ligetekben fordultak elő, köztük a [[szikomorfa]], a nílusi akácia, a [[tamariska|tamariszkusz]], [[fűz]], [[olajfa (növényfaj)|olajfa]], [[krisztustövis]] és a moringafa, mely utóbbinak a terméséből sajtolják a behenolajat. A legfontosabbak a sokoldalúan hasznosítható [[pálmafélék]]. A hazai fák nem elégítették ki a szükségleteket, ezért sok faanyagot importáltak is, főleg [[Fönícia|Föníciából]] [[cédrus]]t, [[közönséges tiszafa|tiszafát]], [[fenyőfélék]]et. A fa annyira drága volt, hogy a csónakokat, bútorokat kis fadarabokból állították össze nagy ügyességgel.{{refhely|Ryan|34-35. o.}}
== II. Ramszesz korának jelentősebb egyiptomi városai ==
[[Fájl:Lower Egypt-en.png|bélyegkép|300px|Alsó-Egyiptom városai]]
A városok helyzete az óegyiptomi történelem során gyakran és gyorsan változott. A fáraók számos esetben jelöltek ki, és építtettek fel meglepően rövid idő alatt új fővárosokat.
[[Per-Ramszesz]]t, II. Ramszesz székhelyét a fáraó alapította a Nílus deltájának keleti szélén, a „Ré vize” nevű folyóág mentén, [[Avarisz]], az egykori [[hükszoszok|hükszosz]] főváros szomszédságában. Hamarosan nyüzsgő folyami kikötőváros lett. Tőle délre feküdt [[Bubasztisz]] (korabeli egyiptomi nevén Per-Basztet, [[Básztet]], a macskák istennőjének városa. Az istennő ünnepén a városban [[Hérodotosz]] forrásai szerint százezrek gyűltek össze. A következő jelentősebb város ''Nai-ta-hut'' (a modern Egyiptomban ''Tell el-Mukdam'', régi görög nevén [[Leontopolisz]]), a hükszoszok egykori székhelye. [[Héliopolisz]] egy csatornán át közelíthető meg a folyóról.{{refhely|Ryan|47. o.}}
A delta nyugati ága oldalán volt [[Per Uadzset]] (Buto), a kobraistennő városa, valaha [[Alsó-Egyiptom]] fővárosa. A közelében található [[Szaisz]] is, [[Neith]], a háború, a vadászat, valamint a szövés istennőjének a központja.{{refhely|Ryan|48. o.}} [[Memphisz]], a birodalom első igazi fővárosa ebben a korszakban is az egyik legfontosabb közlekedési, gazdasági és kulturális centrum, környékén a más akkor is messze földön híres [[Az egyiptomi piramisok tipológiája|piramisokkal]].
A távolabb délen, már [[Felső-Egyiptom]]ban található [[Théba]] ([[egyiptomi nyelv|ókori egyiptomi]] nevén '''Uaszet''') a kor legnevezetesebb városai közé tartozott hatalmas templomegyüttese miatt. Mindennapi életét azonban éppúgy a tömeg, hangzavar és a piszkos utcák jellemezték, mint a többi egyiptomi nagyvárosét. A városban több országos és helyi ünnepet tartottak, mint bárhol másutt az országban. Az újév ünnepe, a ''wepet renpet'' július huszadika környékére esett az egyiptomi világi naptár szerint. A halottak napját, az Uak-ünnepet az újév után tizenhét nappal ülték meg. Az egész országban a leglátványosabb ünnep a thébai [[Opet-ünnep]] volt, amit a második hónapban tartottak, de akár huszonhét napig is eltarthatott. Ezeken kívül is gyakran voltak azonban a városban nagyobb és kisebb ünnepek, szinte minden templomnak volt saját ünnepsége is.{{refhely|Ryan|117-118. o.}}
== Jegyzetek ==
{{Jegyzetek|oszlopok=4}}
== Források ==
* {{hely|Ryan}}{{CitLib|szerző=[[Donald P. Ryan]]|szerző2=ford: Jutai Péter |cím=Ókori Egyiptom napi öt debenből |alcím= |hely=Budapest |kiadó=Scolar |év=2012 |isbn=978-963-244-355-3}}
* {{hely|Kákosy}}{{CitLib|szerző=[[Kákosy László]]|cím=Ré fiai |alcím=Az ókori Egyiptom története és kultúrája |hely=Budapest |kiadó=Gondolat |év=1979 |isbn=963 280 736 7}}
* {{hely|Montet}}{{CitLib|szerző=[[Pierre Montet]]|cím=La vie quotidienne en Égypte au temps des Ramses -1300/-1100 |hely= |kiadó=Hachette |év=1989 |nyelvkód=fr|isbn=2.01.001608.4}}
* {{hely|Trassard}}{{CitLib|szerző=Francois Trassard|szerző2=Dominique Anterion|szerző3=Renaud Thomazo|közreműködők=ford. Aczél Ferenc|cím=Hétköznapi élet a fáraók korában|hely=Budapest |kiadó=Corvina|év=2009 |isbn=978 963 13 5868 1}}
== További információk ==
{{Commonskat|Ancient Egyptian art}}
* {{CitLib|szerző=Czellár Katalin|cím=Élők, holtak, istenek háza |hely=Budapest |kiadó=Gondolat |év=1986 |isbn=963 281 694 3}}
* {{CitLib|aut=Donald P. Ryan|tit=Ancient Egypt on five Deben a Day |subtit= |loc=London |red=Thames and Hudson Ltd.|ann=2010 |pag= }}
* {{kákosy}}
* {{cite book|first=Alberto|last=Siliotti|title=Egypt: temples, people, gods|year=1994}}
==Kapcsolódó szócikk==
*[[Ókori egyiptomi naptár]]
*[[Homoszexualitás az ókori Egyiptomban]]
{{Portál|Ókor||Kultúra}}
{{kiemelt}}
[[Kategória:Ókori Egyiptom]]
[[Kategória:Mindennapi élet különböző korokban és helyszíneken|Ókori Egyiptom]]
[[Kategória:Ókori társadalom]]