Misztika forrásának megtekintése

A '''misztika''' vagy '''miszticizmus''' a misztikus tapasztalatok felé vezető gyakorlatok és gondolkodásrendszerek; az [[Isten]]nel vagy az Abszolúttal való eggyé válás,<ref>McGinn, Bernard (2005), "Mystical Union in Judaism, Christianity and Islam", in Jones, Lindsay (ed.), MacMillan Encyclopedia of Religion, MacMillan</ref><ref>Moore, Peter (2005), "Mysticism (further considerations)", in Jones, Lindsay (ed.), MacMillan Encyclopedia of Religion</ref> de utalhat bármilyen [[eksztázis]]ra vagy megváltozott tudatállapotra, amely [[vallás]]os vagy [[Spiritualitás|spirituális]] jelentést kap.<ref name="Br">{{Cite web |title=mysticism {{!}} Definition, History, Examples, & Facts {{!}} Britannica |url=https://www.britannica.com/topic/mysticism |work=www.britannica.com |accessdate=2022-06-24 |language=en}}</ref> A misztikus tapasztalatok, jelenségek vagy élmények azok, amelyekben a túlvilágból való vagy egyszerűen egy [[természetfeletti]] elem nyilatkozik meg, éspedig érzékelhető módon, hogy azok alanya azokról tapasztalati úton-módon tudomást szerez.{{refhely|Müller Lajosː Misztika}} A misztika olyan [[filozófia]]i és [[vallás]]i tanítás, amely szerint az ember, gyakran [[eksztázis]]hoz vezető [[Meditáció|kontempláció]] révén, titokzatos módon egyesülhet egy természetfeletti lénnyel vagy az [[istenség]]gel.{{refhely|Vallástörténeti kislexikon → misztika, 1980.}} A misztikus rendszereket az különbözteti meg más [[metafizika]]i rendszerektől, hogy szervesen összefüggnek a különböző mentális, fizikai és spirituális gyakorlatok segítségével elérhető egyesülés, [[megváltás]] vagy megszabadulás vágyával. {{refhely|Akadémiai lexikonok: Világvallások → Misztika; 2009}}
== Etimológia ==
A misztika és a vele azonos törzsből származó szavak, mint a misztikus, [[misztérium]], a [[görög nyelv|görög]] ''müó'' (μυέω) igéből erednek, ami a szemek, illetve a régebbi nyelvhasználatban az ajkak lezárását jelenti,{{refhely|Müller Lajosː Misztika}} illetve hogy valamit "eltitkolok".<ref>"Gellman, Jerome, "Mysticism", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Summer 2011 Edition), Edward N. Zalta (ed.)". Plato.stanford.edu.</ref>
: Minthogy az érzékek, nevezetesen a szem, az ajak a külvilággal való érintkezésnek, a belvilág közlésének az eszközei, azok elzárása bizonyos titokzatosság és homály benyomását kelti. A nyelvhasználat már ősidőktől kezdve a misztérium és a vele rokon szavakat oly titokzatosnak a megjelölésére alkalmazza, amely a vallásos ihlet leheletétől van megszentelve. Ily értelemben beszéltek az ókoriak [[misztérium]]okról is.{{refhely|Müller Lajosː Misztika}}
A [[görög nyelv|görög]] ''müó'' (μυέω) származéka a μυστικός müsztikosz, azaz "beavatott".
A misztikus eredetileg egy titkos kultusz vagy [[misztériumvallás]] [[Beavatás|beavatott]]ja volt.<ref name="Br" />
A klasszikus Görögországban (Kr.e. 5–4. század) és a [[Hellenizmus|hellenisztikus kor]]ban a misztériumvallások rítusai nagyrészt vagy teljesen titkosak voltak. A korai kereszténység kisajátította a hellenisztikus misztériumok szakszókincsét, de később elvetette a titkolózást, ami a misztériumok jelentésének átalakulását eredményezte. A későbbi keresztény szóhasználatban a misztikus vagy misztikus a vallási eksztázis doktrinálisan elfogadható formáinak gyakorlóira utalt.
==Nyelvtanilag==
Megjelenése [[főnév]] illetve [[melléknév]] [[névszó]] alakban történik.
===Főnév===
Misztika – vallásfilozófia (az isteni lénnyel való lelki egyesülés hite, törekvése.). Az isteni titokzatossággal foglalkozó személy, aki a természetfölöttivel kapcsolatos tanítások, módszerek szerint él, azokat használja, és úgy véli, hogy ilyen tudás birtokában van, vagy ilyen tudást birtokolni igyekszik.
Keresztény értelemben véve a legnagyobb vallási titoknak, Istennek bírása a földön. A misztika felfogása szerint ez az egység tulajdonképpen megvan, de a világ miatt nem jut érvényre.{{refhely|Tiefenthaler József: Aszkézis és misztika}}
Az ókori európai filozófusok ([[Platón]], [[Plótinosz]] és mások) vitájának következtetéseként jelent meg a keresztény egyházi művekben a misztika szó ''(titkok, titokzatos dolgok, az égiekre vonatkozó dolgok)'' jelentése.
===Melléknév===
# irodalmi misztikum – Titokzatos rejtélyes, érthetetlen, homályos (elgondolás, magyarázat, jelenség), az emberi elme számára megmagyarázhatatlannak látszó (dolog, jelenség, hely).
# vallási misztikum – A misztikán alapuló, azt követő filozófia: Isteni titkokon alapuló (elképzelés, szemlélet, módszer), ami egyrészt az Istennel való titokzatos egyesülésre, másrészt az adott tan rejtélyes tartalmára vonatkozik, azzal kapcsolatos, ahhoz tartozó.
:: A misztikus [[teológia]] olyan lelki dolgokat tárgyal, amelyek rejtettek, titokzatosak, mint a [[lélek]] bizalmas egyesülése Istennel és ezt az egyesülést kísérő jelenségek és fokozatok. {{refhely|Tiefenthaler József: Aszkézis és misztika}}
== Meghatározása ==
A misztikus közvetlen, közvetítőktől mentes élményt keres az istenivel. A tudományban, a filozófiákban, a szent írásokban lefektetett tudással ellentétben a misztikus tudás közvetlen tudás. A misztikus személyt is jellemzik vallásának külsődleges formái (''rítusok, hitvallás''), de ennél mélyebbre kíván hatolni. Nem csupán engedelmeskedni akar istenének, hanem személyes közeledés révén meg akarja tapasztalni a vele való találkozás élményét.{{refhely|Malcolm Clark: Az iszlám → A szúfik}}
A misztika a [[vallás]]i gyakorlat egyik olyan formája, amelyben hangsúlyos az [[istenség]]gel való egyesülés, a beavatódás, a betekintés igénye a titkos és titokzatos isteni dolgokba. A misztikusok szerint az istenséggel való egyesülés (az ''unió mystica'' – ''mitikus utód'' és/vagy ''nyomában járás'') során feltárul az istenség lényege, a misztikus élmény átélője részesül a legmagasabb rendű tudásból.
A misztika minden vallásban jelen van, [[eksztázis|eksztatikus]] rítusok formájában az [[Archaizmus|archaikus]] [[társadalom]]ban, valamint a [[Szekularizáció|szekularizált]] világban is. A [[Hellenizmus|hellenisztikus]] világban a misztikus kifejezés titkos vallási szertartásokra utalt. A szóhasználatnak nem volt közvetlen köze a [[Transzcendencia|transzcendenciához]].<ref>{{cite book|last=Parsons|first=William Barclay|year=2011|title=Teaching Mysticism|publisher=Oxford University Press|p=3|language=angol}}</ref> A "misztikus" egy [[misztériumvallás]] beavatottja volt. [[teológia|Teológusok]] társítják a "[[misztérium]]"-hoz azt az értelmezést, miszerint az a természeti erőkön túlmutató igazságok kinyilatkoztatása,<ref>''The Catholic Encyclopedia'', Volume X. Published 1911.</ref> így szűkebb értelemben a misztérium a teremtett értelmet meghaladó igazság.
Klasszikus meghatározása szerint történeti és pszichológiai definíciójának tükrében a misztika [[Isten]] közvetlen [[intuíció]]ja vagy megtapasztalása; a misztikus az a személy, aki kisebb vagy nagyobb mértékben szert tett ilyen közvetlen tapasztalatra, tehát akinek a vallásgyakorlata és élete nem csupán valamilyen elfogadott hiten és vallásgyakorlási formán alapul, hanem saját személyes tapasztalatából és ismeretéből fakad.<ref>E. Underhill: The Mystics of the Church - idézi: Akadémiai lexikonok: Világvallások → Misztika; 2009</ref>
Meg kell azonban különböztetni a misztikát és a [[Mágia|mágiá]]t egymástól. A misztika az Istennel vagy istenséggel való egyesülés, a lélek istenesítésének a tudománya, míg a mágia a [[Szellem (vallás)|szellem]]ekkel való érintkezésé. Különbség van a misztikus és a [[médium]] között is. Egyik felsőbbrendű egyéniséggé, másik csak eszközzé lesz "fejlődése" alatt.{{refhely|Röck Gyula: A misztika története}}
A [[keresztény misztika]] célkitűzése: egyesülés Istennel. A misztikus olyan ember, aki Istennel (esetleg Máriával vagy valamely szenttel) való egyesülés vagy az Isten-közelség megrázó élményén megy keresztül.{{refhely|Jonathan Hill: A keresztény gondolkodás története → Minilexikon}} A misztikus célja a felsőbbrendű élet, a felsőbbrendű egyéniség kitermelése tanulás, elmélkedés és [[Aszkézis|aszketikus]] élet által, hogy így több [[Szolgálat (vallás)|szolgálat]]ot teljesíthessen embertársainak s végül egyesülhessen istenével. A misztika útja bizonyos lelki fejlődés útján való eggyé válás Istennel.{{refhely|Röck Gyula: A misztika története}}
<!-- .....ÁTFOGALMAZANDÓ: A keresztény misztika minden korban azt tanította, hogy [[Krisztus]]nak a hívőkben szellemileg kell megszületnie. A jámbor hívőnek a földi életet át kell stilizálnia Krisztus [[Etika_(vallás)#Kereszténység|etikája]] szerint,{{refhely|Tiefenthaler József: Aszkézis és misztika}} magába kell fogadnia Krisztust, le kell mondania a világról, át kell élnie Krisztus szenvedéseit, vagy részt kell vállalnia belőlük, hogy [[Pál apostol]]lal együtt elmondhassa:<ref>Gal. 2, 20</ref> ''„Élek pedig többé nem én, hanem Krisztus él énbennem”''.  – EDDIG ...    -->
Mély misztikát tartalmaz [[János evangéliuma]] és levelei: ''„Az Isten a szeretet, és aki a [[Felebaráti szeretet|szeretet]]ben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne."'' <ref>[http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=62&c=4&v=16&vs=16#v14 1. Jn 4,16]</ref>
A misztika azonban nem feltétlenül [[teista]]. {{refhely|Akadémiai lexikonok: Világvallások → Misztika; 2009}} A misztika tulajdonképpen individuális történés, amely lényegileg különbözik az olyan közösségi élményektől, mint amilyen a [[glosszolália]], a [[transz]] és a tömegszuggesztió. Bár a misztikus tapasztalat kíséretében előfordulhatnak a [[parapszichológia]] körébe sorolható rendkívüli jelenségek (eksztázis, stigmatizáció, elaváció, jelenések stb.) ezek mégsem lényeges kritériumai a misztikának.{{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}}
A [[transzcendencia]], az isteni végtelenség megtapasztalása felfogható keresztény misztikaként is. Ám a keresztény misztika lényege szerint nem nyugszik máson, mint a transzcendencia megtapasztalásának felemelő és felszabadító élményén, amely Isten önközléseként működésbe lépő kegyelem által válik elérhetővé.
A keresztény misztikus tapasztalat valójában sem a világ megvetését és megtagadását nem jelenti, sokkal inkább integratív aktus: világi, anyagi és történelmi mozzanatokat egyaránt belevisz a személyes Istennel való szeretetteljes találkozásba.{{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}}
A [[Panteizmus|panteista]] és [[Panenteizmus|paneneteista]] nézetek gyakran szorosan kötődnek a misztikához.{{refhely|Akadémiai lexikonok: Világvallások → panteizmus; 2009}}
==Történelme==
Első jelei az ind [[upanisadok]]ban vannak ([[I. e. 1. évezred|Kr. e. 1. évezred]]), a [[tibet]]i [[Terma (tanítás)|termákban]], a [[Perzsa Birodalom|perzsa]] [[Aveszta|Avesztában]], a [[kína]]i [[Konfucianizmus|Yijingben]], később (Kr. e. 4–3. század) Laozi [[Tao-tö-king|Dàodéjīngjében]] és a [[taoizmus]] más könyveiben. A nagyobb vallások közül a [[hinduizmus]] és a [[buddhizmus]] fogékony az [[Aszkéta|aszketikus]] misztikumra.
Az [[Ind filozófia|ind filozófiá]]ban a [[jóga]]-iskola dolgozta ki azokat a módszereket (ülés, lélegzés, kontempláció, meditáció stb. szabályait), amelynek révén az ember elszakadva az érzéki világtól – egyesülhet az egyetemes [[Brahman|világlélek]]kel. {{refhely|Vallástörténeti kislexikon → misztika, 1980.}}
Az ókori Kínában a [[taoizmus]] idealista irányzata látta az emberi tökéletesség biztosítékát a misztikus elmerülésben. {{refhely|Vallástörténeti kislexikon → misztika, 1980.}}
A görög-római filozófiában különösen az [[újplatonizmus]] törekedett arra az eksztatikus állapotra, amelyben az ember képes egyesülni az [[istenség]]gel. Az újplatonizmus misztikájának a hatása a keresztény [[Patrisztika|patrisztiká]]ban is érvényesült.{{refhely|Vallástörténeti kislexikon → misztika, 1980.}}
A [[Gnoszticizmus|gnosztikusok]] számára [[Krisztus]] elsődlegesen misztikus élményben tapasztalható lény volt csupán. A gnosztikusok állítólagos magasabb rendű tudásukat nem a Bibliából, hanem egyfajta misztikus, magasabb síkú megtapasztalás útján szerezték.<ref>[https://www.gotquestions.org/Magyar/kereszteny-gnoszticizmus.html Mit jelent a keresztyén gnoszticizmus?]</ref>
Az [[iszlám]]on belül a [[szúfizmus]] hirdette, hogy az ember az önsanyargatás és az önkívület révén képes az [[Allah]]hal való egyesülésre.
== Formái; vallásonként ==
A misztika számos kultúrában és vallási hagyományban megtalálható, mind a népi vallásokban, mind az intézményesített vallásokban.
=== Sámánizmus ===
A [[sámánizmus]] a miszticizmus egy formájának tekinthető, amelyben a [[sámán]] a [[Szellem (vallás)|szellemek]] világához a spirituális eksztázison keresztül jut el.<ref name="Br"/> [[Mircea Eliade]] alapján a sámánizmus a "vallási eksztázis technikája".<ref name = Eli72>Mircea Eliade, ''Shamanism, Archaic Techniques of Ecstasy'', Bollingen Series LXXVI, Princeton University Press 1972, pp. 3–7.</ref>
A sámánizmus azt jelenti, hogy a gyakorló tudatmódosult állapotot ér el, hogy észlelje a szellemeket és érintkezésbe lépjen velük, majd transzcendentális energiákat irányítson ebbe a világba.<ref>[[Hoppál Mihály|Hoppál]] 1987.</ref>
=== Ábrahámi vallások ===
A misztika nem törődik a földi élettel, hanem egyenesen Istenhez törekszik, akivel való egyesülés teljességét már itt a földön keresi. A misztika útja együtt jár az [[aszkézis]]sel; a misztikus élettel szigorú aszkézis párosul mindenkor; az aszketikus életen keresztül lehet csak eljutni a misztikus állapothoz. {{refhely|Tiefenthaler József: Aszkézis és misztika}}
A misztikának kettős ágazata vanː a spekulatív és a gyakorlati misztika. A gyakorlati misztikán Isten közvetlen megtapasztalását, azt az Istennel történő legbensőségesebb egyesülést értjük, amely a belénk öntött, Istentől rendkívüli ajándékként adott szemlélődés által jön létre. A spekulatív misztika a léleknek Istenhez vezető hármas útját, a tisztulás, a megvilágosodás és a szemlélődés útját, a misztikus egyének titokzatos tapasztalatait teszi meg az isteni dolgokról szerzett [[Intuíció|intuitív]] ismereteit teszi tudományos vizsgálódás tárgyává és önti tudományos rendszerbe.{{refhely|Szántó Konrád: A katolikus egyház története III. kötet, 1987., 449-450 o.}} A misztika nagy hatást gyakorolt a [[teológia]] fejlődésére, hiszen számos hittudós nagy misztikus is volt.{{refhely|Jonathan Hill: A keresztény gondolkodás története → Minilexikon}}
==== Judaizmus ====
A [[Zsidó vallás|zsidó]] misztika évezredekre nyúlik vissza, már az [[Ószövetség]]ben kezdődik. [[Mózes]]nek az Úrral való beszéde, a [[Próféta|prófétá]]k látomásai, [[Dániel próféta|Dániel]] elragadtatása, mind misztikus élmények voltak.{{refhely|Röck Gyula: A misztika története}}
[[Keresztelő János]] küldetése, [[Jézus]] egész élete, [[Krisztus színeváltozása|színeváltozása]] mind misztikus dolog.{{refhely|Röck Gyula: A misztika története}} A [[Zsidó vallás|zsidó]] misztikum későbbi nyomai a [[Talmud]]ban találhatók.
==== Kereszténység ====
{{fő|Keresztény misztika}}
A keresztény misztika kezdetei a [[Sivatagi atyák|korai szerzetesség]]re, annak a szemlélődést illető gyakorlatára és tanítására nyúlnak vissza. {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}}
A misztika első jelentős rendszerezőjének [[Órigenész (exegéta)|Órigenész]]t tartják, aki elsődlegesen az Énekek Énekére összpontosítva írta le az egyes ember Jézus-élményét úgy, mint amely Jézusnak egyháza iránti szeretetére hasonlít. {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}}
A keleti egyház jelentős 4. századi misztikusa volt [[Evagriosz Pontikosz]], [[Egyiptomi Szent Makariosz]] és [[Nüsszai Szent Gergely]]. {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}}
{{lásd|Keresztény misztikusok listája}}
==== Iszlám ====
Az iszlám miszticizmus elsősorban a [[szúfizmus]]on belül értelmezendő, a [[dervis]]rendek is valójában szúfi rendek. A szúfik tevékenységét sok irányzat az iszlámon belül nem nézi jó szemmel, a [[vahhabiták]], [[Szalafizmus|szalafiták]], általában a fundamentalista irányzatok kifejezetten üldözik a szúfizmus minden formáját, így a dervisrendeket is. A [[síiták]]nál kevesebb a szúfi rend és nem azért mert ők is kevesebben vannak, hanem mert maga a síizmus is valahol misztikus.
[[Mohamed próféta|Mohamed]] egyszerű Isten- és halhatatlanság-tana és a szigorú, de könnyen teljesíthető előírások, amelyekkel híveinek életét szabályozta, megfeleltek az arab törzsek igényeinek, amelyek életre hívták, és az újonnan megtért széles tömegek vágyainak. De nem tudták hosszabb időn át kielégíteni azokat, akik megismerkedtek a szomszédos és leigázott népek fejlett vallásaival és tudományos ismereteivel. Ezek [[Teológia|teológiá]]jának, filozófiájának és jogtudományának hatására, illetve ezekkel ellentétben az iszlám olyan dogmatikát és kötelességekről szóló tanítást alakított ki, amelynek színvonala csakhamar vetekedett mintaképeiével. A szőrszálhasogató [[dialektika]] és a hittudósok mesterkélt igazságtevése azonban egymagában nem tudta a mély vallásos érzülettel rendelkező hívőket érzelmileg kielégíteni. Sok hívőnek az Istennel való bensőséges egyesülésre érzett örök vágya olyan irányzatok keletkezéséhez vezetett, amelyek a világ fölé emelkedett mennyei Úr és a térben és időben szűk korlátok közé szorított emberi lélek közötti távolságot a [[Meditáció|meditatív]] elmélyedés és az [[eksztázis]] mámora segítségével kívánják átrepülni. Így a józan, racionalista és világ felé forduló iszlámon belül létrejött egy misztika, amely görög-[[Újplatonizmus|újplatonikus]] és [[Hinduizmus|indiai]] eszméket használt fel, és dolgozott ki saját rendszerré. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
[[File:Mevlana Konya.jpg|thumb|right|Keringő dervisek [[Konya (település)|Konyá]]ban]]
Az Istennel való közeli kapcsolat létrehozásának előfeltétele az, hogy az ember önmagát a földi dolgok fölé emelje. Már Mohamed is hatásos ellentétbe állította a világnak és örömeinek mulandóságát az Isten örökkévalóságával, és a bekövetkező végítéletről, valamint a [[pokol]]beli büntetés és a [[Mennyország|paradicsomi]] élvezetek örökkévalóságáról szóló prédikációiban arra emlékeztette a hívőket, hogy a földi élet csupán rövid ideig tartó előkészület a halál utáni életre. A medinai államférfi [[Szúra|szúrá]]iban ugyan e tendenciáknak már nincs nyomuk, és az „Isten katonái”-nak lázas hódító hadjáratai sokakat elidegenítettek az ilyenfajta törekvésektől. Azokban a körökben azonban, amelyekben a lelki üdvösség előbbre való volt, mint a külső fény, nem aludt ki a sóvárgás az után, hogy a világtól való elszakadás segítségével közelebb jussanak az Istenhez. Keresztény és buddhista mintára kialakult egy muszlim [[aszkézis]], amely önsanyargatással a világi [[Egyszerűség (vallás)|javakról való lemondás]]sal, lelkigyakorlatokkal és elragadtatott önkívületi állapot révén igyekezett elérni az Istennel való egyesülést. Ennek a világtól elforduló hangulatnak a hordozói néhány bölcs és a köréjük csoportosult, azonos törekvésű közösségek voltak: a [[Szúfizmus|szúfík]] ''(arab szó: gyapjúba öltözöttek)'', a [[dervisek]] ''(perzsa: koldusok)'' vagy [[fakír]]ok ''(arab: szegények)''. Azok az elképzelések, amelyeket az egyes [[Teozófia|teozófusok]] és vallásos testvéri közösségek az Istennel kapcsolatban kialakítottak, igen különböző fajtájúak. A kimondott [[teizmus]]tól, amely az üdvöt a fenséges „mindent megbocsátó” szerető tiszteletében igyekszik feltalálni, a nyílt [[teopantizmus]]ig, amely az Isteni létezésben való teljes elmerülésre törekszik, valamennyi fokozatot végigjárták. Gyakran megpróbálkoztak azzal is (amint ezt Indiával kapcsolatban megállapítottuk), hogy a kétféle nézetet valamilyen formában összekapcsolják. Sokat vitatott kérdés, vajon a [[Szúfizmus|szúfík]] tanítása [[Újplatonizmus|újplatonikus]] vagy [[Hinduizmus|indiai]] eszmékből származtatható-e; valószínű, hogy mindkét feltevés helyes. Az már a kifejezésmódból kitűnik, hogy az ősiszlámnak a teremtőt és teremtményt határozottan különválasztó, személyes Istenben való hitét teljesen átalakították, az Istent előszeretettel nevezik al-hakknak (al haqq), vagyis az igazságnak, a valóságnak; és a végcél, amelyre a bölcs törekszik, a teljes nemlét, a benne való feloldódás (faná), hasonlóan a védántinok [[Brahman|brahma]]-[[Nirvána|nirváná]]jához. Az iszlám misztika a [[9. század]] óta számos tudományos és költői műben jutott kifejezésre. Az ortodox hívők kezdettől gonosz [[eretnekség]]nek tekintették, és sok neves képviselőjének, mint például a nagy Halládzsnak († 921), életével kellett fizetnie meggyőződéséért. Ez a szellemi irányzat azonban minden üldözés ellenére mind a mai napig szerfelett életerősnek és befolyásosnak bizonyult. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
Jelenleg elsősorban a különböző iszlám országokban virágzó [[dervis]]rendek tartják fenn. Ezek vallási testületek, tagjaik csak részben szerzetesek, többnyire a legkülönfélébb világi foglalkozásokat űzik, és szabad idejükben egy mester mellett módszeres, fokozatosan fejlődő, mind magasabb célok elérését lehetővé tevő ismeretekre törekszenek a túlviláginak megvalósításában. A gyakorlatok ([[dzikr]]), amelyeknek magukat alávetik, sokfélék, a csendes meditáció, a mértéktartó légzés és testgyakorlatok, valamint meghatározott formulák és imák felmondása váltakozik vad kiáltozásokkal, táncokkal és rángatózásokkal, amelyek az öntudat teljes megszűnését eredményezik. Az üvöltő dervisek konstantinápolyi kolostorában a dervisek valamikor extázisukban késsel súlyos sebeket ejtettek magukon, és nem lehetett észrevenni rajtuk, hogy fájdalmat éreztek volna. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
Körülbelül félszáz dervisrend létezik, amelyeket alapítójukról neveztek el. Az egész iszlám világban elterjedt a kádiriták rendje (Bagdadban alapították 1166-ban); csak a [[Közel-Kelet]]en létezik a belőle keletkezett rifáitáké (1181-ben alapították); ezeket általában „üvöltő dervisek”-nek hívják. Velük ellentétben a [[12. század]]ban létrejött, ma Elő-Ázsiában és [[Észak-Afrika|Észak-Afriká]]ban otthonos sádziliták csoportja csak elmélyedéssel és imádkozással foglalkozik, akárcsak a [[14. század]]ban alapított elő-ázsiai, perzsiai és indiai khalvatiták rendje. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
Sajátosak a mevlevi-dervisek (mavlavíja), nevük a „mesterünk” (mavláná) szóból származik, és [[Dzsalál ad-Dín Rúmí|Dzselál ed-din Rúmíra]] (1207-1273) vonatkozik, aki rendjüket alapította. Az iszlámban a zene általában ki van tiltva a [[Kultusz (vallás)|kultusz]]ból, a mevleviknél azonban fontos szerepet játszik. A dzikr-szertartáskor, amely [[Konya (település)|Konyá]]ban, a rend fő székhelyén, havonta kétszer a pénteki ima után zajlik le, a dervisek hat különböző hangszer (nádfurulya, citera, bothegedű, dob, tamburin [csörgődob], üstdob) zenéjére jobb lábukon forognak. Egyesek szerint a táncolás már [[Dzsalál ad-Dín Rúmí|Dzselál eddín]] előtt is régi [[Szúfizmus|szúfí]]-gyakorlat volt, és a csillagok mozgását utánozta, mások szerint szédülés előidézése, hipnotikus állapot kiváltása a célja. Az utóbbi valószínűleg régebben lehetett helytálló, akkor egész nap és egész éjjel táncoltak. 1925-ben Törökországban bezárták a „táncoló dervisek” kolostorait ([[tekke]]).{{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
Az arisztokratikus mevlevik vetélytársai a régi Törökországban a bektási-dervisek voltak. Ezek eredetüket Háddzsí Bektás Valíra vezetik vissza, aki állítólag valamikor az ősidőkben élt; a rend valószínűleg már a 13. században létezett, és a 15. században nyerte el végleges formáját. A bektási-dervisekre jellemzők egyrészt síita titkos tanaik, amelyek Allahot Mohameddel és Alival valamiféle szentháromsággá fűzik egybe, másrészt pedig az iszlám kultikus kötelességeinek lebecsülése. Még azt is megengedik, hogy a nők fátyol nélkül vegyenek részt Istentiszteleteiken. Ezeknek a derviseknek egy szűkebb köre, ellentétben a többséggel, nőtlenségre van kötelezve. Az általuk követett szokások (bűn megvallása a kolostorfőnök előtt és a tőle kapott feloldozás, úrvacsora-féle stb.) a kereszténység és más vallások hatására mutatnak. Mivel a [[janicsárok]] többnyire szoros kapcsolatban állottak a [[Bektásik|bektásíja]] renddel, ezért egy időben a török történelemben is szerepük volt. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
A többi szerzetesrend közül csupán a 14. századból származó, a [[buhara]]i Mohamed Naksband alapította [[naksbandík]]at {{Wd|Q32078}} említjük meg, valamint a kádirita mozgalomból származó, 1837-ben alapított katonai rendet, a [[szenuszik|szenuszi]]t {{Wd|Q171296}}, amely Tripolitánia politikájában játszott szerepet.
A dervisség az iszlám egyik legsajátságosabb jelensége. Egyeseket az Isten igaz szeretete vitt közéjük és annak igénye, hogy különleges szemlélődő gyakorlatok révén a tudat magasabb rendű szférájába emelkedjenek, míg másoknak kellemes ürügyül szolgált a kötetlen, kéregető életmódhoz. A hivatásos derviseken kívül nagy volt a száma azoknak, akik a ferences harmadrendiekhez (terciáriusok) hasonlóan, egy rend laikus tagjaiként világi életet éltek, de naponta meghatározott imákat mondtak el, és időnként a kolostorban részt vettek egy-egy [[dzikr]]en. {{refhely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}}
==Neves misztikusok==
{{col-begin}}
{{col-3}}
* Ókori zsidó misztikusok:
** [[Ókori zsidó irodalom|Johanan ben Zakkaj]]
** [[Akiba ben Jószéf]]
** Jismáél ben Elisa {{Wd|Q1391069}}
** Simon bar Joháj {{Wd|Q557405}}
|{{col-3}}
* Ókori görög miszitkusok:
** [[Numeniosz (filozófus)|Numeniosz]]
** [[Platón]] – [[európa]]i filozófia legkorábbi képviselője.
** [[Plótinosz]] – az [[Újplatonizmus|újplatonikusok]] fő képviselője
** [[Proklosz]]
{{col-3}}
{{col-end}}
=== Keresztények ===
{{col-begin}}
{{col-4}}
* Ókeresztény misztikusok:
** [[Órigenész (filozófus)|Órigenész]] filozófus,
** [[Evagriosz Pontikosz]]
** [[Hippói Szent Ágoston]]
** [[Nagy Szent Vazul]]
** [[Pszeudo-Dionüsziosz|Dionüsziosz Areopagita]],
|{{col-4}}
* Középkori egyházi misztikusok:
** [[Szent Szümeón]]
** [[Bingeni Szent Hildegárd]]
** [[Clairvaux-i Szent Bernát|Clairvaux-i Szt. Bernát]]
** [[Assisi Szent Ferenc|Assisi Szt. Ferenc]]
** [[Aquinói Szent Tamás]]
** [[Hadewijch]]
** [[Eckhart mester]]
** [[Johannes Tauler]]
** [[Heinrich Suso]]
** [[Jan van Ruusbroec]]
|{{col-4}}
* Újkori misztikusok
** [[Jakob Böhme]]
** [[Ávilai Szent Teréz]]
** [[Keresztes Szent János|Keresztes Szt. János]]
** [[Emanuel Swedenborg]]
|{{col-4}}
* Modern kori misztikusok
** [[Lisieux-i Szent Teréz|Lisieux-i Szt. Teréz]] {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}}
** [[Keresztes Szent Terézia Benedikta|Keresztes Szt. Terézia]] {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}}
{{col-4}}
{{col-end}}
{{fő|Keresztény misztikusok listája}}
=== Egyéb ===
* [[Paul Brunton]]
* [[Helena Blavatsky]]
* [[Henry Steel Olcott]]
* [[Aleister Crowley]]
* [[Ralph Waldo Emerson]]
* [[Edgar Cayce]]
* [[Sri Aurobindo]]
* [[Rámakrisna]]
==Tanulmányok==
* Héháló (''Égi csarnokok'' az 5–6. században). Az első misztikus tanulmány, a kozmosz felsőbb régióit írja le, valamint a szerszámokat, amelyek segítségével oda lehet jutni.
* [[Kabbala|Széfer Jecira]] ''(Teremtés könyve)'' kozmológia, a mű a későbbi misztikumra nagy hatást gyakorolt,
* Bahir vagy Széfer Ha-Bahir ''(A világosság könyve)'', az eleve létező anyag, vagyis a fény tanát dolgozza ki,
* [[Zóhár]] ''(Ragyogás könyve)'' – [[Spanyolország|spanyol]] zsidó misztikusok munkája, a Tóra misztikus kommentárja,
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
==Források==
* [[Magyar nagylexikon]] 13. kötet (Mer – Nyk) – Magyar Nagylexikon Kiadó; [[Budapest]], [[2001]]. {{ISBN|963 9257 09 5}}
* [[Magyar értelmező kéziszótár]] (ÉKsz) – Akadémia Kiadó; [[Budapest]], [[1975]]. {{ISBN|963 05 0731 5}}
* {{hely|Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás}} [[Helmuth von Glasenapp]]: Az öt világvallás, 1977
* {{hely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztika}} [[Herbert Vorgrimler]]: Új teológiai szótár, 2006
* {{hely|Vallástörténeti kislexikon → misztika, 1980.}} [[Gecse Gusztáv]]: Vallástörténeti kislexikon, 1980
== További információk ==
*{{cite web|url=http://lexikon.katolikus.hu/M/misztika.html
|title=Misztikus|accessdate=2013-12-14|publisher=katolikus.hu}}
*{{cite web|url=http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Misztikus
|title=Misztikus|accessdate=2013-12-14|publisher=wikiszotar.hu}}
* Britannica: [https://www.britannica.com/topic/mysticism Mysticism] {{en}}
* Puskely Mária: ''Ezer év misztikájából''; Szt. Gellért, Szeged, 1990
* Nevill Drury: ''A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona''; ford. Magdus Rita; Ferenczy, Bp., 1994
* Nagymihályi Géza: ''A misztika térben, szóban, képben''; Kairosz, Budapest, 2004
* Aryeh Kaplan: ''Zsidó meditáció. Gyakorlati útmutató''; ford., jegyz., utószó Tarnóc János; Vince, Budapest, 2004
* Kurt Ruh: ''A nyugati misztika története, 1-2.''; ford. Görföl Tibor; Akadémiai, Budapest, 2006
** 1. ''A patrisztikus alapok és a 12. század szerzetesi teológiája''
** 2. ''A 12. és a 13. századi női misztika és az első ferencesek misztikája''
* Mircea Eliade: ''Mítoszok, álmok és misztériumok''; ford. Saly Noémi; Cartaphilus, Budapest, 2006
* Palásti Gábor: ''A misztika hagyománya és az okkult áramlatok az európai romantikában''; Szaktudás, Budapest, 2007
* Iványi Tamás: ''Szúfik és fundamentalisták. Iszlám misztika tankönyv''; KCST, Budapest, 2006 (''Keleti nyelvek kincsestára'')
* Heidl György: ''Érintés. Szó és kép a korai keresztény misztikában''; Kairosz, Budapest, 2011 (''Catena. Monográfiák'')
* Alois M. Haas: ''Felemelkedés, alászállás, áttörés. A misztikus tapasztalat és a misztika nyelve''; ford. Görföl Tibor, Vigilia, Budapest, 2011 (''Mai keresztény gondolkodók'')
* Richard Rohr: ''Most. Tanuljunk meg látni a misztikusok szemével''; ford. Malik Tóth István; Ursus Libris, Bp., 2013
* ''Misztika a 16-18. századi Magyarországon''; szerk. Bogár Judit; PPKE BTK, Piliscsaba, 2013 (''Pázmány irodalmi műhely. Lelkiségtörténeti tanulmányok'')
* Hugo M. Enomiya-Lassalle: ''Az elmélyülés útja. Zen meditáció és keresztény misztika''; ford. Bruncsák István; Jezsuita, Budapest, 2015
* Alexandre Koyré: ''Misztikusok, spiritualisták, alkimisták a német XVI. században''; ford. Szigeti Csaba; Napkút, Budapest, 2015
* Jan Andrzej Kłoczowski: ''A misztikus ember útjai''; ford. Pálfalvi Lajos; Vigilia, Bp., 2022 (''Theologia polonica'')
* Iamblikhosz: ''Egyiptomi misztériumok. Az ókori Egyiptom misztikus vallási és spirituális gyakorlatai. Abammon, a tanító válasza Porfiriosz Anebóhoz írt levelére, a benne foglalt kérdések megoldásaival együtt''; ford. Arany László; Angyali Menedék, Budapest, 2024
== Kapcsolódó cikkek ==
* [[Keresztény misztika]]
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|vallás|}}
[[Kategória:Misztika]]