Mongol betörések Palesztinába forrásának megtekintése

[[Szíria]] ideiglenes elfoglalása után, a [[keresztes háborúk]] utolsó időszakában, 1260–1300 között került sor '''mongol betörésekre a mai Palesztina területén'''. A fenti időszakban a [[Mongol Birodalom|mongol seregek]] több alkalommal megkísérelték Szíria elfoglalását, ezt követően pár hónapig folyamatos betöréseket hajtottak végre déli irányban [[Palesztina (régió)|Palesztina]] területére, nemegyszer [[Gáza]] városáig hatolva.
A betöréseket a mongol főseregekből kivált, kisebb csapatok hajtották végre, elsődleges céljuk a zsákmányszerzés volt. A mongolok egyik alkalommal sem igyekeztek a betörések során elfoglalt városokat, településeket bevonni a mongol birodalom közigazgatási rendszerébe és a mongol fősereg visszahúzódása után pár hónappal az [[Egyiptom]]ból érkező [[Mamlúk Birodalom|mamlúk]] seregek minden alkalommal visszafoglalták a térséget.<ref>Amitai, ''Mongol Raids'', pp. 247-248</ref>
== Mongol hadjárat 1260-ban ==
[[Fájl:Mongol raids in Syria and Palestine 1260-hu.svg|thumb|350px|Az 1260-as mongol hadjáratok térképe a Közel-Keleten. az első nagy támadások Aleppó és Damaszkusz ellen irányultak, ezek elfoglalása után kisebb városokat támadtak, mint pl. [[Baalbek]], [[asz-Szubajba]] és [[Ádzslun]], illetve betöréseket hajtottak végre Palesztina területén is.]]
1258-ban [[Hülegü ilhán|Hülegü]] kán vezetésével mongol csapatok foglalták el a [[középkor]]i [[iszlám]] világ szellemi központját, [[Bagdad]]ot, ezzel lényegében véget vetve az [[Abbászidák|Abbaszida–dinasztia]] uralmának. A város elfoglalása után 1259 szeptemberében a mongolok, akikkel együtt számos keresztény katona is harcolt, akiket a korábban elfoglalt [[Grúzia|Grúziából]], [[Örményország]]ból és [[Kilikia|Kilikiából]] toboroztak, pontonhídon átkeltek az [[Eufrátesz]]en és Szíria felé indultak, amely ekkor az [[Ajjúbidák|Ajjúbida-dinasztia]] birodalmába tartozott. [[an-Nászir Júszuf]] szíriai szultán felajánlotta hűségesküjét Hülegünek, de az visszautasította és csapatai [[1260]]. [[január 24.|január 24]]-én elfoglalták és felégették [[Aleppó]]t, majd [[március 1.|március 1]]-jén megadta magát [[Damaszkusz]] is.<ref>[http://www.saudiaramcoworld.com/issue/200704/history.s.hinge.ain.jalut.htm Saudi Aramco World: "Az Ain Jalut-i csata" (Battle of Ain Jalut)] {{Wayback|url=http://www.saudiaramcoworld.com/issue/200704/history.s.hinge.ain.jalut.htm |date=20070912161811 }} {{en}}</ref><ref name=grousset-581>Grousset, 581. o.</ref><ref>"Március 1-jén Kitbuka bevonult Damaszkuszba a mongol sereg élén. Vele volt még Örményország királya és Antiokhia hercege is. A kalifátus ősi székhelyének lakói hat évszázad óta először láttak keresztény előkelőségeket diadalmenetben belovagolni a városba." Runciman, 307. o.</ref><ref>"Örményország királya és Antiokhia hercege a tatárok seregével tartott és együtt bevették Damaszkusz városát."|''Gestes des Chiprois'', Le Templier de Tyr. "''Le roy d'Arménie et le Prince d'Antioche alèrent en l'ost des Tatars et furent à prendre Damas''". Az idézet a "Histoire des Croisades III" könyvből származik. Rene Grousset, 586. o.</ref> Damaszkusz elfoglalásával lényegében véget vetettek az Ajjúbida-dinasztia uralmának is.
Damaszkusz és Bagdad elfoglalásával a mamlúk szultánok uralma alatt álló [[Kairó]] lett egy csapásra az iszlám világ középpontja. A mongolok feltehetően folytatták volna a hadjáratot és Palesztinán keresztül Egyiptom és a Mamlúk Birodalom ellen indultak volna, de ekkor [[Möngke mongol nagykán|Möngke nagykán]] meghalt (Möngke és Hülegü testvérek, mindketten [[Dzsingisz mongol nagykán|Dzsingisz kán]] unokái voltak). Hülegü kán a fősereg élén visszatért [[Karakorum (romváros)|Karakorumba]], de kb. 20&nbsp;000 mongol lovast az elfoglalt területeken hagyott a [[Asszír keleti egyház|nesztoriánus]] vallású [[Kitbuka]] tábornok parancsnoksága alatt.<ref>Runciman, 310. o.</ref>
Kitbuka további támadásokat intézett a környező települések ellen, elfoglalta [[Baalbek]], [[asz-Szubajba]] és [[Ádzslun]] városokat<ref>Amitai-Preiss, 32. o.</ref> és mongol portyázókat küldött Palesztinába, akik egészen [[Askelón]] városáig, illetve [[Jeruzsálem]]ig juthattak. Mindenesetre egy kb. 1000 fős mongol helyőrség foglalta el [[Gáza]] városát,<ref>Jean Richard, 428. o.</ref><ref>Amin Maalouf, 264. o.</ref><ref>Tyerman, 806. o.</ref> egy másik pedig [[Náblusz]]ban állomásozott.<ref>Amin Maalouf, 262. o.</ref>
Hülagü visszatérése előtt üzenetet küldött [[IX. Lajos francia király]]nak, amelyben felajánlotta, hogy Jeruzsálemet átadja a keresztényeknek. Bár az üzenetet valóban elküldték, de ekkor Jeruzsálemet, bár legalább egy mongol portyázó csapat elért ide, még nem foglalták el véglegesen a mongolok.<ref name=runciman-308>A brit történész, Steven Runciman véleménye szerint Nábluszt és Gázát elfoglalták a mongolok, de Jeruzsálemet nem sikerült meghódítani a portyázások során. Runciman, 308. o.</ref><ref>"Hülegü tájékoztatta IX. Lajost, hogy a Szent Várost átadta a frankoknak (vagyis a szentföldet meghódító kereszteseknek), miután 1260-ban rövid időre elfoglalta a várost. Ennek azonban semmi nyoma nincs a korabeli muszlim forrásokban, sem pedig a korabeli keresztesek segélykérő üzeneteiben." Jackson, 174. o.</ref>
=== Az Ajn Dzsálút-i csata (1260) ===
{{bővebben|Ajn Dzsálút-i csata}}
[[Fájl:1281BattleOfHoms.JPG|right|thumb|Mamlúk és mongol lovasság összecsapása az Ajn Dzsálút-i csata során. ''Forrás: "Histoire des Tartares", [[Francia Nemzeti Könyvtár|Bibliothèque nationale de France]]'']]
Miután Szíriából Egyiptomba vonultak vissza, a mamlúkok tárgyalásokat kezdeményeztek az akkói központú [[Jeruzsálemi Királyság]]gal. A mamlúkok és a mongolok harcában a keresztesek semleges álláspontot foglaltak el, annak ellenére, hogy a muszlim mamlúkok voltak a keresztények hagyományos ellenségei. Azonban a keresztesek szemében a mongolok nagyobb fenyegetést jelentettek, és ezért engedélyezték területeiken a mamlúk csapatok áthaladását, akik 1260 szeptemberében jelentős erőt vontak össze a térségben és az [[Ajn Dzsálút-i csata]] során összecsaptak a mongolokkal. A mamlúkok jelentős győzelmet arattak, amelynek jelentőségét még az is emelte, hogy a mongol hadsereg első alkalommal szenvedett vereséget. A csatavesztés jelentette a mongol hódítási kísérletek végét is, mert bár több alkalommal megkísérelték, csak 1300-ban tudták ismét elfoglalni Szíriát és akkor is csak pár hónapra.
=== A szidóni incidens (1260) ===
[[Julian Grenier]] keresztes lovag, [[Szidón]] grófja és [[Beaufort (vár)|Beaufort]] ura, a kortárs jellemzések szerint felelőtlen és meggondolatlan személy, a mongol csatavesztés után betört a mongolok fennhatósága alatt álló [[Bekaa-völgy]]be. Kitbuka egy kisebb mongol sereget küldött ellene, de ezeket de Grenier csapdába csalta és elpusztította. Kitbuka másodszor jelentős sereget küldött Grenier ellen, akik megtámadták és elfoglalták Szidón városát, felégették, a keresztény lakosokat legyilkolták, bár a várat nem tudták elfoglalni.<ref name=runciman-308-1>Runciman, 308. o.</ref><ref>"Ekkoriban történt, hogy néhány ember Szidónból és Beaufort-ból összegyűlt, a szaracénok falujába és földjeire vonult, felégették ezeket, sok szaracént megöltek, másokat fogságba hurcoltak nagyszámú jószággal együtt. Kitbuka egyik unokaöccse, akit ott élt, néhány lovassal a keresztények nyomába eredt, hogy nagybátyja nevében elkobozza tőlük a zsákmányt. A keresztények közül néhányan megtámadták és megölték tatárjaival együtt. Amikor Kitbuka tudomást szerzett az esetről, azonnal megtámadta Szidón városát és lerombolta falait, és annyi keresztényt megölt, ahányat csak talált. De Szidón lakosai egy közeli szigetre menekültek és csak kevesen vesztek el közülük." [http://rbedrosian.com/hetum3.htm Fleur des Histoires d'Orient, 30. fejezet]</ref>
== Mongol betörések I. Eduárd angol király keresztes hadjárata során (1271) ==
1269-ben az angol trónörökös, Eduárd herceg (a későbbi [[I. Eduárd angol király]]) keresztes hadjáratot indított a Szentföldre nagybátyja, [[I. Richárd angol király|Oroszlánszivű Richárd]] és [[VII. Lajos francia király]] példáján felbuzdulva.<ref>Hindley, 205-206. o.</ref> Eduárd serege meglehetősen kicsi volt,<ref>Nicolle, 47. o.</ref> összesen kb. 230 lovag és 700 kísérő tartott vele 13 hajón a hadjárat során<ref>Tyerman, 818. o.</ref><ref>Grousset, 656. o.</ref> Eduárd kíséretének számos tagja a király rokona vagy közeli barátja volt, többek között felesége, [[Kasztíliai Eleonóra angol királyné|Kasztíliai Eleonóra]], bátyja, Púpos Edmund és unokafivére, [[Alemániai Henrik|Henrik]] is vele tartott.
Amikor Eduárd 1271. május 9-én partra szállt Akkra kikötőjében, azonnal követeket küldött [[Abáká ilhán|Abáká]] kánhoz, a mongolok segítségét kérve.<ref>"Amikor Akkrában partra szállt, Eduárd haladéktalanul követeket küldött Abákához (…) De ő (Abáká) nem tudott részt venni a hadjáratban, viszont utasította a török földön állomásozó mongol erőket, hogy [[Samaqar]] vezetése alatt támadják meg Szíriát és ezzel támogassák a kereszteseket." Jean Richard, 446. o.</ref> Eduárd terve az volt, hogy mongol segítséggel megtámadja [[Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán|Bajbarsz szultánt]].<ref name=runciman-335>"Eduárd elkeseredett a Szentföldi helyzet láttán. Tudta, hogy serege nem elegendő, de abban reménykedett, hogy a szentföldi keresztényeket egyesítve, mongol támogatással le tudja győzni Bajbarszt.", Runciman, 335. o.</ref>
1271 októberében az Eduárd által kért mongol csapatok megérkeztek Szíriába és Aleppótól délre felégették a vidéket. Abáká, aki a mongol belviszályok miatt nem tudta főerőit felszabadítani, mintegy 10&nbsp;000 lovast küldött Samagar vezetésével az Anatóliát megszálló mongol erőkből.<ref name=runciman-336>Runciman, 336. o.</ref> Az 1260-as hadjáratra még emlékező lakosság tömegesen menekült a mongolok elől, akik könnyedén legyőzték Aleppó mamlúk helyőrségét.<ref name=runciman-336/>
November 12-én indult el Bajbarsz felmentő serege Kairóból, de eddigre a mongol csapatok már visszahúzódtak az Eufrátesz folyó mögé, mivel nem tudtak volna sikeresen szembeszállni a teljes mamlúk sereggel.
== Mongol hadjárat 1299–1300 között ==
[[Fájl:Mongol raids into Syria and Palestine ca 1300-hu.svg|thumb|350px|Mongol hadjáratok a Szentföldön, 1299-1300]]
1299 nyarán ismét mongol csapatok törtek be Szíriába [[Gázán ilhán|Gázán]] kán vezetésével, ismét elfoglalták Aleppót és az örmény segédcsapatokkal együtt vereséget mértek a kiskorú [[I. An-Nászir Muhammad egyiptomi szultán|an-Nászir Muhammad]] és az őt markában tartó főemberek, [[Al-Muzaffar Bajbarsz egyiptomi szultán|Bajbarsz]] és [[Szajf ad-Dín Szalár|Szalár]] vezette mamlúk hadsereg ellen a [[Vádi l-Házindár-i csata|Vádi l-Házindár-i csatában]] [[december 23.|december 23]]-[[december 24.|24]]-én. A megfutamodó mamlúkokat egészen [[Gáza|Gázáig]] üldözte a mongol sereg egy része egy bizonyos Muladzs vezetése alatt,<ref name=demurger-142>Demurger, 142-143. o.: "A mongolok dél felé üldözték a visszavonuló katonákat, de Gáza magasságában megálltak".</ref> míg a zöm [[Damaszkusz]]ba vonult be valamikor újév környékén. Gázán februárban visszavonta erői nagy részét, de ígéretet tett arra, hogy novemberben visszatér és megtámadja Egyiptomot.<ref name=demurger-99>Demurger, 99. o.</ref> Időközben a Szentföldön hagyott, kb. 10&nbsp;000 lovas Muladzs vezetésével portyázó hadjáratokat vezetett a mamlúk területek ellen,<ref name=schein-raid>Schein, 1979, 810. o.</ref> de márciusban ezek is visszatértek Damaszkuszba, majd hamarosan követték Gázánt és átkeltek az Eufráteszen.<ref>Amitai, 247. o.</ref> Ekkor, 1300 májusában a mamlúk sereg visszatért és harc nélkül visszafoglalta a mongolok által elfoglalt területeket.<ref name="schein-raid">Schein, 1979, 810. o.</ref><ref>Amitai, 248. o.</ref>
=== Jeruzsálem ===
[[Fájl:BattleOfHoms1299.JPG|thumb|right|200px|1299: Gázán legyőzi a mamlúk sereget a Vádi l-Házindár-i csatában]]
Az 1299–1300-as mongol hadjárat kiterjedéséről, az elfoglalt területek nagyságáról a korabeli források is eltérő, egymásnak ellentmondó adatokat közöltek, ennek megfelelően a modern történészek között sincs összhang abban a tekintetben, hogy a mongolok elfoglalták-e Jeruzsálemet. Egyesek szerint a város elesett és Muladzs egy ideig itt állomásozott,<ref name=gesta-805>A legtöbbet hivatkozott forrás Dr. Sylvia Schein 1979-es cikke, amelyben azt állította, hogy a város nem esett el. Schein, 1979, 805. o. Azonban 1991-es könyvében már arról írt, hogy a mongolok eltávolítottak egy kaput a [[Sziklamecset]]ből és Damaszkuszba szállították.</ref> mások szerint még csak nem is vették ostrom alá<ref name=phillips-128>Phillips, 128. o. "Hamarosan ki kellett ábrándulniuk, Jeruzsálem nem esett el, még csak ostrom alá sem vették. Gázán hódítása után néhány héttel elhagyta Szíriát, feltehetően azért, mert lovainak nem talált takarmányt. 1301-ben újra támadott, és a rákövetkező két évben további hadjáratokat tervezett, de semmi eredményt nem ért el. Az európai nagyhatalmak iránt érzett keserűségét, akik nem küldték a megígért támogatást, 1303-ban ismét kimutatta a IV. Fülöphöz és I. Eduárdhoz küldött követei útján. Eduárd diplomatikusan csak annyit válaszolt, hogy ő és Fülöp hadban álltak és nem állt módjukban segítséget küldeni."</ref> A város elfoglalásának tényét egy 14. századi olasz pap, Niccolò da Poggibonsi is megerősítette, aki szerint a mongolok eltávolították a Sziklamecset egyik kapuját.<ref>''Libro d'Oltramare 1346–1350'', szerk. P. B. Bagatti (Jerusalem, 1945), 53. o., 92. o.), idézi Schein, 1991, 163. o.</ref> Mások szerint viszont a mongolok csak megkísérelték a kaput elpusztítani, de nem jártak sikerrel és végül a visszatérő mamlúk katonák falazták be a kaput.<ref>Denys Pringle, 1993, ''The Churches of the Crusader Kingdom of Jerusalem'', 106. o.</ref>
A mongol hadjárat ténye, Jeruzsálem lehetséges elfoglalása vad találgatásokhoz vezettek Európában, amelyeket Ciprusról visszatérő velencei kereskedők indítottak.<ref>"Az egyik első beszámoló 1300. március 19-i keltezésű és VIII. Bonifác pápához címezték, szerzője feltehetően [[Pietro Gradenigo]] velencei dózse (1289-1311). Id. Schein, 1979, 814. o.</ref> A hírek többnyire hitelesen adták vissza a szíriai mongol hódítások mértékét, de hozzátették: ''„a tatárok feltehetően elfoglalták a Szentföldet és vissza fogják adni a keresztényeknek''”. A Rómában a jubileumi év alkalmából összegyűlt tömegek felkapták a pletykákat, amelyek hamarosan arról szóltak, hogy a mongolok elfoglalták Egyiptomot, Gázán saját bátyját nevezte ki egyiptomi királynak és ezután Tunéziát is meghódítják, illetve szabadon engedik a Damaszkuszban és Egyiptomban fogva tartott keresztény foglyokat.<ref name=schein-815>Schein, 815. o.</ref>
1300 áprilisában [[VIII. Bonifác pápa]] már körlevélben jelentette be ''„a nagyszerű és örömteli hírt”'',<ref>Riley-Smith</ref> Rómában körmeneteket tartottak a Szentföld visszaszerzésének örömére és mindenkit biztatott a szentföldi zarándoklatra, még az ''[[Ausculta fili]]'' pápa bullában is említette ezt.
1300 nyarán a pápához nagy létszámú mongol követség érkezett, amelyet [[Guiscard Bustari]] firenzei utazó, Gázán nagykövete vezetett. Feltehetően ők értesítették a pápát a tényleges helyzetről, miszerint Gázán főerőit 1300 februárjában visszavonta és a Szentföld nagy része májusban ismét a mamlúkok kezébe került.<ref name=schein-815/> Ennek ellenére szeptemberig tartották magukat az ellenkező értelmű híresztelések.<ref name=schein-805>Schein, 805. o.</ref>
== Lásd még ==
* [[Tatárjárás]]
* [[Keresztes háborúk]]
* [[Mongol Birodalom]]
== Fordítás ==
*{{fordítás|en|Mongol raids into Palestine}}
== Korabeli források ==
* ''Le Templier de Tyr'' (1300 körül). ''Chronicle du Templier de Tyr'', [http://www.fordham.edu/halsall/basis/GuillaumeTyr5.html Online változat] {{Wayback|url=http://www.fordham.edu/halsall/basis/GuillaumeTyr5.html |date=20090101094255 }} {{fr}}.
* Hayton of Corycus (1307): ''Flowers of the Histories of the East'', [http://rbedrosian.com/hetumint.htm Online változat] {{en}}.
* Guillaume de Tyr (1300 körül): ''History of Deeds Done Beyond the Sea'', [http://www.fordham.edu/halsall/basis/GuillaumeTyr1.html Online változat] {{Wayback|url=http://www.fordham.edu/halsall/basis/GuillaumeTyr1.html |date=20090101092940 }} {{fr}}.
== Modern források ==
* {{cite journal|author=Amitai, Reuven|title=Mongol Raids into Palestine (AD 1260 and 1300)|journal=JRAS|year=1987|pages=236–255}}
* {{cite book|author=Amitai-Preiss, Reuven|title=Mongols and Mamluks: The Mamluk-Ilkhanid War, 1260-1281|url=https://archive.org/details/mongolsmamluksma0000amit|year=1995|publisher=Cambridge University Press, Cambridge|isbn=978-0521462266}}
* {{cite book|author=Barber, Malcolm|authorlink= |title=The Trial of the Templars|edition=2nd|year=2001|publisher=University Press, Cambridge|isbn=978-0-521-67236-8}}
* Encyclopedia Iranica, [https://web.archive.org/web/20080404215845/http://www.encyclopediairanica.com/articles/v10f2/v10f216a.html Article on Franco-Persian relations]
* Foltz, Richard (2000). "Religions of the Silk Road : overland trade and cultural exchange from antiquity to the fifteenth century". New York: St. Martin's Griffin. {{ISBN|0-312-23338-8}}.
* {{cite book|author=Demurger, Alain|title=Jacques de Molay|language=francia|publisher=Editions Payot&Rivages|year=2007|isbn=2228902357}}
* {{cite book|author=Hazard, Harry W. (editor)|title=Volume III: The Fourteenth and Fifteenth Centuries|series=A History of the Crusades|others=Kenneth M. Setton, general editor|publisher=The University of Wisconsin Press|year=1975|isbn=0-299-06670-3}}
* {{cite book |last=Jackson |first=Peter |authorlink= |coauthors= |title=The Mongols and the West, 1221-1410 |year=2005 |publisher=Longman |isbn=0582368960}}
* {{cite book|author=Lebédel, Claude|title=Les Croisades, origines et conséquences|publisher=Editions Ouest-France|language=francia|year=2006|isbn=2737341361}}
* {{cite book|author=Newman, Sharan|title=Real History Behind the Templars|publisher=Berkley Publishing Group|year=2006|isbn=978-0-425-21533-3}}
* {{cite book|author=Nicolle, David|title=The Crusades|series=Essential Histories|publisher=Osprey Publishing|year=2001|isbn=978-1-84176-179-4}}
* {{cite book|author=Phillips, John Roland Seymour|year=1998|isbn=0198207409|publisher=Oxford University Press|title=The Medieval Expansion of Europe|url=https://archive.org/details/medievalexpansio0000phil}}
* {{cite book|author=Prawdin, Michael (pseudonym for Charol, Michael)|date=1961|publisher=Collier-Macmillan Canada|title=Mongol Empire|isbn=1412805198}}
* {{cite book|author=Prawer, Joshua|title=The Crusaders' Kingdom: European Colonialism in the Middle Ages|url=https://archive.org/details/crusaderskingdom0000praw|year=1972|publisher=Praeger|isbn=9780297993971}}
* {{cite book|author=Richard, Jean|title=Histoire des Croisades|url=https://archive.org/details/histoiredescroi01huilgoog|year=1996|publisher=Fayard|isbn=2-213-59787-1}}
* {{cite book|authorlink=Jonathan Riley-Smith|author=Riley-Smith, Jonathan|title=The Crusades: A History|url=https://archive.org/details/00book837650140|edition=2nd|isbn=0-300-10128-7|date=1987, 2005|publisher=Yale Nota Bene}}
* {{cite book|title=A history of the Crusades 3|author=Runciman, Steven|publisher=Penguin Books|isbn=9780140137057|date=1987}}
* {{cite book|author=Saunders, J. J.|title=The History of the Mongol Conquests|year=2001|publisher=University of Pennsylvania Press|isbn=0812217667}}
* {{cite journal|title=Gesta Dei per Mongolos 1300. The Genesis of a Non-Event|author=Schein, Sylvia|journal=The English Historical Review|volume=94|issue=373| pages=805–819|url=http://links.jstor.org/sici?sici=0013-8266(197910)94:373%3C805:GDPM1T%3E2.0.CO;2-8|month=October|year=1979|doi=10.1093/ehr/XCIV.CCCLXXIII.805}}
* {{cite book|title=Fideles Crucis: The Papacy, the West, and the Recovery of the Holy Land|url=https://archive.org/details/fidelescrucispap0000sche|author=Schein, Sylvia|year=1991|isbn= 0198221657|publisher=Clarendon}}
* {{cite book|title=Gateway to the Heavenly City: crusader Jerusalem and the catholic West|author=Schein, Sylvia|year=2005|publisher=Ashgate Publishing, Ltd.|isbn=075460649X}}
* {{cite journal|author=Sinor, Denis|title=The Mongols in the West|journal=Journal of Asian History|volume=33|issue=1|year=1999|url=http://www.deremilitari.org/resources/articles/sinor1.htm|accessdate=2009-09-22|archívurl=https://web.archive.org/web/20090901020511/http://deremilitari.org/resources/articles/sinor1.htm|archívdátum=2009-09-01|archiveurl=https://web.archive.org/web/20110605022421/http://www.deremilitari.org/resources/articles/sinor1.htm|archivedate=2011-06-05}}
* {{cite book|author=Turnbull, Stephen (1980)|title=The Mongols|isbn=9780850453720|publisher=Osprey Publishing Ltd.|year=2004}}
* {{cite book|author=Weatherford, Jack|title=Genghis Khan and the Making of the Modern World|year=2004|isbn=0-609-80964-4|publisher=Three Rivers Press}}
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
{{portál|arab világ|}}
[[Kategória:Palesztina]]
[[Kategória:Közel-Kelet]]
[[Kategória:Mongólia történelme]]