Muskéta forrásának megtekintése

[[Fájl:Scene from recreation of Battle of Naseby.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Tüzelő muskétások, mellettük pikások egy 2005-ös angliai hadijátékon. Jól megfigyelhető a muskétások öveire felakasztott, kiporciózott lőporos egységcsomagok]]
A '''muskéta''' vagy '''muskatér''' a [[tűzfegyver|kézi tűzfegyverek]] csoportjába tartozó fegyver, a mai kézi lőfegyverek tulajdonképpeni elődje. Elsütőszerkezete [[kanócos lakat]]tal működik. Használója a [[muskétás]].
== Története ==
A [[Lőpor|puskapor]] hadászati célú felhasználásával kezdett elterjedni a tűzfegyverek gyártása. Az első muskéták a [[14. század]]ban jelentek meg, hosszú, tömör, hengerformájú fegyverek voltak, amelynek hátsó végén levő kis nyíláson ''(gyúlyuk)'' kanóccal lobbantották be a lőport, mely a csőben lévő lövedéket ''ellobbanásával'' kivetette. Eleinte nem is fémlövedékeket használtak, hanem sokszor inkább kavicsot töltöttek a muskétába. Az első muskéták azonban nem voltak annyira hatékony fegyverek, a lövések kis hányada talált telibe, s néha az sem okozott halált, vagy halálos sebet. Inkább pszichikai hatást fejtett ki, például azzal, hogy megrémítette hangjával az ellenséget, vagy annak állatait.
Vigyázni kellett, nehogy benedvesedjék a fegyver, s nem volt szabad túl kevés, vagy túl sok port tölteni bele, mert különben a golyó nem repült ki, vagy a puska szétrobbant. Az esőzések és erős szelek végképp lehetetlenné tették nyílt terepen a muskéták használatát (utóbbiak ellen később a serpenyőket zárófedéllel látták el).
Az európai seregek kezdték először alkalmazni a muskétákat, amiket csak a gyalogosok használtak. Állandó használattal viszont nem európai, hanem ázsiai haderő, az [[oszmán hadsereg]] vezette be a muskétát, de csak a reguláris gyalogosaik, a [[janicsár]]ok egy részét fegyverezték fel ezzel a fegyverrel.
[[Magyar Királyság|Magyarország]]on [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] serege, a [[fekete sereg]] használt először nagyobb számban muskétákat.
Bár a tűzfegyverek jelentőségét felismerték az emberek, ez a lőfegyver nem volt pontos, csekély volt a tűzhatása, alacsony volt a tűzgyorsasága és lassan töltötték újra, ezért alkalmazója viszonylag sebezhető volt a harctéren. Célja inkább az ellenség sorainak ritkítása lett, a támadók erejének csökkentése. A döntő szó továbbra is a szálfegyvereké maradt, elsősorban a hosszú szálfegyvereké, mint amilyen a [[pika]].
Pontosság és tűzgyorsaság tekintetében még mindig jobb volt egy [[íj]], de alapvető különbség volt a két fegyver használata között. Ahhoz, hogy egy íjat fel tudjon íjásza ajzani és a nyílvesszőt megfelelően pontosan kilőni, akár több éves gyakorlatra is szükség volt. Egy muskétás kiképzése azonban nem tartott tovább néhány hétnél.
Az oroszok a [[16. század]]ban (az oszmánok után) önálló muskétás csapategységeket szerveztek [[IV. Iván orosz cár|IV. (Rettegett) Iván]] idején: ezek voltak a ''[[sztrelec]]ek'', akik nehézmuskétákkal voltak felszerelkezve, emellé kiegészítő fegyverként nagy bárdokat alkalmaztak, amit a közelharcban vetettek be. A törökök a 16. században már minden gyalogosukat muskétával szerelték fel. Ezek a csapattestek viszont továbbra is csak a „tüzet” szolgáltatták, a tényleges támadó erőt a lovasság adta, később ezen bukott meg a török taktika.
A törökök után a lengyel hadsereg volt az, amely minden gyalogost tűzfegyverrel látott el, de ezek mellé a katonák kaptak orosz mintára alabárdot is.
A muskéta végére felhelyezhető [[szurony]]t már a 16. században is használták, de eleinte csak vadászatokon a megsebzett vadállatok ledöfésére. A [[17. század]]ban egyre elterjedtebb volt a harcászatban is, s a [[18. század]]ban végleg felváltotta a pikát. Ennek másik oka az volt, hogy az új muskéták már pontos, gyors és könnyebben tölthető fegyverek voltak.
== Típusai ==
=== Méret szerint ===
A lőfegyvereket méret szerinti osztályozásakor a mérvadó az volt, hogy az adott fegyverhez egy font ólomból hány golyót lehetett kiönteni. A hosszabb csövű és nehezebb fegyvereket lövés közben alátámasztották. E célra jellemzően egy fapálcára szerelt tartóvilla szolgált, de előfordultak kampóval ellátott rövid lándzsák és rövid alabárdok is.
{| class="wikitable"
|+ align="bottom" style="caption-side: bottom" | '''Muskéták jellemző méretei a harmincéves háborúban '''<ref>Guthrie, William P. - Battles of the Thirty Years War: From White Mountain to Nordlingen, 1618-1635, Greenwood Press, Westport, 2001, {{ISBN|0313320284}}</ref>
|-
!Típus !! Golyó/font !! Hossz(hüvelyk) !! Tömeg(font) !! Perc/lövés !! Lőtáv !!	Villa?
|-
|Dupla muskéta || 8 || 65+ || 20 || 3 || 250 || Igen
|-
|Egyszerű muskéta || 10-12 || 55 || 16 || 2,5 || 225 || Igen
|-
|Félmuskéta || 14-15 || 48 || 12-14 || 2 || 200 || Opcionális
|-
|Karabély || 16 || 45 || 12 || 1,5 || 150 || Nincs
|-
|Arkebúz || 20-24 || 35-40 || 10-12 || 1 || 100 || Igen
|}
=== Működési elv szerint ===
A muskétákat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy a főtöltet begyújtását milyen mechanizmus végezte. Az alapelv közös volt: a csőbe a csőtorkolat felől beszórt durvább szemű lőporra golyót és fojtást tettek. A fojtás meggátolta a lőporgáz azonnali távozását, így segítségével nagyobb töltőűri nyomást és hajtóerőt értek el. A főtöltetet a cső oldalán lévő serpenyőbe szórt,  finomra őrölt lőpor lángja gyújtotta be egy furaton, a ''gyúlyukon'' keresztül.
Ennek az ú.n. ''felporzó'' lőpornak a meggyújtására többféle rendszerű lakatszerkezetet alkalmaztak.
==== Kanócos ====
A [[15. század]] második felében jelenik meg, amely elsütőbillentyű segítségével mozgatja a gyújtókanócot. Kezdetben ez csak egy forgócsap körül elforduló fémpálca volt, amelyet később rugóval is elláttak. Az elsütőbillentyű kezdetben a [[számszeríj]]ak lehúzókarjára hasonlított, majd idővel lerövidült.
A kanóc egy salétrommal átitatott zsinór, amelyet a lövészek az ujjuk között tartanak. A salétrom magasabb izzási hőmérsékletet biztosít, így biztosabbá teszi a gyújtást. Az üzembiztosság tovább fokozható azzal, ha mindkét végén meggyújtják, így az esetlegesen kialvó kanócot nem kell újból meggyújtani.
==== Keréklakatos ====
A keréklakat lelke egy rovátkolt acélkerék, amelyen egy piritdarab csihol szikrákat. A kerék pereme a serpenyőben fut, ide szórják a felporzó lőport, így a szikra közvetlenül a lőporszemcsék között keletkezik. A lakatot egy felhúzókulccsal húzzák fel, majd a piritet befogó kakast rácsukják a serpenyőfedélre. A felhúzáskor megfeszülő főrugó elsütéskor elforgatja a kereket, és egy ezzel összehangolt mechanizmus kinyitja a serpenyőfedelet. A piritdarab hozzáér az acélkerékhez, és szikra keletkezik.
A kanócos lakatnál valamivel megbízhatatlanabb, de gyorsabban tűzkésszé tehető, mivel nem kell a kanóc körülményes kezelésével törődni.
==== Kombinált megoldások ====
A keréklakat viszonylagos megbízhatatlanságát kiküszöbölendő, esetenként kanócos szerkezettel is kiegészítették a keréklakatokat.
==== Kovás ====
A [[17. század]]ban terjednek el a [[kovakő|kovás]] lőfegyverek. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas pofái között lévő ''tűzkő'' rácsapott a lőporserpenyő felett elhelyezett ún. ''szikravető lemezre'', amely kialakítása folytán a kicsapott szikrák belehullottak a ''felporzó lőporba'' és begyújtották azt. Ezek a fegyverek már nagyobb tűzhatásúak és pontosabbak voltak, ezzel párhuzamosan a hadseregek már csökkentették a szálfegyveresek létszámát is. De nem elsősorban a fegyverek fejlettségére építettek a hadvezetések, hanem hogy minél gyorsabban tudják tölteni és elsütni a muskétások fegyvereiket. Épp ezért állandóvá váltak a rendszeres gyakorlatozások. Egységesítették továbbá a fegyverek űrméreteit, a lövedékeket és a felhasználandó lőpormennyiségeket és -minőségeket is.
'''Gyutacsos'''
A gyutacs egy 2-3 mm átmérőjű és kb. 1 cm hosszúságú henger, melyet durranóhigannyal töltöttek meg. Ezt helyezték egy megfelelően kialakított részre, amely a lőporos serpenyő helyét váltotta. A ravasz meghúzásával a kakas rácsapott a gyutacsra, amelyben a durranóhigany felrobbant. Az így keletkezett szúróláng a gyúlyukon keresztül berobbantotta a csőben lévő lőportöltetet, és a keletkező gőzök kirepítették a lefojtott lövedéket. Ez a mechanizmus felgyorsította a töltést, és a 19. században a reguláris erőknél felváltotta a kovás puskákat. További nagy előnye volt, hogy az esetleges esőzés nem lehetetlenítette el a használatát. Az 1848-49-es szabadságharc novemberében megszűntek a külföldi beszerzés lehetőségei (elsősorban angol és belga fegyvergyártóktól vásároltunk fegyvereket). A szervezésben álló honvédség alakulatai közül csak azok rendelkeztek a korszerűbb gyutacsos puskákkal, akik azelőtt a császár seregében szolgáltak. Kovás puskák viszont nagy számban álltak rendelkezésre. A kormány rendelkezésére a hadiiparunk ezután ezeket a fegyvereket alakította át gyutacsos lakatúvá, melyek nagyban hozzájárultak a kiképzett honvédek felszereléséhez.
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[A Testőrség Muskétásai]]
== Források ==
{{jegyzetek}}
{{commonskat|Muskets}}
=== További információk ===
* '''Discovery Civilisation:''' Háború és civilizáció ''(War and Civilisation)''
[[Kategória:Kézi lőfegyverek]]