N–37 forrásának megtekintése

[[Fájl:Chinese NL-37 Cannon.jpg|thumb|250px|right|N–37 gépágyú a Pekingi Hadtörténeti Múzeumban kiállítva, háttérben egy MiG–17-es]]
Az '''N–37''' a [[Szovjetunió]]ban a [[második világháború]]t követő időszakban rendszeresített 37&nbsp;mm-es repülőgép-fedélzeti [[gépágyú]]. Az [[1950-es évek]]ben a szovjet vadászrepülőgépek nagy mennyiségben gyártott, alapvető gépágyúja volt. A Szovjetunión kívül [[Észak-Korea|Észak-Koreában]] is gyártották licenc alapján, ottani jelzése ''30-as gyártmány'' volt.
== Története ==
A gépágyút a 37&nbsp;mm-es, második világháborús [[NSZ–37|Nudelman–Szuranov NSZ–37]] leváltására fejlesztették ki a [[moszkva]]i OKB–16 tervezőirodában [[Alekszandr Emmanuilovics Nudelman|Alekszandr Nudelman]] vezetésével. A tervezőmunka [[1943]]-ban kezdődött. A fejlesztésnél a cél az NSZ–23-nál könnyebb és nagyobb tűzgyorsaságú lőfegyver létrehozása volt. Ezt végül sikerült elérni, az N–37 elődjénél közel harmadával könnyebb lett, bár ennek az alacsonyabb csőtorkolati sebesség volt az ára. A fegyverhez a haditengerészet által használt [[70–K]] típusú 37&nbsp;mm-es légvédelmi gépágyúk lőszerének átalakításával kapott új gépágyúlőszert használták. Az új lőszer hüvelye rövidebb lett és átalakították a talprészét is, ezzel a töltény tömegét is sikerült csökkenteni.
Az [[1944]]-től megtartott lőtéri próbák során a fegyver 400 m-es lőtávolságról 30–45°-os becsapódási szög mellett 20–30&nbsp;mm-es páncélátütő képességgel rendelkezett. Ez az érték a vadászrepülőgépekhez, légi célok ellen szánt repülőgép-fedélzeti gépágyú számára megfelelőnek bizonyult.
A légi lövészetek eredményét meg sem várva már [[1946]]-ban döntöttek a rendszeresítéséről. A sorozatgyártást [[1947]]-ben kezdték el a 74. sz. gyárban. Az első két évben évi több mint 500 db készült. A gyártási darabszám az 1950-es évek elején érte el a csúcspontot, évi 3–4 ezer darabbal. Az 1950-es évek közepétől, a gépágyút új, modernizált változatának, az NN–37 sorozatgyártásának 1957-es beindulásával az N–37-es gyártása meredeken esett, 1960-ban pedig beszüntették azt.
== Alkalmazása ==
A gépágyút először 1945 márciusában próbálták ki a légcsavaros [[Jak–9|Jak–9T]] és Jak–9UT repülőgépeken. A szovjet vadászrepülőgépeken az NSZ–37-es gépágyút váltotta fel. A szovjet [[első generációs vadászrepülőgép|első generációs sugárhajtású vadászrepülőgépek]] fő fegyverzetét képezte. Alkalmazták a [[MiG–9]], a [[MiG–15]], a [[MiG–17]], valamint a [[Jak–25]] és [[Jak–27]] vadászrepülőgépeken.
== Jellemzői ==
A gépágyú rövid csőhátrasiklásos rendszerű. A működés során hátrasikló cső energiájának nagyobb részét a helyretoló rugó, kisebb részét a hidraulikus fék nyeli el, továbbá a hátrasiklást a [[csőszájfék]] is csökkenti. A zár hengeres kialakítású. A cső teljes hossza a töltényűrrel együtt 1360&nbsp;mm, ebből a tényleges, huzagolt csőhossz 1200&nbsp;mm. A huzagok száma 16. A fegyver tűzkész állapotba hozása hidraulikus berendezés segítségével történt.
Kétféle lőszert tüzelt. A nyomjelzős repesz–gyújtó lövedék tömege 722 g volt, ezzel 690 m/s-os csőtorkolat sebességet lehetett elérni. A nyomjelzős páncéltörő–gyújtó lőszer lövedékének tömege 765 g, csőtorkolati sebessége 675 m/s volt.
A fegyver főbb hátrányai a nagy méret mellett a jelentős hátrasikló tömeg és lövéskor a nagy gázképződés volt. Előbbi a gép stabilitására, utóbbi a sugárhajtómű üzembiztonságára hatott hátrányosan.
== Típusváltozatok ==
* ''N–37'' – Az első sorozatgyártású változat, melyet a MiG–9-en alkalmaztak.
* ''N–37D'' – Egykamrás csőszájfékkel felszerelt változat, melyet a MiG–15, MiG–15bisz és a MiG–17 vadászrepülőgépeken alkalmaztak.
* ''N–37L'' – Hosszabb csővel ellátott, csőszájfék nélküli változat, melyet a Jak–25 elfogó vadászrepülőgépeken alkalmaztak.
* ''NN–37'' – Az N–37 Nudelmen és Nyemenov által modernizált változata. A Jak–27 elfogó vadászrepülőgépen használták.
== Műszaki adatok ==
* Űrméret: 37 × 155&nbsp;mm
* Tömeg: 103&nbsp;kg
* Hossz: 2455&nbsp;mm
* Szélesség: 227&nbsp;mm
* Magasság: 354&nbsp;mm
* Tűzgyorsaság: 400 lövés/perc
* Csőhossz: 1200&nbsp;mm
* Csőtorkolati sebesség: 675 m/s (páncéltörő–gyújtó lőszer esetén), 690 m/s (repesz–gyújtó lőszerrel)
== Források ==
* A. E. Nudelman: ''Puski dlja bojevih szamoljotov,'' CNII, Moszkva, 1988, pp.&nbsp;73–79, 147–151
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.kbtochmash.ru A fegyvert kifejlesztő egykori OKB–16 (ma: ''KB Tocsmas)'' honlapja]
* [http://www.airwar.ru/weapon/guns/n-37.html Az N–37 gépágyú az ''Ugolok nyeba'' oldalán (oroszul)]
{{Portál|Hadtudomány|i }}
[[Kategória:Repülőgép-fedélzeti gépágyúk]]