Napisten forrásának megtekintése

A '''napisten''' egy égi [[istenség]], aki a [[Nap]]ot képviseli vagy egy aspektusát. A napkultusz különböző formákban felfedezhető az egész történelem során.
== Történelem ==
A [[Nap]] a [[Föld]]ön kialakult, sok millió formában létrejött életnek a fenntartója, és valószínűleg a szülője is volt. Az összes élőlényt a Nap energiája, fénye és melege tartja életben; ezért tisztelete már ősidőktől fogva kimutatható; a [[Nap]]ot [[istenség]]ként tisztelték és a napkultusz a [[Föld]] minden táján elterjedt, egyes régiókban pedig meghatározó [[Kultusz (vallás)|kultusz]]ként működött. Az, hogy a világosság legyőzi a sötétséget, egyfajta szimbólum volt arra, hogy az élet folyamatos és végtelen, így minden kultúrába beépült az e jelképet fizikailag hordozó Nap. Ünnepei gyakran a [[téli napforduló]]hoz kapcsolódtak, amikortól már az éjszakák megrövidülnek, a nappalok pedig hosszabbak lesznek. A Nap istenkénti tisztelete nemcsak a kezdeti közel-keleti társadalmakban terjedt el, hanem lényegében globálisan, az egész történelem folyamán kimutatható.
Számos [[istenség]]et azonosítottak a Nappal. Tiszteletére, kegyeinek elnyerésére és megtartására helyenként emberáldozatokat is bemutattak.
[[File:Tablet of Shamash relief.jpg|thumb|210px|[[Samas]] napisten ülő alakban a templomában. Balra felette a Hold-Vénusz-Nap szent csillaghármas]]
=== Ókori Közel-Kelet ===
A [[sumer]] napisten, [[Utu]] kultusza az i. e. 4–3. évezredben jelent meg, szerepét később az [[Akkádok|akkád]] [[Samas]] vette át. Samas keleten, a hegyek ormán kel fel, fénylő szekerén járja végig útját az égen; ő segíti a harcosokat a győzelemhez, ő oltalmazza a királyokat. Egy mezopotámiai [[relief]] egy templomban ülve ábrázolja az emberalakot öltött istent ''(lásd a kép)''. {{refhely|Rudolf Drössler}}
[[Hammurapi babiloni király|Hammurapi]] babiloni király híres [[Hammurapi törvényoszlopa|törvénysztélé]]jén Samas napisten, a törvény és igazságosság legfőbb őre diktálja a királynak törvényeit.
[[Nergál]] is eredetileg napisten volt; néha Samassal azonosították.
A [[Föníciaiak|föníciai]] istenségnek, [[Melkart]]nak napisteni szerepköre is volt, éppúgy [[december 25.|december 25-én]] ünnepelték újjászületését, mint a többi szoláris jellegű keleti isten, például [[Mithrász]] esetén.
=== Egyiptom ===
[[File:C+B-Egypt-Fig12-AkhnatenWorshippingSun.PNG|thumb|210px|[[Aton]] az [[élet]] jelét, az [[ankh]]-keresztet nyújtja az [[Áldozat (vallás)|áldozat]]ot bemutató [[Ehnaton]] fáraónak. A két könyökben feltartott kar az ember életerejének, belső energiájának szimbóluma {{refhely|Szimbólumtár}}]]
[[Fájl:Winged sun sharpe.png|bélyegkép|215px|A szárnyas nap, [[Hórusz]] egyik ősi szimbóluma]]
Egyiptomban a Napot különböző alakokban időtlen idők óta imádták. [[Ré]] az égitest neve volt, [[Aton]] a napkorongé.<ref group=megj.>A "napkorong"-ként ismert meghatározás nem pontos. Az [[Ahet-Aton]]-i ''(Amarna)'' [[dombormű]]veken gömb formájúra vésték ki a Napot.</ref> Más alakjai a hasonlóságokon alapuló következtetésekből születtek. [[Hórusz]] sólyom szüntelenül ott lebegett az egyiptomi égbolton, mintha társa lenne a Napnak, akivel hamarosan azonosította is a néphit. {{refhely|Mitológiai enciklopédia}}
[[Ré]] napkultusza az [[Egyiptomi óbirodalom|óbirodalom]]tól kezdve fontos szerepet játszott a politikai életben. A [[IV. dinasztia]] fáraói Ré fiainak nyilvánították magukat,<ref group=megj.>Ekkor a fáraó már nem [[Istenség|isten]], „csak” isten gyermeke, Ré fia.</ref> hivatalos megszólításuk két utolsó szavát [[kártus]]ba, ovális, a végén egyenes vonallal lezárt gyűrűbe íratták, amely az uralkodókkal azonosított égitest útjának univerzalitását jelképezte. {{refhely|Mitológiai enciklopédia}} Az istent fedetlen templomokban imádták. Az udvaron állt az [[obeliszk (építészet)|obeliszk]], annak a szent kőnek a jelképe, amelyen a Nap megpihent a világ első hajnalán. A [[Egyiptomi piramisok|piramis]] tetején az arany piramidion az ég felé mutatott; a megkövült napfénypászma alakja lehetővé tette, hogy a halott király könnyebben feljuthasson ''"apjához, Réhez"'', akivel közös jövőjét a [[piramisszövegek]] szavatolják. Egy legenda szerint a IV. dinasztia uralkodóit tevőlegesen is Ré nemzette egyik papjának feleségével. {{refhely|Mitológiai enciklopédia}}
[[Ámon (isten)|Ámon]] kezdetben a [[théba]]i körzet istene volt. Később azonosították [[Ré]]-vel, és elnevezték Ámon-Ré-nek.{{refhely|Szimbólumtár}} A [[Egyiptomi középbirodalom|középbirodalom]]tól [[Ámon (isten)|Ámon]]-[[Ré]] uralkodott a vallási és politikai életben az [[Egyiptomi újbirodalom|újbirodalom]] végéig.  Ő volt az, aki az egész Földet alkotta.<ref>Himnusz Ámon-Ré-hez - papirusz [[II. Amenóphisz|II. Amenophisz]] idejéből</ref> Ember képében ábrázolták, akinek a fejét sólyomtoll ékesíti, olykor (Luxor) szorosan bepólyált, itüfallikus alaknak, vagy kosnak, ami az isten szent állata volt. Ámon papsága félelmetes tekintélyre tett szert. Ellensúlyozására a [[XVIII. dinasztia|18. dinasztia]] közepe táján az uralkodók a [[héliopolisz]]i papsághoz közeledtek, előnyben részesítve a régi Ré-t. Úgy tűnik, hogy [[III. Thutmózisz|III. Thutmózisszal]] kezdődően a királyok Rét akarták megtenni a hatalmas birodalom összes országát egyesítő szellemi kötelékké. {{refhely|Mitológiai enciklopédia}}
[[Ehnaton]] fáraó határozott célja volt, hogy egyetlen istennel helyettesítse a teljes régi istenvilágot. Az egyedüli és kizárólagos istennek [[Aton]]t, a napkorongot tette meg.<ref group=megj.>Az általában "napkorong"-ként ismert meghatározás nem pontos. Az [[Ahet-Aton]]-i ''(Amarna)'' [[dombormű]]veken gömb formájúra vésték ki a Napot.</ref>
Az [[Aton]]-kultusz jellegzetes ikonográfiai eleme a napkorongból eredő sugarak, mint áldó kezek ábrázolása.
: Az [[Aton]]-kultusz gyökerei régebbi időkre nyúlnak vissza. Sem a kép ''(napkorong sugárkezekkel)'', sem a név (Aton) nem teljesen új az egyiptomi vallásban. A sokkezű napistent már a Középbirodalom [[Koporsószövegek|koporsószöveg]]ei is említik. Ugyancsak már a Középbirodalom idején is szerepel az Aton szó is a Nap neveként. Az Újbirodalom korában egyre gyakrabban tűnik fel, annak jeleként, hogy a Nap-vallásban átalakulási folyamat ment végbe.<ref>Kákosy László: Ré fiai. Gondolat, Budapest, 1979</ref>
: ''"Ő adja az erőt a földön, a megdicsőülést az [[alvilág]]ban, a [[lélek]] kijövetelét, hogy az felüdüljön a [[ká]] házában" '' - olvasható [[Meriré]] amarnai sírjában.
Ehnaton törvénybe foglalta az [[egyistenhit]]et, amely haláláig állt fenn. Az [[Aton-himnusz]] az egy-isten vallás művészi összefoglalása.
=== Perzsia ===
A perzsa vallásban a [[Mágus (zoroasztrizmus)|mágusok]] fehér lovakkal áldoztak a Napnak. Egyértelmű, hogy a lóáldozat a Nap tiszteletével állt kapcsolatban, és az is valószínű, hogy a ''csodatevő Nap'' lovait jóslásokra is használták, innen a táltos ló kifejezés.<ref>Szabó Mária: A magyarok csillagai, 59. o., 2005.</ref>
A szárnyas napkorong volt az egyik legfőbb isten, [[Ahura Mazdá]] hatalmának legfőbb jele ''(ez jelenik meg pl. a [[perszepolisz]]i palota egyik domborművén)''.{{refhely|Szimbólumtár}} Az [[Aveszta]] a Napot Ahura Mazdá különleges szemének tartja, és Ahura Mazdát úgy ábrázolják, amint félig kiemelkedik a szárnyas napkorongból.{{refhely|A Nap könyve}} Azt mesélik a ''„sugárzó"''[[Jama (istenség)|Jimáról]], hogy azt kívánta, hogy alattvalói [[Istenség|istenként]] tiszteljék, amiért is büntetésül az [[alvilág]] uralkodója ''(halott napisten)'' lett. Lent ugyanis nem láthatta többé a Nap fényét, azaz megfosztották szeme világától. {{refhely|A Nap könyve}}
[[Hérodotosz]] alapján a Napot [[Mithrász]] alakjában tisztelték. [[Zarathusztra]] reformja előtt Mithra-Mithrász Ahura Mazdá után a második helyet foglalta el az iráni [[panteon]]ban. Az iráni vallással egy tőről fakadt ind vallás [[Rigvéda|Rigvédájában]] [[Varuna (isten)|Varunával]], az iráni [[Aveszta|Avesztában]] Ahura Mazdával alkot párt.{{refhely|A Nap könyve}} A perzsa királyok Mithrász védencének tartották magukat; ő általa győzedelmeskedtek és ő szentesítette uralmukat az alattvalóik felett.{{refhely|Rudolf Drössler}}
=== Európa ===
==== Neolitikum ====
Az [[i. e. 3. évezred]]ben felállított angliai [[Stonehenge]]-ről sokan úgy vélekednek, hogy a napkultusz egyik helyszíne volt. Legalább két egyértelmű csillagászati tájolás szerint épült: a [[nyári napforduló]] napfelkeltéje és a [[téli napforduló]] naplementéje. Az ír [[Newgrange]]-i halom 20 méter hosszú folyosója szintén keskeny napsugarat enged be a téli napforduló napfelkeltekor, ami egykor az ide temetett emberek csontjaira vetült.<ref>Allan Chapman: Istenek az égen, 65. old., 2001.</ref>
Akik egyszer ide temetkeztek, talán abban hittek, hogy az „újjászülető Nap” sugarai nemcsak bearanyozzák, hanem új életre is keltik a halottakat.
Számtalan ehhez hasonló kőkori építmény található Európában.
<gallery>
Fájl:Stonehenge_in_HDR_02.jpg|[[Stonehenge]]
Kép:Solvogn.jpg|A trundholmi bronzkori sírban talált napszekér
Fájl:KulObaTreasure.jpg|Szkíta varázsszerek, közöttük a Nap, napkorong ábrázolása
</gallery>
==== Ókor ====
===== Sztyeppei kultúrák =====
A [[szkíták|szkíta népek]] [[animizmus|természethívők]] voltak. Napistenük hímnemű volt, és a görögök hallása szerint lejegyzett ''Goitoszürosz'' (Γοιτοσυρος) illetve Oitoszürosz (Οἰτόσυρος) névvel illették; istenségüknek [[Sztrabón]] szerint lovat áldoztak.{{refhely|Télfy 1863}}{{refhely|Pozder 2001}} Vallásukat a korai proto-indo-iráni vallással kapcsolatban állónak feltételezik, amely befolyásolta a későbbi [[Szláv mitológia|szláv]], [[ősmagyar vallás|magyar]] és török mitológiákat is.
Az eurázsiai nomád, sztyeppei népekre jellemző volt a naptisztelet. Az ázsiai hunok, de a mongolok és más közép- illetve belső-ázsiai népcsoportok között is szokás a napüdvözlet, azaz hajnali napimádat. A szertartás során az ember egy magaslati helyre vonul, majd rangjeleit letéve meghajol a felkelő nap előtt, így adva hálát az életért, az erőért, a jó(l)létért, az új reggelért.<ref>{{Cite book |title=Obrusánszky Borbála (2006): Hunok a Selyemúton. Tortoma Kiadó, Barót.}}</ref> Bizonyos elképzelések szerint a ''hun,'' illetve ''kun'' törzsnevek az ótörök ''kün'' ’nap’ szóra vezethetők vissza.<ref>Cey-Bert Róbert Gyula: Hun-magyar ősvallás, 78. o., 2018.</ref>
A Nap-tiszteletnek a Krisztus születése körüli időkben a Kárpát-medencében is kiemelkedő szerepe volt.<ref>Szabó Mária: A magyarok csillagai, 66. o., 2005.</ref>
[[Kép:Colosse de Rhodes (Barclay).jpg|bélyegkép|balra|[[A világ hét csodája|Az ókori világ hét csodájának]] egyike, a [[rodoszi kolosszus]], amely [[Héliosz]] hatalmas szobra volt]]
===== Görög-római vallás =====
[[Görögország történelme|Hellaszban]] [[Héliosz]] napistent korán azonosították a [[művészet]]ek, a jóslás és gyógyítás istenével, majd később egyre inkább [[Apollón]]nal, az egyik főistennel. A késő ókorban több [[misztériumvallás]] központja a minden nap meghaló és újjászülető Nap lett (ld. [[Mithrász]], [[Marcus Aurelius Elagabalus római császár|Elagabalus]] istene, vagy az [[Lucius Domitius Aurelianus római császár|Aurelianus]] által tisztelt [[Sol (napisten)|Sol]]-Héliosz).
[[Mithrász]] tisztelete a rómaiaknál korán, már a köztársaság utolsó éveiben is elterjedt, de erősen keverve különféle elő-ázsiai kultuszrészletekkel.<ref>[http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/071/pc007156.html#4 Pallas]</ref>
[[Héliosz]]t Solnak nevezték a rómaiak, és gyakran összekeverték [[Apollón]]nal vagy [[Iuppiter|luppíter]]rel. [[Marcus Terentius Varro|Varro]] római történetíró alapján [[Titus Tatius]] {{wd|Q960039}} mitikus király hozta még Rómába a napisten kultuszát, de tisztelete csak a császárkorban, részben keleti, részben görög hatásra, Héliosz, Sol és Mithrász összeolvadása nyomán bontakozott ki.{{refhely|A Nap könyve}}
A görög-római mitológia napistene Héliosz-Sol az ábrázolásokon négylovas hintóján haladt át az égen.{{refhely|Szimbólumtár}} [[Apollón]], mint a fény istene szintén rendelkezett szoláris jelentéssel.
[[Heliogabalus római császár|Heliogabalus]] császár a [[Római istenek|római panteon]] élére – ''a szíriai arabok által tisztelt'' – [[Elagabal]] napistent állította, és rangban [[Iuppiter|Jupiter]] fölé helyezte, ezzel sok rómait megdöbbentve.<ref>Icks, Martijn (2011). [https://books.google.hu/books?id=_g-MDwAAQBAJ&redir_esc=y The Crimes of Elagabalus: The Life and Legacy of Rome's Decadent Boy Emperor]. London: I.B. Tauris & Co. Ltd. {{ISBN|978-1-84885-362-1}}</ref>
A napisten kultuszát összekapcsolták a császárkultusszal.
A [[Római császárok listája időrendben|római császárok]] állították, hogy a Naptól kapták erényességüket, ő rendelte ki az uralkodókat a kormányzásra, akik haláluk után a Napba repülnek, és örökké együtt élnek vele. A földön ők a Nap képviselői, osztoznak istenségében. Ezért nevezték magukat ''pius''nak, (jámbor), ''felix''nek (boldog) és ''invictus''nak (legyőzhetetlen). Invictus volt a napisten neve is, urukat és mesterüket a Mithrász-hívők a ''„[[Sol Invictus]]"''sal  a császárok ''„Legyőzhetetlen Nap"'' istenével azonosították. {{refhely|Rudolf Drössler}}
[[File:Follis-Constantine-lyons RIC VI 309.jpg|thumb|[[I. Constantinus római császár|I. Constantinus]] érméin a Sol invictus felirat szerepelt]]
[[Aurelianus római császár|Aurelianus]] császár a római államvallást a napkultusszal összeegyeztette.
274-ben egy város ostromakor látomása volt: maga a legyőzhetetlen napisten (Sol Invictus) jelent meg előtte, és nyújtotta neki a győzelmi koszorút.{{refhely|Hahn István: Istenek és népek, 286. o., 1980}} Hazatérve a napistent a [[római istenek]] közé iktatta és a „Sol Invictust” a [[Római Birodalom]] urának és a világ üdvözítőjének nyilvánította.<ref>[http://www.ppek.hu/konyvek/Adrianyi_Gabor_Az_egyhaztortenet_kezikonyve_1.pdf Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve]</ref> A napisten (és egyben Mithrász) születésnapját, [[December 25.|december 25]]-ét állami ünnepnek nyilvánította, és négyévenként visszatérő ünnepi játékokat szervezett a tiszteletére.{{refhely|Hahn István: Istenek és népek, 286. o., 1980}}
[[Diocletianus római császár|Diocletianus]] (284-305) [[Iuppiter]]től származónak vallotta magát, és a Birodalom oltalmazó istenének Mithrász-Sol Invictus-t nyilvánította ki. [[I. Constantinus római császár|I. Constantinus]] az ''"első keresztény császár"'' is eredetileg a "Sol Invictus" kultusz híve volt.
===== Kereszténység, gnoszticizmus =====
A [[Ókeresztény egyház|korai keresztények]] az [[egyházatyák]] leírása alapján maguk is úgy beszéltek Jézusról, mint az Igazság Napjáról. Egyes keresztény írók már 200 körül a Naphoz hasonlították Krisztust, amint kocsiját irányítva feltűnik az égen.<ref>[[Vanyó László]]: Az ókeresztény egyház irodalma II.</ref>
A [[Hermetizmus|hermetikusok]] a Napot az [[Isten|Atyaisten]]nek feleltették meg, világosságát a [[Jézus|Fiú]]nak, melegét a [[Szentlélek]]nek. {{refhely|Szimbólumtár}}
==== Középkor ====
A [[ősmagyar vallás|magyar ősvallás]] és a kereszténység is összekapcsolódik a kozmológiával, és elsősorban annak legfőbb szereplőjével, a Nappal.
[[A magyar nép kialakulásának időszaka|A magyar nép kialakulása]] idején a Nap-tisztelet megtalálható volt az egész [[Kaszpi-tenger|Kaszpi-]] és [[Fekete-tenger]] menti térség vallásaiban és művészetében egyaránt.{{refhely|Szabó Mária: A magyarok csillagai, 81. o., 2005.}} [[Antonio Bonfini]] még Mátyás király korában is azt írta a [[masszagéták]]ról, hogy ''lovat áldoznak a Napnak''.<ref>{{Cite web |url=http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/bonfini.html |title=A MAGYAR TÖRTÉNELEM TIZEDEI |accessdate=2019-08-29 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20190829121616/http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/bonfini.html |archivedate=2019-08-29 }}</ref>
A vezérkultuszban a fővezér ill. [[nagyfejedelem]] a Napot megszemélyesítő, megszentelt vezető volt. Felsőbb hatalmak akaratából és támogatásával uralkodott. A Nap-jelkép mindenekelőtt a szent fejedelemhez, a ''kündü''höz kötődött, akinek a méltóságnevében is a [[Török nyelvek|török]] ''kün'' (= "Nap") szó lappang. A vezér olyan kivételes lény volt a magyarok hite szerint, mint a türkök szent [[kagán]]ja vagy a [[kazárok]] szakrális királya, aki az Égtől született, s így felsőbb erők, az Ég rendeléséből szervezte meg birodalmát, szabott törvényt, s tette boldoggá, gazdaggá népét.{{refhely|Dienes István, 1974, i.m.56. old}} A földi világ az égi világnak vetülete, kiterjesztése volt, tehát amint a vezér ill. nagyfejedelem rosszul uralkodik, uralma alatt nagy csapások történnek, ez azt jelenti, hogy elveszítette a felsőbb erők támogatását, és élete feláldozásával át kell adnia helyét a mennyei erőktől kedveltebb utódjának.{{refhely|Dienes István, 1974, i.m.56. old}}
Korai keresztény templomaink is [[kozmológia]]i összefüggések ismeretére utalnak, mind csillagtájolásukban, mind pedig kör alakú formájuk miatt.{{refhely|Szabó Mária: A magyarok csillagai, 81. o., 2005.}}
A korai magyar templomépítészetünk egyik kozmológiai sajátossága, hogy tájolásában a templom [[védőszent]]jének naptári napját vették alapul, amit a napfelkeltéhez kapcsoltak. Oda építették a templom szentélyének ablakát, ahová a védőszent napjának hajnalán a Nap első sugarai estek.{{refhely|Szabó Mária: A magyarok csillagai, 82. o., 2005.}}
Legősibb szavaink: az Úr és az Isten; feltehetőleg [[sumer nyelv|sumer]] eredetűek.<ref>{{Cite web |url=http://www.karuna.hu/letoltesek_elemek/magyaroshit/isten_szavunk.pdf |title=Isten szavunk eredete |accessdate=2019-04-23 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20200810025921/http://www.karuna.hu/letoltesek_elemek/magyaroshit/isten_szavunk.pdf |archivedate=2020-08-10 }}</ref> Az Úr szó kezdetben Istent jelentett. Fordításai között megtalálható a Nap és a tűz is. Régi [[örmény nyelv|örmény]] és perzsa nyelven az Úr szintén Napot jelentett, míg törökül tüzet. Ezekben a fordításokban megtalálhatók a [[ősmagyar vallás|legősibb istenképeink]], amelyek a Nappal és Tűzzel kapcsolhatók össze.{{refhely|Szabó Mária: A magyarok csillagai, 36. o., 2005.}}
[[Babba Mária]], a tündöklő Nagyasszony, a Napba öltözött asszony a napisten nő alakjából eredeztethető, ami a mezopotám hitvilág ismert sajátossága.<ref>Takács György: Babba Mária, 2002.</ref>
[[File:Nec pluribus impar ceiling galerie des glaces versailles.jpg|thumb| [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]], a Napkirály szimbóluma. Körülötte mottója: Nec pluribus impar („Mindenki felett álló”)]]
==== Újkor ====
Az újkorban [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]], a Napkirály földöntúli eredetű hatalmát akarta szimbolizálni, ezért újjáélesztette a napkultuszt. Fő rezidenciája, az európai kastélyépítészet csúcspontja, a [[Versailles-i kastély]] sugarasan szétágazó utaival kérkedett, minek is képzelte magát gazdája.
Másik kastélyegyüttese, a [[Marly-kastély|Marly]] {{wd|Q736185}} fentről nézve a [[Naprendszer]] makettje. Központi épülete a Napot, a környező épületek bolygókísérőit jelképezik.
=== Távol-Kelet ===
Az [[Kínai ókor|ókori Kínában]] női napistent tiszteltek [[Hszi-ho]] személyében, aki a „Tíz nap istenanyja” volt (a [[Kínai mitológia|kínai mitológiában]] tíz, egymást váltó Nap létezett, amelyekből később egy hős kilencet lenyilazott, így maradt egyetlen Nap az égen), és akit később Ri Gong Tai Jang Csing Jun (Nap nagyapó) váltott fel.<ref name="Ponori"/>
[[Japán]]ban szintén női napistent imádtak, [[Amateraszu Ómikami|Amateraszu-ómikamit]], akinek még a mai japán társadalomban is fennmaradt kulturális öröksége a [[Japán császárainak listája|császári család]] (nap)isteni eredete és a szigetország [[zászló|zászlajának]] központi motívuma.<ref name="Ponori"/>
Japán ''a „Felkelő Nap országa"''. Az ország neve (日本, átírással: Nippon) „a Nap származása" szóösszetételből ered.<ref>[https://books.google.hu/books?id=p2QnPijAEmEC&pg=PA707&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false Japan Encyclopedia]</ref> Ma is emberek sokasága zarándokol el minden évben a futamigaurai tengerpartra (közép-[[Honsú]]), hogy [[újév]] hajnalán a felkelő Napot köszöntsék. A [[japán mitológia]] szerint itt kötöttek házasságot [[Izanami]] és [[Izanagi]], a Nap (Amateraszu Ómikami) szülei és ma is itt lakozik a Napistennő szelleme. {{refhely|A Nap könyve}}
=== India ===
A [[hinduizmus]] alapművei, a [[Védák]] is isteni eredetűnek tekintik a Napot: istennői az [[Áditják]] (akik későbbi elveszítették identitásukat és alakjuk beleolvadt [[Szúrja]], a fő napisten, vagyis maga a Nap alakjába).
A [[Mitra (istenség)|Mitra]] jelentése ''"barát"''. Az óind mitológiában ő a Nap fivére, más értelmezésben a Nap Mitra szeme. Szoros viszonyban van [[Varuna (isten)|Varuná]]val, az Ég istenével, rendszeresen együtt bukkan elő vele a [[Védák]] himnuszaiban.
[[Csandragupta Maurja]] önmagát a ''„Nap őré"''-nek tartotta. A középkori India uralkodói is a mitikus ''„Nap-nemzetség"'' ''(Szúrja-Vamsa)'' leszármazottjainak tartották magukat.{{refhely|A Nap könyve}}
=== Amerika ===
[[File:Ecuador_ingapirca_inca_ruins.jpg|thumb|A napkultusz egy templomának romjai, a mai [[Ecuador]] területén]]
A Nap istenkénti tisztelete a Föld átellenes oldalán, az amerikai kontinensen is elterjedt.
==== Közép-Amerika ====
Az [[Aztékok|azték]] mitológiában [[Tonatiuh]] {{wd|Q2441598}} volt a Nap istene, a mennyek ura, aki immár ötödik volt a sorban, miután négy korábbi napisten korszaka véget ért.<ref name="Ponori">{{cite web|url=http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/egyetemes_okor_csillagaszata/20060822_a_hozzank_legkozelebbi_csillag.html|title=A hozzánk legközelebbi csillag|author=Ponori Thewrewk Aurél|language=magyar|publisher=MCSE|accessdate=2010-10-18|archiveurl=https://web.archive.org/web/20111218175817/http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/egyetemes_okor_csillagaszata/20060822_a_hozzank_legkozelebbi_csillag.html#|archivedate=2011-12-18}}</ref>
A főisten [[Vitzilopocstli]] ''(Huitzilopochtli)'', maga a [[Nap]]. Ő volt a világ teremtője. A hatalmas piramisok tetején épült templomok az ő templomai voltak, az emberáldozatok vértől csepegő szíve az övé volt. Az azték nép a Nap fiainak nemzete; felkeltét harsonaszóval és áldozatokkal ünnepelték, templomaiban aranytükrök verték vissza a fényét. {{refhely|Szimonidesz Lajos: A világ vallásai}}
Az aztékok emberáldozatot is bemutattak. Az áldozatot a piramis tetején levő oltárhoz vonszolták, kezeit-lábait lefogták, a mellét [[obszidián]] késsel felvágták, kitépték belőle a szívet, majd a Napistennek ajánlották. {{refhely|A Nap fiai}}
==== Dél-Amerika ====
A [[dél-amerika]]i indiánok hiedelemvilágának közös eleme volt az [[Ókori egyiptomi vallás|ókori Egyiptom]]ból és Perzsiából már jól ismert napkultusz; ez állt a viszonylag fejlett, [[politeista]] vallás középpontjában. A napistent számos kisebb, a termékenységkultusszal szoros kapcsolatban álló istenség vette körül ''(esőisten, kukoricaisten stb.)'', de ezek dicsőségét a Nap mindenképpen elhomályosította.{{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}}
A napisten szerepe és jelentősége, úgy tűnik, az inkák birodalmában volt a legkiemelkedőbb, mivel azt feltételezték, hogy az uralkodócsalád feje közvetlenül a Nap leszármazottja.{{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}} A Napisten képviselője a [[sapa inka]] ''(a Nap fia)'' volt. A Nap, mint leghatalmasabb isten azonban nem élt egyedül az [[inka mitológia]] szerint, felesége, a Hold hűségesen állt mellette. {{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}}
Az [[inkák]] főünnepe is szorosan kapcsolódott a napkultuszhoz. Az ún. "napünnepséget [[Inti]]  napisten tiszteletére rendezték meg minden évben, a júniusi [[napforduló]] idején.
A [[cuzco]]i naptemplom ''([[Korikancsa]])'' {{wd|Q817594}} az egyik legjelentősebb templom volt, amit az inkák építettek. Falait a mennyezettől a padlóig aranytáblák és aranylemezek borították, a keleti fal mellett a főoltáron pedig a nap óriási alakja volt, egyetlen vastag aranylemezből. Az inka királyok maguk is a Naptól való származással hivalkodtak.<ref>Garcilaso de la Vega, az Inka: Inkák és konkisztádorok, 1609 → reprint 1964</ref>
=== Napjaink ===
Napjainkban a Nap tisztelete újra felmenőben van. Az elmúlt évtizedekben a világ lakosságának egyre jelentősebb része régen nem látott lelkesedéssel és odaadással fordul a Nap felé. Az ősi napkultusz emlékei (pl. [[Stonehenge]]) egyre nagyobb tömegeket vonzanak. A Nap hat kedélyünkre, lelkiállapotunkra, egészségünkre; a napkelte és a napnyugta spirituális élményekkel járnak. Olyan kultuszok dívnak, mint pl. a [https://sungazing.webnode.hu/ napnézés]. A [[fényevés]] hívei szerint az élet táplálkozás nélkül is lehetséges, és az ember képes az élete fenntartásához csak a napfényből elegendő energiát nyerni.
Napjainkban a Napot már nem istenségként kezelik, hanem gyakran Isten vagy az Élő Világegyetem megnyilvánulásaként érzékelik.
Tisztelete [[India]] [[Hinduizmus|hindu]] népeinél napjainkban is gyakran a mindennapos szertartások részét képezi. A naptisztelet különösen kimutatható az [[újpogányság]]ban (''tehát nyugaton is''), melynek fontos ünnepei szerveződnek a nyári és téli [[napforduló]], illetve tavaszi és őszi [[nap-éj egyenlőség]] köré.<ref>David Douglas: Eltűnt kultuszok atlasza → Pogányság és újpogányság, Kossuth, 2012</ref> A decemberi [[téli napforduló]]n, a [[Jul|Yule]] ''(Jul)'' ünnepén köszöntik az újpogányok és a mai [[Boszorkányság|boszorkányok]] az újjászülető Napot.{{refhely|Yliaster Daleth: Mágia}}
== Jézus Krisztus napisteni eredete ==
A Biblia alapján a Nap Isten [[Bibliai teremtéstörténet|teremtménye]], ezért kultikus tisztelete tiltott, de Istennek a jelképe.<ref name="ReferenceK"/>
Kultúránkban a leginkább elterjedt vallás a [[kereszténység]] lett, mindennapi életünket a keresztény kultúra és [[erkölcs]] befolyásolta és befolyásolja jobbára ma is. Az [[Monoteizmus|egyistenhívő]] [[vallás]]nak látszólag vajmi kevés köze van a napkultuszhoz, [[néprajz]]- és [[történelem]]kutatók azonban a [[szimbólum]]rendszerek közös gyökereire mutattak rá, miszerint külsőségeiben [[Jézus|Jézus Krisztus]] lényegében egy ókori napisten. A [[Perzsa Birodalom|perzsa]] gyökerű [[Zarathustra]] vallásban jelent meg először egy, a [[halál]]ával az embereket halhatatlanná tevő istenség, akit [[véráldozat]]tal ünnepeltek a hívők, akik főként pásztorok voltak. A véráldozatok betiltását követően a vallás többszörösen átalakult, hogy végül kialakuljon Mithra (görögösen [[Mithrász]]), a napisten kultusza. Mithrász a mítosz szerint a [[téli napforduló]]kor, az akkori [[római naptár]] szerint [[December 25.|december 25]]-én, egy barlangban született. Bölcsőjét őt imádó pásztorok vették körül. Felnőve megölte a termékenységi jelképet jelentő bikát, és ezzel megváltotta az embereket, halhatatlansággal ajándékozva meg őket. Minthogy a bika ugyancsak ő volt más személyben, ezzel saját magát áldozta fel az emberekért. Híveinek beavatását szentelt vízzel való meghintéssel végezték. A hívek rendszeresen részt vettek egy kenyérből, vízből és borból álló vacsorán, amelyen Mithrász utolsó vacsorájára emlékeztek, amit követően istenük napkocsin az égbe szállt. Rómában kapta a Sol Invictus – Legyőzhetetlen Nap – nevet. A rengeteg egyezőség Krisztus bibliai történetével nem véletlen: Mithrász történetét az [[1. század]]ban római katonák vitték Rómába, ahol az gyorsan és igen széles körben terjedt el a lakosság minden rétegében. Krisztus története tehát lényegében egy korábbi napisten mitológiai átalakulása lehet.
[[File:Jesuit emblem 1586.jpg|thumb|IHS jezsuita embléma (1586)]]
Nem csak a Mithrász-Krisztus életút párhuzama utal a keresztény [[Jézus|Megváltó]] napisteni eredetére, hanem a [[Virágvasárnap]]-történet is. A napistenek a [[nyári napforduló]]kor értek hatalmuk, dicsőségük csúcspontjára. Jézus is a jeruzsálemi bevonulás után ért működése csúcspontjára, ahová két szamáron vonult be. Krisztus korában a Nap a [[Rák csillagkép]]ben járt a nyári napforduló idején, azaz ekkor ért évi csúcspontjára, és a csillagkép neve sem rák, hanem Két Szamár volt (erre utal a [[Rák csillagkép|Rák]] csillagkép két legfényesebb csillagának latin neve: Asellus Borealis és Asellus Australis, azaz Északi és Déli Szamárka is). Az tehát, hogy Jézus felült két szamárra és mindössze egy hét alatt beteljesítette élete fő művét, az annak csillagászati [[allegória|allegóriája]], ahogy más vallásokban a napisten dicsősége csúcspontjára ér.<ref name="Ponori"/>
Az első századokban az Úr (Jézus) ünnepe a „Nap napja" ünnepére került: [[vasárnap]]ra. A nyugati nyelvekben ez még máig tetten érhető ''(Sunday, Sonntag)''.
A [[Római katolikus egyház|római katolikus]] hitben a [[szentmise]] során átváltoztatott [[Ostya (vallás)|ostya]], amely napszimbólum is, Krisztus testévé válik, ezért kerek, s van rajta feszület vagy napsugarai [[IHS]] monogram. Napjelkép már az [[eucharisztia]] [[ószövetség]]i előképe, a zsidó nép pusztai vándorlása során az égből hulló [[manna (Biblia)|manna]] is.<ref>2Móz 16,4</ref>{{refhely|A Nap könyve}}
== Népművészet ==
[[File:Tompaufelujh.jpg|thumb|[[szegedi napsugaras házdíszítés|Napsugárdíszes homlokzat]] [[Szeged]]en]]
[[Szeged]] népművészetének jellegzetességei a [[szegedi napsugaras házdíszítés|napsugárdíszes házhomlokzatok]]. Ez a homlokzatdíszítés az egykori napkultusz maradványa.<ref name="ReferenceK">[http://lexikon.katolikus.hu/N/napkultusz.html Katolikus lexikon → napkultusz]</ref>
Az erdélyi [[székelyek]] hagyományos napsugaras kiskapuik 11-12 sugarában Jézust látják.<ref>Bosnyák Sándor: Meddig élt a napisten?, 1974</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
==== Megjegyzés ====
<references group="megj."/>
== Források ==
* {{hely|A Nap könyve}} {{CitLib|szerző=Jankovics Marcell|szerző2=|szerző3= |cím=A Nap könyve  |alcím= |közreműködők= |hely=Budapest |kiadó=Csokonai Kiadó |kiadó2= |év=1996|url=|fejezetszerző=|fejezetcím= |oldal=|isbn=  963 260 094 0}}
* {{hely|Mitológiai enciklopédia}} {{CitLib|szerző=|szerző2= |szerző3= |cím=Mitológiai enciklopédia  |alcím= |közreműködők= |hely=Budapest |kiadó=Saxum Kiadó |kiadó2= |év=2010|url=|fejezetszerző=|fejezetcím= |oldal=|isbn= 978-2-03-582655-8}}
* {{hely|Szimbólumtár}} {{CitLib|szerző=Pál József|szerző2=Újvári Edit |szerző3= |cím=Szimbólumtár  |alcím= |közreműködők= |hely=Budapest |kiadó=Balassi Kiadó |kiadó2= |év=2001|url=|fejezetszerző=|fejezetcím= |oldal=|isbn= 963-506-451-9}}
* {{hely|A Nap fiai}} {{CitLib|szerző=Ponori Thewrewk Aurél|szerző2=|szerző3= |cím=A Nap fiai  |alcím= |közreműködők= |hely=Budapest |kiadó=Magyar Csillagászati Egyesület |kiadó2= |év=2007|url=|fejezetszerző=|fejezetcím= |oldal=|isbn=978 963 87597 0 2}}
* {{hely|Pozder 2001}} [http://mek.niif.hu/03400/03410/html/4960.html {{aut|Pozder Károly}} (2001): Massagetae. ''In'' {{aut|Pecz Vilmos}} (szerk.): ''Ókori lexikon''. (Elektronikus dokumentum.) Budapest.]
* {{hely|Rudolf Drössler}} {{CitLib|szerző=Rudolf Drössler|szerző2= |szerző3= |cím=Amikor a csillagok istenek voltak  |alcím= |közreműködők= |hely=Budapest |kiadó=Kossuth Kiadó |kiadó2= |év=1986|url=|fejezetszerző=|fejezetcím= |oldal=|isbn= }}
* {{hely|Télfy 1863}} [http://mek.oszk.hu/14700/14739/ {{aut|Télfy János}} (1863): ''Magyarok őstörténete.'' Görög források a scythák történetéhez. Pest.]
== Fordítás ==
* {{fordítás|en|Sun deity}}
{{nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Napistenek| ]]
[[Kategória:Vallási kultusz]]