Odet de Foix-Lautrec forrásának megtekintése

{{Katona infobox
|név             = Odet de Foix-Lautrec
|kép             = Odet de Foix, Seigneur de Lautrec.jpg
|képméret        =
|képaláírás      = ([[Jean Clouet]] krétarajza, Condé-múzeum, [[Chantilly]])
|beceneve        =
|születés helye  = [[Guyenne]] tartomány {{Francia Királyság}}
|születési dátum = [[1485]]
|halál helye     = [[Nápoly]] {{Nápolyi Királyság}}
|halál dátuma    = [[1528]]. [[augusztus 16.]] {{életkor-holt|1485|1|1|1528|8|16}}
|nemzetisége     = [[Fájl:Royal Standard of the King of France.svg|22px|border]]&nbsp;francia
|ország          = {{Francia Királyság}}
|fegyvernem      = tüzérség, gyalogság
|szolgálati idő  = 1507 – 1528
|rang            = Franciaország marsallja (1511-től)
|egysége         =
|csatái          = 1512: [[ravennai csata (1512)|Ravenna]] <br /> 1515: [[marignanói csata|Marignano]] <br /> 1518: [[Brescia]], [[Verona (Olaszország)|Verona]] bevétele <br/> 1521: [[Parma]] felmentése <br/> 1522: [[bicoccai csata (1522)|Bicocca]]<br/> 1523: [[Bayonne (település, Pyrénées-Atlantiques)|Bayonne]] felmentése, <br/> [[1527]]: [[Genova]], [[Alessandria (Piemont)|Alessandria]], [[Pavia]] bevétele.
|kitüntetései    =
|rokonai         =
|polgári foglalkozása = 1516-1521: [[Milánói Hercegség|Milánó]] kormányzója<br/> 1526-1528: [[Languedoc]] kormányzója
|aláírás         = <!-- Wikidatából -->
| wikicommons       = <!-- Wikidatából -->
}}
'''Odet de Foix''' ([[1485]] – [[Nápoly]] alatt, [[1528]]. [[augusztus 16.]]), Lautrec vikomtja (algrófja), francia főnemes, [[Montmorency-Beaufort|Beaufort]] grófja (1512-től), [[Rethel]] grófja (1525-től), [[Orval (Cher)|Orval]], [[Chaource]], [[Maraye-en-Othe|Marais]], [[Isle-Aumont|Isles]] és [[Villemur]] ura. Hadvezérként harcolt két francia király ([[XII. Lajos francia király|XII.&nbsp;Lajos]] és [[I. Ferenc francia király|I.&nbsp;Ferenc]]) szolgálatában, részt vett a korban zajló [[itáliai háborúk]]ban, valamint a Francia Királyság más háborúiban [[Navarra (történelmi tartomány)|Navarra]] és [[Gascogne]] csataterein. [[1511]]-től [[Franciaország marsallja]], az itáliai francia hadak főparancsnoka. Jelentős szerepet játszott [[a cambrai-i liga háborúi|a cambrai-i liga harmadik és negyedik háborújában]] (1511–16), az [[Itáliai háború (1521–26)|négyéves háborúban]] (1521–26) és [[a cognaci liga háborúja|a cognaci liga háborújában]] (1526–28-ig). Gyakran nevezik röviden '''Lautrec marsall'''nak ''(maréchal de Lautrec).''
==Élete==
===Származása, családja===
[[Fájl:Heraldique couronne vicomte français.svg|balra|60px]]
[[Fájl:Blason de Foix-Lautrec.svg|balra|60px]]
Édesapja II. Jean de Foix-Lautrec (†&nbsp;1494) volt, Lautrec és Villemur vikomtja, [[Dauphiné]] tartomány királyi kormányzója, Pierre de Foix (†&nbsp;1436) fia, [[I. János foix-i gróf]] unokája, [[IV. Gaston foix-i gróf]] unokaöccse. Édesanyja Jeanne d’Aydie de Lescun volt, Lescun úrnője. A szülők két legidősebb fia, Odet és Thomas ikerfivérekként születtek, később még egy fiú- és egy leánytestvér is született:
* '''Odet de Foix''' (1485–1528), Lautrec vikomtja, 1511-től Franciaország marsallja, a Szent Mihály-rend lovagja,
* [[Thomas de Foix-Lescun|Thomas de Foix]] (1485–1525), Odet ikerfivére, Lescun ura, teológiai doktor, [[Tarbes]] püspöke, 1518-tól Franciaország marsallja
* [[André de Foix]] (1490–1547), Lesparre ura, Montfort grófja, tábornok,
* [[Françoise de Foix]] (1495–1537), aki 1509-ben [[Jean de Laval-Châteaubriant]]-nal kötött házassága révén [[Châteaubriant]] grófnéja, majd 1516-tól [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc király]] kegyencnője ''(maîtresse du roy)'' lett.
===XII. Lajos király hadvezére===
A katonaősökkel büszkélkedő [[Foix-ház]]ból származott, rokonai között ott voltak Navarra trónjának követelői is. Anyjának öröksége, [[Comminges]] grófság [[1498]]-ban visszaszállt a koronára, Lautrec vikomt kérte ennek kiszolgáltatását, de [[1502]]-re jogerősen elveszítette a birtokot, de jogot kapott a cím viselésére. Haláláig viselte Comminges grófjának címét, fenntartva igényét anyai örökségére. Fiatalon szegődött [[XII. Lajos francia király]] szolgálatába, gyorsan kitűnt vitézségével és parancsnoki képességeivel. Felvették a Szent Mihály-lovagrendbe.
[[XII. Lajos francia király|XII. Lajos király]] az itáliai francia had parancsnokává nevezte ki. [[1507]] márciusában [[Genova]] fellázadt a francia kormányzó ellen, áprilisban Odet de Foix-Lautrec a királyi haderő élén hadjáratot vezetett a város ellen. A Castellaccio erőd megrohamozásakor megsebesült a combján. [[Genova ostroma (1507)|Genovát ostrommal bevették]], [[április 28.|április 28-án]] Lautrec vikomt a király oldalán vonult be az elfoglalt városba. XII. Lajos keményen megtorolta a lázadást, a vezetőket kivégeztette, a várostól megvonta a köztársasági időkből megőrzött kiváltságait, és bekebelezte a Francia Királyságba.<ref>{{Cite web |url=http://www.francorum.fr/spip.php?article222 |title=Louis XII prend Gênes, 1507 / XII. Lajos beveszi Genovát (francorum.gr) |accessdate=2015-05-12 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160303222347/http://www.francorum.fr/spip.php?article222 |archivedate=2016-03-03 }}</ref>
[[1511]]. [[március 1.|március 1-jén]] a király [[Franciaország marsallja|Franciaország marsalljává]] nevezte ki. [[a cambrai-i liga háborúi|Kiújult az itáliai háború]], 1511 márciusában a franciák bevették [[Concordia|Concordiát]] és [[Castelfranco|Castelfrancót]], [[II. Gyula pápa]] [[Ravenna|Ravennába]] menekült. [[1511]]. június 25-én a király saját unokaöccsét, [[Gaston de Foix-Nemours|Gaston de Foix]]-t, Odet de Foix rokonát kinevezte Milánó kormányzójává, a februárban elhunyt [[Charles d’Amboise de Chaumont|Charles d’Amboise]] marsall helyére. Októberben a pápa francia-ellenes [[Szent Liga (1511)|Szent Ligát]] szervezett a [[Velencei Köztársaság]], a [[Német-római Birodalom]] és [[Spanyolország]] bevonásával. A király Gaston de Foix-t nevezte ki itáliai francia főparancsnokává, Odet de Foix-t ifjú rokona alá rendelte.
XII. Lajos összehívta a [[pisai zsinat (1511)|pisai zsinat]]ot, hogy megbuktassa II. Gyula pápát. Október végén a francia bíborosok megérkeztek [[Pisa (település)|Pisába]], kíséretüket Odet de Foix-Lautrec marsall 150 francia íjásza biztosította.<ref name="Quilliet">Bernard Quilliet: ''Louis XII : père du peuple,'' Fayard, 1986.</ref> November elején összetűzések robbantak ki, egyik oldalon a pisai lakosság és a firenzei katonaság, a másikon a francia katonák és a bíborosok szolgái között.<ref name="Cloulas">Ivan Cloulas - Philippe Levillain: ''Dictionnaire historique de la papauté,'' Fayard, 1994.</ref>
Odet de Foix-Lautrec marsall Itáliában maradt, Bologna védelmét szervezte. [[1512]] januárjában a [[Szent Liga (1511)|Szent Liga]] egy pápai–spanyol hadsereget összpontosított [[Ramon Folc de Cardona|Ramon de Cardona]] spanyol tábornoknak, Nápoly spanyol alkirályának parancsnoksága alatt. A jelentős haderő [[Bologna]] ostromára indult, amelyet Odet de Foix-Lautrec védett. Unokafivére, Gaston de Foix gyors menetben felmentő csapatot vezetett az ostromlott város alá, és február 5-én hajnalban bevonult Bolognába. Az erősítés hírére Cardona csapatai visszavonult [[Imola (Olaszország)|Imolába]].
Bologna felmentése után Gaston de Foix elfoglalta [[Brescia|Bresciát]], majd a pápa elfogására indult, kiegészítve [[I. Alfonz ferrarai herceg|Estei Alfonz]] ferrarai herceg és Odet de Foix csapataival. [[1512]]. [[április 8.|április 8-án]] az egyesült haderő ostrom alá vette Ravennát. [[Április 11.|Április 11-én]] megütköztek [[Ramon Folc de Cardona|Ramon de Cardona]] nápolyi alkirály felmentő hadseregével. A [[ravennai csata (1512)|ravennai csatában]] a franciák szétverték a spanyolokat és a pápa svájci zsoldosait. A harcban azonban a fővezér, [[Gaston de Foix-Nemours|Gaston de Foix]] elesett, Odet de Foix-Lautrec marsall súlyosan megsebesült (halottnak hitték, és egy időre hátra is hagyták a csatamezőn). A parancsnokságot [[Jacques de La Palice]] marsall vette át, aki azonban a megvert ellenség üldözése (és a pápa elfogása) helyett Ravenna ostromához tért vissza. A várost bevették és kifosztották, de a Liga időt nyert, újjászervezte haderejét, és augusztusra La Palice kénytelen volt egész Lombardiát feladni.
A sebesüléséből felépült marsallt [[1512]] elején a király kinevezte [[Guyenne]] tartomány királyi kormányzójává. Lautrec katonai segítséget nyújtott [[III. János navarrai király]]nak ''(Jean d’Albret),'' aki (sikertelen) hadjáratokkal próbálta visszaszerezni [[II. Ferdinánd aragóniai király]] által bekebelezett országát.
===I. Ferenc király hadvezére===
[[1515]]-ben az új király, [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] is igényt támasztott a [[Milánói Hercegség]]re, és erős hadsereggel indult [[Itália|Itáliába]]. Odet de Foix a felderítő csapatokat vezette, alvezére, [[Jacques de La Palice]] marsall csapatai elfogták a [[Prospero Colonna|Prospero Colonnát]] a pápai csapatok parancsnokát, zavart okozva az ellenük vonuló spanyol és pápai haderőben. Tárgyalások kezdődtek, és megegyezés született Milánó átadásáról. A svájciak azonban, akik [[Massimiliano Sforza]] milánói herceget, vele Milánó gazdaságát és kereskedelmét kezükben tartották, [[Matthäus Schiner]] bíboros biztatására elvetették az egyezményt, és a franciák ellen vonultak. Odet előre látta a fejleményeket, és az [[1515]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]] a [[marignanói csata|marignanói csatában]], az időben megérkező [[Bartolomeo d’Alviano]] velencei [[condottiere]] segítségével súlyos vereséget mért a svájciakra. Milánót elfoglalták, [[Massimiliano Sforza]] (évjáradékért cserébe) lemondott, Ferenc királyt beiktatták Milánó hercegének méltóságába, a király Foix-Lautrec marsallt nevezte ki a [[Milánói Hercegség]] kormányzójává. [[1516]] márciusában Lautrec marsall elfoglalta [[Brescia|Bresciát]] és [[Verona (Olaszország)|Veronát]] is. A [[noyoni békeszerződés|noyoni]] (1516. augusztus 13.) és a [[brüsszeli békeszerződés]] (1516. december 3.) a francia király győzelmét rögzítették.
A következő években Odet de Foix és fivérei katonai karrierjét elősegítette az a tény, hogy húgukat, [[Françoise de Foix]]-t, aki [[1509]] óta [[Châteaubriant]] gróf felesége volt, Ferenc király az udvarába hívta és hivatalos ágyasává ''(maîtresse-en-titre)'' kívánta tenni. Ennek érdekében Françoise két ifjabbik bátyja is magas katonai rangot kapott, [[Thomas de Foix-Lescun]], [[Tarbes]] püspöke [[1518]]-ban szintén Franciaország marsallja lett. André de Foix-Lesparre pedig tábornok. A Milánó elfoglalását eredményező győztes hadjárat és Odet de Foix-Lautrec marsall kormányzói kinevezése viszont még 1515-ben, Françoise-nak az udvarhoz kerülése előtt történt. Nem valószínű, hogy a király ezen döntésében is szerepet játszottak volna Françoise-zal kapcsolatos szándékai.
[[Fájl:Jean Clouet - Madame de Lautrec - WGA05086.jpg|bélyegkép|jobbra|Charlotte d’Albret ([[Jean Clouet]] krétarajza)]]
===Házassága===
[[1520]]-ban megnősült, Charlotte d’Albret grófkisasszonyt (1495–1527) vette feleségül, aki Jean d’Albret-nak (†&nbsp;1524), Orval és Châteaumeillant urának, Lesparre (Lasparros) bárójának, Rethel és Dreux grófjának, [[Champagne]] és [[Brie]] királyi kormányzójának és Charlotte de Bourgogne grófkisasszonynak (1472-1500) leánya volt.
Négy gyermekük született, de csak egyikük, Claude (Klaudia) érte meg a felnőttkort:
* Gaston de Foix (1521/2–28), gyermekként meghalt
* Henry de Foix (1523–40), [[Comminges]], [[Beaufort]] és Rethelois grófja, aki [[1533]]-tól Menaut de la Martonie, [[Couserans]] püspöke és nagybátyja, [[Jean de Laval-Châteaubriant]] gróf keze alatt nevelkedett, de 17 éves korában meghalt.
* Francis de Foix (†&nbsp;1528), gyermekként meghalt
* Claude de Foix (†&nbsp;1553), Beaufort és Rethel grófkisasszonya, aki 1535-ben XVI. Guy de Laval-Montfort grófhoz (†&nbsp;1547), majd Charles de Luxembourg-hoz, [[Martigues]] [[vikomt]]jához ment feleségül.
Leánya, Claude gyermektelenül hunyt el 1553-ban. Odet de Foix végrendeletében úgy rendelkezett, hogy ebben az esetben öröksége unokaöccsére, I. Klevei Ferencre, [[Nevers]] grófjára, sógornőjének, Marie d’Albret-nak fiára szálljon.
===Habsburg–Valois háború (1521–26)===
[[Itáliai háború (1521–26)|A következő háború]] [[1521]]-ben tört ki, miután [[1519]]-ben I. Ferenc király helyett a Habsburg [[V. Károly német-római császár|V. Károly]]t választották német-római császárrá. Júniusban angol és császári csapatok megtámadták Észak-Franciaországot, Ferenc nagy erőkkel vonult ellenük, de hagyta a császáriakat csata nélkül elvonulni. Itáliában a spanyolok ostrom alá vették [[Parma|Parmát]], Foix-Lautrec marsall csapataival felmentette a várost.
[[1521]]. [[november 28.|november 28-án]] [[V. Károly német-római császár|V. Károly]], [[VIII. Henrik angol király]] és [[X. Leó pápa]] francia-ellenes egyezséget kötöttek.<ref name="konstam">Angus Konstam: ''Pavia 1525: The Climax of the Italian Wars,'' Osprey Publishing, Oxford, 1996. {{ISBN|1-85532-504-7}}</ref> Odet de Foix-Lautrec milánói kormányzó azt a feladatot kapta, szálljon szembe a császári és pápai erőkkel. November 22-én [[Fernando Francisco de Ávalos|Fernando de Ávalos]], Pescara őrgrófja, császári hadvezér megrohanta a francia–velencei csapatoktól védett Milánót. Súlyos utcai harcok után Lautrec-nek fel kellett adnia a várost, maradék csapataival [[Cremona|Cremonába]] húzódott vissza.<ref name="Oman"/> Milánó a Liga kezére került.<ref name="Oman"/> [[Prospero Colonna]] túlerejével szemben Lautrec az [[Adda]] folyó menti városokban sáncolta el magát.<ref name="Blockmans">Wim Blockmans: ''Emperor Charles V, 1500–1558,'' (ford. Isola van den Hoven-Vardon) Oxford University Press, New York, 2002. {{ISBN|0-340-73110-9}}.</ref>
[[1522]] februárjában csapataival a lombardiai [[Adda]] folyónál fekvő [[Treviglio]] város közelében, [[Bergamo]] környékén állt. Egy kisebb incidens nyomán Odet de Foix erős csapatokkal a város alá indult, megüzenve, hogy katonáinak szabad rablást engedélyez. A spanyol helyőrség elmenekült, a város védtelen maradt. A lakosság a templomokba menekült, és megmenekülésért imádkozott. A máig élő legenda szerint ekkor csoda történt: [[1522]]. [[február 28.|február 28-án]] reggel az Ágoston-rendi kolostor Madonna-képe könnyezni kezdett. A szomszédos [[Casirate d’Adda]] városban álló Odet de Foix-nak jelentették az esetet, a marsall maga is megtekintette a könnyező festményt és megkímélte a várost. Sisakját és vezéri lándzsáját a béke jeléül az oltárra helyezte, és seregével együtt elvonult. A csoda helyszínén a 16. század végén kegytemplomot emeltek ''(Santuario della Madonna delle Lacrime),'' amely 1619-ben készült el. Itt őrzik Odet de Foix ott hagyott fegyvereit is.<ref>http://www.comune.treviglio.bg.it/?q=content/citta_la-storia</ref>
[[1522]] áprilisában Foix-Lautrec marsall erősítést kapott, friss svájci zsoldos csapatok érkeztek hozzá.<ref name="Oman">Charles Oman: ''A History of the Art of War in the Sixteenth Century,'' Methuen & Co., London, 1937.</ref>
Április 27-én Milánó közelében támadást tervezett [[Prospero Colonna]] egyesített spanyol–pápai–császári erői ellen. A [[bicoccai csata (1522)|bicocca csata]] tervét Lautrec a kiváló francia tüzérség erejére építette, svájci zsoldosai azonban idő előtt megrohamozták a beásott spanyol [[arkebúz]]-lövészeket, kitakarva őket a francia ágyúk elől. Véres közelharc következett, a [[Fernando Francisco de Ávalos]] tábornok, Pescara márkija által vezetett spanyol lövészek és [[Georg von Frundsberg]] kapitány német [[landsknecht]]-jei lemészárolták a svájciak nagy részét, és az őket követő francia lovagokat. A svájci zsoldosok maradéka visszamenekült az [[Alpok]]on túlra. A csata sorsát a kor modern kézi tűzfegyverei döntötték el. Lautrec marsall maradék katonai ereje elégtelen volt a hadjárat folytatásához, egész [[Lombardia|Lombardiából]] ki kellett vonulnia.<ref name="Blockmans"/><ref name="Taylor">Frederick Lewis Taylor: ''The Art of War in Italy, 1494-1529,'' Greenwood Press, Westport, 1973. {{ISBN|0-8371-5025-6}}.</ref> Franciaország felé húzódott vissza, nyomában Colonna és d’Avalos csapataival, akik alig találtak ellenállásra. A spanyol–pápai csapatok [[Genova ostroma (1522)|megostromolták]] és [[május 30.|május 30-án]] el is foglalták [[Genova|Genovát]].<ref name="Blockmans"/> A [[Milánói Hercegség]] elvesztéséért Odet de Foix-Lautrec-nek kellett kellett vállalnia a felelősséget I. Ferenc király előtt. Húga, [[Françoise de Foix|Françoise]], ekkor már a király hivatalos ágyasa, meg tudta óvni bátyját a rázúduló királyi haragtól. Odet visszatért [[guyenne]]-i birtokaira. Helyére a király [[Guillaume Gouffier de Bonnivet]]-t nevezte kis az itáliai csapatok főparancsnokává.
[[1523]]-ban rendkívüli erőfeszítések árán visszaszorította [[Bayonne (település, Pyrénées-Atlantiques)|Bayonne]]-t ostromló spanyol csapatokat. A király kinevezte [[Languedoc]] tartomány kormányzójává, majd [[1526]]-ban Guyenne tartomány admirálisává. A király nem vitte magával az [[1524]]-es itáliai hadjáratba, így „megúszta” az [[1525]]-ös [[paviai csata (1525)|paviai csata]]vesztést, ahol több francia parancsnoktársa életét vesztette, köztük [[Guillaume Gouffier de Bonnivet|Bonnivet]], a főparancsnok és [[Jacques de La Palice]] marsall is. Számos főúr, velük maga a király is fogságba esett.
===Utolsó hadjárata===
[[I. Ferenc francia király|Ferenc király]] csak úgy térhetett haza madridi fogságából, ha fiait túszként adja maga helyett. Egyezség született, [[1526]]. [[március 18.|március 18-án]] a francia–spanyol határon, [[Irun]] városánál, a [[Bidasoa]] (franciául: Bidassoa) folyónál megtörtént a fogolycsere: Odet de Foix marsall kíséretében [[Savoyai Lujza, Franciaország régense|Savoyai Lujza hercegné]] átadta a spanyoloknak két unokáját, [[III. Ferenc breton herceg|Ferenc]] és [[II. Henrik francia király|Henrik]] királyi hercegeket. Cserébe saját fia, Ferenc király ekkor hazatérhetett.
Mihelyt Ferenc kiszabadult a császár fogságából, nyomban érvénytelennek nyilvánította a rákényszerített [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békeszerződést]], és erős katonai szövetséget szervezett V. Károly ellen. A [[cognaci liga|cognaci ligába]] bevonta a [[pápai állam]]ot, [[velencei Köztársaság|Velencét]] és a császár ellen lázadó [[Milánói Hercegség]]et is. ([[Angol Királyság|Angliával]] békét kötött.) A ligával szemben felvonultak a [[Habsburg-ház]] országai, a [[Német-római Birodalom]], [[Aragóniai Királyság|Aragónia]] és [[Kasztíliai Királyság|Kasztília]], [[Ferrara]] és (1528-ig) a [[Genovai Köztársaság]]. Ferenc ismét Odet de Foix-Lautrec marsallt bízta meg az inváziós hadsereg irányításával.
[[1527]] májusában Károly német zsoldosai elfoglalták és [[Sacco di Roma|kifosztották Rómát]], a pápa rögtön kiegyezett a császárral. Lautrec betört Itáliába, augusztusban visszafoglalta [[Genova|Genovát]] és [[Alessandria (Piemont)|Alessandriát]]. Október 4-én rohammal elfoglalta és kifosztotta [[Pavia|Paviát]], innen [[Bologna|Bolognába]] vonult. [[1528]]. január 10-én innen indult a [[Nápolyi Királyság]] meghódítására, a császáriaktól kifosztott [[Róma|Rómát]] a keleti part felől elkerülve.
Lautrec csapatai [[1528]]. február 10-én [[Fermo|Fermónál]] léptek a [[Nápolyi Királyság]] területére. Átvonultak [[Chieti]]n, [[Sulmona|Sulmonán]], [[Lanciano|Lancianón]] és [[Guasto|Guastón]]. Március 14-én a franciák ostrom alá vették [[Melfi]]t. A keményen védekező várost március 22–23-án véres harcban elfoglalták, az ezt követő pusztításban és rablásban 3000 lakost lemészároltak.<ref name="Leonard">Jean-Charles Léonard: ''Storia delle repubbliche italiane dei secoli di mezzo,'' Oxford University, 1832. 288. old.</ref> Ez volt a „véres húsvét” ''(Pasqua di sangue).'' Melfi fejedelme, a később francia szolgálatba lépő és marsallá kinevezett [[Giovanni Caracciolo|III. Giovanni Caracciolo]] maradék katonáival a melfi fellegvárban sáncolta el magát, az ellenállás reménytelenségét látva kapitulált, hogy maga és emberei életét megmentse. A túlélők elmenekültek, a város lakatlanná vált. 1531-ben V. Károly csak egy rommezőt talált Melfi helyén, az odaköltöző új telepeseket pénzadománnyal segítette.
[[1528]]. [[május 1.|május 1-jén]] Lautrec serege ostrom alá vette [[Nápoly]]t. Ferenc király szövetségese, a velencei Philippino Doria gróf, [[Andrea Doria]] tengernagy unokaöccse, blokáddal zárta le a város tengeri kikötőit. A kemény ellenállás miatt az ostrom lassan haladt, a francia sereget betegségek tizedelték. Nyár elején Lautrec elvágatta az ''Acquedotto della Bolla'' nevű vízvezetéket, hogy a várost megfossza ivóvizétől. A lerombolt vezetékből a víz a francia tábort övező lefolyástalan, lápos területekre ömlött, táplálva a [[malária]]veszélyt. Járványok törtek ki, maga Lautrec marsall is megbetegedett, és augusztus 15-ről 16-ra virradó éjszakán meghalt, a jelentés szerint „rosszindulatú lázban” ''(fièvre maligne).'' Betegségének pontos természetét nem ismerjük, halálát okozhatta [[pestis]], [[kolera]], [[malária]] vagy a seregét pusztító lázas betegségek valamilyen kombinációja. A vezér halála után a francia sereg feladta Nápoly ostromát.<ref name="Guicciardini">Francesco Guicciardini: ''Storia d’Italia,'' 19. kötet, 4. fej., Costantino Panigada, Laterza, Bari, 1929.</ref>
Ferenc király hamarosan belátta, hogy Itáliát nem tudja megszerezni. Béketárgyalást kezdeményezett, megbízottai [[1529]]. [[augusztus 5.|augusztus 5-én]] megkötötték a [[cambrai-i békeszerződés]]t, más néven a „hölgyek békéjét” ''(Paix des Dames),'' ahol V. Károlyt a nagynénje, [[Habsburg Margit savoyai hercegné]], Németalföld kormányzója, I. Ferenc királyt pedig anyja, [[Savoyai Lujza, Franciaország régense|Savoyai Lujza hercegnő]] képviselte). Ferenc a szerződésben lemondani kényszerült milánói és flandriai birtokairól, a Habsburgok egész Itáliát maguk alá gyűrték.
[[Fájl:Chiesa di Santa Maria la Nova (Napoli) - Interno 003.JPG|jobbra|bélyegkép| A [[Santa Maria la Nova (Nápoly)|Santa Maria la Nova]] templom [[Nápoly]]ban.]]
===Sírhelye===
Lautrec marsall holttestét, a járványokban meghalt katonákhoz hasonlóan először a ''Grotta degli Sportiglioni'' nevű barlangba vitték. A domboldalt, ahol ez fekszik, a ''Monte di Lotrecco'' néven kezdték emlegetni, a ''Lautrec'' név eltorzításával. E területen, Nápolytól északra, a Colle di Poggioreale domb mellett egy új temető keletkezett, később a város temetőjévé vált, ma már nem használják.
[[Gonzalo Fernández de Córdoba y Fernández de Córdoba|II. Gonzalo Fernández de Córdoba]] (1520–1578), [[Sessa]] III. hercege, aki 1554–1560 között a [[Milánói Hercegség]] spanyol kormányzója, a [[Nápolyi Királyság]] nagyadmirálisa volt, 28 évvel Lautrec marsall halála után, [[1556]]-ban áthozatta a francia hadvezér földi maradványait a nápolyi [[Santa Maria la Nova (Nápoly)|Santa Maria la Nova]] templomba, amelynek egyik kápolnájában díszes márvány síremléket is készíttetett [[Annibale Caccavello]] (1515–1570) szobrásszal. Sírfeliratát [[Paolo Giovio]] tudós püspök, történetíró (1483–1552) írta meg, Nagy Kapitányként, tehetséges hadvezérként aposztrofálta az elhunytat.<ref name="Croce">Benedetto Croce: ''La Spagna nella vita italiana durante la rinascenza,'' Laterza, Bari, 1917. (262. old.)</ref>
Odet de Foix marsall, Lautrec vikomtja utód nélkül halt meg, halálával kihalt a [[Foix-ház]] Lautrec algrófi ága.
==Kapcsolódó szócikk==
* [[Itáliai háborúk]]
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
== További információk==
* Bertrand de Chanterac: ''Odet de Foix vicomte de Lautrec, maréchal de France (1483-1528),'' Margraff, Paris, 1930.
* Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: ''Háborúk lexikona,'' Atheneaum Kiadó, [[Budapest]] [[2004]]. <small>{{ISBN|978-963-9471-25-2}}</small>
* Frederick Lewis Taylor: ''The Art of War in Italy, 1494-1529,'' Greenwood Press, Westport, 1973. {{ISBN|0-8371-5025-6}}.
* Frederic J. Baumgartner: ''Louis XII'', St.Martin’s Press, New York, 1996. {{ISBN|0-312-12072-9}}
* Jean-Charles Varennes: ''Le Maréchal de La Palice ou le dernier des chevaliers français,'' Párizs, Librairie académique Perrin, 1989. {{ISBN|2-262-00709-8}}
{{Foix-ház}}
{{Valois-Orléans marsallok}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Franciaország|-|Olaszország|-}}
{{Portál|Történelem||Hadtudomány|i }}
{{DEFAULTSORT:Foix Odet}}
[[Kategória:Foix-ház|Odet 1485]]
[[Kategória:Francia hadvezérek]]
[[Kategória:16. századi katonák]]
[[Kategória:1485-ben született személyek]]
[[Kategória:1528-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Az itáliai háborúk hadvezérei]]
[[Kategória:Franciaország marsalljai]]
<!--[[Kategória:Franciaország marsalljai]]-->
<!--[[Kategória:Itáliai háborúk]]-->