Pismány forrásának megtekintése

{{részben nincs forrás}}
'''Pismány''' [[Szentendre]] része, amely egykor a város gyümölcsöse volt.
== Fekvése ==
A [[Visegrádi-hegység]]ben, a város központjától észak-északnyugatra, a [[Sztaravoda-patak]] és a [[Sztelin-patak]] völgye között, az Asztal-kő-hegy felől a Pap-sziget irányába fokozatosan ereszkedő magasabb dombvonulat. (A hasonló nevet viselő hegy csúcsa a házak közelében található.)
== Története ==
A Pisman-szó talán [[Újperzsa nyelv|perzsa]] eredetű, jelentése "megbánó". Valószínűbb azonban, hogy a türk nyelvek ''piš-/biš'' szavaival rokon, amelyek igeként a gyümölcs beérése, melléknévként ''érett'' jelentéssel bírnak.
Az eredeti helynevek arra utalnak, hogy a [[középkor]]ban a [[Pilis (hegység)|Pilisben]] vadászó királyok pihentek meg erre. A [[török hódoltság|török kor]]ban a környék megszállt terület volt, majd [[1690]] után a törökök elől menekülő [[szerbek]] települtek be, akik [[szőlő]]vel ültették be a hegyeket. Ők készítették a híres [[rácürmös]]t is.
Az [[1920-as évek]]ben még szinte [[lakatlan]] volt, csak néhány gazdasági épület, illetve nyaraló állt itt. Később egyre több fővárosi lakos épített itt házat (Bergmann-, Balázs-, Hertl-, Paulay-, Petter-, stb. villa).
Az [[1930-as évek]] végén fiatal [[festőművész]]ek [[Szentendrei művésztelep|alkotóhelye]] lett. Többek közt [[Szántó Piroska]], aki [[Bálám szamara]] című könyvében örökítette meg emlékeit. Ebben az időben még gyümölcsültetvények borították a hegyoldalt. A helyiek a terményeiket a Szamárhegyen működött Darupiac nevű gyümölcspiacon értékesítették.
A friss levegő és a pazar panoráma élénkítőleg hatott a [[szuburbanizáció]]ra. Az [[1960-as évek]] elejétől a korábbi gyümölcsösök, nyaralók és hétvégi telkek helyére családi házak épültek.
1979-ben hivatalosan [[Szentendre]] városrésze lett.
== Források ==
https://web.archive.org/web/20140904182218/http://tesz2000.hu/cikk/t/pismanyrol.htm
{{portál|Földrajz||}}
[[Kategória:Szentendre]]
[[Kategória:Magyarországi települések városrészei]]