Polgárháborúk a Római Birodalomban forrásának megtekintése

{{nincs forrás}}
A [[Római Birodalom]] területén a [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] fellépésétől ([[i. e. 88]].) [[Augustus római császár|Augustus]] hatalomra jutásáig ([[i. e. 30]].) tartó időszakban a [[polgárháború]]k egész sorozata zajlott le, ezért ez az időszak '''a polgárháborúk kora''' néven is ismert. Később, a [[Római császárkor|császárkor]] évszázadaiban is sor került néhány véres polgárháborúra.
== Sulla-féle polgárháborúk (i. e. 88-81) ==
{{csonk-szakasz}}
== Catilina összeesküvése (i. e. 63-62) ==
{{csonk-szakasz}}
== A Julius Caesar-féle polgárháború (i. e. 49.) ==
Az [[i. e. 49]]-es nagy polgárháború [[Cnaeus Pompeius Magnus]] (röviden Pompeius) és [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]], illetve híveik között, és Caesar győzelmével ért véget.
=== Okai ===
Crassus halálával az [[első triumvirátus]] megszűnt és megbomlott az egyensúly Pompeius és Caesar között. Ehhez az is hozzájárult, hogy meghalt Pompeius felesége, így felbomlott a családi kötelék. Pompeius törvényt hozatott a [[senatus|szenátussal]], mely tiltotta hogy valaki távollétében ''(in absentia)'' induljon a [[magistratus|magisztrátusi]] választásokon. A dolog jelentősége abban rejlett, hogy Caesar míg [[proconsul]]i hivatalát viselte, sérthetetlen volt, azonban ha hivatalát letéve átlépi a város szent határát ''(pomerium)'' perbe foghatóvá válik. Caesar ellenfelei nem is titkolták, hogy szándékukban áll több főbenjáró vádpontban beperelni. Caesar tisztában volt azzal, hogy az esküdtek megvesztegetésével még a koholt vádak esetében is számítani kell arra, hogy elítélhetik, így úgy döntött Róma ellen vonul.
=== Események ===
Caesar egyetlen [[Római légió|légió]] élén lépte át [[Gallia Cisalpina]] provincia és [[Italia (Római Birodalom)|Italia]] határfolyóját a [[Rubicon (folyó)|Rubicont]]. Ellenfeleit teljesen felkészületlenül érte ez a lépés, Caesar gyakorlatilag kardcsapás nélkül vette birtokba Italiát és Rómát. Pompeius és hívei pánikszerűen menekültek, zavarukban még a kincstár kiürítéséről is megfeledkeztek, így a polgárháború során végig pénzügyi gondokkal küzdöttek.
A döntő csatára Görögországban, [[i. e. 48]]-ban [[Pharszalosz]]nál került sor, amelyet Caesar könnyedén megnyert. Pompeius [[Egyiptom]]ba menekült, ahol megölték.
Caesar Pompeius legyőzése után Egyiptomban hadakozott. [[I. e. 48]]-ban trónra ültette [[VII. Kleopátra|VII. Kleopátrát]]. Ezután Zelánál leverte a pontoszi Pharnakészt, Mithridatész fiát ([[i. e. 47]]). Végül Thapszosznál győzelmet aratott Pompeius serege fölött ([[i. e. 46]]), és visszatért Rómába, ahol 10 évre [[dictator]]rá választották. [[i. e. 45]]-ben, miután Mundánál ([[Hispania]]) végképp legyőzte Pompeius híveit, örökös dictatorrá választották.
== Caesar utáni polgárháborúk (i. e. 44-30) ==
{{csonk-szakasz}}
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Actiumi csata]] (i. e. 31)
{{csonk-dátum|csonk-ókor|2007 januárjából}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|ókor||Ókori Róma| }}
[[Kategória:A Római Birodalom történelme]]
[[Kategória:Polgárháborúk]]