Portál:Közgazdaságtan/Korábbi kiemelt idézetek forrásának megtekintése

''... a termelés megvalósítása akkor a leghatékonyabb, ha a termelési folyamat minden egyes különálló műveletét a termelési tényező olyan egységével hajtják végre, amelyet erre a sajátos feladatra alakítottak át. De mivel a tényezők egységei oszthatatlanok, a termelés legspecializáltabb eszköze egyben a legköltségesebb (...) Amint a termelés volumene nő, a specializáció hierarchiájában magasabban elhelyezkedő módszert lehet alkalmazni, és ezért a költség csökken, amint a teljes árumennyiség emelkedik.''
<div align=right>'''[[Joan Robinson]]: ''A tökéletlen verseny elmélete'', [[1954]]. Mátyás Antal fordítása'''</div>
----
''Majdnem teljesen általános törvényszerűség, hogy minden szükséglet korlátozott, és hogy egy dolog minden újabb birtokba vett egységével csökken annak a vágya, hogy valaki még többet birtokoljon belőle, egészen addig, míg át nem adja helyét egy újabb dolog iránti vágyakozásnak, esetleg éppen valami olyannak, ami eszébe sem jutott, amíg fontosabb szükségleteit ki nem elégítette. A szükségletek száma végtelen, de minden egyes szükséglet korlátozott mértékű.''
<div align=right>'''[[Alfred Marshall]]: ''A közgazdaságtan alapelvei'', [[1890]]. Vajda László fordítása'''</div>
----
''Egyszerűen nem tudunk eleget ahhoz, hogy előfordulásuk idején felismerjük az enyhébb zavarokat, hogy bármilyen pontossággal megjósoljuk, mi lesz a hatásuk és/vagy, hogy meghatározzuk, milyen monetáris politika kívánatos az ellensúlyozásukra. Nem tudunk eleget ahhoz, hogy a kitűzött célokat a monetáris és költségvetési politika „keverési arányának” finom, vagy akár meglehetősen durva megváltoztatásával érjük el.''
<div align=right>'''[[Milton Friedman]]: ''A monetáris politika szerepe'', [[1968]]. Király Júlia fordítása'''</div>
----
''Nem helyes a közgazdaságtan elveiből arra következtetni, hogy a felvilágosult önérdek mindig a köz érdekében hat. Az sem igaz, hogy az önérdek általában felvilágosult; igen gyakran a saját céljaik megvalósítása érdekében függetlenül cselekvő egyének túl buták vagy gyengék ahhoz, hogy egyáltalán ezeket megvalósítsák. A tapasztalat nem mutatja, hogy az egyes emberek, ha társadalmi egységet alkotnak, mindig kevésbé látnak tisztán, mint ha külön cselekednének.''
<div align=right>'''[[John Maynard Keynes]]: ''A laissez-faire vége'', [[1926]]. Breuer András fordítása'''</div>
----
''... a szabad verseny, bizonyos korlátok között, a gazdagság társadalom tagjai által történő termelésének önszabályozó és öngerjesztő mechanizmusa, abban az esetben, ha feltételezzük, hogy az emberek képesek megismerni és követni érdekeiket, azaz, szabadok és okszerűen gondolkodnak. (...) A szabad verseny feltételei szerint működő rendszerben tendencia van olyan egyensúly kialakulására, ami létrehozza a maximális effektív hasznosságot, s ahol az áruk és szolgáltatások értékének arányai ritkaságuk arányainak felelnek meg.''
<div align=right>'''[[Léon Walras]]: ''Egy gazdasági és társadalmi elmélet vázlata'', [[1898]]. Bekker Zsuzsa fordítása'''</div>