Río Blancó-i sztrájk forrásának megtekintése

[[Kép:Huelga Rio Blanco 1907.jpg|jobbra|bélyegkép|Tüntető munkások Río Blancóban]]
A [[mexikó]]i [[Veracruz (állam)|Veracruz]] állambeli [[Río Blanco (Veracruz)|Río Blanco]] textilmunkásainak 1906-ban kezdődő, majd 1907 elején véres zavargásokba torkolló sztrájkja a [[mexikói forradalom]] egyik jelentős előzményének tekinthető.
==Története==
A 19. század végén és a 20. század elején a mexikói ipar, azon belül pedig egyik húzóágazatként a textilipar, hatalmas fejlődésen ment keresztül. A textilipar főként Veracruz államban, az ''Orizaba''-völgyben volt jelentős. 1892 körül alapították Río Blancóban azt a gyárat, amely hamarosan az egész ország legnagyobb textilüzemévé nőtte ki magát, de több hasonló létesítmény is megnyitotta kapuit a környéken. Ezen gyárak azonban mind angol, francia és amerikai tulajdonban álltak, míg dolgozóik főként helyi, [[Puebla (állam)|pueblai]], [[tlaxcala]]i, [[Oaxaca (állam)|oaxacai]], [[México (szövetségi állam)|méxicói]] és [[Bajío|Bajíó-beli]] emberek voltak. A munkanap 14 órából állt (45 perces étkezési szünetekkel), reggel hattól este nyolcig dolgoztak. A gyárhoz tartozó üzletekben, úgynevezett [[tienda de raya|tienda de rayákban]], ahol a dolgozók bevásárlásaikat kötelesek voltak végezni, utalványokért vásárolhattak, melyek értékét leszámították az amúgy is csekély bérükből.
Egy ''Vicente Linares'' nevű dolgozó már 1903-ban sztrájkot szervezett, azonban mozgalma kudarcot vallott, és akik vezető szerepet játszottak benne, azokat elbocsátották.
1906-ban a Río Blancó-i gyárban az angol dolgozók bére heti 37,5–41,75 [[mexikói peso|peso]] volt, míg a mexikóiak kirívóan kevesebb pénzért dolgoztak. A mexikói művezetők 7 pesót kaptak hetente, a munkások pedig még kevesebbet: a férfiak napi 0,35, a nők 0,25, a gyermekek pedig 0,1 pesót. Ebből megélhetésük mellett olyan dolgokra is kellett költeniük, mint például a késések vagy egy-egy gép megrongálódása miatti bírságok, illetve a vallási jellegű ünnepeken való elkerülhetetlen részvétel.
Ennek az évnek márciusában érkezett meg a gyárba egy tehetséges dolgozó, [[José Neira]], a nemrég alakult szabadelvű párt ''(Partido Liberal Mexicano)'' híve. Két [[Ricardo Flores Magón|magónista]] társával, ''Porfirio Menesesszel'' és ''Juan Olivaresszel'' találkoztak ''Manuel Ávilával'', ''Andrés Motával'' és ''José Rumbia'' protestáns lelkésszel, majd főként a városban is keringő [[Regeneración (folyóirat)|Regeneración]] című folyóirat cikkei által ihletve úgy döntöttek, létrehoznak egy szervezetet, melynek célja a munkások megvédése, a munkaidő napi 8 órára való csökkentése és a fizetések emelése volt. Ez a szervezet április 1-jén jött létre és a ''Gran Círculo de Obreros Libres (GCOL) de Río Blanco'' („A Río Blancó-i Szabad Munkások Nagy Köre”) nevet kapta, elnöke Rumbia volt, alelnöke Neira, titkára pedig Meneses.
A május 5-i ünnepséget kihasználva a szomszédos [[Nogales (Veracruz)|Nogales]]ben gyűlést tartottak, ahol Neira harcra szólított fel a kapitalizmus ellen, amely szerinte kihasználja őket és hagyja meghalni a munkásokat a gép mellett. Társaival úgy döntöttek, megalapítják a ''Revolución Social'' („Szociális Forradalom”) című lapot, melynek Neira lett a főszerkesztője, Meneses és Olivares pedig a terjesztéséért felelt.
Május 13-án újabb gyűlést tartottak, ahol döntés született a GCOL nogalesi szervezetének létrehozásáról is. Hamarosan Ávila öngyilkosságot követett el, ezért május 27-én Neira átvette helyét az elnökségben. Beiktatási beszédében kijelentette, hogy ha nem tudnak megegyezni a vállalatokkal, sztrájkba kezdenek, és ha a sztrájkkal sem érnek el semmit, akkor a „dinamithoz” és a „forradalomhoz” fordulnak.
A Revolución Social első száma nyáron jelent meg Mexikóvárosban, a szabadelvű párt két emberének, ''Paulino Martíneznek'' és ''Jesús Martínez Carreónnak'' köszönhetően. Megjelent benne Neira egy írása is, melyben kijelentette, hogy a mexikói munkások az oroszok és a kínaiak mellett a világ legnyomorúságosabb helyzetében vannak.
Június 10-én megalakult a GCOL ''Santa Rosa''-i szervezete is, elnöke a magónista ''Samuel A. Ramírez'' lett. Ezzel egy időben kiadásra készülődött a Revolución Social második száma is, a [[Porfirio Díaz|porfirista]] rendszer azonban elrendelte Carreón letartóztatását, aki később a kínzásokba bele is halt. Ennek ellenére a második szám meg tudott jelenni Río Blancóban. Porfirio Díaz mexikói és [[Theodore Roosevelt]] amerikai elnökök rendszerei azonban tovább üldözték a szabadelvű párti mexikóiakat, ezért Neira, Olivares és Meneses elmenekült a régióból, így a helyi munkásmozgalom hanyatlásnak indult. A GCOL vezetését a kormányzattal jó kapcsolatokat ápoló ''José Morales'' vette át, a mozgalom több korábbi hangadóját pedig bebörtönözték vagy elbocsátották.
De még a megmaradt tagok is elégedetlenek voltak Moralesszel, ezért november 19-én leváltották és Ramírezt választották meg elnöknek. Igaz, ő sem sokáig maradt a helyén, mert őt is elmozdították. Ezzel egy időben a textilipari vállalatok tulajdonosai megalapították a ''Centro Industrial Mexicanót'', melynek alapszabályában rögzítették, hogy a dolgozók nem fogadhatnak lakásukban vendégeket, még rokonokat sem, és nem olvashatnak előzetesen nem cenzúrázott könyveket és újságokat. Ezen felháborodva a pueblai és a tlaxcalai munkások december 4-ére sztrájkot hirdettek, tíz nappal később pedig ''Pascual Mendoza'' és Morales magát Díaz elnököt kérte táviratban, hogy avatkozzon közbe. A Centro Industrial úgy döntött, leállítják a gyártást. 26-án Mendoza és Morales az elnöki palotába látogatott és találkozott Díazszal. Ekkor már az ország szinte összes textilgyárában állt a munka, mintegy 30&nbsp;000 munkást érintve.
1907. január 4-én a kormány betiltotta a sztrájkokat, felszólította a munkásokat, vegyék fel újra a munkát, de a munkáltatókat is kötelezte a munkakörülmények javításáról szóló tervek tanulmányozására. Morales január 6-án az [[Orizaba (település)|orizaba]]i ''Gorostiza Színházban'' ismertette a kormány ítéletét, ami viszont munkások ezreinek nemtetszését váltotta ki.
7-én reggel a Río Blancó-i gyár előtt embertömeg gyűlt össze, hogy megakadályozza azok belépését az épületbe, akik újra szerettek volna belekezdeni a munkába. A tulajdonos ezért ismét bezáratta a gyárat, a tömeg haragja így a tienda de raya üzlet ellen fordult, melyet kifosztottak és fel is gyújtottak. A csendőrségen kiszabadították a foglyokat, majd Nogales irányába indultak, útközben üzleteket fosztottak ki (köztük ''Víctor Garcín'' három üzletét, az ''El centro comercialt'', az ''El puerto de Veracruzt'' és az ''El modelót''). Nogalesben szembe találták magukat a ''José María Villarreal'' vezette 13. zászlóaljjal, akik a tömegbe lőttek, többeket megölve és megsebesítve.
Hamarosan közbeavatkozott a veracruzi katonai zóna parancsnokának, ''Joaquín Massnak'' a csapata is, valamint másnap ''Rosalio Martínez'' emberei is megérkeztek, még a hegyek közé menekült embereket is üldözőbe vették, sőt, behatoltak a munkások házaiba is, hogy további rejtőzködő szimpatizánsokat keressenek és a fosztogatásból származó holmikat visszaszerezzék. A munkások két vezetőjét, ''Ricardo Morenót'' és ''Manuel Juárezt'' perbe fogás nélkül agyonlőtték.
A munka január 13-án kezdődött újra a gyárban. A 2841 dolgozó közül csak körülbelül 2500-an tértek vissza, a többiek elmenekültek, börtönbe kerültek vagy meghaltak. A bebörtönzött munkásokat a [[San Juan de Ulúa-erőd]]be vagy a mai [[Quintana Roo]] állam területére száműzték.<ref>{{hiv-web |url=http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-huelga-rio-blanco-articulo |cím=Río Blanco: crónica de un movimiento obrero textil |szerző=Roberto Espinosa de los Monteros |kiadó=INEHRM |nyelv=spanyol |elérés=2014-05-14 |archívurl=https://web.archive.org/web/20140514140003/http://www.inehrm.gob.mx/Portal/PtMain.php?pagina=exp-huelga-rio-blanco-articulo# |archívdátum=2014-05-14 }}</ref>
==Kapcsolódó szócikkek==
*[[Cananeai sztrájk]]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
[[Kategória:Mexikói forradalom]]
[[Kategória:1906]]
[[Kategória:1907]]
[[Kategória:Sztrájkok]]
[[Kategória:Veracruz]]