RD–500 forrásának megtekintése

{{Repülőgép-hajtómű infobox
  |típusnév = RD–500
  |kép = RD-500 turbojet engine Kosice 2003.jpg
  |képaláírás = A kassai repülőmúzeumban kiállított RD–500-as hajtómű (2003-ban)
  |fajta = [[gázturbinás sugárhajtómű]]
  |ország = {{Szovjetunió}}
  |gyártó = [[Csernisov Gépgyár|500. sz. gépgyár]], 16. sz. gépgyár, [[Motor Szics|478. sz. gépgyár]]
  |tervező =
  |első üzemelés = [[1947]]. [[december 31.]]
  |alkalmazás = [[La–15]], [[Jak–23]], [[Jak–25]]
  |gyártás = 1948–1951, 1958
  |darab = 2146
  |változatok = RD–500K
}}
Az '''RD–500''' ([[orosz ábécé|oroszul]]: ''РД – реактивный двигатель'' [reaktyivnij dvigatyel], magyarul: sugárhajtómű) a [[Egyesült Királyság|brit]] [[Rolls-Royce Derwent|Rolls-Royce Derwent Mk. 5.]] [[gázturbinás sugárhajtómű]]nek az 1940-es évek végétől a [[Szovjetunió]]ban licenc nélkül gyártott másolata, melynek hazai gyártását [[Vlagyimir Jakovlevics Klimov|Vlagyimir Klimov]] vezetésével és ''Vlagyimir Mihajlovics Jakovlev'' közvetlen irányításával az 500. sz. gépgyár tervezőirodájában dolgozták ki és szervezték meg.
==Története==
A Szovjetunió 1946-ban állapodott meg a munkáspárti brit kormánnyal korszerű gázturbinás sugárhajtóművek beszerzéséről. 1946 végén Klimov és [[Artyom Ivanovics Mikojan|Mikojan]] is Nagy-Britanniába látogatott, ahol a [[Rolls-Royce]]-nál megtekintették a Derwent és [[Rolls-Royce Nene|Nene]] hajtóműveket. Ezt követően a Szovjetunió néhány tucatot vásárolt a két típusból.
A hajtóművek beszerzése után döntés született a hazai gyártásról. A Nene I és a Nene II gyártásának kidolgozásáért 45. sz. gépgyár tervezőirodája (ma. Granyit tervezőiroda) volt a felelős. Az utánégető nélküli Nene I szovjet típusjelzése ''RD–45,'', míg az utánégetővel felszerelt Nene II jelzése ''RD–45F'' lett. A munkát Vlagyimir Klimov irányította, aki 1947-től az OKB–117 tervezőirodát vezette 1956-ig, de emellett a 45. sz. gépgyár tervezőirodáját is irányította.
A Derwent Mk.5 gyártásának megszervezéséért a [[Moszkva]] tusinói városrészében található [[Csernisov Gépgyár|500. sz. gépgyár]] felelt, melynek főkonstruktőre ''Vlagyimir Jakovlev'' volt. Ez a hajtómű a Szovjetunióban az RD–500-as típusjelet kapta, melynél az 500-as szám a hajtóműért felelős gyár sorozatszámára utal.
1947 februárjában a Szovjetunió repülőgépipari minisztere mindkét hajtómű-projekt élére egységes vezetőként Vlagyimir Klimovot nevezte ki.
A munka első lépései a hajtóművek metrikus rendszerre történő átszámítása, illetve az alkalmazott anyagok vizsgálata és meghatározása volt. A gyártástechnológia kidolgozása gyorsan haladt. 1947 végére elkészültek a tervrajzok, kiválasztották a gyártáshoz szükséges anyagokat.
Az RD–500 1947 végére készült el, majd december 31-én sor került az első tesztüzemre. A következő évben, 1948-ban kezdődött el a sorozatgyártása az 500. sz. gépgyárban (ma: ''Csernisov Gépgyár).'' Az első évben 97 darabot gyártottak. Az 500. sz. gyárban 1951-ben fejeződött be az RD–500-as gyártás, ott addig 1250 darab készült.
Később más gépgyárak is bekapcsolódtak a sorozatgyártásba. 1949-ben a [[Kazany|kazáni]] 16. sz. gyár is gyártotta, ott az egy évig tartó sorozatgyártás alatt 301 darab készült. Később, 1958-ban [[Zaporizzsja|Zaporozzsjában]] a [[Motor Szics|478. sz. gyár]] (ma: ''Motor Szics)'' is készített egy 595 darabos sorozatot.
Az RD–500-as hajtóművet később a megbízhatóbb, nagyobb tolóerejű [[Klimov VK–1|VK–1]] váltotta fel.
Rövid élettartamú típusváltozata az RD–500K, melyet a [[KSZ–1 Kometa]] [[robotrepülőgép]]en alkalmaztak. Ezt a változatot [[Kína|Kínában]] is gyártották az 1950-es évek végén.
==Alkalmazása==
[[Kép:Yakovlev Yak-23 Warsaw 1.jpg|thumb|250px|right|Az RD–500 hajtóművet alkalmazó Jak–23 vadászrepülőgép a varsói [[Lengyel Haditechnikai Múzeum]]ban]]
Az RD–500 hajtóművet a korai szovjet sugárhajtású repülőgépek több prototípusában és néhány sorozatgyártású repülőgépen, főként vadászrepülőgépeknél alkalmazták. Közülük azonban egyik gép sem lett sikeres így nagy sorozatban a hajtóművek nem készültek.
A Jak–25 az RD–500 hajtóművel repülési rekordot állított fel, földközelben 875&nbsp;km/h-s sebességet ért el.
===Kísérleti repülőgépek===
*[[Szu–13]]
*[[Jak–100]]
*[[Jak–30 (1948)|Jak–30]]
===Sorozatgyártású repülőgépek===
*[[La–15]]
*[[Jak–23]]
*[[Jak–25]]
==Műszaki jellemzői==
Konstrukciós kialakításában teljes mértékben megegyezik a brit Rolls-Royce Derwent Mk.5 gázturbinás sugárhajtóművel. Egytengelyes kialakítású, egyfokozatú centrifugálkompresszorral és egyfokozatú turbinával, közöttük kilenc darab csöves égéstér helyezkedik el. T1 jelű [[kerozin]]nal üzemelt. Élettartama 100 óra volt.
A hajtómű leghátrányosabb tulajdonsága az alacsony élettartam volt, mely elsősorban az alkalmazott anyagokkal kapcsolatban felmerült problémákból adódott. A legkritikusabb szerkezeti elem a turbinalapát volt, melynek öntése után gyakran újrakristályosodás lépett fel, ez pedig deformálta a lapátokat. Emiatt a hajtóművek turbináit átadás előtt egyenként be kellett szabályozni. A lapátok anyagául alkalmazott acél–nikkel ötvözet magas hőmérsékleten deformálódott.
==Műszaki adatok==
*Hossz: 2248&nbsp;mm
*Szélesség: 1042&nbsp;mm
*Száraz tömeg: 584&nbsp;kg
*Maximális tolóerő: 15,9&nbsp;kN
*Légnyelés: 28,5&nbsp;kg/s
*Kompresszor nyomásviszonya: 4,14
*Gázhőmérséklet a turbina előtt: 1130&nbsp;°C
==Források==
*L. P. Bernye, D. A. Bojev, N. Sz. Gansin: ''Otyecsesztvennije aviacionnije dvigatyeli – XX. vek,'' Aviko Pressz, Moszkva, 2003, {{ISBN|5-86309-028-7}}
*[http://engine.aviaport.ru/issues/11&12/page30.html Pjotr Izotov, Danyila Izotov: ''Dvigatyeli VK: ot VK–1 do VK–10,'' in: Dvigatyel, 200/5–6. (szeptember–december)]
[[Kategória:Gázturbinás sugárhajtóművek|RD-500]]