Red Nacional de los Ferrocarriles Españoles forrásának megtekintése

{{más|Renfe Operadora}}
{{cég infobox
| leányvállalatai = [[Renfe Cercanías]]<br />[[Media Distancia Renfe]]<br />[[Larga Distancia Renfe]]
}}
A '''Red Nacional de los Ferrocarriles Españoles''' – amelyet gyakran röviden csak '''Renfe''' néven neveznek – egy spanyol állami vállalat volt, amely [[1941]] és [[2005]] között az [[ibériai nyomtávolság]]ú vasúthálózatot üzemeltette [[Spanyolország]]ban. Több mint hat évtizeden át [[monopólium|monopolhelyzetben]] kizárólag a saját vonalain történő személy- és áruszállításért, valamint az infrastruktúra üzemeltetéséért volt felelős.
A vállalatot [[1941]] elején, a [[spanyol polgárháború]] befejezése után alapították [[Spanyolország]]ban, és csaknem 64 évig, [[2004]]. [[December 31.|december 31]]-i feloszlatásáig létezett. Az európai vasúti szállítási szabályoknak megfelelően a RENFE két új egységre oszlott fel: Az [[Administrador de Infraestructuras Ferroviarias|Adif]]-ra, a spanyol vasúti infrastruktúrát kezelő legnagyobb vállalatra, és a Renfe-re, későbbi nevén [[Renfe Operadora]]-ra, az állami tulajdonú vasutak működtetésével megbízott vállalatra. Ezt követően, [[2013]]-tól ugyanez történt a [[FEVE]]-vel is, a metrikus nyomtávú vasúthálózatért felelős állami tulajdonú szolgáltatóval.
==Háttér==
A RENFE-t a spanyol polgárháborút követően alapították, mivel a spanyol vasúthálózat nagy része súlyosan megsérült a háború alatt. A vasút [[államosítás]]ának kérdése azonban már régóta felmerült, hiszen [[Francesc Cambó]] már miniszteri korszakában is támogatta ezt az ötletet a magánvasutak rossz teljesítménye miatt, amelyek elavult gördülőállományt üzemeltetett és néha még a vasútvonalakat is rossz állapotban tartották fenn. A polgárháború [[1936]]. [[Július 18.|július 18]]-i kitörésével a vasúttársaságokat az [[1936]]. [[Augusztus 3.|augusztus 3]]-i állami rendelet értelmében az állam lefoglalta. Bár a vasutak a "felkelés" vagy a "nacionalista" övezetben továbbra is önállóan működtek, a tényleges ellenőrzést a katonaság, és nem az igazgatóságok gyakorolták. A háború után több ezer kilométernyi vasútvonal használhatatlanná vált, a gördülőállomány 40%-a megsemmisült, a többi pedig javításra szorult. Ezzel a helyzettel szembesülve az új francoista állam 1939-ben a RENFE 1941-es megalakulása előtt a munkájukat elvégezni nem tudó vasúttársaságokat irányította.
===1941-1959===
[[1941]]. [[január 24.|január 24]]-én a kormány elfogadta a vasúti és közúti közlekedés szabályozásának alapjairól szóló törvényt, amellyel a Spanyolországban működő összes ibériai nyomtávú társaságot egyetlen állami vállalatban, a ''Spanyol Vasutak Nemzeti Hálózatában'' (RENFE) egyesítették. A legfontosabb államosított társaságok közé tartozott a [[Compañía de los Caminos de Hierro del Norte de España]] ([[1858]]-[[1941]]), a [[Compañía del Ferrocarril de Madrid a Zaragoza y Alicante]] ([[1856]]-1941) és a [[Compañía Nacional de los Ferrocarriles del Oeste]] ([[1928]]-1941). A [[Compañía de los Ferrocarriles Andaluces]] a siralmas gazdasági eredményei miatt már 1936-ban állami irányítás alá került, a [[Compañía de los Ferrocarriles del Oeste]]-be való integrálásával. Az állam következő nehéz lépése az volt, hogy kiszámítsa a korábbi vállalatoknak járó kártérítés összegét. Az állam által fizetett kártérítések (amelyek végül is igen magasak lettek volna) kifizetésének prioritásában az első helyen a kötvénytulajdonosok álltak, őket követték a részvényesek, és végül, ha maradt még valami, amit ki lehetett volna osztani, a részt vevő vállalatok. Így a RENFE csaknem 64 évre a spanyol vasút meghatározó szereplőjévé vált.
A RENFE megalakulásakor 12&nbsp;401&nbsp;km pályával, valamint a régi társaságoktól származó változatos és már elavult gördülőállományával rendelkezett. Fennállásának első éveiben mindenféle hiányra és a közelmúltbeli polgárháború okozta károk helyreállításának sürgető szükségességére kellett reagálnia, ami a gazdasági erőforrások szűkössége miatt nehéz feladat volt. A pótalkatrészek hiánya és az anyagok elhasználódása számos súlyos baleset okozója volt, mint például az [[1944]] januárjában [[Torre del Bierzó-i vasúti baleset|Torre del Bierzóban bekövetkezett baleset]], amely a legsúlyosabb volt Spanyolország történetében. [[1949]]-ben elfogadták az Általános Újjáépítési és Sürgős Reformterv (akkori nevén Guadalhorce Terv) című dokumentumot, amelynek célja a legfontosabb szükségletek megoldása volt. Többek között 5000 millió pesetát irányzott elő a hálózat felújítására és egy átfogó program kidolgozására. A tervben szerepelt a gördülőállomány megújítása is: 200 mozdony, 5000 teherkocsi és 400 személykocsi beszerzését irányozták elő az 1941-es kezdeti megrendelések teljesítéséhez.
Az ötvenes években kezdtek megmutatkozni a Guadalhorce-terv gyümölcsei, és részben helyreállt a háború előtti helyzet, de Spanyolország elszegényedett ország volt, és a fejlesztések és a modernizáció kezdetei nagyon bátortalanok voltak. Mindezek ellenére történt néhány lépés, amely a tervezett reformok félénk szimbólumai lettek. [[1950]]-ben indultak meg az első kereskedelmi Talgo járatok [[Madrid]] és [[Hendaye]] között, de nem ez volt az egyetlen újítás. [[1952]]-ben álltak forgalomba a TAF dízelmotorvonatok, ami nagy minőségi ugrást jelentett a távolsági utazásokban. Két évvel később, [[1954]]-ben pedig felavatták az első központi forgalomirányító központot, amely Ponferrada és Brañuelas között található. Az évtized végével egy időben két nagy jelentőségű eseményre került sor: [[1958]]-ban üzembe helyezték a [[Zamora–La Coruña-vasútvonal|Zamora-Orense-vasútvonal]]at, amelynek építése [[1927]]-ben kezdődött, és amely egészen 1958-ig elhúzódott. Megérkeztek az első "Suizák" az ingázó forgalom számára. A RENFE által a stabilizációs terv keretében tervezett fejlődés és beruházások ezen időszaka azonban [[1959]]-ben hirtelen megállt, válaszul a Spanyolországban az évtized végén tapasztalt [[infláció]]ra és súlyos gazdasági válságra. E súlyos válság okai a Franco-rezsim 1939 óta uralkodó önellátó politikájának egyértelmű kudarcában keresendők, amely a spanyol gazdaságot lekötötte.
===1960-1989===
[[kép:1tguadix.jpg|thumb|right|250px|Talgo III Guadix közelében. 1960-tól a dízel- és villamos vontatás kezdett lendületet venni]]
A hatvanas években a fejlődés a spanyol gazdaság fokozatos javulását jelentette, ami a vasútra is átragadt. Ebben az értelemben jelentős javulás történt a RENFE gördülőállományában, bár ez nem érte el az összes vonalat vagy a teljes gördülőállományt. A fejlesztések mindig azokon a fővonalakon zajlottak, amelyeken a legnagyobb utasforgalom összpontosult, mint például a [[Madrid–Barcelona-vasútvonal]] esetében, amely az útvonal nagy részén [[villamos vontatás|villamosított]] és [[kétvágányú vasúti pálya|kétvágányú]] volt.
A vasúthálózat esetében a [[Világbank]] [[1962]]-ben a spanyol gazdaságról szóló átfogó jelentésében azt javasolta, hogy hagyjanak fel az új vonalakba történő beruházásokkal, és a költségvetési erőfeszítéseket a meglévő hálózat javítására összpontosítsák. Az egyetlen projekt, amely megmenekült ezektől a megszorításoktól, a Madridból [[Aranda de Duero|Aranda de Duerón]] keresztül [[Burgos]]ba vezető vasútvonal volt, amelyet néhány évvel később adtak át. A Világbank jelentésében javasolt irányvonalakat követve a kormány [[1964]]-ben jóváhagyta az 1964 és [[1973]] közötti tízéves korszerűsítési tervet, amely a gördülőállomány korszerűsítését és a vasúthálózat fejlesztését hozta magával, lehetővé téve, hogy [[1967]]-ben egyes vonatok maximális sebességét 140&nbsp;km/h-ra emeljék. Az [[1970-es évek]] elején az 1964 és 1973 közötti tízéves korszerűsítési terv lassulása következett be, ami végül az [[1972]]-[[1975]]-ös RENFE-terv megszületéséhez vezetett, amely egy jelentős korszerűsítési programot tartalmazott.
1975. [[Június 23.|június 23]]-án az utolsó [[gőzmozdony]]t (egy Mikado, konkrétan a 141F 2348-as pályaszámút) is kivonták a forgalomból a Vicálvaro (Madrid) állomáson. Nem a gőzmozdony eltűnése volt az egyetlen esemény, ami ebben az évben történt, hiszen [[November 20.|november 20]]-án meghalt [[Francisco Franco]] diktátor, és ezzel kezdetét veszi a Franco-rezsim végének kezdete. Ez hatással volt a RENFE-re, mivel ez egy olyan átfogó reformkorszak kezdetét jelentette, amely célja az volt, hogy a spanyol vasutat hatékony közlekedési eszközzé alakítsák. A RENFE a hetvenes évek végére jutott abba a helyzetbe, hogy hatalmas éves hiányt és olyan vasúti szolgáltatásokat nyújtott, amely nemcsak nem volt hatékony, hanem fenntarthatatlan is volt. [[1979]]-ben írták alá az első szerződéses programot, amelyet Általános Vasúti Terv néven dolgoztak ki, és amely 12 évre szólt, de csak nagyon kis részben valósult meg. Emellett a [[Cercanías]] járatokat Madridban, Barcelonában, [[Málaga|Malagában]] és [[Valencia (Spanyolország)|Valenciában]] is elkezdték bevezetni, azzal a céllal, hogy felszívják a nagyvárosi központokban mozgó utasforgalmat. A Cercanías a RENFE egyik ékköve lett. Minden új reformterv azonban ütközött a valósággal.
1984-ben a RENFE kritikus helyzetben találta magát, óriási éves hiányokkal küszködött, és vonatai az általa kezelt 13&nbsp;000&nbsp;km hosszúságú pályából mindössze 5000&nbsp;km-en közlekedtek: túl sok volt a nem nyereséges vonal. Emiatt az [[1984]]-es szerződéses programban állapodtak meg, amelynek értelmében [[1985]]. [[Január 1.|január 1]]-jén 914&nbsp;km pályát zártak le, és 933&nbsp;km-t hagytak meg kizárólag teherszállítási célokra: 12 vonal és 132 állomás maradt üzem nélkül. Ezen kívül az autonóm közösségek több mint 600&nbsp;km-en segítettek, hogy elkerüljék a bezárásukat. A létesítmények modernizálása megtörtént, például Madrid, Sevilla és Barcelona állomásai, amelyek mélyreható átalakításokon mentek keresztül, hogy alkalmazkodjanak az új igényekhez. Számos más állomást és pályát is korszerűsítettek. A [[Madrid Atocha]] forgalmát a [[Estación de Madrid-Chamartín|Madrid Chamartín]] pályaudvar vette át egészen az új Atocha pályaudvar [[1992]]-es átadásáig.
===1991-2005===
[[File:RN447-022.JPG|A [[RENFE 447 sorozat]] [[Cercanías]] egysége, ez a kép a Cercanías létrehozása után vált általánossá|thumb|right|250px]]
[[File:Sevilla Santa Justa station 1992 3.jpg|Az első nagysebességű vasútvonal végállomása Sevillában 1992-ben|thumb|right|250px]]
A nyolcvanas években már elindított projektek folytatásaként [[1991]]-ben folytatódott az ''Új vasúti hozzáférés Andalúziához (NAFA)'', amelynek keretében megépült a [[Estación de Sevilla-Santa Justa|Sevilla Santa Justa]] pályaudvar, hogy a vasúti forgalmat [[Sevilla|Sevillában]] összpontosítsák. Ez pedig a sevillai San Bernardo és Plaza de Armas állomások lebontásához vezetett. A Sevilla városában végzett munkák nagy részének volt egy másik oka is: az 1992-es világkiállítás (Expo 92) megünneplése. Barcelonában átszervezték a város különböző területein áthaladó vasútvonalakat, valamint felújítottak és átalakítottak néhány állomást, például a Barcelona-Término (átnevezték [[Estació de França|Estación de Francia]]-ra) és a [[Estación de Barcelona Sants|Barcelona-Sants]] állomást. És akárcsak Sevillában, ezeket a munkálatokat is a városrehabilitáció keretében végezték el, ebben az esetben az [[1992. évi nyári olimpiai játékok|1992-es barcelonai olimpiai játékok]] ünneplése alkalmából. [[1992]]. [[Április 14.|április 14]]-én, az Expo'92 megnyitójával egy időben avatták fel a [[Madrid–Sevilla nagysebességű vasútvonal|Madrid-Sevilla nagysebességű vasútvonalat]]. Nagy pillanat volt ez a RENFE és a spanyol vasutak története számára, amely az Expo'92 és a barcelonai olimpia reklámjának köszönhetően a modernitás képét mutatta a világnak.
Egy másik fontos intézkedés volt az önálló üzletágak létrehozása 1991-ben, amely a RENFE vasúti szolgáltatásainak alapos átszervezésének következménye volt, és amelynek létrehozása végül a zónák területi modelljének eltűnéséhez vezetett. Ez az új modell a gazdasági nyereségességre törekszik, csökkentve a bürokráciát és a zónákba szervezéssel járó magas költségeket. Mostantól a RENFE három fő üzleti egység köré szerveződik: Cercanías, Media Distancia és Larga Distancia.
[[1998]]. [[December 30.|december 30]]-án megalakult a ''Gestor de Infraestructuras Ferroviarias'' (GIF) társaság, egy közvállalkozás, amely az [[Európai Unió]] által a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv által támogatott vasúti szállítási intézkedések miatt jött létre, amely (többek között) a vasútüzemeltetők és az infrastruktúra-üzemeltetők szétválasztását hozta el. [[2003]]-ban adták át a [[Madrid–Barcelona nagysebességű vasútvonal|Madrid-Zaragoza-Barcelona-francia határ nagysebességű vasútvonal]] Madrid-Lérida szakaszát (200&nbsp;km/h sebességgel), amely a Madrid-Sevilla után a második nagysebességű vonal Spanyolországban, és az első a [[21. század]]ban.
Az Európai Unió új gazdasági irányelvei miatt az államnak meg kellett nyitnia a vasúthálózatot a versenytársak előtt, ezért új vasúti ágazati törvényt (LSF, azaz a vasúti ágazatról szóló 39/2003-as törvény) hoztak, amelynek elvileg [[2004]]. [[Június 1.|június 1]]-jén kellett volna hatályba lépnie, de [[José Luis Rodríguez Zapatero]] kormányának hivatalba lépésével [[2005]]. [[Január 1.|január 1]]-jére halasztották. Ezen a napon a "Renfe" állami gazdasági egységet leválasztották a RENFE-ről, és ettől a pillanattól kezdve az utóbbit "[[Administrador de Infraestructuras Ferroviarias]]" (Adif) néven kezdték el hívni.
A korábbi vállalat funkcióit megosztották a két új egység között:
* Renfe ([[Renfe Operadora]]), amely az áru- és személyszállításért felelős, más társaságokkal versenyezve. Emellett vasúti anyagok karbantartását és gyártását végzi, és fontos nemzeti és nemzetközi projektekben vesz részt.
* Az [[Administrador de Infraestructuras Ferroviarias|Adif]], amely a pályákat, állomásokat, kommunikációt stb. kezeli, és díjat számít fel a hálózatot használó vállalatoknak, köztük a Renfének is.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==További információk==
* [http://www.renfe.es A Renfe hivatalos oldala]
* [http://www.adif.es Az Adif hivatalos oldala]
* [https://web.archive.org/web/20150618232518/http://www.ferropedia.es/wiki/Red_Nacional_de_los_Ferrocarriles_Espa%C3%B1oles Completo artículo en Ferropedia sobre RENFE]
* [http://www.cafeytren.com/companias-de-trenes/renfe/index.php Información sobre Renfe]
* [https://web.archive.org/web/20080616170725/http://www.renfe.es/comunicacion/mundotren/historia/index.html Historia de RENFE en página web de Renfe]
* [http://www.wefer.com/w4/kw4-renfe.htm Historia de RENFE en Wefer] {{Wayback|url=http://www.wefer.com/w4/kw4-renfe.htm |date=20210412154344 }}
* [http://www.fcmaf.es/cronologia.htm Cronología en Federación Castellano Manchega de Amigos del Ferrocarril]
* [http://uvadoc.uva.es/handle/10324/65 El proceso de nacionalización de los ferrocarriles en España. Historia de las grandes compañías ferroviarias, 1913-1943]
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|vasút||Spanyol világ}}
{{DEFAULTSORT:Rednacionaldelosferrocarrilesespanoles}}
[[Kategória:Spanyolország vasúttársaságai]]