Rigómező forrásának megtekintése

{{nincs forrás}}
[[Fájl:Kosovo field region.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Rigómező fekvése Koszovón belül]]
[[Fájl:Kosovo-polje.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Rigómező]]
'''Rigómező''' (más néven ''Rigóföld'', [[szerb nyelv|szerbül]] ''Косово Поље'' / ''Kosovo Polje'', [[albán nyelv|albánul]] ''Fushë Kosova''), 52 km hosszú és 22 km széles, köves síkság [[Koszovó]] területén, [[Kosovska Mitrovica|Mitrovicától]] délre és [[Pristina|Pristinától]] nyugatra. A síkságról kapta a nevét [[Fushë-Kosova|Rigómező]] városa, a szélesebb értelemben vett Koszovó régió és maga az ország vagy tartomány is.
== Történelem ==
A Rigómező területén több csata is zajlott. A síkság stratégiai szempontból igen fontos terület volt. [[Szerbia|Szerbiába]] ugyanis dél felől csak a [[Šar-hegység]] szűk átjáróin, a [[Kačanik-szoros]]on és [[Preševo-szoros]]on keresztül (a mai [[Macedónia|macedón]]–[[Szerbia|szerb]] [[országhatár|határon]]) lehetett bevonulni, így a Rigómező északi oldalán fekvő [[Kopaoniki előhegyek]]ben lehetőség nyílt a behatolók megállítására.
Az [[rigómezei csata (1389)|első rigómezei csata]] a [[Balkán (térség)|Balkán]] középkori történelmének sorsdöntő eseménye volt, amely [[1389]]. [[június 28.|június 28-án]] (a régi ortodox naptár szerint [[június 15.|június 15-én]], [[Vidovdan|Szent Vid napján]]) történt a [[szerbek]] és az [[Oszmán Birodalom]] hadai között, Priština városa közelében. Bár közvetlenül a csata után még nem volt egyértelmű, hogy ki győzött, az események a továbbiakban az Oszmán Birodalom gyors balkáni térhódításának kedveztek.
Rigómező [[1405]]-ben is csata helyszíne volt: két szerb sereg állt egymással szemben. Az egyik [[Lazarevics István szerb despota|Lazarevics Istváné]], [[I. Lázár szerb cár|Lázár Hrbeljanovics]] cár (Szent Lázár) fiáé volt, a másik [[Vuk Brankovics]] fiáé, [[Brankovics György szerb despota|Brankovics György (Đurađ Branković) szerb despotáé]]. István legyőzte ellenfeleit, és biztosította hatalmát az ország felett.
A [[rigómezei csata (1448)|második rigómezei csata]] [[1448]]. [[október 17.|október 17]]–[[október 20.|20]]. között a [[Hunyadi János]] által vezetett [[Magyarország|magyar]]–[[havasalföld]]i hadak és a [[II. Murád oszmán szultán|II. Murád]] vezette török sereg között zajlott le. Ez a csata is Priština városa mellett történt, és ismét a törökök kerültek ki győztesen.
A keresztény vereségek döntően befolyásolták a Balkán sorsát, amely több mint négyszáz éven át az Oszmán Birodalomhoz tartozott.
Az [[első világháború]] idején is volt egy ütközet itt. Miután az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] [[Szerbia elleni hadjárat (első világháború)|lerohanta Szerbiát]], [[1915]]. [[október 14.|október 14]]-én az [[August von Mackensen]] vezértábornagy vezetése alatt álló 11. [[németek|német]] hadsereg, és a [[Kövess Hermann]] tábornok vezette 3. osztrák–magyar hadsereg (négy bolgár hadtesttel kiegészülve) döntő vereséget mért a szerb csapatokra. Az életben maradt szerbek [[Albánia|Albánián]] keresztül (francia hadihajók segítségével) [[Korfu]] szigetére menekültek, a vereség és a menekülés több mint tízezer halottjának nyughelyévé a tenger vált, emiatt a szerb kollektív emlékezet Korfu és környékének vizeit a ''Plava Grobnica – Kék Sírbolt'' néven őrizte meg.
(Lásd még: [[Tamo daleko]])
{{Portál|Földrajz}}
[[Kategória:Koszovó domborzata]]