Ruszáfa forrásának megtekintése

[[Fájl:Rusafa gate.jpg|thumb|300px|Az északi kapu]]
'''Ruszáfa,''' népi kiejtés alapján '''Reszáfe''' ([[arab nyelv|arabul]] الرصافة – ar-Ruṣāfa) egy romváros [[Szíria|Szíriában]], a [[Rakka kormányzóság]]ban. Bár már jóval korábban is lakták, a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] időkben élte a virágkorát fontos vallási és katonai központként. Romjainak zöme is ebből a korból származik.
== Elhelyezkedése ==
[[Fájl:Resafa,BasilikaA1.jpg|thumb|300px|A Szent Kereszt bazilika ''(A bazilika)'' belseje az eredeti nagy és az utólag alátámasztásul beépített kis boltívekkel]]
Az [[Eufrátesz]] jobb partján fekvő Manszúra városkától nagyjából 27 kilométerre délre, a [[Szír-sivatag]] északi szélén fekszik. A legközelebbi nagyvárosok az [[Aszad-tó]] csücskében épült [[Szaura]] (Manszúrától 21 kilométerre nyugatra), illetve a folyó túlpartján fekvő tartományi központ, [[Rakka]] (Manszúrától 33 kilométerre keletre). Ruszáfa mellett közvetlenül egy útelágazás van: az északról jövő 18-as számú főút nyugat felé fordul, [[Szalamijja]], [[Homsz]] és [[Hamá]] irányába. A délfelé kiágazó út a [[Damaszkusz]] és [[Dejr ez-Zaur]] közti, [[Palmüra|Palmürát]] érintő 7-es számú főúthoz vezet, és róla közelíthető meg a keleti [[Kaszr al-Hajr]].
== Története ==
Raszappa néven már a [[i. e. 9. század|Kr. e. 9. század]]ban az [[Újasszír Birodalom]] része volt, a [[Biblia]] Recef<ref>2 Kir 19:12</ref> vagy Reszef<ref>Iz 37:12</ref> néven hivatkozik rá [[Szín-ahhé-eríba]] levele kapcsán. [[Diocletianus római császár|Diocletianus]] ([[283]]–[[305]]) határerődöt emelt az akkor Reszapha/Resapha néven ismert városba, amely az [[Eufrátesz]]től [[Damaszkusz]]ig húzódó ún. [[Strata Diocletiana]] részét képezte. A császár uralkodásának utolsó évében, [[305]]-ben itt szenvedett vértanúságot [[Szent Sergius]], a magas rangú udvari tisztviselő, miután megtagadta az áldozatbemutatást a pogány isteneknek. Sergius kultusza rövidesen egész Szíriában elterjedt, Reszapha pedig népszerű zarándoklati célponttá vált. [[I. Anasztasziosz bizánci császár|I. Anasztasziosz]] idején ([[491]]–[[518]]) a várost Szergiopolisznak nevezték el, és komoly bővítéseket hajtottak rajta végre: [[ciszterna|ciszternák]] és falak, illetve egy nagy [[bazilika]] épült ebben az időben. [[I. Iusztinianosz bizánci császár|I. Iusztinianosz]] ([[527]]–[[565]]) az [[Szászánida Birodalom|Újperzsa Birodalom]] fenyegetése ellenében jelentősen megerősítette a várost, kőre váltva fel az addigi agyagtéglafalakat, komoly haditechnikai újdonságokat alkalmazva. Ezeknek köszönhetően [[I. Huszrau szászánida király|I. Huszrau]] ([[531]]–[[579]]) támadásait még kiállta a város, ám [[II. Huszrau szászánida király|II. Huszrau]] ([[590]]–[[628]]) [[616]]-ban már ki tudta fosztani. Röviddel ezután az [[iszlám]] által egyesített [[arabok]] uralma alá került.
Az arab időszakban régi, sémi nevét felélesztve Ruszáfának nevezték. Az egyéb sivatagi építkezéseiről is ismert [[Hisám omajjád kalifa|Hisám kalifa]] ([[724]]–[[743]]) itt rendezte be székhelyét [[Damaszkusz]] helyett, ezért felújításokat hajtott végre és palotát emelt magának – [[750]]-ben azonban az [[Omajjádok]]at megbuktató [[Abbászidák]] hadserege elpusztította a kalifa építményeit és sírját a városban. A jelentőségét veszett város egészen a [[13. század]]ig lakott maradt, lakóinak jelentős része még őrizte keresztény hitét. Végül a [[mongolok]] támadásai elől [[az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán]] ([[1260]]–[[1277]]) nyugatabbra, [[Hamá]] városába telepítette a városiakat.
== Látnivalói ==
A négyszög alaprajzú, megközelítőleg 550×400 méteres alapterületű város közel 2 kilométernyi falait és épületeit helyi [[gipsz]]ből építették, amelynek kristályai jellegzetes csillogást adnak az impozáns maradványoknak. A falakat ötven változatos méretű és alakú bástya tagolja, amelyek között védett folyosókon lehetett közlekedni, és mind a négy falon volt egy-egy kapu. A legjobb állapotban az északi oldal maradt meg, a többi falból nagyobb szakaszok hiányoznak, és kapuikból sem sok áll. A északi bejárat viszont rendkívül díszes: bár a komplexum külső bejárata mára eltűnt, a kis udvaron át megközelíthető, gazdagon faragott, oszlopokkal, ívekkel és frízekkel díszített hármas bejárat még mindig áll.
A falakon belül viszonylag kis részt tártak fel a régészek, akik elsősorban a nagy épületekre (a három templomra, a ciszternákra és a szerájra) koncentráltak; a többit a sivatag évszázadok óta felgyülemlett homokja borítja. A város három temploma közül a nagyjából középpontjában álló, a régészek által ''B bazilikának'' nevezett a legkorábbi és a legromosabb: valószínűleg az [[5. század]] végén épült, a [[6. század]]ban – bizonyára Justinianus idején – pedig a háromhajós bazilikát egy negyedik hajóval és egy előcsarnokkal ([[narthex]]) bővítették. Úgy tűnik, hogy ebben a bazilikában őrizték Szent Sergius ereklyéit. Falaiból már alig áll valami.
A legkisebb, centralizált alaprajzú templom, amely a ''B bazilika'' és az északi főbejárat között, a kaputól induló főút oldalán áll, az [[520-as évek]]ben épült, és a benne talált [[püspök]]i [[szarkofág]]ok alapján úgy vélik, hogy ez volt a helyi metropolita székesegyháza. Az eredendően háromhajós alaprajzot az északi, nyugati és déli falon egy-egy félkör bővíti, és az oszlopok belül is ívben sorakoznak. A keleti oldalon, a szentély két oldalán feltehetően egy-egy torony állt, de ezek ma már nem látszanak.
Az ''A bazilikának'' vagy tévesen ''Szent Sergius bazilikának'' nevezett harmadik, legnagyobb templomról tudjuk egy felirat alapján, hogy eredetileg a Szent Keresztről nevezték el. A templomot [[559]]-ben szentelték fel, és ez volt a zarándoklat fő célpontja a bizánci időszak végén. A részben rekonstruált háromhajós bazilika alapterülete 31×20 méteres. A hajókat eredetileg három hatalmas ív választotta el egymástól, de [[579]]-ben talán egy földrengéssel összefüggésben mindegyik ívet két-két kisebbel támogatták meg. A maradványok alapján gyanítható, hogy a hajókat fa tetőszerkezet fedte. Az apszis jó állapotban maradt meg.
A város délnyugati részében a kutatók három hatalmas ciszternát tártak fel, amelyek a déli [[Bisri-hegység|Bisri-]] és [[Rudzsmajn-hegység]]ből időszakosan lezúduló vizet tárolták a más vízforrásokkal nem rendelkező Szergiopolisz számára. A ciszternák legnagyobbika 58×21,5 méteres és 13 méter mély, boltíves teteje alatt akár 15&nbsp;000 m³ víz is elfért. A feltárt épületek közé tartozik még a bizánci időszakban épült piactér a centrális és a B bazilika között, amelyek felépítése a későbbi [[karavánszeráj]]okéra emlékeztet.
A falakon kívül, a város déli oldalán találhatóak az arab kor romjai, köztük Hisám palotájának alapjai, északon pedig a bizánci szövetségben álló [[arabok|arab]] [[Gasszánidák]]hoz kötődő kicsiny palota vagy [[praetorium]], amelyet [[560]] és [[581]] közé datálnak.
== Hivatkozások ==
<references/>
== Források ==
* Ross Burns: Monuments of Syria. London/New York, I.B. Tauris, 1999. {{ISBN|1-86064-244-6}}
{{commonskat-natúr|Resafa}}
[[Kategória:Ókori közel-keleti városok]]
[[Kategória:Közel-keleti régészeti lelőhelyek]]
[[Kategória:Ókori települések Szíria területén]]
[[Kategória:Rakka kormányzóság]]