Sándor József (politikus, 1853–1945) forrásának megtekintése

{{személy infobox}}
{{egyért2|az erdélyi közíróról, politikusról|Sándor József (egyértelműsítő lap)}}
Pákéi '''Sándor József''' ([[Bukarest]], [[1853]]. [[november 27.]] – [[Kolozsvár]], [[1945]]. [[június 6.]]) magyar közíró, szerkesztő, etnográfus, politikus.
== Életútja, munkássága ==
Apja Sándor Dénes háromszékmegyei székely, Bem alatt harcolt, anyja Keresztes Erzsébet alföldi jászkún származású volt. Atyja az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] utáni megtorlás elől emigrált Bukarestbe. Ő az ottani, Koós Ferenc alapította református magyar és a [[Sfântul Sava Főgimnázium|Sf. Sava román elemi iskolában]] kezdte tanulmányait, majd 1866-tól 1874-ig a [[nagyenyed]]i [[Bethlen Gábor Kollégium]] éltanulója volt. Ezután [[Budapest]]en és Kolozsvárt [[orvos]]i, majd [[jog]]i tanulmányokat folytatott, s közben az 1880–81-es tanévet a Bukaresti Egyetemen töltötte, ahol Titu Maiorescut is hallgatta.
A budapesti, majd kolozsvári lapokban jelentek meg első versei, beszámolói 1880 körül. 1883–1886 között a szabadelvű párti ''Kolozsvári Közlöny'' segédszerkesztője, a külföldi szemle és a nemzetiségi rovatokat vezette, több mint 300 cikke jelent meg. Lelkesen csatlakozott Haller Károly kolozsvári polgármesternek egy közművelődési egyesület alapítását szorgalmazó, 1884. decemberi felhívásához, ő dolgozta ki az alapszabályokat. Így alakult meg 1885. április 12-én az [[Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület|Erdély(rész)i Magyar Közművelődési Egyesület]], melynek rövidített neve, az [[Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület|EMKE]] is tőle származik. Az Egyesületnek ideiglenes, majd 1885. augusztus 31-től rendes titkára. Jórészt az ő érdeme, hogy a szórványban élő magyarság megtartására óvodák, iskolák, könyvtárak, parókiák sokasága létesült az Egyesületnek köszönhetően.
Az EMKE lett a [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] korának legnagyobb magyar egyesülete. 1889-ben főtitkárrá választották, ebben a minőségében szerkesztette az EMKE 1885-től évente kiadott jelentéseit, valamint hivatalos értesítőjét, 1894-től 1918 júniusáig. 1890-ben örökös főtitkárrá, 1892-ben tiszteletbeli alelnökké, majd elnökké választották. Ő szervezte meg az Egyesület országos visszhangú negyedszázados jubileumát 1911. szeptember 8-án, melyre ''Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése'' 1885–1910 (Kolozsvár, 1910) címmel közel 600 oldalas díszkiadványt állított össze. Az őt ezután ért vádak alól az [[önéletrajz]]i jellegű ''Megtámadtatásom'' s egyszersmind adalék az EMKE újjászervezése kérdéséhez (Kolozsvár, 1913) című írásában tisztázta magát. Később, az Egyesület által rendezett, 1941. március 15-i ünnepségen mondott, a baloldallal szimpatizáló beszéde miatt tiszteletbeli elnöki címmel félreállították. 1944 decemberétől azonban haláláig az egyesület tényleges elnöke volt.
1884 szeptemberétől 1885 végéig a ''Protestáns Közlöny'' felelős szerkesztője, 1887-től [[egyház]]kerületi képviselő, tanácsbíró. Az [[első világháború]] előtt a romániai református egyház főgondnoka, s Bukarestből való távozása után is megmaradt a román főváros református egyházközsége védnökének. 1887-től az Unió Szabadkőműves Páholy tagja, később főmestere. A kereskedő ifjúság nevelésére az EMKE támogatásával 1887–88-ban szerkesztette és megjelentette az ''Erdély/Ifjú Erdély a kereskedés által'' című havilapot. 1896-tól a [[Kemény Zsigmond Társaság]] (KZST) tagja.
Állandó témájáról, a [[románok|román]], [[erdélyi szászok|szász]] és [[szlovákok|szlovák]] nemzetiségi mozgalmakról, valamint az EMKE tevékenységéről írta legtöbb cikkét: 1886 decemberétől 1891 szeptemberéig csak a ''Kolozsvár'' c. napilapban 160, 1900-tól a világháborúig a kolozsvári ''Újságban'' félszáz idevágó írása jelent meg. [[Román nyelv]]tudásának köszönhetően különösen a román politikai-művelődési élet eseményeit ismerte behatóan. Fordított is románból: a ''Kolozsvári Közlöny'' 1884 karácsonyi mellékletében közölte az első magyar [[Vasile Alecsandri]] ''(Maros és Olt)'', az 1885 karácsonyiban pedig az első magyar [[Mihai Eminescu]] ''(Cseresznyefa fehér virága)'' fordítását. Ugyancsak ő tolmácsolta 1884-ben, elsőként Andrei Mureşanu Deşteaptă-te, române ''(Ébredj, román, ébredj!)'' kezdetű versét, mely 1990 óta [[Románia himnusza]].
Az EMKÉ-ből kiváló [[Erdélyi Kárpát-Egyesület]] egyik alapítója, tiszteletbeli tagja. Ő állította össze [[Merza Lajos]]sal az első részletes, teljes erdélyi turistakalauzt ''EMKE útikalauz Magyarország erdélyi részében'' (Kolozsvár, 1891) címmel. A Kolozsvári Március 15-i Állandó Bizottság vezetőségi tagja volt, többször is ő rendezte az évfordulós megemlékezést. Az Á. V. E. (Állat-Védő-Egyesület) javára ''Krisztus és az állat'' (Kolozsvár, 1895) címmel felolvasást tartott, amely írásban az Állatok védelme című lapban jelent meg.<ref>http://dspace.bcucluj.ro/bitstream/123456789/19799/1/BCUCLUJ_FP_H919_1895.pdf</ref> 1903-tól az 1848-as Ereklyemúzeum igazgatója, anyagát ismételten megmentette.
1896-ban szabadelvű programmal [[Kovászna|Kovásznán]] képviselővé választották, 1906-ig a magyar parlament tagja, [[Bánffy Dezső (miniszterelnök)|Bánffy Dezső]] támogatója. Az EMKE érdekében kifejtett tevékenységét 1911-ben [[I. Ferenc József magyar király]] magyar udvari tanácsosi címmel ismerte el.
Az [[első világháború]]t követően az első politikai szervezkedések vezéregyénisége volt: az 1918. november 22-én megalakuló [[Székely Nemzeti Tanács (1918)|Erdélyi Székely Nemzeti Tanács]] elnöke. Az [[Apáthy István (zoológus)|Apáthy István]] vezette [[kolozsvári magyar nagygyűlés|1918. december 22-i magyar nemzetgyűlés]] beválasztotta a háromtagú kormányzótanácsba. A [[magyarok|magyarság]] romániai viszonyok közti politikai megszervezésére 1920. december 15-én alakult ötös bizottság tagja, a pártszervezést elhatározó 1921. január 9-i gyűlés elnöke. A július 6-án megalakult Magyar Szövetség egyik alapítója, szabályzatának kidolgozója. 1922 augusztusában ő kezdeményezte azt a pártegyesülést, amelynek eredményeként 1922 decemberében létrejött az [[Országos Magyar Párt|OMP]], amelynek hosszú időn át alelnöke volt.
Az 1922-es román [[parlament]]i választásokon az alkotmányozó országgyűlésbe bekerült három magyar képviselő egyike, 1926-tól 1938 végéig [[Háromszék vármegye|Háromszék megye]] szenátora. [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imre]] írja: „Sándor József volt a parlamenti csoport legtevékenyebb tagja, aki mint bukaresti születésű [[székelyek|székely]], kitűnő nyelvismeretével és a magyar parlamentben szerzett gyakorlatával felvértezve egyedül küzdötte végig a magyarság első politikai harcait” (''Huszonkét év.'' [[Budapest]], 1941). Politikai szereplését tükrözi a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbség]] című folyóirat. Szót emelt egy fehéregyházi Petőfi-síremlék ügyében is ([[Keleti Újság]], 1938. július 30.). Az alkotmány- és iskolaügyben mondott három beszéde (1923–24) és [[sepsiszentgyörgy]]i képviselői beszámolója (Torda 1925) önállóan is megjelent.
Az általa írt, szerkesztésében megjelent kötetek többsége az [[Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület|EMKÉ]]-vel kapcsolatos, ennek gyűlésein elmondott beszéd, nekrológ. Így az EMKE alapítványtevői és vezetőségi tagjai közül a Rökk Pál<ref>[[Rökk Szilárd]] atyja.</ref> (1897), [[Horváth Gyula (politikus)|Horváth Gyula]] (1897), [[Kovács Ferenc (főesperes)|Kovács Ferenc]] (1899), Mikes György és Zsuzsanna (1905), Kornis Viktor és [[Teleki Domokos (politikus)|Teleki Domokos]] (1841-1907) feletti beszédei önállóan is megjelentek. Néhány művelődéstörténeti dolgozatot is közölt: A múlt századbeli boszorkánypörökhöz ([[Ethnographia]], 1902/7); ''Kőrösi Csoma Sándor emlékezete'' ([[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]], 1904/28); [[Orbán Balázs (író)|Báró Orbán Balázs]] élete és működése (in: Emlékkönyv a [[Székely Nemzeti Múzeum]] 50 éves jubileumára. Kolozsvár, 1929); visszaemlékezéseiben elevenítette fel az [[Erdélyi Kárpát-Egyesület|EKE]] megalapításának körülményeit ([[Napkelet (folyóirat, 1920–1922)|Napkelet]], 1920/4. 216–219).
A második bécsi döntést követő első március 15-i ünnepségek megszervezéséhez az ő segítségét kérték a baloldal képviselői, s ő egy velük szimpatizáló beszédet mondott, ennek következtében tiszteleti elnöki címmel 1941. július 1-jétől kényszernyugdíjazták a már amúgy is teljes passzivitásba süllyedt EMKE éléről.
Alighogy átvonult a második világháborús front Kolozsváron, a 91 éves, még mindig igen aktív Sándor József hozzáfogott az EMKE újjászervezéséhez. 1944. december 27-re közgyűlést hívott össze, amelyen végre teljesült vágya: az egyesület tényleges elnökévé választották.  1945. június 6-án éjfél tájban – nyolc napi betegeskedés után – elhunyt.
Síremléke a Házsongárdi temetőben, a lutheránus sírkertben áll, amelynek a tetején elhelyezett szép női mellszobrot 2010-ben ellopták.
== További kötetei ==
* Kossuth Lajos történeti küldetése (Kolozsvár, 1892);
* Visszapillantás az E.M.K.E. alakulása és fejlődése történetére (Kolozsvár, 1895);
* Emléklapok az EMKE 1895. június 4-én Székelyudvarhelyen tartott tízéves ünnepi közgyűléséről (Kolozsvár, 1896);
* A magyar közművelődési egyesületek ... congressusának Naplója. Kapcsolatban az «Ezredéves közművelődési kiállítás» történetének föltüntetésével.  (Kolozsvár, 1897);
* Horváth Gyula E. M. K. E. működése. Az E. M. K. E. igazgató-választmánya megbízásából az egyesület 1898. nov. 20. kolozsvári közgyűlésére. (Kolozsvár, 1898);
* Emlékezés Kovács Ferencz apátra. (Kolozsvár, 1899);
* Valótlanságok. Hamis politikai és társadalmi jelszavak idézete és birálata. Irta és felolvasta Vajda-Hunyadon 1899. nov. 18. az ottani óvóegyesület javára. (Kolozsvár, 1899);
* A megkondult harang (Kolozsvár, 1906);
* Emlékezés Gajzágó Manó EMKE jogtanácsosra (Kolozsvár, 1907);
* Emlékezés gr. Kornis Viktor és gr. Teleki Domokos EMKE alelnökökre (Kolozsvár, 1907);
* Jelentés az EMKE 25 éves életéről (Kolozsvár, 1911);
* Az EMKE negyedszázados örömünnepének s a kapcsolatos kolozsvári országos közművelődési kongresszusnak leírása (Kolozsvár, 1912);
* Az EMKE munkatervéhez (Kolozsvár, 1913);
* A magyar iskolákért. Sándor József beszéde a bukaresti kamara 1924. június 28-i ülésén, kizárólag az állami iskolai rendszer ellen ([[Torda]], 1924).
== Álnevei és jegyei ==
Hirám, S. J., S-f., (S.), r.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* {{RMIL|51||sandor-jozsef-pakei}}
* Gaal György: Sándor József, az EMKE alapítója (Elhangzott 2010. április 17-én a Házsongárdi temetőben.), Művelődés, 2010. július, http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=936
* [http://resolver.pim.hu/auth/PIM76679 Életrajzi index]
* {{szinnyei|12||s/s22606.htm}}
== További információk ==
{{Commonskat|József Sándor (politician)}}
*Abonyi Árpád: Sándor József. Fővárosi Lapok, 1895. jún. 5.
*Fülöp Árpád: Sándor József. Ellenzék, 1911. szeptember 7.
*Sipos Kamilló: Dr. Boros György […] föllépése Sándor József EMKE tiszteleti alelnök-főtitkár ellen. Kolozsvár, 1913;
*Sipos Kamilló: A magyarságért. Sándor József könyvészete. Kolozsvár, 1915.
*Ligeti Ernő: Erdélyi fejek : Sándor József. Napkelet, Kolozsvár 1922/5.
*A Magyar Párt törvényhozó tagjai: Pákéi Sándor József. Magyar Kisebbség 1926/13.
*Meghalt Pákéi Sándor József. Világosság, 1945. jún. 8.
*Sándor József. Erdély, 1945. június 9.
*Teofil Bugnariu: A legelső magyar Mihai Eminescu-fordítás. Korunk 1964/10.
*Nagy István: Szemben az árral. 1974.
*Balogh Edgár: Szolgálatban. 1978.
* [[Zágoni Jenő]]: Sándor József. Megyei Tükör 1980. október 25.
*Gaal György: Sándor József, az EMKE-alapító. Szabadság, 1995. április 12–13.
* {{cite web|url=http://szk.referata.com/wiki/S%C3%A1ndor_J%C3%B3zsef|title=Sándor József|publisher=Szabadkőműves Wiki|accessdate=2013-01-19}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|Politika||Erdély|-}}
[[Kategória:Művelődéspolitikusok]]
[[Kategória:Magyarországi politikusok]]
[[Kategória:Bukarestiek]]
[[Kategória:Magyarországi szabadkőművesek]]
[[Kategória:Romániai magyar politikusok]]
[[Kategória:1853-ban született személyek]]
[[Kategória:1945-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek]]
[[Kategória:Az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai]]
[[Kategória:Romániai magyar közírók]]
[[Kategória:Romániai magyar néprajzkutatók]]