SMS Blücher (1908) forrásának megtekintése

{{Hajó infobox
 | név = '''SMS ''Blücher'''''
 | kép = Bundesarchiv_DVM_10_Bild-23-61-11,_Gro%C3%9Fer_Kreuzer_%22SMS_Bl%C3%BCcher%22.jpg
 | képméret =
 | képaláírás = a ''Blücher'' 1912-ben
 | hajótípus = [[páncélos cirkáló]], (Großer Kreuzer / Panzerkreuzer)
 | névadó = [[Gebhard Leberecht von Blücher]] porosz vezértábornagy
 | tulajdonos = [[Fájl:War Ensign of Germany (1903-1918).svg|25px|A Német Császári Haditengerészet zászlaja]] [[Német Császári Haditengerészet|Kaiserliche Marine]]
 | üzemeltető =
 | hajóosztály = egyedi építés
 | illetőségi kikötő =
 | útvonal =
 | jelmondat =
 | IMO azonosító =
 | építő = [[Kaiserliche Werft]], [[Kiel]]
 | megrendelés =
 | ára = 28&nbsp;532&nbsp;000 Márka
 | építés kezdete = [[1907]]. [[február 21.]]
 | vízre bocsátás = [[1908]]. [[április 11.]]
 | szolgálatba állítás = [[1909]]. [[október 1.]]
 | szolgálat vége = [[1915]]. [[január 24.]]
 | honi kikötő =
 | sorsa = elsüllyedt a [[Doggerbanki csata (1915)|doggerbanki csatában]] (1915. január 24.)
 | konstrukció =
 | vízkiszorítás = {{szám|15842|t}} <br> {{szám|17200|t}} (maximális)
 | hossz = 161,8 m (teljes);<br> 161,1 (vízvonalon)
 | szélesség = 24,5 m
 | árbocmagasság =
 | merülés = 8,84 m (max.)
 | önsúly =
 | összsúly =
 | bruttó űrtartalom =
 | maximális merülési mélység =
 | végzetes merülési mélység =
 | hajtómű = 18 db széntüzelésű kazán<br>3 × 4-hengeres kompaundgép<br>3 db 5,3-5,6 m ⌀ hajócsavar
 | üzemanyagtartály =
 | üzemanyag = szén
 | teljesítmény = 31&nbsp;562 [[Lóerő|LE]] (23&nbsp;536 kW) <br>38&nbsp;323 [[Lóerő|LE]] (28&nbsp;187 kW)
 | sebesség = 25,4 [[A sebesség mértékegységei#Csomó|csomó]] (47,0 km/h)
 | hatótávolság = {{szám|12200|km}} 12 csomós sebesség mellett<br>6200 km 18 csomós sebesség mellett
 | fegyverzet = 12 db 21 cm-es löveg (L/45) (1200 lövedék)<br>8 db 15 cm-es löveg (L/45) (1320 lövedék)<br>16 db 8,8 cm-es löveg (L/45) (3200 lövedék)<br>4 db 45 cm-es torpedóvető cső (11 torpedó)
 | repülőgépek =
 | páncélzat = Páncélöv: 60–180 mm<br>(30 mm-es tikfa felett)<br> Citadella: 160 mm <br> Kazamaták: 140<br>Fedélzet: 50–70 mm<br>Torpedórekesz: 35 mm<br>Elülső parancsnoki híd: 80–250 mm<br>Hátsó parancsnoki híd: 30–140 mm<br>Lövegtornyok: 80–180 mm<br>Lövegpajzsok: 80 mm
| legénység = 853 fő (ebből 41 tiszt) <br>doggerbanki csatában 1026 fő
 | férőhelyek száma =
}}
Az '''SMS ''Blücher''''' volt a Német Birodalom utolsóként megépített [[páncélos cirkáló]]ja. A brit [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']]-osztály hajóira adott válaszul tervezték meg – téves hírszerzési információkat alapul véve. Így, bár a ''Blücher'' nagyobb volt a korábbi páncélos cirkálóknál és több nehézlöveggel rendelkezett náluk, de méretben és fegyverzetben elmaradt a brit és német flottában a páncélos cirkálókat váltó csatacirkálóktól. A hajót [[Gebhard Leberecht von Blücher]], a porosz csapatokat a [[waterlooi csata|waterlooi csatá]]ban vezető vezértábornagy után nevezték el.
A ''Blücher''t a ''Kaiserliche Werf''tnél építették meg [[Kiel]]ben 1907 és 1909 között, átadására 1909. október 1-én került sor. A hajó jórészt az I. felderítőcsoportnál ''(Aufklärungsgruppe I)'' szolgált. A háború elején részt vett a [[yarmouthi rajtaütés]]ben, valamint a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütésben is 1914-ben.
A [[Doggerbanki csata (1915)|doggerbanki csatában]] 1915. január 24-én a ''Blücher''t jelentősen lelassította a [[David Beatty]] altengernagy üldöző brit csatacirkálóinak egy találata. [[Franz von Hipper|Franz Hipper]] ellentengernagy, a német kötelék parancsnoka úgy döntött, sorsára hagyja a ''Blücher''t, hogy az értékesebb hajóit megmenthesse. Miután az ellenség tüzében elsüllyedt, a brit rombolók hozzáláttak a túlélők kimenekítésének. Ekkor azonban egy német léghajó a ''Blücher''t süllyedő brit hadihajónak vélve bombatámadást intézett ellenük. Az áldozatok pontos száma vitatott, feltevések szerint 747 és 792 fő közé tehető. A ''Blücher'' volt az egyetlen hajó, amelyik elveszett a csatában.
== Tervezés ==
A német páncélos cirkálókat – korabeli német megnevezésük ''Großer Kreuzer'' (nagycirkáló) – számos feladatra tervezték, mint az ellenséges erők felderítő kötelékeinek leküzdésére valamint a csatavonalban vívandó harcra.<ref>Staff, 3. o.</ref> Az első német páncélos cirkálót, a [[SMS Fürst Bismarck (1896)|''Fürst Bismack'']]ot gyarmati szolgálatra tervezték és szolgálatba állítása után egyből a [[bokszerlázadás]] leverésének segítésére indították útnak a Távol-Keletre 1900-ban. A később elkészülő páncélos cirkálók – a [[Scharnhorst osztály (1906)|''Scharnhorst''-osztályt]] leszámítva – mind a felderítő egységeknél szolgáltak.<ref>Gardiner & Gray, 142. o.</ref>
1906. május 26-án a Reichstag hozzájárulását adta a ''Blücher'' és két [[SMS Nassau|''Nassau'']]-osztályú csatahajó megépítéséhez. Bár a hajó jóval nagyobb és erősebb volt a korábbi páncélos cirkálóknál, megnevezésében mégis eként jelölték a valódi erejét leplezendő.<ref>Gardiner & Gray, 134. o.</ref> A tervezésekor “E” átmeneti jelöléssel ellátott hajó paramétereit az épülőben lévő brit páncélos cirkálók határozták meg, melyek leküzdésére szánták.
A németek úgy gondolták, a britek 6-8 darab 9,2 hüvelykes (23,5 cm) ágyúval szerelik fel a hajóikat.<ref name="Herwig, 45. o">Herwig, 45. o.</ref> Erre válaszul 12 darab (6×2) 21 cm-es – a brit 23,5 cm-eseknél hatékonyabb – ágyúval tervezték felszerelni az új hajóikat, amivel jóval nagyobb tűzerőt képviseltek, mint a korábbi ''Scharnhorst''-osztályú páncélos cirkálók, melyek csak nyolc 21 cm-es ágyúval rendelkeztek.<ref>Gröner, 52. o.</ref>
Egy héttel a ''Blücher'' megépítését engedélyező döntés után a német haditengerészeti attasé megszerezte az új [[Invincible-osztály|''Invincible''-osztály]]ú brit hajók adatait. Az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] eszerint nyolc darab 305 mm-es ágyúval volt felszerelve, ugyanolyanokkal, mint amilyenekkel a britek a csatahajóikat is ellátták. Hamarosan kiderült, hogy egy újfajta hajótípusról van szó, melyet a britek csatacirkálóként ''(battlecruiser)'' jelöltek. Mikorra az ''Invincible'' terveinek részletei a németek tudomására jutottak, már nem lehetett áttervezni a ''Blücher''t és nem is lett volna erre keret, ezért az építési munkálatai az ütemtervek szerint folytatódtak.<ref>Staff, 3-4. o.</ref> A hajó így már elavultnak számított azelőtt, hogy az építéséhez hozzáláttak volna és a később épülő német csatacirkálók – melyek közül a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']]t már 1907-ben megrendelték – messze túlhaladták.<ref>Staff, 4. o.</ref> Ennek ellenére a ''Blücher''t a modern csatacirkálókkal egy kötelékben alkalmazták és korabeli hivatalos megnevezése is megegyezett azokéval (''Großer Kreuzer'' – nagycirkáló).<ref name="Herwig, 45. o"/> A ''Blücher'' megépítése 28.532.000 márkába került.<ref name="Gröner, 53. o">Gröner, 53. o.</ref>
=== Általános jellemzők ===
A ''Blücher'' teljes hosszúsága 161,8 méter, a vízvonal mentén 161,1 méter volt. Szélessége 24,5 méter, mely érték a torpedók elleni védelmül felszerelt védőhálókkal elérte a 25,62 métert. Merülése 8,84 méter volt a hajó elején és a tat felé enyhén csökkent egészen 8,56 méterig. A hajó vízkiszorítása 15.842 tonna, teljes terhelés mellett 17.500 tonna volt. A hajótestet hosszában és keresztben is acélbordázattal látták el. 13 vízzáró rekeszre volt osztva és rendelkezett kettős fenékkel, mely a hajótest hosszának 65%-át borította.<ref name="Gröner, 53. o"/>
A német tengerészeti archívumok iratai többnyire elégedetten említik a ''Blücher''t, kiemelve a bukdácsolásra való csekély hajlamát és a finom kormányozhatóságát.<ref name="Gröner, 53. o"/> Ugyanakkor gondok voltak az oldal irányú stabilitásával, az erős fordulók során 10 fokkal megdőlt és ilyenkor a sebességének akár 55%-át is elveszíthette. A hajó metacentrikus magassága 1,63 méter volt. Személyzetét 41 tiszt és 812 főnyi legénység tette ki, amihez további 14 tiszt és 62 tengerész járult mikor zászlóshajóként funkcionált.
=== Meghajtás ===
A ''Blücher''t három vertikálisan elhelyezett négyhengeres kompaundgéppel látták el. Mindegyikük egy-egy hajócsavart hajtott meg, melyek közül a középső átmérője 5,3 méter, a két szélsőé 5,6 méter volt. A három hajtómű mindegyikét külön gépházban helyezték el, mindegyikben hat marine-típusú duplakazánnal, így összesen 18 széntüzelésű kazánja volt. A ''Blücher''nek egyetlen kormánylapátja volt. A hajó tervezett maximális sebessége 24,5 csomó volt, de a próbák során elérte a 25,4 csomót is. A 12 csomós cirkálósebesség mellett a hatótávolsága 12&nbsp;200 km, 18 csomó mellett már csak 6200 km volt. A hajó szénraktáraiban 900 tonna szénnek jutott hely, de a hajótestben lévő szabad tereket is igénybe véve ezt 2510 tonnára is ki lehetett egészíteni. A hajót hat turbógenerátor látta el árammal, melyek összesen 1000 kW-ot (225 V) állítottak elő.<ref name="Gröner, 53. o"/> A próbák során 1909-ben a kazánok összteljesítménye 37&nbsp;799 LE (28&nbsp;187 kW) volt, ami a legmagasabb érték ilyen rendszerű meghajtással épült hadihajónál.<ref>Friedman, 91. o.</ref>
=== Fegyverzet ===
[[File:SMS_Bluecher_port_side.jpg|thumb|300px|a ''Blücher'' bal oldalán jól kivehető a négy lövegtorony és a másodlagos tüzérség kazamatái]]
A ''Blücher'' 12 darab 21 cm-es SK L/45 (SK = ''Schnelladekannone'') gyorstüzelő ágyúval volt felszerelve, melyeket hat darab, két löveget hordozó lövegtoronyban helyeztek el. A lövegtornyok közül egy-egy a hajó középvonala mentén, kettő-kettő a hajó két oldalán a felépítmények mellett volt elhelyezve (ún. hexagonális elrendezésben). Nehéztüzérségének lőszerkészletét 1020 darab 21 cm-es lövedék tette ki, így minden lövegre 85 darab jutott.<ref name="Gröner, 53. o"/> A 21 cm-es lövedékek 108 kg súlyúak voltak és hosszúságuk 61 cm volt. A fő lövegeket −5°-os szögben lehetett süllyeszteni és +30°-os szögben megemelni, amivel a maximális lőtávolságuk elérte a 19.100 métert.<ref name="Gröner, 53. o"/> Elméleti tűzgyorsaságuk 4-5 lövés volt percenként.<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Bl%C3%BCcher#cite_note-FOOTNOTENavWeaps_.2821_cm.2F45.29-15 NavWeaps (21 cm/45)]</ref><ref name="Gardiner & Gray, 140. o">Gardiner & Gray, 140. o.</ref>
A hajó másodlagos tüzérsége nyolc 15 cm-es SK L/45 gyorstüzelő ágyúból állt, melyeket ''MPL C/06'' jelű kazamatákban helyeztek el,<ref name="NavWeaps 15 cm/45">[https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Bl%C3%BCcher#CITEREFNavWeaps_.2815_cm.2F45.29 NavWeaps (15 cm/45)]</ref><ref name="Staff, 6. o">Staff, 6. o.</ref> négyet-négyet a hajó két oldalán közepén. Ezek az ágyúk 13.500 méterre voltak képesek ellőni.<ref name="Gardiner & Gray, 140. o"/> Lőszerkészletük 1320 darabból állt, azaz minden lövegre 165 darab lövedék jutott. Tűzgyorsaságuk 5-7 lövés volt percenként. A lövedékek súlya 45,3 kg volt<ref name="Staff, 6. o"/> és 13,7 kg-os ''RPC/12'' jelű rézhüvelyben tárolt kivetőtöltetekkel lőtték ki őket.<ref name="NavWeaps 15 cm/45"/> Az ágyúk torkolati sebessége 835 m/s volt<ref name="Gardiner & Gray, 140. o"/> és 1400 lövést volt az élettartamuk.<ref name="NavWeaps 15 cm/45"/>
A ''Blücher'' fegyverzetéhez tartozott még 16 darab 8,8 cm-es SK L/45 gyorstüzelő hajóágyú, melyeket kazamatákban és külön talapzatokon is elhelyeztek. Négy ilyen ágyút helyeztek el a hajóhíd közelében lévő kazamatákban, négyet a hajóorrban lévő kazamatákban, négyet a hajófar kazamatáiban és a maradék négyet körbeforgatható talapzatokon a hátsó felépítményen. Összesen 3200 lövedék volt hozzájuk a hajón, ágyúnként 200.<ref name="Gröner, 53. o"/> Tűzgyorsaságuk 15 lövés volt percenként. A nagy robbanóerejű lövedékeik 10 kg-osak voltak és 3 kg-os ''RPC/12'' jelű kivetőtöltetekkel lőtték ki őket.<ref name="Staff, 6. o"/> A lövegek 7000 lövés leadása után szorultak cserére,<ref>[http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_88mm-45_skc13.htm NavWeaps (8.8 cm/45)]</ref> lőtávolságuk 10.700 méter volt.<ref name="Staff, 6. o"/>
A ''Blücher''t négy vízvonal alatti 45 cm-es torpedóvetőcsővel is felszerelték. Ezekből egy-egy volt a hajóorrban és a hajófarban, egy-egy pedig a hajó két oldalán, készletükhöz 11 torpedó tartozott.<ref name="Gröner, 53. o"/> A torpedók robbanófeje 110 kg-os volt és két sebességgel lehetett kilőni, mely a hatótávolságot is befolyásolta. A 32 csomós sebességgel kilőtt torpedók hatótávolsága 2000 méter, míg a 36 csomóval kilőtteké 1500 méter volt.<ref name="Staff, 6. o"/>
=== Páncélzat ===
A kor nagy hadihajóihoz hasonlóan a ''Blücher''t is Krupp-féle [[cementált páncélzat]]tal látták el. A fedélzet páncélzata 5-7 cm, a páncélövé 18 cm volt a legfontosabb részeket védő szakaszon (gépházak, lőszerraktárak). A kevésbé fontos részeket 8 cm vastag páncélzat védte, míg a hajó két vége nem rendelkezett ilyen védelemmel. Az övpáncélzat mögötti részt végig egy 3 cm vastag tikfaréteg borította. Az övpáncélzatot a torpedórekesz 3,5 cm-es páncélzata egészítette ki,<ref name="Gröner, 53. o"/> mely csak az elülső és hátulsó lövegtornyok magasságában húzódott.<ref>Gardiner & Gray, 151. o.</ref>
Az elülső parancsnoki hidat páncélozták a legerősebben, oldalát 25 cm, tetejét 8 cm vastag páncélzat borította. A hátulsó parancsnoki híd jóval vékonyabb vértezettel rendelkezett: oldalát 14 cm-es, tetejét 3 cm-es páncélzat fedte. A hajó citadellájának páncélzata 16 cm vastag volt. A fő tüzérség hat lövegtornyának páncélvastagsága oldalt 18 cm, felül 8 cm volt, a 15 cm-es kazamaták páncélzata 14 cm-es volt.<ref name="Gröner, 53. o"/>
== Szolgálat ==
[[File:SMS Blucher.PNG|thumb|300px|a ''Blücher'' a háború előtt, 1913–1914 körül]]
A ''Blücher''t 1908. április 11-én bocsátották vízre és 1909. október 1-én állították szolgálatba. 1911-től tüzérségi kiképzőhajóként szolgált, majd 1914-ben a Balti-tengeren állomásozó páncélos cirkálót a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']], [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']] és [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] csatacirkálókkal együtt átirányították az I. felderítőcsoporthoz ''(Aufklärungsgruppe I)''.<ref name="Gröner, 53. o"/> Az első hadművelet, melyben részt vett egy harcot nem hozó oroszok elleni előretörés volt a Balti-tengeren. 1914. szeptember 3-án a ''Blücher'' a IV. csatahajóraj ''(Schlachtgeschwader IV)'' hét régi csatahajójával, öt cirkálóval és 24 rombolóval hajózott ki a Balti-tengerre, hogy az orosz flotta egy kisebb részét csatára bírja és megsemmisítse. Az [[SMS Augsburg|''Augsburg'']] összetalálkozott a ''Bajan'' és ''Pallada'' orosz cirkálókkal [[Hiiumaa|Dagö]] szigetétől északra és megpróbálta az orosz hajókat a ''Blücher'' irányába csalogatni, hogy az megsemmisíthesse őket, de az oroszok nem vették üldözőbe, hanem visszavonultak a [[Finn-öböl]]be. Szeptember 9-én a hadműveletet lefújtak.<ref>Halpern, 185. o.</ref>
=== Yarmouthi rajtaütés ===
{{bővebben|Yarmouthi rajtaütés}}
1914. november 2-án a ''Blücher'' a csatacirkálókkal és négy könnyűcirkálóval együtt elhagyta a [[Jade (folyó)|Jade]] öblét és Anglia keleti partjai felé vette az irányt.<ref name="Tarrant, 30. o">Tarrant, 30. o.</ref> A kötelék [[Great Yarmouth]] elé érve másnap reggel lőni kezdte a város ipari és katonai létesítményeit, miközben az [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] aknákat telepített a közelben. A brit [[HMS D5|''D5'']] jelű tengeralattjáró az akció közben megpróbált kihajózni a kikötőből, de ekkor az egyik frissen telepített aknára futott és elsüllyedt. Röviddel ezután [[Franz von Hipper|Hipper]] visszavonult hajóival. A hazaúton sűrű köd lepte el a Helgolandi-öblöt, így a hajóknak meg kellett várniuk, míg a látási viszonyok javultak és már biztonságban haladhattak a védelmi célt szolgáló aknamezők között. A szintén erre haladó [[SMS Yorck|''Yorck'']] páncélos cirkáló navigációs hibák miatt az aknamezőre tévedt és két aknára is ráfutott. 629 főnyi legénységéből csak 127 főt tudtak kimenekíteni.<ref name="Tarrant, 30. o"/>
=== Hartlepool lövetése ===
{{bővebben|Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés}}
[[Friedrich von Ingenohl]] tengernagy, a Nyílt-tengeri Flotta ''(Hochseeflotte)'' parancsnoka egy újabb angol partok elleni támadást tervezett, melynek célja a britek fő erejét képező ''Grand Fleet'' egy kisebb részének harcra kényszerítése és megsemmisítése volt.<ref name="Tarrant, 30. o"/> December 15-én 03:20-kor (KEI) a ''Blücher'', a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']], az új [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] valamint a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] csatacirkálók a [[SMS Kolberg|''Kolberg'']], a [[SMS Straßburg|''Straßburg'']], a [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] és a [[SMS Graudenz|''Graudenz'']] könnyűcirkálók valamint két rombolóflottilla kíséretében elhagyták a [[Jade (folyó)|Jade]] torkolatát.<ref name="Tarrant, 31. o">Tarrant, 31. o.</ref> A hajók északnak haladtak elkerülve [[Helgoland]]ot, míg el nem érték a [[Horns Rev]]et, ahol nyugatnak fordultak [[Scarborough]] irányába. Hipper után 12 órával a ''Hochseeflotte'' zöme is elhagyta a Jadét, hogy távolról nyújtson biztosítást. A flottához 14 modern csatahajó, 8 régi csatahajó, 2 páncélos cirkáló, 7 könnyűcirkáló és 54 romboló tartozott.<ref name="Tarrant, 31. o"/>
[[File:SMS_Bluecher.01.jpg|thumb|left|300px|a ''Blücher'' 1914-ben]]
Még 1914. augusztus 26-án a [[Finn-öböl]]ben zátonyra futott [[SMS Magdeburg (1911)|''Magdeburg'']] roncsáról az orosz haditengerészet megszerezte a németek kódkönyveit az Északi-tengerre vonatkozó térképekkel együtt és másolataikat átadták a briteknek. Ennek segítségével képesek voltak megfejteni a német rádióforgalom üzeneteit, így a december 14-re tervezett Scarborough elleni rajtaütéshez kapcsolódó üzeneteket is.<ref name="Tarrant, 31. o"/> A terv részletei azonban ismeretlenek voltak és azt feltételezték, hogy a ''Hochseeflotte'' egésze ezúttal sem vesz részt a rajtaütésben. A britek csapdát akartak állítani Hippernek és erre az 1. csatacirkálórajt ''(1st Battlecruiser Squadron)'', a 2. csatahajórajt ''(2nd Battle Squadron)'', a 3. cirkálórajt ''(3rd Cruiser Squadron)'' és az 1. könnyűcirkálórajt ''(1st Light Cruiser Squadron)''  jelölték ki. A britek fő erejét a 4 csatacirkáló és a 6 modern csatahajó képezte.<ref>Tarrant, 32. o.</ref>
December 15-én éjjel a ''Hochseeflotte'' rombolói brit rombolókkal futottak össze. Ingenohl úgy vélte, a ''Grand Fleet'' közelben lévő rombolóival találkoztak össze, ezért a császár utasításaira hivatkozva - miszerint kerülni kell a túlerőben lévő ellenséggel való összecsapást és mert tartott egy éjszakai torpedótámadástól is - elrendelte a visszavonulást. Hippert erről a döntéséről nem tájékoztatta, ezért ő folytatta a küldetését. Az angol partokat elérve két csoportra vált szét a köteléke. A ''Seydlitz'', a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a ''Blücher'' északnak fordult, hogy [[Hartlepool]]nál lévő célpontokat támadjon, míg a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] délnek vette az irányt [[Scarborough]] és [[Whitby]] felé. A rajtaütés során számos katonai jelentőségű célpontot semmisítettek illetve rongáltak meg (dokkokat, gyárakat, gáz- és vízműveket, partvédelmi ütegeket, rádió- és jelzőállomásokat, vasútvonalakat), de a célt tévesztett lövedékek számos egyéb épületet is eltaláltak sok civil halálát okozva. Hartlepoolnál a partvédelmi ütegek által kilőtt 152 mm-es lövedék közül a ''Seydlitz''et három, a ''Blücher''t hat találta el. A ''Blücher'' legénységéből kilencen veszítették életüket, tizenöten megsebesültek, de a hajó komolyabb sérülést nem szenvedett. 09:45-kor a két csoport ismét egyesült és távozott keleti irányban.<ref>Scheer, 70. o.</ref>
[[File:Scheer's illustration of I SG disposition 16 Dec. 1916 en.SVG|thumb|300px|a német és brit kötelékek helyzete december 16-án reggel Scheer ábrázolásában]]
Ekkor [[David Beatty]] brit csatacirkálói Hipper tervezett hazavezető útján álltak, míg a többi kötelék igyekezett teljessé tenni a bekerítésüket. 12:25-kor a II. könnyűcirkálóraj Hippert keresve átsiklott a brit erők között. Az egyik brit cirkáló észrevette a ''Stralsund''ot és jelentette Beattynek, mire ő 12:30-kor a csatacirkálóival a megadott irányba fordult. Azt hitte, az észlelt német cirkálók Hipper csatacirkálóinak kíséretéhez tartoznak, de azok valójában 50 km-re voltak tőlük.<ref name="Tarrant, 34. o">Tarrant, 34. o.</ref> A Beatty kötelékéhez tartozó 2. könnyűcirkálóraj a német cirkálók után eredt, de egy félreértelmezett jelzés miatt minden hajója visszatért a csatacirkálók biztosítására. Ez a félreértés lehetővé tette a német könnyűcirkálók számára a menekülést és jelenthették Hippernek a brit csatacirkálók helyzetét, így ő északkeletre kikerülve a brit erőket szintén épségben hazatérhetett.<ref name="Tarrant, 34. o"/>
Mind a két félnek volt lehetősége arra, hogy jelentős győzelmet arathasson a másik felett, így utólag a németek és a britek is csalódottan értékelték az eseményeket. Ingenohl hírnevének sokat ártott a bátortalansága. A [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']] parancsnoka dühös volt, amiért megfogalmazása szerint Ingenohl ''"megijedt tizenegy [valójában hét] elintézhető brit rombolótól"'' és hozzátette, hogy ''"a jelenlegi vezetéssel nem fogunk elérni semmit"''.<ref name="Tarrant, 35. o">Tarrant, 35. o.</ref> A hivatalos német történelemírás felrója Ingenohlnak, hogy a rendelkezésére álló könnyű erőket nem küldte az ellenséges erők felderítésére: ''"Olyan döntést hozott, mely nem csak komolyan veszélyeztette az angol partokhoz küldött erőit, de megfosztotta a Német Flottát egy jelzés értékű biztos győzelemtől."''<ref name="Tarrant, 35. o"/>
=== Doggerbanki csata ===
{{bővebben|Doggerbanki csata (1915)}}
1915. január elején a németek tudomást szereztek brit hadihajók [[Dogger-pad]] (Doggerbank) feletti vizeken való rendszeres felderítési tevékenységéről. Ingenohl tengernagy eleinte vonakodott megtámadni ezeket a felderítő kötelékeket, mivel az I. felderítőcsoporthoz tartozó [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']]on karbantartási munkálatokat végeztek és emiatt szárazdokkban állt, ezért az alakulatot nem lehetett teljes létszámban bevetni. A ''Hochseeflotte'' vezérkari főnöke, [[Richard Eckermann]] ellentengernagy azonban ragaszkodott a hadművelet végrehajtásához és így Ingenohl Hipper felderítőcsoportját a Dogger-padhoz irányította.<ref name="Tarrant, 36. o">Tarrant, 36. o.</ref>
Január 23-án Hipper kihajózott a csatacirkálóival. A [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] haladt az élen, mögötte a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] végül a ''Blücher'' követte. A csatacirkálókat a [[SMS Graudenz|''Graudenz'']], a [[SMS Rostock|''Rostock'']], a [[SMS Stralsund|''Stralsund'']] és a [[SMS Kolberg|''Kolberg'']] könnyűcirkálók valamint a II. és az V. rombolóflottilla illetve a XVIII. romboló-félflottilla összesen 19 rombolója kísérte. A ''Graudenz'' és a ''Stralsund'' a kötelék előtt, míg a ''Rostock'' és a ''Kolberg'' annak jobb illetve bal oldalán haladt. Minden könnyűcirkáló mellé egy romboló-félflottilla volt rendelve.<ref name="Tarrant, 36. o"/>
A német rádiójeleket azonban a briteknek ismét sikerült elfogniuk és ez jelentős szerepet játszott a továbbiakban. Bár a németek pontos terve nem volt számukra ismert, azt meg tudták fejteni, hogy Hipper a Dogger-pad környékén tervez végrehajtani hadműveletet.<ref name="Tarrant, 36. o"/> Ellenük Beatty 1. csatacirkálóraját, [[Archibald Moore]] ellentengernagy 2. csatacirkálóraját, [[William Goodeneough]] sorhajókapitány 2. könnyűcirkálóraját illetve a hozzájuk 08:00-kor a [[Dogger-pad]]tól 30 tmf-re (55 km) északra csatlakozó [[Reginald Tyrwhitt]] sorhajókapitány [[Harwich]]ből érkező rombolóit küldték ki.
A ''Kolberg'' 08:14-kor észlelte az [[HMS Aurora (1913)|''Aurorá'']]t és a harwichiak több rombolóját. Az ''Aurora'' a fényszóróit a ''Kolberg''re irányította, mire az tüzet nyitott a brit hajóra két találatot elérve. Az ''Aurora'' viszonozta a tüzet és szintén két találatot ért el. Hipper azonnal a torkolattüzek irányába fordult a kötelékével, ám ekkor a ''Stralsund'' észlelt nagy füstöt északnyugati irányban, melyet Hipper irányába tartó nagy brit hadihajóknak tulajdonították.<ref name="Tarrant, 38. o">Tarrant, 38. o.</ref> Hipper később feljegyezte:
:''“Egy ilyen nagy erő jelenléte a brit flotta további kötelékeinek a közelségére utalt, annál is inkább mivel az elfogott rádióüzenetek a 2. csatacirkálóraj közeledtéről tanúskodtak … Ezeket a német kötelék végén haladó "Blücher" is jelentette, mely egység tüzet nyitott a hátulról közeledő könnyűcirkálókra és rombolókra … A parancsnokságom alatt álló csatacirkálók az uralkodó kelet-északkeleti szél miatt a szél felőli oldalon és így az összecsapáshoz kevésbé kedvező pozícióban voltak.”''<ref name="Tarrant, 38. o"/>
Hipper ezért déli irányban igyekezett elmenekülni előlük, de a sebessége 23 csomóra volt korlátozva, mivel a régebbi ''Blücher'' a gyenge minőségű szén miatt csak ekkora sebességet tudott elérni a 25,4 csomós rendes csúcssebessége helyett. Az üldöző brit csatacirkálók 27 csomós sebességgel közeledtek, így hamar beérték a német hajókat. 09:52-kor a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']] 18.000 méter távolságból lövéseket adott le a ''Blücher''re, röviddel rá a [[HMS Queen Mary|''Queen Mary'']] és a [[HMS Tiger (1913)|''Tiger'']] is tüzet nyitott. A ''Blücher''t 10:09-kor érte az első találat, majd két perccel később főleg a ''Lion''ra koncentrálva a német hajók viszonozták a tüzet. 10:28-kor a ''Lion''t találat érte a vízvonalon, mely a hajó oldalán rést ütve elárasztotta az egyik szénraktárát vízzel.<ref>Tarrant, 39. o.</ref> Nagyjából ekkor a ''Blücher'' egyik 21 cm-es lövedéke eltalálta a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']]  elülső lövegtornyát. A lövedék nem tudta átütni a torony páncélzatát, de a becsapódás keltett rázkódás hatására a bal oldali ágyú átmenetileg használhatatlanná vált.<ref>Goldrick, 263. o.</ref> 10:30-kor a britek csatavonalában negyedik [[HMS New Zealand (1911)|''New Zealand'']] lőtávolon belülre ért a ''Blücher''hez és tüzet nyitott rá. 10:35-re a távolság 16.000 méterre csökkent, így az összes német csatacirkáló a britek lőtávolságán belülre került. Beatty ekkor a csatacirkálóit a sorban megegyező ellenfelükkel való harc felvételére utasította, így a ''Blücher''re a ''New Zealand'' jutott.
11:00-ra a ''Blücher''t számos találat érte, melyek súlyos károkat okoztak. Az élen haladó három német csatacirkáló a tüzét a ''Lion''ra koncentrálta és számos találatot értek el rajta. Három generátora közül kettő is leállt és a baloldali gépházat elárasztotta a víz.<ref name="Tarrant, 40. o">Tarrant, 40. o.</ref> 11:48-kor a helyszínre érkező [[HMS Indomitable (1907)|''Indomitable'']] csatacirkálót Beatty a súlyosan sérült ''Blücher'' elpusztítására utasította. A ''Blücher'' ekkor már lángokban állt és erősen megdőlt a bal oldalára. Az egyik túlélő így írta le a pusztítást:
:''“A lövedékek … egészen a kazántérig hatoltak. A raktárakban álló szén lángra kapott. Mivel a raktárak félig üresek voltak, a tűz vidáman égett. A gépházban az egyik lövedék meggyújtotta az olajat és szétpermetezte kéken és zölden égő lángokkal. Az iszonyú légnyomás a zárt térben hatalmas robbanáshoz vezetett … és minden nyíláson áthaladt, a gyengébb helyeken is utat törve magának … Az embereket ez az iszonyú légnyomás felkapta és a gépek közé vágta, borzalmas halálukat okozva.”''<ref name="Tarrant, 40. o"/>
[[File:Bluecher sinkend.jpg|left|thumb|300px|a ''Blücher'' oldalára dőlve süllyed]]
A britek támadását a hajóik előtt észlelt tengeralattjárókról szóló jelentések szakították meg. Beatty azonnal kitérő manővereket rendelt el, ami lehetővé tette a németek számára, hogy növeljék a távolságot az üldözőikkel szemben.<ref>Tarrant, 40-41. o.</ref> Ekkor a ''Lion'' utolsó még üzemképes generátora is meghibásodott, ami miatt a sebessége 15 csomóra esett vissza. Beatty a sérült ''Lion''ról küldött parancsot az ellenséges formáció hátvédjének megtámadására (''"Engage the enemy's rear"''). De az üzenet téves értelmezése miatt az összes hajó a ''Blücher''t vette tűz alá és 12:10-től már csak ezt a hajót lőtte.<ref name="Tarrant, 42. o">Tarrant, 42. o.</ref> A ''Blücher'' makacsul védekezve visszaverte az 1. könnyűcirkálóraj négy cirkálójának és négy rombolónak két támadását is, azonban a cirkálóraj zászlóshajójának, a [[HMS Aurora (1913)|''Aurorá'']]nak sikerült elérnie rajta két torpedótalálatot. Ekkorra már a hátulsót leszámítva az összes 21 cm-es lövegtorony elhallgatott. Közvetlen közelről indított további hét torpedó találata után a hajó 13:13-kor átfordult és pár percig felfordulva maradt, majd elsüllyedt. Az összecsapás során a ''Blücher''t 70-100 nagy kaliberű lövedék és számos torpedó találta el.<ref name="Schmalenbach, 180. o">Schmalenbach, 180. o.</ref>
A süllyedő hajóhoz brit rombolók közelítettek, hogy kimenekítsék a túlélőket. A német ''L5'' jelű léghajója a süllyedő ''Blücher''t brit hajónak vélte és megpróbált bombatámadást intézni a rombolók ellen, melyek ennek hatására visszavonultak.<ref name="Tarrant, 42. o"/> Az áldozatok számát illetően eltérő adatok vannak. Paul Schmalenbach 6 tiszt (az összesen 29-ből) és 275 legénységi állományú tengerész (999-ből) kimentését említi meg. E szerint a halottak száma összesen 747.<ref name="Schmalenbach, 180. o"/> A német iratokat vizsgáló Erich Gröner szerint a ''Blücher'' elsüllyedésekor 792 fő veszítette életét.<ref name="Gröner, 53. o"/> A brit iratokat kutató James Goldrick szerint a kimentettek száma 234 fő volt az összesen 1200 főből.<ref>Goldrick, 279. o.</ref> A kimentettek között volt Erdmann sorhajókapitány is. Ő később a brit hadifogságban hunyt el tüdőgyulladás következtében.<ref name="Tarrant, 42. o"/> További húsz fő veszítette még életét brit hadifogságban a kimentettek közül.<ref name="Schmalenbach, 180. o"/>
A ''Blücher'' utolsó perceiről az egyik brit szemtanú az ''Arethusa'' fedélzetéről a következőket jegyezte fel:
:''“A hajót lehetetlen volt elhibázni. Egy második torpedó is eltalálta a ″Blüchert″ pont középen. A legénység derekasan tartotta magát az utolsó pillanatig. Láttuk a személyzetet a fedélzeten felsorakozni és tisztelegni. Megkapó látvány volt. Akiben csak egy kevés kis érzés is volt, csodálatot váltott ki ez a hidegvérűség. Mikor a második és egyben utolsó torpedónkat is kilőttük, tudtuk, hogy hamar itt lesz a vég és 200 méterre megközelítettük a ″Blüchert″. A legénység feszes vigyázzban veszítette volna életét, ha nem adtunk volna le figyelmeztető hangjelzéseket szirénával. Az egyik tiszt németül átkiáltva megkérdezte, hogy mi történik. A németek megértették és meglengették a sapkájukat, hurrát kiáltottak és leugrottak a vízbe. Nem haboztunk, hanem azonnal deszkákat dobáltunk le a fedélzetről, melyekbe kapaszkodhattak, míg a csónakjaink kihalászták őket. Időközben a torpedónk is célba talált és a hajó a hullámok alá merült. A ″Blücher″ parancsnoka, Erdmann sorhajókapitány pár nappal később tüdőgyulladásban elhunyt. Edinburgh-ban katonai tiszteletadás mellett temették el.”''<ref>{{Cite web |url=http://www.deutsche-schutzgebiete.de/sms_bluecher.htm |title=SMS ''Blücher'' auf Deutsche Schutzgebiete |accessdate=2016-11-20 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20161120150130/http://www.deutsche-schutzgebiete.de/sms_bluecher.htm |archivedate=2016-11-20 }}</ref>
A brit egységek ''Blücher'' ellen való fordulása lehetővé tette a [[SMS Moltke (1910)|''Moltke'']], a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] és a [[SMS Derfflinger|''Derfflinger'']] számára a megmenekülést.<ref>Tarrant, 41. o.</ref> Hipper eredetileg azt tervezte, hogy a három csatacirkálójával visszafordul és kisegíti a bajból a sérült ''Blücher''t, de miután a zászlóshajóját is súlyos sérülések érték (a két hátsó lövegtorony kiégett), úgy döntött nem fordul vissza.<ref name="Tarrant, 42. o"/> Hipper később így magyarázta a döntését:
:''“A ″Blücher″ megsegítése érdekében az ellenség oldalba támadására tett próbálkozásról született döntés … De mikor megtudtam, hogy a ″C″ és ″D″ jelű lövegtornyok harcképtelenné váltak, a hajó tatrésze tele lett vízzel és már csak 200 nehéz lövedékünk maradt, elvetettem a ″Blücher″ megsegítésének minden gondolatát. Minden ilyen próbálkozás, úgy, hogy a fő flotta beavatkozására nem lehetett számítani, valószínűleg csak további súlyos veszteségekhez vezetett volna. A ″Blücher″ támogatására tett oldal irányú támadás révén a formációm a brit csatacirkálók és a valószínűleg mögöttük lévő csatahajórajok közé került volna.”''<ref name="Tarrant, 42. o"/>
Mire Beatty a [[HMS Princess Royal (1911)|''Princess Royal'']]ra átszállva visszaszerezte az irányítást hajói felett, a német hajók már túl messze voltak tőlük, ezért 13:50-kor felhagyott az üldözésükkel.<ref name="Tarrant, 42. o"/> [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]]t felháborította a ''Blücher'' pusztulása és a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']] kis híján való elveszítése, ezért nem engedélyezte a ''Hochseeflotte'' kifutását a kikötőkből. Eckermann ellentengernagyot elmozdították a pozíciójából és Ingenohl tengernagyot lemondatták. Helyét [[Hugo von Pohl]] tengernagy vette át.<ref>Tarrant, 43. o.</ref>
== Kapitányok ==
[[Fájl:Schleswig-Holstein, Kiel, Nordfriedhof NIK 2920.jpg|bélyegkép|a kieli emlékmű]]
{| class=wikitable
| 1909. október – 1910. szeptember || Freiherr von Rössing [[sorhajókapitány]]
|-
| 1910. szeptember – 1911. április || Scheidt sorhajókapitány
|-
| 1911. április 7. – 1911. szeptember 29. || Heinrich Trendtel sorhajókapitány
|-
| 1911. szeptember – 1913 szeptember || Pieper sorhajókapitány
|-
| 1913. szeptember – 1915. január || Alexander Erdmann [[fregattkapitány]]
|}
== Emlékezete ==
* A kieli Nordfriedhof temetőben egy emlékműt állítottak a ''Blücher'' áldozatainak.
== Fordítás ==
* {{fordítás|en|SMS Blücher (1908)|oldid=742723849}}
* {{fordítás|de|SMS Blücher (1908)|oldid=157823972}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek|oszlop=2}}
== Irodalom ==
* {{cite book
  | last = Friedman
  | first = Norman
  | title = Battleship Design and Development, 1905–1945
  | year = 1978
  | location = New York City
  | publisher = Mayflower Books
  | isbn = 978-0-8317-0700-2
  | ref = {{sfnRef|Friedman}}
  }}
* {{cite book
  | editor1-last = Gardiner
  | editor1-first = Robert
  | editor2-last = Gray
  | editor2-first = Randal
  | year = 1985
  | title = Conway's All the World's Fighting Ships: 1906–1921
  | url = https://archive.org/details/conwaysallworlds0000unse_z3o0
  | publisher = Naval Institute Press
  | location = Annapolis
  | isbn = 978-0-87021-907-8
  | ref = {{sfnRef|Gardiner & Gray}}
  }}
* {{cite book
  | last = Goldrick
  | first = James
  | year = 1984
  | title = The King's Ships Were at Sea: The War in the North Sea, August 1914&nbsp;– February 1915
  | url = https://archive.org/details/kingsshipswereat0000gold
  | publisher = Naval Institute Press
  | location = Annapolis
  | isbn = 978-0-87021-334-2
  | oclc = 10323116
  | ref = {{sfnRef|Goldrick}}
  }}
* {{cite book
  | last = Grießmer
  | first = Axel
  | year = 1999
  | language = German
  | title = Die Linienschiffe der Kaiserlichen Marine
  | publisher = Bernard & Graefe Verlag
  | location = Bonn
  | isbn = 978-3-7637-5985-9
  | oclc =
  | ref = {{sfnRef|Grießmer}}
  }}
* {{cite book
  | last = Gröner
  | first = Erich
  | year = 1990
  | title = German Warships: 1815–1945
  | publisher = Naval Institute Press
  | location = Annapolis
  | isbn = 978-0-87021-790-6
  | oclc = 22101769
  | ref = {{sfnRef|Gröner}}
  }}
* {{cite book
  | last = Halpern
  | first = Paul G.
  | year = 1995
  | title = A Naval History of World War I
  | publisher = Naval Institute Press
  | location = Annapolis
  | isbn = 978-1-55750-352-7
  | oclc = 57447525
  | ref = {{sfnRef|Halpern}}
  }}
* {{cite book
  | last = Herwig
  | first = Holger
  | year = 1998
  | origyear = 1980
  | title = "Luxury" Fleet: The Imperial German Navy 1888–1918
  | publisher = Humanity Books
  | location = Amherst, New York
  | isbn = 978-1-57392-286-9
  | oclc = 57239454
  | ref = {{sfnRef|Herwig}}
  }}
* {{cite book
  | last = Philbin
  | first = Tobias R. III
  | year = 1982
  | title = Admiral Hipper: The Inconvenient Hero
  | publisher = John Benjamins Publishing Company
  | isbn = 978-90-6032-200-0
  | ref = {{sfnRef|Philbin}}
  }}
* {{cite book
  | last = Rüger
  | first = Jan
  | year = 2007
  | title = The Great Naval Game: Britain and Germany in the Age of Empire
  | publisher = Cambridge University Press
  | location = Cambridge
  | isbn = 978-0-521-87576-9
  | oclc = 124025616
  | ref = {{sfnRef|Rüger}}
  }}
* {{cite journal
  | last = Schmalenbach
  | first = Paul
  | year = 1971
  | title = SMS Blücher
  | journal = Warship International
  | volume = VIII
  | issue = 2
  | pages = 171–181
  | publisher = Naval Records Club
  | location = Toledo, Ohio
  | ref = {{sfnRef|Schmalenbach}}
  }}
* {{cite book
  | last = Scheer
  | first = Reinhard
  | authorlink = Reinhard Scheer
  | year = 1920
  | title = Germany's High Seas Fleet in the World War
  | publisher = Cassell
  | location = London, New York
  | url= https://ia601409.us.archive.org/7/items/germanyshighseaf00sche/germanyshighseaf00sche.pdf
  | accessdate=29 January 2016
  | oclc = 2765294
  | ref = {{sfnRef|Scheer}}
  }}
* {{cite book
  | last = Staff
  | first = Gary
  | year = 2006
  | title = German Battlecruisers: 1914–1918
  | publisher = Osprey Books
  | location = Oxford
  | isbn = 978-1-84603-009-3
  | oclc = 64555761
  | ref = {{sfnRef|Staff}}
  }}
* {{cite book
  | last = Tarrant
  | first = V. E.
  | year = 2001
  | origyear = 1995
  | title = Jutland: The German Perspective
  | publisher = Cassell Military Paperbacks
  | location = London
  | isbn = 978-0-304-35848-9
  | oclc = 48131785
  | ref = {{sfnRef|Tarrant}}
* [http://www.deutsche-schutzgebiete.de/sms_bluecher.htm SMS ''Blücher'' - Deutsche Schutzgebiete]
  }}
'''Internetes források'''
* {{cite web
  | last = DiGiulian
  | first = Tony
  | date = 29 February 2008
  | title = German 21&nbsp;cm/45 (8.27") SK L/45
  | publisher = NavWeaps.com
  | url =  http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_827-45_skc05.htm
  | accessdate = 20 November 2016
  | ref = {{sfnRef|NavWeaps (21 cm/45)}}
  }}
* {{cite web
  | last = DiGiulian
  | first = Tony
  | date = 6 July 2007
  | title = German 15&nbsp;cm/45 (5.9") SK L/45
  | publisher = NavWeaps.com
  | url = http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_59-45_skc16.htm
  | accessdate = 20 November 2016
  | ref = {{sfnRef|NavWeaps (15 cm/45)}}
  }}
* {{cite web
  | last = DiGiulian
  | first = Tony
  | date = 16 April 2009
  | title = German 8.8&nbsp;cm/45 (3.46") SK L/45, 8.8&nbsp;cm/45 (3.46") Tbts KL/45, 8.8&nbsp;cm/45 (3.46") Flak L/45
  | publisher = NavWeaps.com
  | url = http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_88mm-45_skc13.htm
  | accessdate = 20 November 2016
  | ref = {{sfnRef|NavWeaps (8.8 cm/45)}}
  }}
{{DEFAULTSORT:Blücher1908}}
[[Kategória:Az első világháborúban elsüllyesztett német hadihajók]]
[[Kategória:Német cirkálók az első világháborúban]]