Segesvár magyar művelődési élete forrásának megtekintése

Ez a szócikk '''Segesvár magyar irodalmi és művelődési életéről''' szól.
A több mint 700 éves, [[erdélyi szászok|szászok]] alapította városban a [[magyarok]] csak a [[19. század]] második felében és főképp a [[Székelyföld]]ről kezdtek letelepedni, amikor az [[ipar]]i forradalom, a [[kereskedelem]] és a [[vasút]]építés következtében megbomlott az addig hagyományosan zárt szász közösség.
== 1918 előtt ==
1876-ban [[Segesvár]] lett [[Nagy-Küküllő vármegye]] székhelye, s ekkor a vármegyei közigazgatásba számos magyar tisztviselő került. Ebben az időben a református egyházközség annyira megerősödött, hogy [[Alpár Ignác]] tervei szerint 1888-ban templomot építettek; egy évtizeddel később, 1898-ban a [[Római katolikus egyház|római katolikusok]] építették fel a várban lévő régi templomuk helyén a mostanit, ők különben már 1867-ben felekezeti elemi iskolát létesítettek – a [[Kálvinizmus|reformátusoknak]] ez csak az [[első világháború]] után, 1921–22-ben sikerült.
A helyi magyar művelődési élet serkentői kezdettől fogva a magyar tanítók és a lelkészek voltak, akik [[Színházművészet|színjátszó]] csoportok, [[Éneklés|ének]]karok, [[Előadó-művészet|szavalóversenyek]] szervezésével, ünnepségek rendezésével igyekeztek anyagilag is segíteni iskoláikat.
Az [[1850-es évek]] osztrák népszámlálása még mindössze 382 magyart regisztrált a városban (az akkori lakosság 5,3%-át), 1898-ra azonban ez a lélekszám már meghaladta a 2000-et (az akkori lakosság 22%-át). Ebben az évben szervezte meg Balázs Imre református lelkipásztor a Magyar Polgári Kört (a későbbi Kaszinót, amelynek jeles elnökei voltak Balázs Imre és Gábos István), s ez rövidesen nagy kölcsönkönyvtárat is létesített, színjátszó csoportot, vegyeskart szervezett (szintén 1898-ban), és megalakulásától (pontosabban 1899-től, a [[segesvári csata]] 50. évfordulójától) kezdve mint az évenkénti [[Fehéregyháza|fehéregyházi]] [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-emlékünnepségek szervezője, gazdája, szerepet játszott az [[erdély]]i Petőfi-kultusz ápolásában is.
== 1918–1940 közt ==
Erdély [[Románia|Romániához]] csatolása után – a vármegyei köztisztviselői kar eltávozásával – jórészt értelmiség nélkül maradt a segesvári magyarság, amelynek művelődési igényeit szinte teljesen az 1929-ben 209 tagot számláló Polgári Kör igyekezett kielégíteni. Saját székházában színpadot alakított ki, szavalóversenyeket, irodalmi esteket, színielőadásokat szervezett (emlékezetes előadásaik: a ''Nagymama'', ''Sárga rózsa'', ''A falu rossza'', ''A betyár kendője'', ''János vitéz'', ''Titanic keringő''); a háborús események során megfogyatkozott állományú könyvtárában 1929-ben még mindig több mint félezer kötet várta az olvasókat. A két világháború között gyakran megfordultak a városban a [[kolozsvár]]i magyar színház és a [[Marosvásárhely]]en székelő társulat művészei.
Az irodalmi-művelődési élet egyik lelkes szervezője abban az időben a Polgári Kör titkára, [[Rácz Andrássi Sándor]] költő és író volt, akinek ''Árva Julcsa'' című népszínművét nem csak helyi szinten játszották nagy sikerrel, hanem 1938-ban a [[budapest]]i [[Nemzeti Színház]]ban is bemutatták. Jelentős közírói tevékenységet folytatott az [[1930-as évek]]ben Tóth Lajos református lelkész (1936–40 között a Székely Alkalmazottak Társaságának helyi elnöke) is; ő 1937 nyarán, a kaszinó védnöksége alatt ''Magyar Élet'' címmel független hetilapot indított, amely a környékről nagyszámú külső munkatársat tömörített, s eljutott a [[Küküllő]]-vidék minden magyarlakta falujába. A lap mindössze egy évet élt: 1938-ban, a királyi diktatúra bevezetésekor szűnt meg. Ezenkívül az 1930-as években egyetlen helyi [[magyar nyelv]]ű sajtótermékről van tudomásunk: Gáspár Jenő társulata ''Színházi Élet'' címmel (keltezés nélkül) jelentetett meg alkalmi lapot, minden bizonnyal segesvári vendégszereplése alkalmából. Segesváron a két világháború között működött egy magyar nyomda is (a Márkus Nyomda), amelyben összesen 7 magyar nyelvű könyv készült – ezek közül az egyetlen irodalmi jellegű [[Hegyi Mózes]] [[brăila]]i lelkész ''Rózsát dobál a lelkem'' c. [[Költészet|vers]]kötete (1930). De készültek magyar nyelvű könyvek F. J. Marcus nyomdájában is (pl. ''Debreczeni László Erdélyi református templomok'' c. albuma 1929-ben). Itt tanított a román líceumban [[Török Zoltán (geológus)|Török Zoltán]] geológus, a [[Bolyai Tudományegyetem]] későbbi professzora, aki abban az időben az iskola [[román nyelv]]ű értesítőiben közölte szakdolgozatait.
Már az [[1860-as évek]] végétől különleges szerepet játszott a város magyar művelődési életében a Petőfi-kultusz. 1867-ben indult el, [[Héjjasfalva|héjjasfalvi]] fiataloktól, a kezdeményezés egy Petőfi-emlék felállítására, de csak a millenniumi ünnepségek időszakában, 1897-ben leplezhették le a várban a költő [[Köllő Miklós (szobrász)|Köllő Miklós]] szobrász által alkotott egész alakos szobrát, Fehéregyháza határában (a Haller Lujza által adományozott telken) pedig a honvéd-emlékművet. Az 1899-es országos ünnepségen [[Jókai Mór]] is jelen volt, s itt, szavalat közben halt meg E. Kovács Gyula színművész. A helyi Petőfi-kultusz indította [[Heinrich Melas]] szász költőt is Petőfi verseinek tolmácsolására.
A két világháború között Segesvár magyarságának életében kiemelkedő események voltak a hagyományos július végi Petőfi-ünnepségek, köztük a legelső és legnagyobb horderejű (mintegy tízezer főt megmozgató) már 1922-ben, amikor [[Josef Bacon]] fordításában [[német nyelv|németül]] is elhangzottak a költő versei. Később az ünnepségeket országos [[dal]]osversenyekkel kapcsolták össze: 1924-ben 54 erdélyi kórus vett részt a versenyen, 1939-ben az ünnepség előkészítésében [[Tamási Áron]] is részt vett, az előző évi [[vásárhelyi találkozó]] szellemében [[Balogh Edgár]] és [[Józsa Béla]] is koszorúzott. Az ünnepségeken több alkalommal is megjelentek kiváló erdélyi szavalóművészek (György Dénes, Tessitori Nóra), akiknek előadásai emelték a város magyar szellemi életének színvonalát is. A királyi diktatúra bevezetése után a [[Romániai Magyar Népközösség]] volt az a keret, amely (egészen a [[bécsi döntések|bécsi döntésig]]) biztosította valamelyest a magyar művelődési rendezvények megtartását.
== 1940–1989 között ==
1940 után a magyar művelődési tevékenység teljesen megbénult, s csak a [[második világháború]] után, a [[Magyar Népi Szövetség]] keretében éledt újra. Ekkor kapott új lendületet a műkedvelő színjátszás, amelyben Rácz Andrássi Sándor mellett Sándor Béla tisztviselő és Murvai Samu törvénybíró vállaltak rendezői szerepet. Egy időre, főképp az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as forradalom]] centenáriumának éveiben, 1948–49-ben, új tartalmat kaptak a Petőfi-ünnepségek is: ekkor állították fel a Várban az 1920-ban lebontott és Kiskunfélegyházára átköltöztetett, Köllő Miklós alkotta Petőfi-szobor helyett Romulus Ladea Petőfi-mellszobrát.
[[Kós Károly (építész)|Kós Károly]] elkészítette a fehéregyházi honvédemléket övező kertbe egy művelődési ház (azóta is megvalósításra váró) tervét. 1948-ban jelen volt az ünnepségen [[Illyés Gyula]], 1949-ben pedig, ünnepi szónokként, Eugen Jebeleanu. 1956 nyarán, a fehéregyházi csatatér körzetében román–magyar [[régészet]]i ásatások indultak Petőfi hamvainak megtalálására vagy legalább eleste pontos helyének meghatározására. Évente neves írók, szerkesztők, irodalomtörténészek részvételével magas színvonalú szimpóziumokra kerül sor. Az [[1950-es évek]] végére azonban megbénult úgyszólván minden, annak ellenére, hogy ezt az időszakot a mezőgazdaság kollektivizálása miatti tömeges székelyföldi betelepülés jellemzi, amikor Segesvár magyarságának lélekszáma – az egyházi adatokat véve alapul – legalábbis a kétszeresére növekedett. Ebben az időszakban néhány lelkes magánember (mint Ajtay Gecse Viktor) próbálkozott csupán az egykori Petőfi-szobor talapzatából megmaradt kövekből szerény emlékjeleket állítani a sárpataki hídnál, illetve az Ispán-kútnál, a hatóságok folytonos zaklatása közepette.
[[1960]]-ban jelentős esemény a város magyar életében, hogy Kiss Dénes tanfelügyelőnek és munkatársainak sikerült az 1. sz. Líceumban [[magyar nyelv|magyar]] tagozatot szerveznie, az első évben 31 tanulóval. (1999-ig ezen a tagozaton 39 évfolyamon 1178 tanuló végzett, közülük 349 főiskolán, 263 technikumban folytatta tovább tanulmányait.) A magyar tagozatra került tanárok segítségével beindult a Szabadegyetem: kezdetben Kiss Irén és Gál Barna, majd Farkas Miklós vezetésével, kéthetente megrendezett előadásain az akkori erdélyi magyar irodalmi és tudományos élet számos jelentős képviselője szólalt meg vendég-előadóként. Újraindult és minőségi színvonalra emelkedett a régi hagyományokra visszatekintő műkedvelő [[Színházművészet|színjátszás]] is: mintegy 15 évig Szentannai Mózes, majd Gál Barna irányításával, a városi Művelődési Otthon keretében működő Népszínház magyar tagozataként tartották előadásaikat, nem csak a város, hanem a környékbeli és székelyföldi falvak színpadain is. A műkedvelő színjátszók (a Csiszér család, a Jakabházi, Nagy és Szántó házaspár, Dudás Margit, Engel Mária, Pálhegyi Mária, [[Máthé András (újságíró, 1923–1999)|Máthé András]]) az előadott darabokkal, valamint klasszikus és kortárs költők verseiből szervezett szavalóműsorokkal jelentős szerepet vállaltak az irodalmi érdeklődés ébrentartásában. A műkedvelő csoportok 10. országos versenyének megyei szakaszát Segesváron tartották (erre az alkalomra [[1981]]. [[Március 15.|márc. 15-i]] számának mellékleteként a marosvásárhelyi Vörös Zászló [[magyar nyelv]]ű melléklapot jelentetett meg, ''Hódolat a Pártnak'' címmel).
[[1981]]-ben a [[Kriterion Könyvkiadó]] gondozásában megjelent [[Dávid László (református lelkész)|Dávid László]] segesvári református lelkész nagy formátumú, gazdagon illusztrált könyve: ''A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei.'' A szerző, a szabadegyetem meghívására, számos vetített képes előadáson beszélt nem csak e könyvről, hanem további kutatásaira alapozva, Segesvár környéke középkori művészetének más megmaradt emlékeiről is.
1969-ben ismét nagyszabású Petőfi-ünnepségek színhelye volt Segesvár és Fehéregyháza. A vendégek között ott voltak a magyar és a román írószövetség elnökei, Darvas József és Zaharia Stancu, elkészül és ünnepélyes felavatásra került a Fehéregyháza melletti Ispán-kútnál a [[Hunyadi László (szobrász)|Hunyadi László]] alkotta Petőfi-emlékmű, s ez a közeli honvédemlékművel együtt a következő időszakban a segesvári és környékbeli magyarság életében megismétlődő nevezetes események színhelye lesz, egészen az [[1980-as évek|1980-as évekig]], amikor a mind agresszívebbé váló [[Nacionalizmus|nacionalista]] kommunista diktatúra minden magyar jellegű rendezvényt megbénított.
== 1989 után ==
A [[Nicolae Ceaușescu|Ceauşescu]]-diktatúra 1989 decemberi bukása után alig néhány nappal (1989. december 26-án) megalakult a [[Romániai Magyar Demokrata Szövetség]] segesvári szervezete, 1990. november 17-én a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (PSME, alapító elnöke Gábos Dezső, tiszteletbeli elnöke [[Kányádi Sándor]]), amelynek célkitűzései között a fehéregyházi–segesvári hagyományos emlékünnepség megszervezése mellett ott szerepelt egy dokumentum-súlypontú időszaki kiadvány megjelentetése is, amely azóta az egyesület titkárának, Máthé Attilának a szerkesztésében, ''Fehéregyházi Emlékeztető'' címmel meg is valósult. A PSME volt a kiadója Máthé Attila ''Fehéregyháza története'' c. gazdagon illusztrált kötetének is, amelyben a szerző tág teret szentelt Petőfi fehéregyházi tartózkodása és a helyi Petőfi-ünnepségek történetének. A PSME több országos Petőfi vers- és prózamondó versenyt szervezett, amíg erre anyagi lehetőség volt. Ezek sorából emelkedik ki az 1993-as, a költő születésének 170. évfordulóján. 2001-ben, Szabó József akkori alelnök fáradozásainak eredményeként, az Illyés Közalapítvány támogatásával saját székházhoz jutott az egyesület a fehéregyházi Petőfi-emlékház közvetlen közelében, ahol, az 1998-as évfordulóra külsejében és kiállítási anyagában felújított, Haller Lujza alapította 1848-as Múzeummal és Emlékházzal és az emlékművet övező parkkal együtt az évenkénti Petőfi-ünnepségek új központja van kialakulóban.
1993 májusában megalakult az [[Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület|EMKE]] segesvári városi szervezete is, amelynek elnöke előbb Farkas Miklós, 1995 óta Jakabházi Béla. Ennek keretében folytatódtak a szabadegyetemi előadások, s alakult újra – hosszú évekig tartó szünet után – a város vegyes kórusa.
Számottevő eredmény a magyar közösség életében a [[Mircea Eliade]] nevét viselő gimnázium magyar tagozatának volt diákjai és tanárai által 1993-ban létrehozott Gaudeamus Alapítvány, amely elsősorban a környék jó tanulmányi eredményeket elért, rászoruló tanulóinak anyagi támogatását tűzte ki céljául. Ez ma már egy 50 diáknak szállást és étkezést biztosító kollégiumot működtet, s a diákság művelődési életét fellendítő népi együttes, valamint egy ''Kikerics'' nevű [[néptánc]]együttes számára jelent keretet. Ez utóbbi jelenleg az óvodás kortól a középiskoláig mintegy 150 gyermek tevékenységét fogja össze, öt együttesben, Kiss Edit és Borbély Kiss László tanárok irányításával. Az együttes csoportjai számos Segesvár környéki falvakban, szórványtelepüléseken is felléptek, s részt vettek hazai és magyarországi táncháztalálkozókon is. A gimnázium diákjai 1991–93 között ''Kobak'' címmel diáklapot is jelentettek meg. A Gaudeamus Alapítvány 3000 kötetes könyvtára a diákság olvasási kedvét hivatott segíteni.
[[1994]]. március 15-én indult, a segesvári és medgyesi magyar értelmiség összefogásából, és a [[déva]]i Corvin Magazin Rt. anyagi támogatásával, a ''Nagy-Küküllő'' c. közéleti lap. Főszerkesztője Iszlai László (Medgyes), társszerkesztők Medgyesről Balázs Béla, Csiki Attila, Gazdag Sándor, Kiss Károly, Szabó M. Attila, Segesvárról Domokos Anikó, Jakabházi Béla, Máthé Attila és Tóth János. Ez a lap 1997-ig szolgálta a közönség érdeklődését, akkor anyagiak miatt megszűnt.
Segesvár magyar szellemi életét néhány itt élő jeles kutató és irodalmár gazdagította. [[Dávid László (református lelkész)|Dávid László]] (1932–2007) mellett, aki közel 40 éven át volt a segesvári református egyházközség lelkipásztora, az újságírás és a szépirodalom segesvári művelője volt [[Máthé András (újságíró, 1923–1999)|Máthé András]], aki 1957–90 közötti kényszerű hallgatása ellenére több mint 300 cikket publikált hazai lapokban. 1998-ban közölte visszaemlékezéseit az [[Ion Antonescu|Antonescu]]-korszakra ''(Dél-Erdélyben rekedtünk)'', szerkesztett segesvári turistakalauzt, foglalkozott a segesvári magyarság történetével. Ez utóbbi munkáját sajnos tragikus halála miatt nem fejezhette be. Itt dolgozik Szentannai Mózes néprajz- és nyelvjáráskutató, aki dolgozataival az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület|EME]] 1993-as és 1995-ös pályázatain, valamint a budapesti Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatokon 1996-ban és 1998-ban nyert díjakat; továbbá Farkas Miklós, több középiskolai [[matematika]] tankönyv szerzője.
Segesvár művészetének legjelesebb képviselője Sz. Kovács Géza festő, grafikus, aki a város és a Székelyföld tájait, lakóit ábrázoló alkotásaival 1965 óta több egyéni és csoportos kiállításon vett részt itthon ([[Segesvár]], [[Kolozsvár]], [[Székelyudvarhely]]), [[Magyarország]]on ([[Budapest]], [[Hajdúszoboszló]], [[Vác]]) és a nagyvilágban ([[Párizs]], [[Lyon]], [[Nancy]], stb.).
== Források ==
*{{RMIL|51||segesvar-magyar-irodalmi-es-muvelodesi-elete}}
== További információk ==
*Tóth Lajos: Mit jelent Segesvár a magyar művelődés számára? Dicsőszentmárton, 1924.
*Erdélyi magyar évkönyv. 1918–1929. Szerk. dr. Sulyok István és dr. Fritz László. Kolozsvár, 1930.
*Petőfi öröksége. Népújság, 1938. május 30.
*Rácz Andrássi Sándor: Petőfi napja előtt. Keleti Újság, 1938. július 14.
*Balázs András: Válasz Rácz Andrássi Sándornak. Keleti Újság, 1938. július 19.
*Ifj. Kubán Endre: Petőfi halálának 90. évfordulója. Reggeli Lapok, 1939. május 7.
*Ifj. Kubán Endre: A költő öröksége. Déli Hírlap, 1939. július 17.;
*Ifj. Kubán Endre: Tarka színfoltok a fehéregyházi Petőfi-ünnepségről. Jóestét, 1939. augusztus 14.
*Wolff Erika: Castrum Sex. Vörös Zászló, 1968. június 26., július 10.
*Jakab Péter: „Életem, Segesvár”. Vallomások egy városból, „riportosan”. Ifjúmunkás, 1969/9. *Gyulai Pál: Segesvár. Ifjúmunkás, 1972/37.
*Dudás László: Segesvári emlékeztető. Művelődés, 1977/1.
*Horváth Arany: Négylábú kacsa Segesváron. Művelődés, 1978/4.
*Kovács János: Segesvári találkozó. Művelődés, 1978/5.
*Mezei József: Segesvári körkép. Kötés és oldás. Művelődés, 1982/4.
*Gál Barna: Amennyire erőnkből telik. Művelődés, 1983/8.
*[[Tompa Z. Mihály]]: Népszínház – nemcsak mellékesen. Művelődés, 1985/5.
*Máthé Attila: Fehéregyháza története. Segesvár, 1999.
{{portál|Irodalom||Erdély|-}}
[[Kategória:Romániai magyar kulturális élet]]
[[Kategória:Segesvár|Magyar művelődési élete]]