Somogyi István (lelkész, 1907–1965) forrásának megtekintése

{{Személy infobox
|szakma= [[lelkipásztor|református lelkész]]}}
{{egyért2|az 1907-ben született lelkészről|Somogyi István (egyértelműsítő lap)}}
'''Somogyi István''' ([[Tarján (település)|Tarján]], [[1907]]. [[október 28.]] – [[1965]]. [[július 12.]]) a "templomépítő" [[Kálvinizmus|református]] [[lelkipásztor|lelkész]].
==Élete és lelkészi pályája==
[[Tarján (település)|Tarjánban]] született 1907. október 28-án. A [[Pápai Református Kollégium]]ban és a [[Tatai Kegyesrendi Gimnázium]]ban tanult. A Pápai Református Theológiai Akadémia elvégzését követően 1930 és 1932 között segédlelkész volt [[Gyöngyösmellék]]en, [[Darány]]ban [[Tótszentgyörgy]]ön és [[Csajág]]on. [[1932]]. [[február 1.|február 1-jén]] [[Környe]]-[[Bánhida|Bánhidára]] került, ahol 1936-ig mint segédlelkész szolgált, majd 1936 decemberében a Környe-Bánhidai református egyházközség első lelkipásztora lett. Beiktatását [[Lőke Károly]] esperes végezte, aki utalt arra, hogy „a környe-bánhidai közös egyházban a régi, elpusztult környei és bánhidai egyház kelt életre.” Továbbá rámutatott arra is, hogy „az egyház csak akkor fejlődik és erősödik, ha a lelkész és a hívek egymást megértve és megbecsülve, a Krisztus szolgálatában támogatják egymást.
Az új lelkész [[Pál apostol]]nak bizonyságtételével köszöntött be: ''Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Fil. 4:13.”'' <ref>Dunántúli Protestáns Lap  47. évfolyamának (1936) 52. száma (dec. 27.) 245. p.</ref>
Somogyi István olthatatlan tettvággyal és nagy energiával látott az új egyházközség felépítéséhez és fejlesztéséhez, amelyekben segédlelkészei és későbbi utódai, [[Gyimóthy Géza]] és [[Bakonyi Dezső]], lojális segítői voltak. A fáradhatatlan „kilincselése” és odaadó küzdelme árán megszerzett építési engedély birtokában hamarosan megindulhatott a bánhidai református templom építése is, amely 1940 végéig – a torony kivételével – csaknem befejeződött. Ekkor érte őt el a csőszi gyülekezet hívó szava, amely számára új kihívásokat kínált. Mégis nehéz szívvel hagyta el Környe-Bánhidát, amely több szempontból is életének talán a legjelentősebb állomása volt. Az itt töltött periódusban lett önálló lelkész, s egyben egy egyházközség megalapítója. A bánhidai templom volt az első, amelynek építője volt. Itt ismerte meg Nyírő Gizellát, későbbi feleségét, négy gyermeke anyját, akik közül hárman – Márta, Árpád és Mária Magdolna – itt születtek.
Az 1940-től 1950-ig terjedő, egy évtizedes csőszi szolgálatát a lendületes gyülekezeti élet kibontakozása, különösen az élénk ifjúsági munka jellemezte. A többségében református község számos egyházon kívüli eseményeinek is lelkes kezdeményezője, illetve megbecsült vezetője lett. Az ezáltal kialakult, felekezeteket átívelő hitelessége, különösen a háború borzalmainak idején, támaszt jelentett a falu egészének. A háromszor [[Csősz (település)|Csősz]]ön átvonuló front heves harcai sok áldozatot követeltek és nem hagyták a falu egyetlen épületét sem érintetlenül. Temploma pedig, amelynek tornya az egymást váltogató haderők mindenkori kilátója volt, gyakorlatilag megsemmisült. A romokká lőtt illetve bombázott, korábban takaros faluban, a háborút követő 5 évben sem az elektromos-, sem pedig a telefonhálózatot nem állították helyre. Mai szemmel elképzelhetetlenül nehéz körülmények között, de mégis megindult az újjáépítés. A kőművesek, ácsok és asztalosok szolgáltatásain kívül minden más munkát a gyülekezet tagjai önként vállalva ingyen végezték el. Az építő anyagok beszerzésének, a harangok újraöntésének költségeit és egyéb kiadásokat az elszegényedett hívek szerény adományain túl két jelentős forrásból fedezték: Egyrészt a lelkészházaspár által a gyülekezet ifjaiból toborzott és betanított műkedvelő színjátszó csoport a környékbeli gyülekezetekben tartott előadásainak belépődíjaiból, másrészt a lelkipásztor számos testvérgyülekezetben végzett vendégprédikációi alkalmával megkapott perselypénzből. Így hároméves verejtékes, önfeláldozó munkával a csőszi református gyülekezet 1948 nyarán büszkén ünnepelhette újjáépített templomának [[Győry Elemér]] püspök szolgálatával történt felszentelését, E szertartás keretében Lillát, a lelkészcsalád negyedik gyermekét is megkeresztelték.
1950-ben Somogyi István a mocsai gyülekezet lelkipásztora lett. Az ötvenes években az egész országnak számos nehézséggel kellett megküzdenie. A konszolidált politikai rendszer tovább korlátozta az egyházak már korábban jelentősen leszűkített mozgásterét. Egyházi jellegű aktivitások, mint például a hitoktatás vagy ifjúsági munka egyre több akadályba ütköztek. Különösen nehéz helyzetben találta magát a mocsai református gyülekezet, amelynek temploma egy bombatámadás megsemmisítő áldozata lett és egyéb gyülekezeti teremmel sem rendelkezett. Ezért az új lelkipásztornak haladéktalanul a templomépítés abban a korszakban különösen nehéz feladatával kellett megbirkóznia. Akkor ugyanis az uralkodó egyházellenes légkörben egy új templom építésére az illetékes hatóságoktól engedélyt kapni és építő anyagokat a kizárólag állami tulajdonban lévő vállalatoknál beszerezni, csaknem lehetetlen volt. Somogyi István türelmes állhatatossággal és céltudatos kitartással folytatott utánjárása és a gyülekezet példás áldozatkészsége azonban többnyire eredményhez vezetett. Sokszor kellett ugyan zárt kapuk előtt csalódottan visszafordulniuk, de a legnagyobb szükség pillanatában gyakran mégis ráleltek az akkori szólás-mondásbeli, mindent megoldó kiskapukra.
Végül is, nehéz évek építőmunkája után [[1954]] nyarán [[Győry Elemér]] püspök felszentelhette a [[mocsa]]i gyülekezet új templomát. Belső falán elhelyezett emléktábla hirdeti: ”E templomot a gyülekezet Somogyi István lelkipásztor vezetésével építette, aki e helyen hűséggel szolgálta az Urat 1950-65. I. Kor. 13:8.”<ref>Tatai egyházmegye levéltára (Ács): Lelkészek és tanítók iratai, régi anyakönyvek, törzslapok. Gerecsei Zsolt adatközlése</ref> Hűséges szolgáját egy küzdelmes, de sikerekben és örömökben gazdag, nem egészen 58 évig tartó földi életútjáról 1965. július 12-én magához szólította az Úr.
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Források==
* 70 év bizonyság: kiállítás a tatabánya-bánhidai református templomban [http://www.refdunantul.hu/lap/tataiem/hir/mutat/351/]{{Halott link|url=http://www.refdunantul.hu/lap/tataiem/hir/mutat/351/ |date=2018-11 }}
* dr. Somogyi Árpád [https://web.archive.org/web/20090214014451/http://www.mta.hu/index.php?id=421] visszaemlékezése
{{portál|Vallás}}
[[Kategória:Magyar református lelkészek]]
[[Kategória:1907-ben született személyek]]
[[Kategória:1965-ben elhunyt személyek]]