Szabó Imre (honvédtiszt, 1820–1865) forrásának megtekintése

{{személy infobox}}
{{egyért2|a honvéd ezredesről, hadügyi államtitkárról|Szabó Imre (egyértelműsítő lap)}}
'''Szabó Imre''', kisgeresdi ([[Kőszeg]], [[1820]]. [[március 19.]] – [[London]], [[1865]]. [[március 10.]]) honvédtiszt, hadügyi államtitkár, [[Szabó István (honvédtiszt)|Szabó István]] honvédtiszt bátyja.
==Származása, pályája a császári és királyi hadseregben==
Magyar, nemesi származású családba született. Apja ügyvéd és megyei táblabíró volt. Felsőbb tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián végezte, majd 1836-ban belépett a császári hadseregbe. Az 1. (Császár) huszárezredben, illetve a [[magyar nemesi testőrség]]nél szolgált. 1846-ban főhadnagyi rangban nyugdíjaztatta magát.<!--A forrásokban ellentmondó adatok vannak arról, hogy pontosan mikor mettől meddig szolgált a nemesi testőrségben-->
==Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban==
1848 július 4-én a hadügyminisztérium fegyverfelügyeleti osztályának segédtisztje lett. [[Josip Jelačić|Jelačić]] támadásának megindulása után, 1848. szeptember 20-án a drávai magyar hadsereghez került vezérkari századosi rangban. Október 31-én november 1-jei hatállyal őrnaggyá léptették elő és kinevezték a pozsonyi katonai kerület parancsnokává. November végétől diplomáciai feladatokat látott el. Decemberben [[Kossuth Lajos]] megbízásából [[München]]ben járt, hogy [[Miloš Obrenović]] szerb fejedelemmel tárgyaljon. A küldetés azzal függött össze, hogy a magyar külpolitika a Szerbiában ekkor hatalmon lévő, a magyarországi szerb felkelőket nyíltan támogató Karagyorgyevics Sándor szerb fejedelemmel szemben a száműzetésben lévő [[Obrenović-ház]] támogatásával kívánt fellépni.<ref>[[Kosáry Domokos]]: ''Magyarország és a nemzetközi politika 1848–1849-ben'', MTA Történettudományi Intézete, 1999, {{ISBN|963-831-264-5}}, 137. o.</ref> Szabó Imre küldetésének teljesítése után nem tért haza, hanem Párizsba ment és 1848 végétől a magyar kormány itteni megbízottja, [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] mellett lett nem hivatalos [[katonai attasé]]. 1849 áprilisában hazatért, ekkor rövid időre a császáriak fogságába került, de sikerült kiszabadulnia. 1849. május 3-án visszamenőleges, február 1-jei hatállyal alezredessé léptették elő és a feldunai hadsereg vezérkarában kapott beosztást. Május 25-én – április 14-ei hatállyal – ezredesi rangban a hadügyminisztérium felszerelési osztályának főnöke, majd június 2-ától hadügyi államtitkár lett. E minőségében a hadügyminisztériumban ő helyettesítette [[Görgei Artúr]]t, aki egyszerre töltötte be a hadügyminiszteri és a fővezéri tisztséget.<ref>[[Hermann Róbert]]: ''[http://epa.oszk.hu/00000/00018/00008/pdf/hermann.pdf Görgei Artúr, a hadvezér] ([[Hadtörténelmi Közlemények]], 112. évfolyam, 1. szám )''</ref> Államtitkári beosztásában [[Aulich Lajos]] hadügyminisztersége alatt is megmaradt. A fegyverletétel után nem került császári kézre, rövid ideig Magyarországon bujkált, majd külföldre távozott. 1851-ben a császári haditörvényszék távollétében halálra ítélte.
==Emigrációban==
Az emigráció első éveit [[Párizs]]ban töltötte, majd [[London]]ban telepedett le. Tevékenyen részt vett az [[1848-as magyar emigráció]] mozgalmaiban. Kezdetben abba a csoportba tartozott, akik [[Kossuth Lajos]]t tették felelőssé a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] bukásáért, később azonban a volt kormányzó hívének számított. 1858 október végén [[Mészáros Lázár]] volt hadügyminiszter nála töltött néhány napot, miután visszatért az Egyesült Államokból.<ref>[[Solymos Ede]]: ''Mészáros Lázár Angliában'', In: Kőhegyi Mihály–Merk Zsuzsa (szerk.): ''Mészáros Lázár emlékezete'', Baja, 1993, {{ISBN|963-014-862-5}}</ref> A [[Magyar Nemzeti Igazgatóság]] 1859. május 6-ai megalakulása után tanácskozási joggal részt vett a szervezet munkájában.<ref>[[Lukács Lajos]]: ''Magyar politikai emigráció 1849–1867'', Budapest, 1984, {{ISBN|963-092-406-4}}, 145. o.</ref> [[Genova|Genovában]] az igazgatóság katonai irodáját vezette, egyúttal az [[itáliai magyar légió]] ezredese volt. 1863-ban visszatért Londonba, ahol haláláig szénkereskedőként tartotta fenn magát. A [[nárai]] családi mauzóleumben nyugszik, sírhelyét a [[Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság]] „A” kategóriában a [[Nemzeti Sírkert]] részévé nyilvánította.<ref>[[Magyar Közlöny]] 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.</ref>
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Források==
* [[Bona Gábor]]: ''Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49'', Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1983, {{ISBN|963-326-314-X}}, 299. o.
*{{ÚMÉL|6|38}}
* [https://web.archive.org/web/20090723163935/http://www.vasidigitkonyvtar.hu/vdkweb/vm_arckepcsarnok/cimlap.html Vasi történelmi arcképcsarnok]
{{DEFAULTSORT:Szabo Imre}}
[[Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái]]
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése miatt emigrált személyek]]
[[Kategória:Magyarország államtitkárai]]
[[Kategória:Kőszegiek]]
[[Kategória:1820-ban született személyek]]
[[Kategória:1865-ben elhunyt személyek]]