Szkíták forrásának megtekintése

{{Népcsoport infobox}}
[[Fájl:Stag plaque, 400-300 BCE, gold, Scythian, Cleveland Museum of Art.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Szkíta aranyszarvas (i.&nbsp;e. 400–300 körül)]]
[[Fájl:Vas d'or amb representació d'escites, kurgan de Kul-Oba, segona meitat del segle IV aC.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|A Kul Oba [[kurgán|halomsírban]] talált [[elektrum]] edény (i.&nbsp;e. 4. század)]]
[[Fájl:Scythian Warriors.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Szkíta harcosok rajza a Kul Oba halomsírban talált edény alakjai nyomán]]
[[Fájl:Scythian comb.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Szkíta fésű a [[Szoloha-kurgán|Szoloha halomsírból]] (i.&nbsp;e. 4. század)]]
A '''szkíták''' – régi magyar nevükön: ''szittyák'' – [[indoiráni nyelvek|indoiráni]] nyelvet beszélő, nomád lovasnép voltak. "''
A görög szkíta és az asszírok által használt iškuza eredetileg egy, az iráni nyelvű törzs vagy törzsszövetség, esetleg egy vezető klán önelnevezése lehetett''.{{refhely|Szabó Gábor}}
A késő antik kori és a kora középkori bizánci és nyugat-európai szerzők pusztán egyszerű gyűjtőnévként használták a Dontól a Duna torkolatáig terjedő sztyeppei és részben erdős sztyeppei régió területein élő vagy onnan származó, [[lovasíjászat|lovasíjász]] harcmodort alkalmazó, nomád életmódú, azonban etnikailag/származásilag és nyelvileg is teljesen különböző népességekre.<ref>Szabó Gábor (2022) interjú a Mandliner.hu-n URL: [http://web.archive.org/web/20240714050644/https://mandiner.hu/hirek/2022/06/szkitak-szabo-gabor-karpat-medence-szkita-magyar-rokonsag]</ref>
Ez a cikk azokat az eredetileg is szkítának nevezett iráni nyelvű népcsoportokat tárgyalja, amelyek az  [[i. e. 1. évezred]] elejétől, lovasnomád népekként a történelemben először uralták a kelet-európai sztyeppéket és akiktől a velük rokon, hasonló kultúrájú szarmaták vették át a főhatalmat a térségben az [[i. e. 3. század]] körül.
A középkori magyar nemesség körében [[Anonymus]] nyomán élt egyfajta szittya/szkíta leszármazástudat. Valójában semmilyen adat nem utal arra, hogy a magyar uralkodó elitnek, vagy az [[etnogenezis]]ben részt vevő népeknek lett volna bármilyen köze a szkítákhoz, még saját eredethagyományuk sem utal erre.{{refhely|Szabó Gábor}}<br> A szkíta származás hiedelmére épült magyarországi történelmi-politikai ideológiáról a [[szkítizmus]] szócikkben lehet olvasni.
==Elnevezésük==
A szkíta szövetség neve különböző népek hallása és ábécéje szerint lejegyezve: ''Išqigulu'' (urartui); ''Aškuza'' vagy ''Iškuza'' (akkád); ''Aškuz'' (אשכנו: ’askūz), illetve ''Szküthai'' (Σκυθαι) vagy ''Szkolotoi'' (Σκολοτοι) (görög); ''Scythae'' (latin).{{refhely|Sulimirski and Taylor 1992}}
A szkíta népnév különböző formái az [[i. e. 8. század]] végén, az [[i. e. 7. század]] elején jelentek meg görög és közel-keleti írásos forrásokban. A görög szkíta és az asszírok által használt ''iškuza'' név eredetileg egy iráni nyelvű törzs vagy törzsszövetség, esetleg egy vezető klán önelnevezése lehetett.{{refhely|Szabó Gábor}}
A magyar ''szkíta'' szó az [[ógörög nyelv]]ből ered ([[wiktionary:Σκύθης|Σκυθης]]), illetve továbbá a szkíták által saját magukra alkalmazott (endonim) népnévből, „Skuδatā”, azaz ''lövők'' vagy ''nyilazók''.{{sfn|Vitchak|1999|p=52-53}}{{sfn|Bukharin|2013|p=25-26}}{{sfn|Novák|2013|p=10}}{{sfn|Ivantchik|2018}} A szkíta nyelvben bekövetkezett /δ/ – /l/ hangváltás nyomán a szó új alakja „Skulatā” lett.{{sfn|Vitchak|1999|p=52-53}}{{sfn|Novák|2013|p=10}} Ezt a görögök Skōlotoi (Σκωλοτοι), alakban jegyezték fel és ez [[Hérodotosz]] szerint a királyi szkíták törzsének önelnevezése volt.{{sfn|Ivantchik|2018}}
[[Szemerényi Oszvald]] nyelvész, etimológus a görögös ''Szküthai'' kifejezésben a feltételezett elő-iráni ''*skuda'', illetve indoeurópai ''*skeud'', ''*skudo'' (lő, mozgat, hajt) tövet véli felismerni.{{refhely|Szemerényi 1980}} (A felsoroltak kimondva: szkuda, szkeud, szkudo.) Az asszír feliratokon rögzített ''Aškuza'', ''Iškuza'' kifejezés kezdő magánhangzóját pedig járulékos hangnak tartja.
==Történetük==
Genetikai kutatások arra mutatnak, hogy a szkíták és a velük rokon, később felemelkedő [[szarmaták]] a kora [[bronzkor]]i [[Jamnaja-kultúra]] hordozóinak leszármazottai lehetnek.<ref>{{Cite web |title=Large variation génétique sur la steppe pontique-caspienne |url=http://fr.scienceaq.com/Autres/1001104705.html |access-date=1 September 2023 |website=fr.scienceaq.com}}</ref> Lakóhelyük, temetkezési szokásaik alapján velük azonosítják a [[bronzkor|késő bronzkori]], gerendavázas halomsírokat építő [[szrubnaja-kultúra]]{{wd|Q1470165}} (i.&nbsp;e. kb. 1900–800) népét is.{{refhely|Gimbutas 1961}}
A kelet-európai sztyeppéken a [[vaskor]] elején, [[i. e. 1000]] körül már megjelentek az [[agathürszök]] és a [[kimmerek]] ugyancsak indoeurópai törzsei, akik az első lovasnomád népek között lehettek. Maguk a szkíták az [[i. e. 9. század|i. e. 9.]] és [[i. e. 8. század|8. század]] tájékán vándoroltak be Közép-Ázsiából a mai [[Ukrajna]] és [[Oroszország|Dél-Oroszország]] területére, ahol aztán körülbelül a [[3. század]]ig éltek.
A lovas hadviselést magas fokon művelő szkíták<ref>{{Cite web |title=Scythian {{!}} People, History, & Facts {{!}} Britannica |url=https://www.britannica.com/topic/Scythian |work=www.britannica.com |date=2023-12-27 |accessdate=2024-01-25 |language=en}}</ref> megérkezésüktől a legerősebb nép voltak a nyugat-eurázsiai sztyeppén.<ref>https://www.britannica.com/topic/history-of-Central-Asia/Prehistory-and-antiquity</ref>
A görög és asszír források tanúbizonysága szerint a szkíta támadások az [[i. e. 7. század]] folyamán erős nyomás alatt tartották az egész Közel-Keletet, feldúlták a térség királyságait.<ref>{{Cite web |title=Sarmatian {{!}} History, Culture & Language {{!}} Britannica |url=https://www.britannica.com/topic/Sarmatian |work=www.britannica.com |date=2024-01-11 |accessdate=2024-01-25 |language=en}}</ref> A [[Anatólia|Kisázsiát]] érő támadásaik által kialakult krízishelyzet a [[Szkíták a Bibliában|Bibliában is nyomot hagyott]]: [[Jeremiás próféta]] könyvében (I. 14-15) a szkítákat az éjszaka népeinek nevezik, akiknek „lovai gyorsabbak a sasoknál”.{{refhely|Szabó Gábor}}
[[Asszíria]] kezdetben nehezen boldogult a jól szervezett lovas harcosok folyamatos támadásaival, idővel azonban [[diplomácia]]i módszerekkel sikerül szövetségi viszonyt is kialakítani egyes csoportjaikkal.{{refhely|Szabó Gábor}}
A [[Ókori Görögország|görög világ]] látóterében az i. e. 8. századtól jelentek meg a szkíták. Első említésük az [[Iliasz]]ból ismert, ott a távoli északon élő lófejő, kancafejő népként említik őket. Az i. e. 7. századtól kezdődően gyakoribbá váltak a róluk szóló értesülések, mivel ekkortól megjelent az egyre erősebbé váló [[görög gyarmatosítás]] a Fekete-tenger északi partvidékén is.{{refhely|Szabó Gábor}}
[[Hérodotosz]] a görög-perzsa háborúkról írott nagy munkájának 4. könyvében, ahol [[I. Dárajavaus perzsa király]] i. e. 515-514-es szkíták elleni hadjáratát tárgyalja, részletesen foglalkozik a szkítákkal, eredetükkel, szokásaikkal, szomszédaikkal.{{refhely|Szabó Gábor}}
Későbbi értelmezései is tág határok között mozogtak: időnként az összes iráni nyelvű lovasnomád közösségre értették e nevet, így például a [[szarmaták]]at is közéjük sorolták, máskor a szűkebben vett szkítákon belül is megkülönböztettek népcsoportokat, mint a [[királyi szkíták]]at.
A régészeti kutatások sok ponton megerősítik a Hérodotosz által leírtakat. A leletekből kitűnik, hogy kelet-európai [[sztyepp]] és [[erdős sztyepp]] régióiban hasonló anyagi kultúrával rendelkező társadalmak alakultak ki. Ezekben jelen vannak mind a lovasnomád, mind a gabonatermelésre specializálódott, valamint a két gazdálkodási mód sajátos, hibrid változatait kialakító közösségek, de mindegyiküket egy látványosan egységes viseletű, szokásrendszerű, fegyverzetű, és harcmodorú elit kapcsolja össze.{{refhely|Szabó Gábor}}
===Hanyatlásuk===
Az [[i. e. 4. század]] végén, [[Ateasz szkíta király|Ateasz királyuk]]{{refhely|Sztrabón|324. o.}} idején a szkíták súlyos vereségeket szenvedtek [[II. Philipposz makedón király]]tól illetve [[Lüszimakhosz]] makedón hadvezértől [[i. e. 339]]-ben és [[i. e. 313]]-ban. További katonai kudarcokat vallottak a [[Boszporoszi Királyság]] polgárháborújába történő beavatkozásukkor a [[trákok|trák]] [[géták]]kal és a [[kelták|kelta]] [[basztarnák]]kal szemben. Ugyanakkor Közép-Ázsiában a [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] hódításai nyomán alakult [[Szeleukida Birodalom]] is támadni kezdte a [[szakák]]at és [[dahák]]at, akik viszont, ennek következtében is, nyomást helyeztek a tőlük nyugatra élő [[szarmaták]]ra. A szarmaták pedig a szkíták hanyatlását kihasználva nyugat felé mozdultak el.{{sfn|Melyukova|1990}}{{sfn|Olbrycht|2000}}
A szkíták egy része a [[Krím]]be vonult vissza. Az [[i. e. 2. század]]ban az ott felépült, hellenizált városukat, Schythian Neapolist elfoglalta [[VI. Mithridatész pontoszi király]], és a [[Boszporoszi Királyság]]hoz csatolta.
A [[3. század]]ra a szarmatákat és a szkíták maradékait elsöpörték a [[gótok]], majd a [[hunok]], és akik még megmaradtak belőlük, azokat a kora középkor népvándorlásai során érkező [[Szláv népek|szlávok]] magukba olvasztották. A szkíta nép fontos szerepet játszik az [[oszétok]] [[etnogenezis]]ében, akik úgy tartják, hogy az ő őseik, az [[alánok]] is tőlük származnak.
A szkíták eltűnése után a kortárs, középkori és kora újkori történetírók a „szkíta” megnevezést számos, velük nem rokonítható, de ugyanúgy sztyeppei népre alkalmazták.
== Eredetük és nyelvük ==
{{bővebben|Szkíta nyelv}}
A szkíta nyelv a mai nyelvtudomány értékelése szerint az iráni nyelvekhez tartozhatott. Írásbeliség hiányában ezt a szkíta személy- és törzsi nevek jelentős fennmaradt, de görög és latin források által közvetített állományából, illetve a népcsoport ma is élő utódainak, az [[oszét nyelv|oszétoknak a nyelvéből]] következtetik ki.<ref>{{CitLib |tit=Phonologies of Asia and Africa: (including the Caucasus) |url=https://books.google.com/books?id=T6jmziooEk0C |ann=1997-06-30 |isbn=978-1-57506-019-4 |aut=Alan S. Kaye |accd=2024-02-01}}</ref>
== A királyi szkíták története ==
{{fő|Királyi szkíták}}
[[Fájl:Skythian archer plate BM E135 by Epiktetos.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Övén tegzet viselő szkíta íjász. Az athéni fekete alakos vázafestészet remeke. A görög felirat balra: ''vεγρασφεν'', jobbra: ''εγρασφεν'']]
A szkíták, pontosabban a [[királyi szkíták|királyiak]] – [[Harmatta János]], nagy hírű iranistánk szerint – az iráni népek csoportjába tartozó ókori lovasnépek közé tartoztak.{{refhely|Harmatta 1997}} Nyelvük – állítja Witzel – indoiráni eredetű, tehát az [[indoeurópai nyelvcsalád]] tagja, a mai perzsa nyelvhez áll közel.{{refhely|Witzel 2001}}
A királyiak az i.&nbsp;e. 8. században elhagyták ősi szálláshelyüket – eredetileg az [[Urál (folyó)|Urál]] folyó és a [[Don]], illetve a [[Donyec]] között laktak –, és elfoglalták a kelet-európai puszta nyugati felét, a Don, illetve a Donyec és az [[Duna|Al-Duna]] közötti területet, a korai szkítáknak, vagy helytelenül [[kimmerek]]nek nevezett rokon népesség korábbi lakóhelyét. A királyiak nagyurainak központi szálláshelye a [[Dnyeper]] alsó szakaszánál volt.
A korainak nevezett szkíták egy része nyugat felé vonult, s Délkelet-Európában telepedett le. A Kárpát-medencébe vélhetően legalább két hullámban – legkorábban az i.&nbsp;e. 8. században, Dénes György szerint az i.&nbsp;e. 560-as években – nyomultak be, elfoglalva annak keleti felét.{{refhely|Dénes 1983: 12.}}
[[Hérodotosz]] leírása szerint a királyi szkíták az Al-Duna, a [[Fekete-tenger]] és a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] határolta pusztán éltek. Az [[Olbia Pontiké]] (ma Parutyino) városából keletre induló szkíta kereskedők a Tanaisznál (Don) hagyták el saját felségterületüket, s a folyón túl már a [[szarmaták|szauromaták]] birtokai következtek.{{refhely|Harmatta 1997: 121.}}{{refhely|Kristó 1994: Szkítia}}
A királyiak keleti szomszédai – nagyjából a Don és a [[Volga]] között elterülő füves pusztát birtokolták – az i.&nbsp;e. 6–2. században a [[Médek|madai]] származású szauromaták voltak. Ez időben Közép-Ázsia pusztáit is szkíta népek, a [[szakák]] csoportjába tartozó [[isszédok]], [[ászik]], [[avarok]], [[kangarok]] és [[szakaurak]] tartották megszállva. A [[Szamarkand]] köré tömörülő oázisok, illetve városok lakói ellenben nagyrészt iráni [[szogdok]] voltak.
A királyiak, pontosabban szövetségük neve első ízben urartui feliratokon ''(Išqigulu)'', valamint [[Asszíria|asszír]] évkönyvekben, ékiratos táblákon – [[II. Sarrukín asszír király|II.&nbsp;Sarrukín]], asszír király uralkodásának idején – jelenik meg (''Aškuza'', ''Iškuza''). Szövetségük nevét a [[Biblia]] is említi: ''Aškuz'' (אשכנו: ’askūz), illetve rontott alakban ''Aškenáz'' (אשכנז: ’ask<sup>ə</sup>naz) (Jeremiás 51:&nbsp;27).{{refhely|Vásáry 2003}} A feljegyzések szerint a szkíták nagyobb csoportja i.&nbsp;e. 700 körül tódult be északról, és a [[Kura]], valamint az [[Araksz]] folyó völgyében, illetve az [[Urmia-tó]] környékén telepedett le. A szkíták egyik központja az Araksz völgyében, a mai [[Gjumri]] város környékén – egykor Szakaszene, illetve [[Aszkánia]], ma [[Azerbajdzsán]] –, a másik az Urmia-tó vidékén, Saqqez város környékén volt.
Az asszírok és a szkíták i.&nbsp;e. 676. körül szövetségre léptek. [[Assur-ah-iddína]], asszír király ekkor jóslatot kért [[Samas|Šamaš]] papjaitól. Kérdése ez volt: vajon megtartja-e adott szavát [[Protothüész szkíta király|Bartatua]], Iškuza ország királya, ha leányát adja hozzá feleségül.
Az i.&nbsp;e. 653. évben az asszírok elleni csatában esett el [[Khsathrita]], a [[Méd Birodalom]] megalapítója, kit a Hérodotosz által említett ifjabb Phraortésszel azonosítanak.{{refhely|Ókori keleti évszámok 2005}}
Az asszírok és a szkíták szövetsége az i.&nbsp;e. 653–652. évben legyőzte az Asszíria ellen lázadó médeket, és az asszírok Média és Mannai irányítását szkíta hűbéresükre bízták.
Bartatua – Hérodotosz munkájában Protothüész – halála után fia, [[Madüész szkíta király|Madüész]] őrködött a médek és mannaiak fölött.
Az i.&nbsp;e. 625. évben [[Uvakhsatra]], méd király megfosztotta a szkítákat hatalmuktól. A szkíta derékhad ezek után visszatért a kelet-európai pusztára, és a Kaukázus északi előterében, a [[Kubán]]y és mellékfolyóinak völgyében telepedett le. A szkíták a magukkal ragadott hűbéres szauromatáknak a Don alsó szakaszánál, a bal parton jelöltek ki lakóhelyet.
Az i.&nbsp;e. 611. év előtt, a szkíták egy csoportja hadjáratot vezetett Egyiptom határáig, [[I. Pszammetik|I.&nbsp;Pszammetik]] fáraó azonban, latba vetve kincstárának javait is, rábírta őket a visszavonulásra.
Az i.&nbsp;e. 516–512. évben [[I. Dárajavaus perzsa király|I.&nbsp;Dárajavaus]], perzsa király vezetett a királyi szkíták ellen (lényegét tekintve eredménytelen) hadjáratot. Seregeinek egy részét elveszítve kellett visszafordulnia az összecsapásokat elkerülő, az ellenség számára hasznos javakat elpusztító szkíták földjéről. A szkíták – állítja Vásáry István – nem alkottak egységes birodalmat. Törzsi szövetség keretében éltek, s közösségüknek más, nem szkíta népek is részesei voltak.{{refhely|Vásáry 2003}}
A szauromaták az i.&nbsp;e. 4. század végén fellázadtak szkíta uraik ellen, és a görög gyarmatvárosokra is rátámadtak. A királyiak szállásterületének nagyobb részét végül, az i.&nbsp;e. 2. században, rokon nép – a helytelenül [[szarmaták|szarmatának]] nevezett ászik, az [[alánok|alán szövetség]] részesei foglalták el.{{refhely|Vásáry 2003}} A királyiak ekkor a Dnyeper és az Al-Duna közötti pusztára, illetve [[Dobrudzsa]] területére vonultak vissza. Székhelyük a [[Krím|Krím-félszigeten]] volt. Függetlenségüket az i.&nbsp;e. 2. században elvesztették. A pontoszi görögök, illetve [[VI. Mithridatész pontoszi király|VI.&nbsp;Mithradatész]], pontoszi király alattvalói lettek.{{refhely|Harmatta 1997: 123.}}
Ez az időszak egybeesett a klíma változásával, valamint azzal, hogy a túllegeltetés miatt csökkent a füves legelőterület. Nyugatról elkezdték szorongatni őket a [[kelták]], a [[géták]] és a [[basztarnák]], keletről pedig egy másik lovasnép, a [[szarmaták]] érkeztek, akik ugyan kevesebben voltak, mint a szkíták, viszont jóval aktívabbak. Fokozatosan benyomultak és elfoglalták a szkíták szállásterületeit és legelőit. Ez hatalmas csapás volt számukra, jelentősen meggyengültek, és az  i.e. 3. századtól a Fekete-tengertől északra hirtelen el is tűntek a szkíta kultúra nyomai.<ref name="Olbrycht">{{Cite journal|title=Remarks on the Presence of Iranian Peoples in Europe and Their Asiatic Relations|url=https://www.academia.edu/11934986/Remarks_on_the_Presence_of_Iranian_Peoples_in_Europe_and_Their_Asiatic_Relations|date=2000-01-01|first=Marek Jan|last=Olbrycht}}</ref>
Kr. e. 200 körül a [[roxolánok]] támadásait követően a szkíták maradékának egy része a [[Krím|Krím-félszigetre]] és [[Dobrudzsa|Dobrudzsába]] húzódott vissza, ahol kisméretű erődítményvárosokban éltek. Akik maradtak, azok a [[Dnyeper]] alsó folyásánál laktak. Ők már nem voltak nomádok, hanem letelepedtek, hellenizálódtak. Minden más területről gyakorlatilag eltűntek a szkíták.<ref name="Olbrycht"/>
50 és 150 között a szarmaták gyakorlatilag asszimilálták maradékukat. A Krím-félszigeten egy ideig még megmaradtak, a szarmatákkal és a taurikkal keveredve, míg aztán a 3. században az érkező [[gótok]] meghódították őket. Az utánuk érkező szlávok pedig még azt a maradékot is, akik esetleg fennmaradtak, asszimilálták.
== Kultúrájuk és társadalmuk ==
{{bővebben|Szkíta művészet}}
Maga a szkítákkal kapcsolatba hozható kultúra nem korlátozódik a Fekete-tenger környékére, hanem magába foglalja a Kárpát-medencétől a belső-ázsiai térségig húzódó, hatalmas sztyeppi folyosót. Az [[i. e. 9]]–8. századtól a kínai [[Csou-dinasztia]] területét fenyegető lótenyésztő népek, vagy a közép-ázsiai perzsa tartományokat támadó lovasíjászok közös kulturális gyökerekkel bírnak és egyaránt a szkíta gyűjtőfogalomba vonhatók.{{refhely|Szabó Gábor}}
Régészeti szempontból a szkíták története három időszakra osztható<ref>{{Cite web |title=Welcome to Encyclopaedia Iranica |url=https://iranicaonline.org/ |work=iranicaonline.org |accessdate=2024-02-01 |language=en-US |first=Encyclopaedia Iranica |last=Foundation}}</ref>:
* Korai időszak - az i. e. 8. század közepétől kb. i. e. 500-ig
* Klasszikus időszak - i. e. 500-tól i. e. 300-ig
* Kései időszak - i. e. 200-tól az i.sz. 3. század közepéig a Krím-félszigeten és a Dnyeper alsó folyásánál
Fontos szerepel játszottak a [[selyemút]] működésében. Letelepedett tagjaik ügyesen munkálták meg a fémeket, az utókor számára fennmaradt dísztárgyaik sajátos művészeti stílusukat hordozzák magukon.<ref>{{Cite web |title=Scythian art {{!}} Ancient Steppe Culture & Nomadic Art {{!}} Britannica |url=https://www.britannica.com/art/Scythian-art |work=www.britannica.com |accessdate=2024-01-25 |language=en}}</ref>
A szkíták által hátrahagyott régészeti emlékek főleg a [[kurgán]]okban található aranytárgyak, selyem, állatáldozatok, bizonyos helyeken feltételezhető emberáldozatok is.<ref>{{CitLib |tit=Human Sacrifice in Ancient Greece |url=https://books.google.com/books?id=Ediuoal6KYIC |ann=1991 |isbn=978-0-415-03483-8 |aut=Dennis D. Hughes |accd=2024-02-01}}</ref>
=== Életmód ===
{{fő|Szkíta szokások}}
A szkíta társadalom vegyesen állt letelepedettekből és nomádokból. A törzsek, amelyek a sztyeppén éltek, nomádok maradtak, életmódjuk és szokásaik is ehhez kötötték őket. Az i.e. 9. és 5. század között a sztyeppe klímája hűvös és száraz volt, amely kedvezett a nomád pásztorkodásnak. Az ezt követő időszakban a mai Ukrajna területe melegebb és nedvesebb lett, a kortárs görög történetírók ezért írták le ezt a vidéket ködösnek és párásnak{{sfn|Sulimirski|Taylor|1991|p=552}}. Ilyen körülmények között a hódok és a jávorszarvasfélék is délebbre húzódtak, csontjaikat megtalálták a korabeli régészeti leletek közt{{sfn|Sulimirski|1985|p=150}}.
Ahogy a görög kolóniák egyre terjeszkedtek a Fekete-tenger északi vidékén, a szkítákra is hatással voltak, akik ekkortájt kezdtek gabonatermesztéssel, halászattal, kereskedéssel és kovácsolással foglalkozni. A félnomád, letelepedett életmód az i. e. 5. században kezdődött, és az i. e. 3. századra a szkíták túlnyomó többsége letelepedett{{sfn|Batty|2007|p=214}}.
=== Vérrel megpecsételt eskü ===
[[Fájl:Ілюстрована історія України (1921). c. 29.jpg|right|250px|thumb|Esküdtek. Ábrázolás a Kul Oba halomsírban talált arany szobrocska nyomán]]
A vérrel megpecsételt eskü, a [[vérszerződés]], amint ezt ókori tudósítók nem egyszer leírták, kitüntetett szerepet játszott a szkíta szövetség népeinek életében.{{refhely|Bakay 2005}} A [[hunok]], illetve szövetségeseik is ragaszkodtak az esküvés eme formájához.
Az esküvési szertartás lefolyását ekként írja le Hérodotosz:
:„''Szerződéseket pedig igy kötnek a scythák, legyen az akárki, a kivel megkötik: nagy agyag serlegbe bort öntvén hozzávegyitik a szerződő felek vérét, árral megszurván vagy késsel megvágván kevéssé testöket; azután belemártanak a serlegbe kardot, nyilakat, két élű fejszét s hajító dárdát. S miután ezt megtették, hosszasan imádkoznak és azután mind magok a szerződő felek, mind legelőkelőbb kísérőik isznak belőle.''” – IV. könyv, 70. szakasz ([[Télfy Iván|Télfy János]] fordítása).{{refhely|Télfy 1863}}
[[Lukianosz]], illetve az általa megszólaltatott [[Toxarisz]] nagyjából ugyanígy nyilatkozik a baráti szerződéssel kapcsolatban:
:„''Ha pedig barátul választottunk már valakit, következik a szövetség s a legnagyobb eskü, hogy bizonyára egymással fogunk élni, s ha kell, egymásért meghalni. És igy teszünk is; mert mihelyt bemetszvén ujjainkat serlegbe csöpögtetjük a vért s kardjaink hegyét bemártván egyszerre iszunk mindketten belőle; semmi sincs mi ezután minket szétválaszthatna.''” – ''Toxarisz, avagy barátság'' (Télfy János fordítása).{{refhely|Télfy 1863}}
Toxarisz mindehhez hozzáteszi még: legfeljebb három jeles férfiúval szabad efféle szerződést kötni, mert kinek sok esküdt barátja van, szabados erkölcsű nőszemélyhez tartják azt hasonlónak.{{refhely|Télfy 1863}}
A [[vérszerződés]] szokása a pusztai népek körében a középkorig fennmaradt. A vérrel megpecsételt eskü a [[magyarok]] történelmének is meghatározó fejezete.
[[Németh György (történész)|Németh György]] szerint a vérszerződés egy klasszikus ókori [[közhely|toposz]], amelyet az antik szerzők örökítettek tovább, beleértve a szkítákat és a középkori forrásokban szereplő magyarokat is, ezért nem tekinthető létező szokásnak.{{refhely|Németh 2002: 181–193.}}
== Külsejük ==
A szkíták az európai népekhez voltak hasonlatosak, fennmaradt perzsa iratokból és szkíta aranytárgyakból tudjuk, hogy robusztusak voltak, határozott arcszerkezettel, hosszú és dús, göndör hajjal{{sfn|Rolle|1989|p=56}}{{sfn|Rolle|1989|p=56}}. Az elithez tartozó szkíták kimondottan magasak, 180 centiméter körüliek voltak, néha még ennél magasabbak, akár 2 méteresek. A magasságkülönbség a közemberekhez képest 10-15 centiméter volt, maga a magasság is egyfajta státusszimbólumnak számított náluk{{sfn|Rolle|1989|p=55-56}}. Csontvázak vizsgálata során megállapították, hogy a szkíták karjai és lábai hosszabbak voltak, csontozatuk pedig erősebb, mint azoké a népeké, akik ma a területükön élnek{{sfn|Rolle|1989|p=55-56}}. Öltözékük miatt Pszeudo-Hippokratész tévesen azt feltételezte, hogy rendkívül hajlékony [[ízület]]eik vannak{{sfn|Rolle|1989|p=59}}.
[[Hérodotosz]] a szkíták egyik törzsét, a [[budinok]]at törzsét úgy jellemezte, hogy vörös hajúak és szürke szeműek.<ref name="Day55">{{harvnb|Day|2001|pp=55–57}}</ref> [[Hippokratész]] az i.e. 5. században azt írta róluk, hogy világos bőrűek.<ref name="Day55" /> [[Kallimakhosz]] költő az i.e. 2. században egyik törzsüket szőkének írta le.<ref name="Day55" /> Kortársa, [[Csang Csien (diplomata)|Csang Csien]] diplomata szerint a szkíták keleti rokonai zöld és kék szeműek voltak.<ref name="Day55" /> A 2. század végén [[Alexandriai Szent Kelemen]] úgy írt a szkítákról és a keltákról, hogy vörösesbarna hajúak. Polemon szerint is ez a hajszín és a kékesszürke szemszín különböztette meg őket másoktól.<ref name="Day55" /> A 3. század elején [[Galénosz]] azt írta, hogy a szkíták, a szarmaták, az [[illírek]], a [[germánok]], és minden északi nép vöröses hajú. [[Nüsszai Szent Gergely]] szerint (4. század) a szkíták világos bőrűek és szőkék.<ref name="Day55" />
== Szkíta népek ==
{{Több kép
|igazítás = right
|irány = vízszintes
|fejléc =
|fejléc_igazítás =
|fejléc_háttér =
|lábléc = Szkíták ábrázolása [[I. Khsajársá perzsa király|I.&nbsp;Khsajársá]], perzsa király síremlékén. Balról jobbra: ''sakâ tyaiy paradraya'', ''sakâ tigraxaudâ'', ''sakâ haumavargâ'', ''parthava'', azaz avarországi (dahâ)
|lábléc_igazítás =
|lábléc_háttér =
|szélesség =
|kép1 = Xerxes detail three types of Sakas cleaned up.jpg
|szélesség1 = 250
|szöveg1 =
|kép2 = Xerxes I tomb Parthian soldier circa 470 BCE.jpg
|szélesség2 = 149
|szöveg2 = <center>Dahâ</center>
}}
A ''szkíta'' címet az ó- és a középkorban számos népre ráaggatták. [[Harmatta János]] szerint már [[Hérodotosz]] megállapítja, miszerint a görögök minden pusztai népet ''szkítának'', a perzsák pedig ugyanezeket mind ''szakának'' hívják.
Hérodotosz (VII. könyv, 64. szakasz) a perzsákról beszél: „''(…)&nbsp;Ezeket, jóllehet amürgi szkíták voltak, szakáknak nevezték, mivelhogy a perzsák a szkítákat mind szakáknak nevezik.''”
A perzsák – folytatja Harmatta – ugyanekkor tudták, hogy különféle [[szakák]] vannak, és négy csoportjukat különböztették meg. Ezek közül a ''sakâ tyaiy paradraya'' (szakák, kik vízen túliak) a Fekete-tenger északi partján élő szkíták.{{refhely|Harmatta 2004}}
A hasonló életmód stb. miatt nem csupán szkíta, hanem törökös népeket is neveztek szkítának pl. [[Anna Komnéné]] a besenyőket. A [[besenyők]] nyolc törzse közül három – [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár|VII.&nbsp;Kónsztantinosz]], bizánci császár tudósítása szerint – történetesen szkíta, közelebbről [[kangarok|kangar]] volt.{{refhely|Konstantinos ''in'' Moravcsik and Jenkins 1967}} A [[magyarok]]at is címezték szkítáknak, türköknek, hunoknak, onoguroknak, és avaroknak egyaránt.
A perzsa királyi sziklafeliratok{{refhely|Lecoq 1997}} nem nyújtanak biztos alapot a közép-ázsiai szkíták különböző csoportjainak azonosításához. A perzsák a nekik adózó négy szkíta népet – közöttük az [[Trákia|Odrüszi Királyság]] megszervezőit, az európai [[géták]]at is – viseletük, szokásaik, lakóhelyük szerint nevezték meg. Az egyik szkíta nép a következő felsorolásban kétszer szerepel.
* ''Sakâ haumavargâ'' – haumát fogyasztók (betű szerint: haumát fogyasztó szakák). Saját nevüket nem ismerjük, és a perzsák által rájuk ragasztott név jelentése is vitatott.{{refhely|Schmitt 2003}} Lakóhelyük a [[Ferganai-medence]] (görög forrásokban Amürgion pedion: Αμυργιον πεδιον) volt. [[Aradi Éva]] az [[indoszkíták]]kal azonosítja őket.{{refhely|Aradi 2012: 22.}} Az indoszkítáknak is nevezett [[szakaurak]] azonban nem voltak a perzsák hűbéresei.
* ''Sakâ tigraxaudâ'' – hegyes fövegűek (betű szerint: hegyes fövegű szakák). Az [[Amu-darja]] alsó szakaszánál, [[Hvárezm|Khoraszmia]] oázisának területén laktak. Harmatta szerint ők a [[dahák]], más néven [[masszagéták]]. Valójában a hegyes fövegűek az [[ászik]] egyik csoportját, az [[aorszok]]at képviselték. Masszagetai (Μασσαγεται) pedig az ászik szövetségének görögös neve volt.
* ''Sakâ tyaiy paradraya'' – vízen túliak (betű szerint: szakák, kik vízen túliak). A Keleti-Balkán lakói voltak. Harmatta az „európai”, azaz [[királyi szkíták]]kal azonosítja őket. E helyen bizonyosan nem róluk van szó – ők ugyanis nem voltak a perzsák adófizetői –, hanem a [[géták]]ról.
* ''Sakâ tyaiy para Sugdam'' – [[Szogdia|Szogdián]] túliak (a perzsa szövegben, betű szerint, „sakaibiš tyaiy para Sugdam”, azaz „a szakáktól, kik Szogdián túliak”). A Ferganai-medence lakói voltak; azonosak a haumát fogyasztókkal. Aradi szerint ők a „tulajdonképpeni szakák”, avagy [[szakaurak]].{{refhely|Aradi 2012: 25.}} A szakaurak azonban nem voltak a perzsák hűbéresei.
* ''Dahâ'' – ellenségek, idegenek. A Kopet-dag északi előterében laktak, s magukat [[avarok]]nak nevezték.
== A szkítának tartott népek csoportja ==
=== Délkelet- és kelet-európai szkíták ===
A kelet-európai szkíta népeket képviselték a Donyec és a Déli-Bug, illetve az Al-Duna között honos [[királyi szkíták]], valamint az Urál folyó és a Donyec közötti pusztát birtokló [[thüsszageták]]. Utóbbiak egy-egy csoportját alkották a Don mellékén élő [[melankhlainok]] és az Obscsij Szirt, illetve a Szamara folyó vidékén honos névadó thüsszageták. Szkíta vezető csoportjai voltak a Don folyótól keletre letelepített iráni [[szarmaták|szauromatáknak]] is.
==== Délkelet-európai szkíták ====
A régészek nevezéktana szerint korai-, avagy preszkíták,{{refhely|Kemenczei 2001}}{{refhely|Kemenczei 2003''a''}} helytelenül [[kimmerek]].{{refhely|Sauter 2000}}{{refhely|Tokhtas’ev 1991}}
A [[Dnyeszter]], a [[Prut]] és a [[Szeret (Duna)|Szeret]] vidékét, a Keleti-Balkánt, a [[Havasalföld]]et, az [[Erdélyi-medence|Erdélyi-medencét]] és környékét, valamint az [[Alföld]]et (délen nagyjából a [[Maros]] vonaláig), és a [[Kisalföld]] északi részét tartották megszállva. A kezdeti időkben (i.&nbsp;e. 8–5. század) [[agathürszök]]nek (αγαθυρσοι) nevezték magukat, később (az i.&nbsp;e. 6–4. századtól) egymástól félig-meddig elszigetelt népességeik önállósodtak, s egyedi neveket vettek fel. A Kelet-Európában, a Keleti-Balkánon, a Havasalföldön, az Erdélyi-medencében, illetve a [[Tiszántúl]]on letelepedett szkíta népesség néhány száz év alatt az általa uralt, helyben lakó [[trákok]]hoz hasonult. Az Alföld, a Kisalföld és az Erdélyi-medence lakói az i.&nbsp;e. 4–3. században a [[kelták]] fennhatósága alá kerültek.{{refhely|Maráz 1982}}
==== Kelet-európai szkíták ====
A régészek őket, pontosabban a királyi szkítákat nevezik „szkítáknak”.{{refhely|Kemenczei 2001}}{{refhely|Kemenczei 2003''b''}} [[Kelet-Európa]] erdős és füves pusztáit lakták, nagyjából az Urál folyó és a Déli-Bug között, illetve a tengermelléken az Al-Dunáig.
===== Királyi szkíták =====
{{Bővebben|Királyi szkíták}}
A királyi szkíták, illetve elődeik Kelet-Európa keleti felének, a [[Déli-Urál]] vidékének őstelepesei voltak. Jelek szerint legalább a [[középső kőkorszak]] óta helyben, a [[Volga]] középső szakaszánál laktak.{{refhely|Кольцов 2012}} Területüket keleten az [[Urál (folyó)|Urál]] folyó, nyugaton a [[Don]] határolta. Eme kelet-európaiak elődei pedig az eurázsiai puszta mamutvadászai lehettek.{{refhely|Maciamo 2017}}
„A Borysthenes [Dnyeper] és az Ister [Al-Duna] közötti vidék fölötti tartomány első része a getai [geták] pusztasága. Azután következnek a tyregetai [tyregeták], s ezek után a iazyges sarmatai [szarmata iazygok]; és a basileioi [királyiak]-nak nevezettek és az ourgoi [ourgok], nagyobbrészt sátorlakók, kevesen pedig földművelők. Ezek, mint mondják, az Ister mentén is laktak, gyakorta mindkét parton.” (Sztrabón)<ref>{{cite book |author= [[Sztrabón]] |editor= Gustav Kramer |title= [[Geógraphika hüpomnémata]] (Strabonis Geographica) |chapterurl= https://books.google.com/books?id=BXICAAAAQAAJ&printsec=frontcover&dq=Strabo&as_brr=1&hl=hu&source=gbs_similarbooks_r&cad=3#v=onepage&q=&f=false |year= 1852 |publisher= Oxfordi Egyetem |language= görög |pages= 320 |chapter= Hetedik könyv, 3. 17.}}</ref>
A szkíta népek közül elsőként a királyi szkíták szerepelnek írott forrásokban. [[Urartu]]i, illetve [[Asszíria|asszír]] feliratok említik őket az i.&nbsp;e. 8., illetve a 7. században, amikor betörtek Elő-Ázsiába.{{refhely|Radner 2011}}{{refhely|Sulimirski and Taylor 1992}}
Az i.&nbsp;e. 8. században elhagyták ősi lakóhelyüket, és a kelet-európai puszta nyugati felét vették birtokba. A [[Donyec]] és a [[Déli-Bug]] között elterülő pusztát (a tenger mellékén a Don torkolata és az Al-Duna közötti vidéket) birtokolták. Székhelyük a [[Dnyeper]] középső szakaszánál volt. Egyik elpártolt csoportjuk, a [[iürkák]] a Déli-Urál vidékén élt az ősi lakóhelyen, az Urál folyó és a Donyec között visszamaradt [[thüsszageták]] társaságában.
Az i.&nbsp;e. 7. és a 6. század fordulóján az Elő-Ázsiában portyázó szkíta hadak visszatértek Kelet-Európába, kisebb csapataik azonban Urartu területén, a mai [[Gjumri]] város környékén, Észak-Anatóliában, a Zöld folyó (Yeşilırmak) – az ókorban Irisz – környezetében stb. telepedtek le. A visszatérők a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] északi előterét, a [[Kubán]] folyó környékét szállták meg. A magukkal ragadott madaiaknak, avagy [[szarmaták|szauromaták]]nak, a Don mellékén, a bal parton jelöltek ki lakóhelyet.
Az i.&nbsp;e. 4. század végén a szauromaták fellázadtak uraik ellen, és az i.&nbsp;e. 3–2. században a királyi szkíták, illetve a görögök birtokait dúlták. A királyiak vezető törzsének népessége a meg-megújuló támadások nyomán a [[Krím|Krím-félsziget]]re, illetőleg a Dnyeszter és a Déli-Bug alsó szakaszának környékéhez tömörült. Kisebb birodalmuk – Mikra Szküthia (Μικρα Σκυθια), Scythia Minor, Kis-Szkítia (i.&nbsp;e. kb. 250–i.&nbsp;sz. kb. 200.) – neve utóbb a mai [[Dobrudzsa]] területére szállott át, ahol az i.&nbsp;e. 2. században, amikor elvesztették önállóságukat, szintén feltűntek. A nép egy része valószínűleg az [[alánok]] közé vegyült, s velük az Alföldre vándorolt.
===== Melankhlainok, thüsszageták és iürkák =====
A melankhlainok (melankhlainoi: μελαγχλαινοι), avagy fekete köpenyesek a királyi szkíták tőszomszédságában laktak, valószínűleg a Don mellékén, a mai [[Voronyezs]] környékén. Hérodotosz tudósítása szerint az Urál folyó és a Donyec közötti pusztát a thüsszageták birtokolták. Ebből következtetve a fekete köpenyesek a szóban forgó nép egyik csoportját képviselhették.
A fekete köpenyt viselők saját nevét nem ismerjük. Első ízben Hékataiosz említi, kelet-európai szkíta népnek nevezi őket, és azután Hérodotosz tudósít róluk. Utóbbi szerint nevezettek nem szkíták – érthetjük így is: nem királyi szkíták –, de szkíta szokás szerint élnek.{{refhely|Gardiner-Garden 1986}}
A thüsszageták (thüsszagetai: θυσσαγεται stb.) névadó csoportja, valamint a királyi szkítáktól elpártolt iürkák (iürkai: ιυρκαι) az Obscsij szirt vidékén, a [[Szamara]] stb. folyó lapályán laktak. A régészek Szamara–Urál csoportként is hivatkoznak rájuk.{{refhely|Sulimirski 1970}}
A fekete köpenyesek és a thüsszageták híre-neve az i.&nbsp;e. 4–3. században veszett el.
==== Szauromaták ====
{{Bővebben|Szarmaták}}
A [[szarmaták|szauromaták]] (szarmatai: σαρμαται, szauromatai: σαυρομαται, szürmatai: συρμαται) a királyi szkíták által a Dontól keletre letelepített, nagyobb részben iráni, közelebbről madai, avagy [[médek|méd]] eredetű népességet képviselték. Kezdetben (i.&nbsp;e. 6–4. század) a szkíták hűbéresei voltak: a szkíta vezérlő törzsek szállása a Kubány, illetve a Don folyó torkolata környékén volt. Az i.&nbsp;e. 4. század vége felé a szauromaták elpártoltak uraiktól, és a királyi szkíták rovására terjeszkedtek nyugat felé. Nevük átszállott az általuk lakott tartományra (Sarmatia), és az i.&nbsp;e. 2. században az ott felbukkanó szkíta [[alánok]]ra is ráragadt. Idővel a szauromaták letelepedtek a [[Boszporoszi Királyság]] területén, illetve a görög gyarmatvárosokban. Maradékaik (az i.&nbsp;e. 2. században) elvesztek a keletről érkező alánok ([[ászik]], [[roxolánok|rhoxolánok]], [[aorszok]]) tömegében.{{refhely|Sulimirski 1970}}{{refhely|Smirnov 1980}}{{refhely|Gardiner-Garden 1986}}{{refhely|Davis-Kimball ''et al''. 1995}}
===== Szirákok =====
A [[szirákok]] (szirakoi: σιρακοι) már a szarmaták közé tartoztak, és a [[Kubán (folyó)|Kubán]] és mellékfolyóinak lapályán éltek.{{refhely|Braund and Braund 1996}} Először az i.&nbsp;e. 310–309. évben, utoljára az i.&nbsp;sz. 193. év eseményeivel kapcsolatban jegyezték fel nevüket.{{refhely|Alemany 2000}}
===== Iazamaták =====
A iazabatai (ιαζαβαται), iazamatai (ιαζαμαται), ixibatai (ιξιβαται), ixomatai (ιξομαται); exomatae, ixamatae névvel illetett nép – első ízben Hékataiosz említi őket – az [[Azovi-tenger]] (Maiotisz) öblénél, a Don torkolatának környékén lakott.{{refhely|Braund and Braund 1996}} [[Polüainosz (történetíró)|Polüainosz]] szerint nevezett törzs királyi székét Tirgataó Maiotisz (Τιργαταω Μαιοτις) családja birtokolta.{{refhely|Gardiner-Garden 1986}}
=== Közép-ázsiai szkíták, avagy szakák csoportja ===
A közép-ázsiai szkíta népek – összefoglaló értelemben – a szaka nevet használták. A [[szakák]] közé tartoztak az Urál hegység keleti oldalán élő [[isszédok]], a Szir-darja és az Amu-darja alsó szakaszánál letelepedett [[ászik]], a Kopet-dag vidékén tanyázó [[avarok]], a Ferganai-medencében honos szakák (saját nevüket nem ismerjük), a Szir-darja középső szakaszának környékét birtokló [[kangarok]] és az Ili folyó völgyében, valamint az Iszik-köl vidékén honos [[szakaurak]].
==== Isszédok ====
Az isszédok (isszédonesz: ισσηδονες stb.) az i.&nbsp;e. 7. század előtt vélhetően az [[Altaj]] környékén laktak, és onnan költöztek, valószínűleg az i.&nbsp;e. 8. században, az [[Urál (hegység)|Urál]] hegység keleti oldalára. Első ízben Hékataiosz említi őket, illetve az [[Ariszteasz]] (i.&nbsp;e. 7. vagy 6. század) elveszett hőskölteményére hivatkozó Hérodotosz. A történetírás atyja szerint az isszédokat az egyszeműek, avagy [[arimaszpok]] űzték el lakóhelyükről.
Az isszédok fő fészke az [[Iszety]] és az [[Urál (folyó)|Urál]] folyó, illetve a mai [[Cseljabinszk]] környékén volt,{{refhely|Sulimirski 1970}} az arimaszpok pedig vélhetően az Altaj vidékén laktak. Az isszédok elsősorban kohászattal, fémművességgel foglalkoztak. Az i.&nbsp;e. 130. év táján a kangarok igája alá jutottak, és valószínűleg csak az i.&nbsp;sz. 3. században szabadultak, amikor a hunok szövetségének népei megszállták Közép-Ázsia pusztáit. Utoljára (i.&nbsp;sz. 3. század) a kínai évkönyvek emlékeznek meg az isszédokról, pontosabban országukról: Jen (岩), azaz Szakadék, Szikla.{{refhely|Yu 2004}}
==== Ászik ====
Az ászik (iazügesz: ιαζυγες; asii, astacae; jászok stb.) – a régészek nevezéktana szerint [[szarmaták]]{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 1998}} – írott történelmük hajnalán (i.&nbsp;e. 2. század) a [[Szir-darja]] és az [[Amu-darja]] alsó szakaszánál laktak. Három törzsüket ismerjük: ászik, [[aorszok]], [[roxolánok|rhoxolánok]]. Szövetségük neve kezdetben – görögösen – [[masszagéták|Masszagetai]] (Μασσαγεται) volt. Egyik csoportjuk neve – alkalmasint az aorszoké – perzsa királyi sziklafeliratokon ''Sakâ tigraxaudâ'', azaz ''hegyes fövegű szakák''.
Az ászik a [[kusánok|jüecsik]] vándorlása (i.&nbsp;e. 166–129.), s ennek kapcsán a kangarok hódításai nyomán függetlenségüket (i.&nbsp;e. 130. táján) elvesztették. Szövetségük nevét ekkor megváltoztatták ([[alánok|Alanoi]]: Αλανοι), és egy részük Európába költözött. Alföldünket időszámításunk második évtizedében érték el.{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 2007}}
A Közép-Ázsiában visszamaradt ászik szabadságukat az i.&nbsp;sz. 3. század elején visszanyerték, ám a Belső-Ázsiából kirajzó törökös népek a 4. század közepén leigázták őket, és velük egybevegyülve a kelet-európai pusztán élő ászi és germán csoportokra törtek. Egy részüket elűzték lakóhelyükről, más részüket uralmuk alá hajtották, s ezekkel egyesülve Délkelet- és Közép-Európát fenyegették. A [[hunok]]nak is nevezett [[törökök]] és a szkíták összekovácsolódtak, s ekképpen született meg a [[onogur-bolgárok|bolgár]], illetve a [[besenyők|besenyő]], [[eszkilek|eszkil]], [[kazárok|kazár]], [[szabirok|szabar]] stb. nevű nép.{{refhely|Golden 1992}}
A hunok szövetségébe betagozódott ászik részt vettek az [[Onogur-bolgár birodalom|Onogur-bolgár Birodalom]] és a [[Kazár Birodalom]] megalapításában is. A Kaukázus északi előterében tanyázó alánok ellenben megőrizték függetlenségüket, s bár később szorongatták őket a [[türkök]], a [[kazárok]] és az [[arabok]], országuk a mongol hódításig fennállott.{{refhely|Alemany 2000}}
A Kárpát-medencében letelepedett ászik egy része a 401. évben kivált a hunok szövetségéből, és csatlakozván a hunok elől menekülő [[vandálok]]hoz, Nyugat-Európába vonult. Egy részük letelepedett Nyugat-, illetve Délnyugat-Európában, más részük a vandálokkal Észak-Afrikába költözött.{{refhely|Alemany 2000}}
A 830. év táján vallási belháború ütött ki a kazárok országában. A lázadásban részt vevő ászik – arab forrásokban nevük al-Arsiyya, al-Arsiya, As-yah, al-Ursiyya, al-Larisiya, al-Orsiyya és Ors – elpártoltak a kazároktól, [[kavarok]]nak (καβαροι) nevezték magukat, és csatlakoztak a szabarok egy csoportjához, kik ugyanekkor szakadtak el a birodalomtól. A két csoport szövetsége madzsar, a mai köznyelvben magyar (arab forrásokban al-Maggariya, badzsgird, bajdzsirt, basgird, basgurd stb.) néven írta be magát a történelembe, a bizánciak azonban leginkább csak türköknek nevezték őket egykori hűbéruraik neve nyomán.{{refhely|Róna-Tas 1997}}{{refhely|Бубенок и Радивилов 2004}}
[[Alánia|Alániát]], az alánok kaukázusi országát végül a mongolok számolták fel. A fegyverforgatók egy csoportját Kínába hurcolták, a nép egy része pedig a kunok egyik csoportjához csatlakozott, és velük a Kárpát-medencébe költözött.{{refhely|Alemany 2000}} Leszármazottaik, a [[jászok]] – az ókori szkíta népek közül egyedül ők – mai napig fenntartották nevüket.{{refhely|Havassy 1996}}
==== Kangarok ====
A kangarok (kakhagai szküthai: καχαγαι σκυθαι stb.) kezdetben a [[Szir-darja]] középső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó lapályát birtokolták. Országuk neve kínai forrásokban Kang (康), Kangcsü (康居), Kangkuo (康國) alakban szerepel.
Az i.&nbsp;e. 130. év táján hódításokba kezdtek, s az ókori Közép-Ázsia egyik legjelentősebb és legnagyobb befolyású államát hozták létre. Elfoglalták Szogdia nagyobb részét, valamint az ászik és az isszédok országát, s ők uralták a [[selyemút]] egyik szakaszát.
A 4. század végén a kangarok is betagozódtak a hunok szövetségébe.{{refhely|Yu 2004}} Későbben az [[úzok]], illetve [[ujgurok]] kötelékébe tartozó [[besenyők]], [[kunok]] és [[palócok]] között tűntek fel, s részt vettek a [[Nagyszeldzsuk Birodalom|szeldzsukok birodalmának]] megszervezésében is. A mongol hódítás után [[karakalpakok]], [[kazakok]], [[üzbégek]], [[nogaji tatárok]] közé vegyültek. Nagyobb csoportjuk a magyarok országában telepedett meg. Ma kun, palóc, besenyő és csángó néven ismerjük őket.{{refhely|Havassy 1996}}{{refhely|Kovács 2014}}
==== A Ferganai-medence szkíta lakói ====
A [[Ferganai-medence]] szkíta lakóinak saját nevét nem ismerjük, és sorsukról is keveset tudunk.{{refhely|Gardiner-Garden 1986}} Nevük első ízben [[II. Kurus perzsa király|II.&nbsp;Kurus]], perzsa király uralkodása idején (i.&nbsp;e. 6. század vége) bukkan fel, s utoljára (i.&nbsp;sz. 4. század) a kínai évkönyvek emlékeznek meg róluk.{{refhely|Yu 2004}} Nevük a perzsa királyi sziklafeliratokon ''Sakâ haumavargâ'' (haumát fogyasztó[?] szakák), illetve ''Sakâ tyaiy para Sugdam'' (Szakák, kik Szogdián túliak), görög forrásokban amürgioi szakai (αμυργιοι σακαι). Országuk neve kínai forrásokban Tajüan (大宛), azaz Nagy Jónok. A kínaiak által használt név [[III. Alexandrosz makedón király|III.&nbsp;Alekszandrosz]] leszerelt harcosaira utal, kiket a hadvezér Alexandreia Eszkhaté (ma [[Hudzsand]]) városába telepített.
==== Szakaurak ====
A szakaurak (szagaraukai: σαγαραυκαι, szakarauloi: σακαραυλοι, szakaurakai: σακαυρακαι; saraucae stb.) – kínai és indiai források szaj (塞), szajvang (塞王), illetve saka-murunda stb. névvel illették őket – az i.&nbsp;e. 2. század végéig az Ili folyó völgyében és az [[Iszik-köl (tó)|Iszik-köl]] vidékén laktak.
A jüecsik vándorlása kimozdította őket lakóhelyükről, s onnan a [[Tarim-medence|Tarim-medencébe]], az [[Iráni-fennsík]]ra (a Hilmend-tó vidékére), illetve az Indiai-félszigetre költöztek.
A Tarim-medencében letelepedett népesség mintegy négyszáz év múltán elvesztette szkíta anyanyelvét, s a medence városállamaiban élő irániakhoz hasonult. Irataik révén [[hotani szakák]] néven váltak ismertté.{{refhely|Stein 1901}} Sacsö (Yarkant) bizonyára tőlük örökölte nevét.
A szakaurak ([[indoszkíták]]nak is nevezik őket) i.&nbsp;e. 110–80. körül vándoroltak az Indiai-félszigetre. Birodalmuk – melyet [[Takszila]] városából kormányoztak – az [[Indus]] és mellékfolyóinak lapályára terjedt ki, továbbá a [[Indo-Gangeszi-síkság|Hindusztáni-alföld]] egy részére. Birtokaikhoz tartozott még [[Mathura]] keleten és Abiria (Szürasztrene: Saurashtra) délen. Északi területeiket később a [[pártusok|parthusokkal]] közösen irányították, utóbb azonban, a [[kusánok]] előretörése nyomán, fel kellett adniuk. Ezek után India nyugati felében alapítottak új birodalmat, s ott nagyjából háromszázötven évig uralkodtak.
== Szkíták a Kárpát-medencében ==
[[Fájl:Szkíta_aranyszarvas_pajzsdíszek,_Zöldhalompuszta_és_Tápiószentmárton.jpg|link=https://en.wikipedia.org/wiki/File:Szk%C3%ADta_aranyszarvas_pajzsd%C3%ADszek,_Z%C3%B6ldhalompuszta_%C3%A9s_T%C3%A1pi%C3%B3szentm%C3%A1rton.jpg|bélyegkép|Szkíta aranyszarvas pajzsdíszek a Kárpát-medencéből, vaskor Kr.e. 6. század: Fent a zöldhalompusztai aranyszarvas, 37 cm hosszú, mely így az eddig ismert legnagyobb szkíta aranyszarvas. Lent a tapiószentmártoni aranyszarvas.]]
A szkíták a [[kárpát-medence]]i megjelenése korában, az [[i. e. 10. század]] vége és az [[i. e. 7. század]] eleje közötti két évszázadban Európa szerte, az [[Égei-tenger]]től az [[Atlanti-óceán]]ig radikális változások történtek. Hatalmas területeken terjedt el a vas használata, a sztyeppi régióban a gazdaságilag és katonailag rendkívül sikeres lovasnomadizmus, a perifériákon megnőtt a nagyállattartás jelentősége, Európa-szerte átalakult a földművelés technológiája és a termesztett növények spektruma. Megváltozott a társadalom szerkezete is, megjelent egy a korábbiaknál sokkal látványosabban reprezentáló elit, új rítusokkal új típusú presztízstárgyakkal.{{refhely|Szabó Gábor}}
Az [[i. e. 9. század]] során a Kárpát-medence központi területein kisebb keleti csoportok tűntek fel, akik elsősorban az [[Alföld]] és [[Erdély]] stratégiai útvonalai mentén, zárt tömbökben telepedtek meg (preszkíták vagy [[mezőcsáti kultúra]]). Az új jövevények feltűnésével párhuzamosan a keleti, sztyeppei lószerszámzat és fegyverzeti elemek, illetve rövid időn belül azok sajátosan újragondolt adaptációi is megjelentek a régészeti leletekben.{{refhely|Szabó Gábor}}
A sztyeppi szkítákhoz egyértelműen kötődő leletanyag az i. e. 7. század végén és az i. e. 6. század elején jelenik meg nagyobb tömegben a Kárpát-medence keleti felén és a dunántúli Kisalföldön.{{refhely|Szabó Gábor}}
A tudományos kutatás egyelőre megosztott abban, hogy milyen mértékben rokoníthatók ezek a szkíta tárgytípusokat is használó közösségek a [[Fekete-tenger]]től északra eső területek szkítáival. A korszak nagy temetőinek leletanyaga arra utal, hogy a Kárpát-medence keleti részén kialakuló anyagi kultúra, noha kétségtelenül sok szkíta hatást is magába olvaszt, legalább ugyanennyi közép-európai és észak-balkáni vonást is hordoz. A keleti tárgyak nagy része az elithez kötődő temetkezésekből ismert, ami azt jelezheti, hogy az itteni lakosságot keletről érkező harcos csoportok szervezhették át, vagy elitjük a katonailag és gazdaságilag is sikeres szkíta elitet tekintette példának.{{refhely|Szabó Gábor}}
2011-ben egy kora vaskori erődített településen, [[Dédestapolcsány]] közelében, a Verebce-bércen korai szkíta típusú bronz nyílhegyek százaira bukkantak a régészek az egykori bejáratot védő sáncszakaszon. Ez az ostrom az i. e. 7. század közepére keltezhető, de hasonló ostromok nyomait fedezték fel más, az i. e. 8. századra datált lelőhelyeken is.{{refhely|Szabó Gábor}}
Hasonló, nyílhegyek által jelzett ostromok bizonyítékai kerültek elő a [[Dunántúl]]on (például [[Celldömölk]]-Sághegy), Nyugat-Szlovákiában, de sok ilyen leletet találtak Csehország és Dél-Lengyelország területén is. Az egyik leglátványosabb ostromot a szlovákiai [[Szomolány]]-Molpír lelőhelyen dokumentálták, ahol a támadók a sáncokkal övezett települést is elfoglalták és a porig égetett házakban előkerült emberi csontvázak tanúbizonysága szerint az itt élőket is lemészárolták.{{refhely|Szabó Gábor}}
A preszkíták ostromai a térségben példátlan „várépítési hullámot” generáltak, ennek során az északkelet-magyarországi hegyvidék jól védhető magaslatain erődített települések tucatjai épülnek ki. A krízishelyzetre utalnak azok az i. e. 8. századi kora vaskori településeken feltárt, gyakran több tucatnyi halottat tartalmazó tömegsírok is, amelyekből eddig öt került elő az Alföldön.{{refhely|Szabó Gábor}}
Ebben a korszakban tehát megszaporodtak a háborús cselekmények, a korábbi politikai, gazdasági egyensúly felborult, az itt élő közösségek korábban nem tapasztalt kihívások elé kerültek. Ez a válság nem a [[Tatárjárás Magyarországon|tatárjáráshoz]] hasonló, gyors eseménysor lehetett, hanem egy lassú, szakaszos átalakulás. Ennek része lehetett a keletről érkező harcos csoportok támadása, a különböző erőforrásokkal kapcsolatosan fellépő ellátási nehézségek, éhínségek és az ilyenkor szokásos járványok. De a leletek tanúsága szerint a térségben élők meg tudtak küzdeni a kihívásokkal: a változássorozat végére az i.e. 6. század elejére egy évszázadokig fennálló stabil gazdasági és politikai struktúra formálódott ki. Nagy sírszámú, keleti, nyugati és balkáni elemeket egyaránt magába ötvöző, hosszú ideig használt temetők jelezték a stabilitást, kialakult egy falvak és tanyák hálózatából álló, gabonatermeléssel és nagyállattartással foglalkozó fenntartható gazdálkodási rendszer.{{refhely|Szabó Gábor}}
A vaskor első évszázadaiban bekövetkező változásokhoz hozzájárultak a mozgékony keleti harcosok feltűnése, de hasonló szerepe volt az átalakulásban a keleti lovaglási technikát és harcmodort eltanuló és továbbfejlesztő helyi közösségeknek. A korszak kárpát-medencei népei részesei kapcsolatban maradtak a nyugati és déli területekkel, valamint a közép- és nyugat európai elittel, az észak-balkáni hatalmi centrumokon keresztül a görög és az etruszk civilizációs centrumokkal is. Bizonyíték erre az Ártándon előkerült pompás, az i. e. 7. század végén [[spárta]]i műhelyben készült bronz [[hüdria]] is.{{refhely|Szabó Gábor}}
A magyar régészek a korszakkal kapcsolatos vizsgálódásaik során [[kísérleti régészet]]et{{wd|Q636066}} is folytatnak, például együttműködnek a korai szkíta fegyverzettel és lószerszámzattal foglalkozó Zengő Nyíl Egyesülettel (Kiss Attila és csapata).{{refhely|Szabó Gábor}}
A fentieken kívül a Kárpát-medencében elsősorban a [[Vekerzug-kultúra]] (Szentes-Vekerzug lelőhely után),{{refhely|Párducz 1952}}{{refhely|Párducz 1954}}{{refhely|Párducz 1955}} illetve az erdélyi [[Csombord-csoport]] (Ciumbrud) népességét szokás a szkítákkal összefüggésbe hozni. Jelentős leletanyagú temetőket tártak fel például [[Hetény (Szlovákia)|Hetény]], [[Kustánfalva]], [[Szentes]]-Vekerzug határában. Kiemelkedő szkíta leletek például a [[tápiószentmárton]]i és a [[zöldhalompuszta]]i aranyszarvas.{{refhely|Fettich 1927}}{{refhely|Fettich 1928}}{{refhely|Tóth 2009}}{{refhely|Tóth 2010''a''}}{{refhely|Tóth 2010''b''}}
Időszámításunk kezdete táján a szkíták sztyeppei utódainak, a velük rokon [[szarmaták]]nak az egyik csoportja, a [[jazigok]] vették birtokba a [[Duna]] völgyének alsó és középső szakaszát. Az első század első felében foglalták el a [[Duna–Tisza köze|Duna–Tisza közét]],{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 1998}}{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 2007}} uralmuk alá vonva az Alföld korai szkíta, kelta, és más lakóit: az i.&nbsp;sz. 1. század elején a Duna és a Tisza között élőket, majd az i.&nbsp;sz. 2. század elején a Tiszántúlon lakókat is.{{refhely|Alföldi 1943}}
==A szittyák és a magyarok==
A késő [[antikvitás|antik kor]] és a kora [[középkor]]i [[Bizánci Birodalom|bizánci]] és nyugat-európai szerzők a keletről érkező, az ő nézőpontjukból egyforma, lovasnomád kultúrkörből érkező harcoscsoportokat hagyományosan az egykori szkíták lakhelyéről, ''Szkítiából'' származtatták. Az így megnevezett a térség a [[Don]]tól a [[Duna-delta|Duna torkolatáig]] terjedő sztyeppei és részben erdős sztyeppei régiót foglalta magába, tulajdonképpen azt a területet, amely az [[i. e. 1. évezred]] elejétől a i. sz. [[1200-as évek]]ig a különböző lovasnomád népek szállásterülete volt.{{refhely|Szabó Gábor}}
Hérodotosz műve és annak különböző görög majd latin nyelvű átiratai a középkor idején is közismert és népszerű források voltak, így az [[Anonymus]], majd [[Kézai Simon]] által a magyarok őshazájaként körülírt területet magától értetődően feleltették meg az egykor a szkíta törzsek által uralt vidékkel.{{refhely|Szabó Gábor}}
Ez a megfeleltetés a nyugati világban már korábban is általános volt, amit [[Regino]] [[prüm]]i apát [[906]] körül lezárt ''Világtörténete'' is bizonyít: a [[889]]. évhez tartozó leírásban a magyarok ekkoriban feltűnő „kegyetlen” népét a szkíták földjéről származtatja.{{refhely|Szabó Gábor}}
A középkori magyar nemesség körében élő szkíta leszármazástudat első nyoma [[Anonymus]] munkájából ismert, aki szerint Szkítia első királyának az ivadékaiból sarjadt [[Attila hun király]] majd tőle a későbbi Magyarország vezérei és uralkodói is. Valójában semmilyen adat nem utal arra, hogy a magyar uralkodó elitnek, vagy az [[etnogenezis]]ben részt vevő népeknek lett volna bármilyen a szkítákhoz kötődő eredethagyománya, ezért ez mesterséges, irodalmi eredetlegenda lehetett.{{refhely|Szabó Gábor}}
Az udvari krónikaírók által megfogalmazott szkíta származás révén egy vállalható, a nyugati és keleti uralkodói udvarok számára is ismert dicsőséges nép került az ősök közé, akik a perzsa nagykirályt és magát [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]]t is legyőzték.{{refhely|Szabó Gábor}}
Szkíta-magyar rokonság tudományosan nem mutatható ki, azonban a [[vaskor]]ban, az [[i. e. 8. század|i. e. 8.]] és [[i. e. 4. század]] közt a sztyeppén élt szkíta kultúrájú közösségek nagy  hatással voltak a környezetükben élő népekre, így a későbbi magyarok korabeli elődeire is, akik számos tárgyi és kulturális elemet átvettek az időszak meghatározó lovasnomád kultúrköréből. Az olyan ősi ikonográfiai elemek, mint szarvasok, ragadozó madarak ábrázolása az i. e. 10–9. századtól a középkorig általánosan jelen voltak az eurázsiai sztyeppén.{{refhely|Szabó Gábor}}
Az őskori és ókori barbár társadalmak, közösségek rendkívül heterogének voltak Egy-egy elnevezés alatt kulturálisan, nyelvileg sokféle csoport volt. A mai nemzetállamokkal ellentétben a korabeli sztyeppén állandóan változó, újrarendeződő politikai képződmények alakultak ki és oszlottak fel, ami összekötötte őket, az elsősorban a lovasnomád harcmodor alkalmazása volt.{{refhely|Szabó Gábor}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*{{hely|Istvánovits-Kulcsár}}{{CitLib |szerző=Havassy Péter (szerk) |szerző2=Istvánovits Eszter |szerző3=Kulcsár Valéria |cím=Jazigok, roxolánok, alánok |alcím=Szarmaták az Alföldön |közreműködők= |kiadás= |hely=Gyula |hely2= |kiadó=Erkel Ferenc Múzeum |kiadó2= |év=1998 |sorozat=Gyulai katalógusok |sorozatszám=6 |isbn=963 03 6432 8 |url=https://mek.oszk.hu/07500/07598/07598.pdf |fejezetszerző=Istvánovits Eszter |fejezetszerző2= Kulcsár Valéria|fejezetszerző3= |fejezetcím=Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez |oldal= |egyéb= |elér= |nyelvkód= |archívurl= |archívdátum= }}
*{{hely|Szabó Gábor}}{{CitPer |szerző=[[Szabó Gábor (régész)]] |cím=Szkíták nyomában a Kárpát-medencében|alcím=Szabó Gábor a Mandinernek |periodika=mandiner.hu |év=2022 |hónap=06 |nap=22 |évfolyam= |szám= |oldal= |issn= |nyelvkód= |egyéb= |url=https://mandiner.hu/hirek/2022/06/szkitak-szabo-gabor-karpat-medence-szkita-magyar-rokonsag |elér=2024-06-08 |doi= |archívurl= |archívdátum= }}
* [http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf3473.pdf {{aut|Alföldi András}} (1943): Keletmagyarország a római korban. Pp. 1–93. ''In'' {{aut|Deér József}} és {{aut|Gáldi László}} (szerk.): Magyarok és románok. I.&nbsp;kötet. ''A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1943''. Budapest.]
* {{aut|Aradi Éva}} (2012): ''Indoszkíták''. Budapest. {{ISBN|978-963-7014-66-6}}
* {{aut|Bakay Kornél}} (2005): ''Őstörténetünk régészeti forrásai''. III. Budapest.
* [http://press.princeton.edu/B_ATLAS/BATL084_.pdf {{aut|Braund,&nbsp;D.}} and {{aut|Braund,&nbsp;D.}} (1996): Map 84 Maeotis. Pp. 1201–1212. ''In'' {{aut|Talbert, R.&nbsp;J.&nbsp;A.}} (ed.): ''Map-by-map Directory to accompany Barrington Atlas of the Greek and Roman World''. With a digital version of the atlas gazetteer. (2000.) Princeton.]
* [https://web.archive.org/web/20161203071224/http://www.csen.org/Pubs_Sales_Reviews/Nomads/Nomad-188579-00-2.pdf {{aut|Davis-Kimball,&nbsp;J.}}, {{aut|Bashilov, V.&nbsp;A.}} and {{aut|Yablonsky, L.&nbsp;T.}} (eds.) (1995): ''Nomads of the Eurasian steppes in the Early Iron Age.'' Berkeley.]
* [http://mek.oszk.hu/08100/08103/08103.pdf {{aut|Dénes György}} (1983): A Bódvaszilasi-medence 700 éves története. ''Borsodi kismonográfiák'' '''16'''. Miskolc.]
* [http://www.federatio.org/joes/EurasianStudies_0209.pdf {{aut|Ferenczi Enikő}} (2009): New Interpretation of the Ethnic Name “Scythian” and Its Significance to the Etymology of the “Basque”. ''Journal of Eurasian Studies'' '''1''' (2): 43–67.]
* [http://real-j.mtak.hu/344/ {{aut|Fettich Nándor}} (1927): A tápiószentmártoni aranyszarvas. ''Archaeologiai Értesítő'' '''41''': 138–145., I–VIII.]
* {{aut|Fettich Nándor}} (1928): A zöldhalompusztai szkita lelet. La trouvaille scythe de Zöldhalompuszta près de Miskolc, Hongrie. ''Archaeologia Hungarica'' '''3''': 1–46., I–VII.
* [http://mek.oszk.hu/15000/15083/pdf/15083_1.pdf {{aut|Fischer, A.&nbsp;C.}} (1917''a''): ''Erklärung der skythisch-sarmatischen Namen und Wörter aus der ungarischen Sprache''. I.&nbsp;Band. Berlin.]
* [http://mek.oszk.hu/15000/15083/pdf/15083_2.pdf {{aut|Fischer, A.&nbsp;C.}} (1917''b''): ''Erklärung der skythisch-sarmatischen Namen und Wörter aus der ungarischen Sprache''. II. Band. Berlin.]
* [http://epa.oszk.hu/02300/02392/00060/pdf/ {{aut|Frölich Róbert}} (1886): A géták. Adalék Hérodotosz magyarázatához. ''Egyetemes philologiai közlöny'' '''10''' (1): 11–25.]
* [https://openresearch-repository.anu.edu.au/bitstream/1885/10659/2/02Whole_Gardiner-Garden.pdf {{aut|Gardiner-Garden, J.&nbsp;R.}} (1986): ''Ancient literary conceptions of Eastern Scythian ethnography from the 7th to the 2nd century B.C''. A thesis submitted for the degree of Doctor of Philosophy at the Australian National University.]
* [https://www.researchgate.net/profile/Peter_Golden/publication/281319978_An_Introduction_to_the_History_of_the_Turkic_Peoples/links/563cb98208ae405111aa4e91/An-Introduction-to-the-History-of-the-Turkic-Peoples.pdf {{aut|Golden, P.&nbsp;B.}} (1992): ''An Introduction to the History of the Turkic Peoples''. Ethnogenesis and State-Formation in Medieval and Early Modern Eurasia and the Middle East. Wiesbaden.]
* {{aut|Harmatta János}} (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp.&nbsp;129–130. ''In'' {{aut|Kovács László}} és {{aut|Veszprémy László}} (szerk.): ''Honfoglalás és nyelvészet''. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest. {{ISBN|963 506 108 0}}
* {{aut|Harmatta János}} (2004): Nagy Sándor Transoxaniában. ''Antik Tanulmányok'' '''48''' (1–2): 35–42.
* http://www.napkut.hu/digitalis-tartalmak/eleink/278-eleink-17/424-eleink-17 {{Wayback|url=http://www.napkut.hu/digitalis-tartalmak/eleink/278-eleink-17/424-eleink-17 |date=20191025235034 }}
* [http://mek.oszk.hu/07500/07579/07579.pdf {{aut|Havassy Péter}} (szerk.) (1996): Zúduló sasok. Új Honfoglalók – besenyők, kunok, jászok – a középkori Alföldön és a Mezőföldön. ''Gyulai katalógusok'' '''2'''.]
* [https://web.archive.org/web/20170312043338/http://www.daciajournal.ro/pdf/Dacia_2007/Art%2019.pdf {{aut|Hind, J.&nbsp;G.&nbsp;F.}} (2007): Ovid and the Barbarians beyond the Lower Danube. (Tristia 2. 191-2; Strabo, Geogr. 7.3.17). ''Dacia N.S''. '''51''': 241–245.]
* [https://www.scribd.com/doc/103201845/Zamyad-Yasht {{aut|Humbach,&nbsp;H.}} and {{aut|Ichaporia, P.&nbsp;R.}} (1998): ''Zamyad Yasht''. Yasht 19 of the Younger Avesta. Text, Translation, Commentary. Wiesbaden.]
* [http://mek.oszk.hu/07500/07598/07598.pdf {{aut|Istvánovits Eszter}} és {{aut|Kulcsár Valéria}} (1998): Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez. Pp. 7–32. ''In'' {{aut|Havassy Péter}} (szerk.): Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön. ''Gyulai katalógusok'' '''6'''.]
* [http://josamuzeum.hu/publikaciok/istv_kul2006.pdf {{aut|Istvánovits Eszter}} és {{aut|Kulcsár Valéria}} (2007): Az első szarmaták az Alföldön. (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról.) ''A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2006'' '''48''': 203–237.]
* [http://epa.oszk.hu/02000/02030/00030/pdf/HOM_Evkonyv_37_167-180.pdf {{aut|Kemenczei Tibor}} (1999): A zöldhalompusztai aranyszarvas. ''A Herman Ottó Múzeum évkönyve'' '''37''': 167–180.]
* [http://mek.oszk.hu/07600/07609/ {{aut|Kemenczei Tibor}} (2001): Az Alföld szkíta kora. Pp. 7–36. ''In'' {{aut|Havassy Péter}} (szerk.): Hatalmasok viadalokban. Az Alföld szkíta kora. ''Gyulai katalógusok'' '''10'''.]
* [https://web.archive.org/web/20181105160909/http://regeszet.org.hu/old/images/regeszet2000/h_007.pdf {{aut|Kemenczei Tibor}} (2003''a''): A vaskor kezdete: a preszkíták (Kr.&nbsp;e. 8. század). Pp. 177–179. ''In'' {{aut|Visy Zsolt}} és {{aut|Nagy Mihály}} (szerk.): ''Magyar régészet az ezredfordulón.'' Budapest.]
* [https://web.archive.org/web/20181105160909/http://regeszet.org.hu/old/images/regeszet2000/h_007.pdf {{aut|Kemenczei Tibor}} (2003''b''): A középső vaskor: a szkíták a Tisza vidékén (Kr.&nbsp;e. 7–4. század). Pp. 179–183. ''In'' {{aut|Visy Zsolt}} és {{aut|Nagy Mihály}} (szerk.): ''Magyar régészet az ezredfordulón.'' Budapest.]
* [http://cyberleninka.ru/article/n/mezoliticheskie-kultury-severoprikaspiyskogo-regiona {{aut|Кольцов, П.&nbsp;М.}} (2012): Мезолитические культуры североприкаспийского региона. ''Вестник Саратовского государственного социально-экономического университета'' '''3''' (42): 121–124.]
* [https://web.archive.org/web/20140309023458/http://homepage.univie.ac.at/ilja.steffelbauer/DAI.pdf {{aut|Konstantinos Porphyrogennetos}} ''in'' {{aut|Moravcsik,&nbsp;Gy.}} and {{aut|Jenkins, R.&nbsp;J.&nbsp;H.}} (1967): Constantine Porphyrogenitus. De Administrando Imperio. ''Corpus fontium historiate Byzantinae.'' Vol.&nbsp;I. Washington.]
* [http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1749/1/Kovacs_Szilvia_PhD.pdf {{aut|Kovács Szilvia}} (2014): ''A kunok története a mongol hódításig''. Magyar Őstörténeti Könyvtár. Budapest.] (A szerző doktori értekezésének szövege.)
* {{aut|Kristó Gyula}} (szerk.) (1994): ''Korai magyar történeti lexikon (9–14. század)''. Budapest. {{ISBN|963 05 6722 9}}
* [https://archive.org/details/codexcumanicusbi00kuunuoft {{aut|Kuun Géza}} (1880): ''Codex Cumanicus bibliothecae ad templum divi Marci Venetiarum''. Primum ex integro edidit, prolegomenis, notis et compluribus glossariis instruxit. Budapest.]
* [https://archive.org/details/LesInscriptionsDeLaPerseAchemenide1997 {{aut|Lecoq,&nbsp;P.}} (1997): ''Les inscriptions de la Perse achéménide''. Traduit du vieux perse, de l’élamite, du babylonien et de l’araméen. Paris.]
* {{hely|Lubotsky}}{{cite journal |first=Alexander |last=Lubotsky |title=Scythian elements in Old Iranian |journal=Proceedings of the British Academy |volume=116 |pages=189–202 |year=2002 |url=http://azargoshnasp.net/history/Scythians/indoiranianscythianelements.pdf |publisher=The British Academy; azargoshnasp}}
* [http://www.eupedia.com/europe/Haplogroup_R1a_Y-DNA.shtml {{aut|Maciamo,&nbsp;H.}} (2017): Haplogroup R1a (Y-DNA). ''Eupedia: European Travel, Trivia, History & Population Genetics''.]
* [http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BARA_JPM_evkonyv_1981/?pg=98 {{aut|Maráz Borbála}} (1982): A szkitakori őslakosság LaTène-kori továbbélése Kelet-Magyarországon. (Régészeti adatok a Kárpát-medence kelta–szkíta kapcsolatok kérdéséhez.) ''A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve'' '''26''' (1981): 97–119.]
* [https://www.scribd.com/doc/81191394/Introduction-to-the-Comparative-Grammar-of-the-Semitic-Languages {{aut|Moscati,&nbsp;S.}}, {{aut|Spitaler,&nbsp;A.}}, {{aut|Ullendorf,&nbsp;E.}} and {{aut|Soden, W.&nbsp;von}} (1980). An Introduction to the Comparative Grammar of the Semitic Languages. Phonology and Morphology. Third printing. ''In'' {{aut|Spuler,&nbsp;B.}} und {{aut|Wehr,&nbsp;H.}} (Hrsg.): ''Porta Linguarum Orientalium''. Neue Serie VI. Wiesbaden.]
* [http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=232&lang=hun#pg=232&zoom=f&l=s {{aut|Nagy Géza}} (1894''a''): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.) ''Ethnographia'' '''5''' (4): 223–238.] {{Wayback|url=http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=232&lang=hun#pg=232&zoom=f&l=s |date=20151224000916 }}
* [http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=288&lang=hun#pg=288&zoom=f&l=s {{aut|Nagy Géza}} (1894''b''): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.) ''Ethnographia'' '''5''' (5): 279–320.] {{Wayback|url=http://apps.arcanum.hu/ethnografia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=Ethnografia_1894_005&pg=288&lang=hun#pg=288&zoom=f&l=s |date=20151223190749 }}
* [http://digilib.mtak.hu/B339/issues/vol22/B3392203.pdf {{aut|Nagy Géza}} (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés. ''Értekezések a Történeti Tudományok köréből'' '''22''' (1908–1911): 1–96.]
* {{aut|Németh György}} (2002): ''Karthágó és a só''. Korona Kiadó, Budapest.
* [https://archive.org/details/diehellenenimsk00neumgoog {{aut|Neumann,&nbsp;K.}} (1855): ''Die Hellenen im Skythenlande''. Ein Beitrag zur alten Geographie und Handelsgeschichte. Erster Band. Berlin.]
* http://tortenelemszak.elte.hu/segedlet/okori_keleti_evszamok.print {{Wayback|url=http://tortenelemszak.elte.hu/segedlet/okori_keleti_evszamok.print |date=20091111132210 }} (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.) (A hivatkozott oldal 2016. szeptember 2-án befejezte működését.)
* [http://www.orteliusmaps.com/topnames/ort230.html {{aut|Ortelius,&nbsp;A.}} ''In'' ''Cartographica Neerlandica Topographical names for Ortelius Map No. 230'' (no date).] (Paralocae Scythae: Abraham Ortelius térképén.)
* [http://www.nytud.hu/oszt/finnugor/anyelvhasonlitasalapfogalmai.pdf {{aut|Oszkó Beatrix}}, {{aut|Sipos Mária}} és {{aut|Várnai Zsuzsa}} (é.&nbsp;n.): ''A nyelvhasonlítás alapfogalmai''. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet.]
* {{aut|Párducz Mihály}} (1952): Le cimetière hallstattien de Szentes–Vekerzug I. ''Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae'' '''2''': 143–169.
* {{aut|Párducz Mihály}} (1954): Le cimetière hallstattien de Szentes–Vekerzug II. ''Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae'' '''4''': 25–92.
* {{aut|Párducz Mihály}} (1955): Le cimetière hallstattien de Szentes–Vekerzug III. ''Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae'' '''6''': 1–22.
* [http://www.ucl.ac.uk/sargon/essentials/countries/urartu/ {{aut|Radner,&nbsp;K.}} (2013): Urartu, Assyria’s northern archenemy. ''In'' ''Assyrian empire builders''. University College London.]
* {{aut|Róna-Tas András}} (1997): ''A honfoglaló magyar nép''. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest.
* [http://mindentudas.videotorium.hu/hu/recordings/8235 {{aut|Róna-Tas András}} (2004): Nép és nyelv – A magyarság kialakulása. IV. szemeszter, 2004. 03. 01. ''Mindentudás Egyeteme''.] (Az előadás felvétele.)
* [http://www.kimmerier.de/start.htm {{aut|Sauter,&nbsp;H.}} (2000): Studien zum Kimmerierproblem. ''Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde'' '''72''': 1–307., tt. 1–9.]
* [https://archive.org/details/CompendiumLinguarumIranicarum1989 {{aut|Schmitt,&nbsp;R.}} (Hrsg.) (1989): ''Compendium Linguarum Iranicarum''. Wiesbaden.]
* [http://www.persee.fr/doc/dha_0755-7256_1980_num_6_1_1405 {{aut|Smirnov, K.&nbsp;F.}} (1980): Sauromates et Sarmates. ''Dialogues d’histoire ancienne'' '''6''': 139–154.]
* [https://archive.org/details/ruinsofdesertcat01stei {{aut|Stein,&nbsp;A.}} (1912): ''Ruins of Desert Cathay''. Personal narrative of explorations in Central Asia and westernmost China. London.]
* [https://web.archive.org/web/20180922140052/https://dokumen.tips/download/link/tadeusz-sulimirski-the-sarmatians {{aut|Sulimirski,&nbsp;T.}} (1970): The Sarmatians. ''In'' {{aut|Glyn,&nbsp;D.}} (ed.): ''Ancient Peoples and Places''. Volume seventy-three. New York, Washington.]
* {{aut|Sulimirski,&nbsp;T.}} and {{aut|Taylor,&nbsp;T.}} (1992): Chapter 33a. The Scythians. Pp.&nbsp;547–590. ''In'' {{aut|Boardman,&nbsp;J.}}, {{aut|Edwards, I.&nbsp;E.&nbsp;S.}}, {{aut|Sollberger,&nbsp;E.}} and {{aut|Hammond, N.&nbsp;G.&nbsp;L.}} (eds): ''The Cambridge Ancient History''. III. Part&nbsp;2. The Assyrian and Babylonian empires and other states of the Near East, from the eighth to the sixth centuries b.c. Second edition. Cambridge.
* [https://www.azargoshnasp.net/history/Scythians/fouroldiranianethnicnames.pdf {{aut|Szemerényi,&nbsp;O.}} (1980): Four Old Iranian Ethnic Names: Scythian – Skudra – Sogdian – Saka. ''Sitzungsberichte der Österreichischen Akademie der Wissenschafen'' '''371''': 5–47.]
* [http://mek.oszk.hu/09700/09796/09796.pdf {{aut|Szőke Béla Miklós}} (1999): A Dunántúl lakossága és a honfoglaló magyarok. ''In'' F{{aut|ülöp Éva Mária}} és {{aut|Kisné Cseh Julianna}} (szerk.): ''Tudományos füzetek'' '''11'''. Magyarok térben és időben: 73–103.]
* [http://www.hs-augsburg.de/~harsch/Chronologia/Lspost03/Tabula/tab_pe13.html {{aut|Tabula Peutingeriana}}. Pars XIII. (Segmentorum XI, XII).] (Paralocae Scythae: Peutinger tábláin.)
* [http://mek.oszk.hu/14700/14739/ {{aut|Télfy János}} (1863): ''Magyarok őstörténete.'' Görög források a scythák történetéhez. Pest.]
* [http://www.iranicaonline.org/articles/cimmerians-nomads {{aut|Tokhtas’ev, S.&nbsp;R.}} (1991): Cimmerians, a nomadic people, most likely of Iranian origin, who flourished in the 8th–7th centuries B.C. ''Encyclopaedia Iranica'' '''5''' (6): 563–567.]
* [http://sirasok.blog.hu/2009/04/03/szkita_aranykincsek_kiallitasajanlo?token=37f11f82ba64934d304699b43c2a693e {{aut|Tóth F.&nbsp;Márton}} (2009): Szkíta aranykincsek – kiállításajánló. ''Sírásók naplója – régész blog''.]
* [http://sirasok.blog.hu/2010/04/10/aranyszarvasok_az_alfoldon_a_szkitakori_elit_emlekei_magyarorszagon_1?token=6fc4051c827a8d2d1a9489713c74afdf {{aut|Tóth F.&nbsp;Márton}} (2010''a''): Aranyszarvasok az Alföldön – A szkítakori elit emlékei Magyarországon 1. ''Sírásók naplója – régész blog''.]
* [http://sirasok.blog.hu/2010/09/11/aranyszarvasok_az_alfoldon_a_szkitakori_elit_emlekei_magyarorszagon_ii?token=2ae646e09d18ae9b61bb27a27aeda8b7 {{aut|Tóth F.&nbsp;Márton}} (2010''b''): Aranyszarvasok az Alföldön – A szkítakori elit emlékei Magyarországon 2. ''Sírásók naplója – régész blog''.]
* [https://archive.org/details/amagyarokeredet00vmgoog {{aut|Vámbéry Ármin}} (1882): ''A magyarok eredete''. Ethnologiai tanulmány. Budapest.]
* http://www.balassikiado.hu/BB/netre/netre_vasary/vasary.htm {{Wayback|url=http://www.balassikiado.hu/BB/netre/netre_vasary/vasary.htm |date=20160325080144 }}
* [http://www.people.fas.harvard.edu/~witzel/EJVS-7-3.pdf {{aut|Witzel,&nbsp;M.}} (2001): Autochthonous Aryans? The Evidence from Old Indian and Iranian Texts. ''Electronic Journal of Vedic Studies'' '''7''' (3): 1–115.]
* [http://www.sino-platonic.org/complete/spp131_chinese_dynasties_western_region.pdf {{aut|Yu,&nbsp;T.}} (2004): A History of the Relationship Between the Western & Eastern Han, Wei, Jin, Northern & Southern Dynasties and the Western Regions. ''Sino-Platonic Papers'' '''131''': 1–378.]
=== További információk ===
* {{aut|Bakay Kornél}} (2004''a''): ''Őstörténetünk régészeti forrásai''.&nbsp;I. Budapest.
* {{aut|Bakay Kornél}} (2004''b''): ''Őstörténetünk régészeti forrásai''. II. Budapest.
* [http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMZ_regFuzetek_1_01/ {{aut|Bottyán Árpád}} (1955): Szkiták a magyar Alföldön. ''Régészeti Füzetek'' '''1''': 1–80., I–XXXVII.]
* {{aut|Fettich Nándor}} (1943): A népi és kulturális kontinuitás a Kárpátmedencében a régészeti adatok alapján. ''A Kis Akadémia Könyvtára''. '''55'''. Budapest.
* [http://real-j.mtak.hu/310/ {{aut|Frölich Róbert}} (1883): Az agathyrsek. ''Archaeologia Értesítő'' '''3''': 181–193.]
* [https://openresearch-repository.anu.edu.au/bitstream/1885/114571/4/b13105802_Gardiner-Garden_John_R.pdf {{aut|Gardiner-Garden, J.&nbsp;R.}} (1981): ''Two conceptions of the tribal geography of the Royal Scythian Empire in classical literary tradition''. Submitted for the degree of Master of Arts in the Department of Classics, Autralian National University.]
* [http://www.rug.nl/research/portal/files/6681509/2004JArchaeolScivGeel.pdf {{aut|Geel,&nbsp;B. van}}, {{aut|Bokovenko, N.&nbsp;A.}}, {{aut|Burova, N.&nbsp;D.}}, {{aut|Chugunov, K.&nbsp;V.}}, {{aut|Dergachev, V.&nbsp;A.}}, {{aut|Dirksen, V.&nbsp;G.}}, {{aut|Kulkova,&nbsp;M.}}, {{aut|Nagler,&nbsp;A.}}, {{aut|Parzinger,&nbsp;H.}}, {{aut|Plicht,&nbsp;J. van der}}, {{aut|Vasiliev, S.&nbsp;S.}} and {{aut|Zaitseva, G.&nbsp;I.}} (2004): Climate change and the expansion of the Scythian culture after 850 BC: a hypothesis. ''Journal of Archaeological Science'' '''31''' (12): 1735–1742.]
* [http://vfek.vfmk.hu/adat/00000097.html {{aut|Gyárfás István}} (1870): ''A jász-kunok története''. Első kötet: Az ősidőktől kezdve a magyaroknak Ázsiából kiindulásaig. ……884-ig Kr.&nbsp;u. Kecskemét.]
* {{aut|Harmatta János}} (szerk.) (2003): ''Ókori keleti történeti chrestomathia''. Osiris Kiadó, Budapest. {{ISBN|963 389 425 5}}
* [http://real-eod.mtak.hu/3270/1/MTA_Konyvek_460807_01_000807601.pdf {{aut|Herodotos}} ''in'' {{aut|Geréb József}} (1892): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Első kötet. I–III. könyv. ''Görög és latín remekírók''. Budapest.]
* [http://real-eod.mtak.hu/3270/2/MTA_Konyvek_460807_02_000807603.pdf {{aut|Herodotos}} ''in'' {{aut|Geréb József}} (1893): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Második kötet. IV–VI. könyv. ''Görög és latín remekírók''. Budapest.]
* [http://real-eod.mtak.hu/3270/3/MTA_Konyvek_460807_03_000807605.pdf {{aut|Herodotos}} ''in'' {{aut|Geréb József}} (1894): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Harmadik kötet. VII–IX. könyv. ''Görög és latín remekírók''. Budapest.]
* [https://depts.washington.edu/silkroad/texts/hhshu/hou_han_shu.html {{aut|Hill, J.&nbsp;E.}} (transl.) (2003): ''The Western Regions according to the Hou Hanshu''. The Xiyu juan “Chapter on the Western Regions” from Hou Hanshu 88. Second Edition. (Extensively revised with additional notes and appendices). &#91;Cooktown.&#93;]
* [https://depts.washington.edu/silkroad/texts/weilue/weilue.html {{aut|Hill, J.&nbsp;E.}} (transl.) (2004): ''The Peoples of the West from the Weilue 魏略 by Yu Huan 魚豢''. A Third Century Chinese Account Composed between 239 and 265 CE Quoted in zhuan 30 of the Sanguozhi Published in 429 CE. Draft English translation. &#91;Cooktown.&#93;]
* [http://herodot.glossa.dk/arimasp.html {{aut|Hinge,&nbsp;G.}} (2006): Herodot zur skythischen Sprache Arimaspen, Amazonen und die Entdeckung des Schwarzen Meeres. ''Glotta'' '''81''' (2005): 86–115.]
* [http://www.sino-platonic.org/complete/spp127_getes.pdf {{aut|Jhutti, S.&nbsp;S.}} (2003): The Getes. ''Sino-platonic papers'' '''127''': 1–125.]
* [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/03-07/ch05.html {{aut|Kemenczei Tibor}} (2003): Szkíták az Alföldtől Ázsiáig. ''História'' '''25''' (7): 11–15.]
* [http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMZ_IPH_2009_Studien/ {{aut|Kemenczei Tibor}} (2009): Studien zu den Denkmälern Skythisch geprägter Alföld Gruppe. ''Inventaria Praehistorica Hungariae'' '''12''': 1–219., Taf. 1–188.]
* [https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20091844 {{aut|Kim,&nbsp;K.}}, {{aut|Brenner, Ch.}}, {{aut|Mair, V.&nbsp;H.}}, {{aut|Lee, K.&nbsp;H.}}, {{aut|Kim, J.&nbsp;H.}}, {{aut|Gelegdorj,&nbsp;E.}}, {{aut|Batbold,&nbsp;N.}}, {{aut|Song, Y.&nbsp;C.}}, {{aut|Yun, H.&nbsp;W.}}, {{aut|Chang, E.&nbsp;J.}}, {{aut|Lkhagvasuren,&nbsp;G.}}, {{aut|Bazarragchaa,&nbsp;M.}}, {{aut|Park, A.&nbsp;J.}}, {{aut|Lim,&nbsp;I.}}, {{aut|Hong, Y.&nbsp;P.}}, {{aut|Kim,&nbsp;W.}}, {{aut|Chung, S.&nbsp;I.}}, {{aut|Kim, D.&nbsp;J.}}, {{aut|Chung, Y.&nbsp;H.}}, {{aut|Kim, S.&nbsp;S.}}, {{aut|Lee, W.&nbsp;B.}}, {{aut|Kim, K.&nbsp;Y.}} (2010): A western Eurasian male (R1a1) is found in 2000-year-old elite Xiongnu cemetery in Northeast Mongolia. ''American Journal of physical anthropology'' '''142''' (3): 429–440.]
* [http://advances.sciencemag.org/content/advances/4/10/eaat4457.full.pdf {{aut|Krzewińska,&nbsp;M.}}, {{aut|Kılınç, G.&nbsp;M.}}, {{aut|Juras,&nbsp;A.}}, {{aut|Koptekin,&nbsp;G.}}, {{aut|Chyleński,&nbsp;M.}}, {{aut|Nikitin, A.&nbsp;G.}}, {{aut|Shcherbakov,&nbsp;N.}}, {{aut|Shuteleva,&nbsp;I.}}, {{aut|Leonova,&nbsp;L.}}, {{aut|Kraeva,&nbsp;L.}}, {{aut|Sungatov, F.,&nbsp;A.}}, {{aut|Łukasik,&nbsp;S.}}, {{aut|Krenz-Niedbała,&nbsp;M.}}, {{aut|Dalén,&nbsp;L.}}, {{aut|Sinika,&nbsp;V.}}, {{aut|Jakobsson,&nbsp;M.}}, {{aut|Storå,&nbsp;J.}} and {{aut|Götherström,&nbsp;A.}} (2018): Ancient genomes suggest the eastern Pontic-Caspian steppe as the source of western Iron Age nomads. ''Science Advances'' '''4''' (10): 1–12.]
* [http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus:text:1999.04.0064:alphabetic%20letter=S:entry=scythia-geo&toc=Perseus%3Atext%3A1999.04.0064%3Aalphabetic+letter%3DS%3Aentry+group%3D1 {{aut|Latham, R.&nbsp;G.}} (1854): Scythia. Pp. 936–945. ''In'' {{aut|Smith,&nbsp;W.}} (ed.): ''Dictionary of Greek and Roman Geography''. In two volumes. Vol. II. Iabidus–Zymethus. London.]
* [http://eco-invest.hu/chattiak_es_skythak.pdf {{aut|Mészáros Gyula}} (1938): Kelet-Európa néptörténete. II. Chattiak és skythák. I.&nbsp;füzet. ''Acta Litterarum ac Scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio geographico-historica'' '''5''' (1): 1–62.] {{Wayback|url=http://eco-invest.hu/chattiak_es_skythak.pdf |date=20161001175029 }}
* [https://archive.org/details/scythiansgreekss00minn {{aut|Minns, E.&nbsp;H.}} (1913): ''Scythians and Greeks''. A survey of ancient history and archaeology on the north coast of the Euxine from the Danube to the Caucasus. Cambridge.]
* [https://web.archive.org/web/20160525122051/http://www.pontos.dk/publications/books/bss-11-files/bss-11-tuplin {{aut|Tuplin, Ch.}} (2010): Revisiting Dareios’ Scythian Expedition. Pp. 281–312. ''In'' {{aut|Nieling,&nbsp;J.}} and {{aut|Rehm,&nbsp;E.}} (eds.): Achaemenid Impact in the Black Sea Communication of Powers. ''Black Sea Studies'' '''11'''.]
* {{aut|Webber, Ch.}} and {{aut|McBride,&nbsp;A.}} (2001): The Thracians. 700 BC – AD 46. ''In'' {{aut|Windrow,&nbsp;M.}} (ed.): ''Men-at-Arms'' '''360'''. Oxford.
* [http://www.sino-platonic.org/complete/spp080_saka_sai.pdf {{aut|Yu,&nbsp;T.}} (1998): A Study of Saka History. ''Sino-platonic papers'' '''80''': 1–224.]
* [http://www.sino-platonic.org/complete/spp106_sai_tribes.pdf {{aut|Yu,&nbsp;T.}} (2000): A Hypothesis about the Source of the Sai Tribes. ''Sino-platonic papers'' '''106''': 1–200.]
* [http://mtdaportal.extra.hu/books/bendefy_laszlo_a_magyarsag_es_kozepkelet.pdf {{aut|Bendefy László}} (1945): ''A magyarság és Középkelet''. Budapest.]
* [http://www.c3.hu/~magyarnyelv/98-3/hegedusrendh.pdf {{aut|Hegedűs József}} (1998''a''): Rendhagyó magyar nyelvhasonlítási történet. (I.&nbsp;rész) ''Magyar nyelv'' '''94''' (3): 283–292.]
* [http://www.c3.hu/~magyarnyelv/98-4/hegedus.pdf {{aut|Hegedűs József}} (1998''b''): Rendhagyó magyar nyelvhasonlítási történet. (II. rész) ''Magyar nyelv'' '''94''' (4): 385–398.]
* [https://colovrat.org/publ/1-1-0-109 {{aut|Коловрат, Ю.&nbsp;А.}} (2010): ''Змиевской край в скифо-персидской войне нач. VI в. до н.&nbsp;э.'' (Электронный документ.)]
* [http://churchofgod.hu/content.php?act=szkita {{aut|Póli Pál}} (2013): ''A kelták és szkíták Izrael elveszett törzsei?'' Isten Egyházának Gyülekezetei.]
* [http://www.belvedere-meridionale.hu/lapszamok/2014-3/02_szabo_2014_03.pdf {{aut|Szabó Pál}} (2014): Hol is van Szkítia? – egy földrajzi fogalom történeti topográfiai változásairól. ''Belvedere Meridionale'' '''26''' (3): 22–48.]
* [http://szkita.lap.hu/ {{aut|szkita.lap.hu}}] (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 10.)
* [http://real-j.mtak.hu/610/1/TARSFILTORT_18.pdf {{aut|Tóth Tibor}} (1969): Az ősmagyarok genezisének szarmatakori etapjáról. ''A Magyar Tudományos Akadémia filozófiai és történettudományi osztályának közleményei'' '''18''' (1): 85–95.]
* {{aut|Veres Péter}} (2007): A magyar nép etnogenezise. A török népekkel való etnokulturális kapcsolatok. ''História'' '''29''' (4): 10–13.
*https://m.mult-kor.hu/20121114_megoldottak_a_szkitak_eredetenek_rejtelyet?pIdx=1
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Abarisz]]
* [[Abioi]]
* [[Agathürszök]]
* [[A Kárpát-medence története a honfoglalásig]]
* [[Alánia]]
* [[Alánok]]
* [[Aorszok]]
* [[Ászik]]
* [[Dahák]]
* [[Glaktophágok]]
* [[Hippémolgok]]
* [[Hippophágok]]
* [[Indoszkíták]]
* [[Isszédok]]
* [[Iürkák]]
* [[Jászok]]
* [[Jazigok]]
* [[Kangarok]]
* [[Masszagéták]]
* [[Melankhlainok]]
* [[Pazirik]]
* [[Szakák]]
* [[Szakaurak]]
* [[Szamolxisz]]
* [[Szarmata művészet]]
* [[Szirákok]]
* [[Szkíták a Bibliában]]
* [[Szkíta művészet]]
* [[Szkíta nyelv]]
* [[Szkíta szokások]]
* [[Thüsszageták]]
* [[Türagéták]]
* [[Várkonyok]]
{{Ukrajna története}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|középkor||ókor}}
[[Kategória:Szkíták| ]]