Téli hadjárat (1664) forrásának megtekintése

{{Katonai konfliktus infobox
|konfliktus= Téli hadjárat (1664)<br>''(Eszéki hadjárat)''
|kép=Miklós and Péter Zrínyi, burning of the bridge at Eszék.jpg
|képfelirat=Az eszéki híd elpusztítása
|kontextus= [[Habsburg–török háború (1663–64)|<span style="color: #444444">Habsburg–török háború (1663–64)</span>]]<br>[[Török háborúk Magyarországon|<span style="color: #444444">Török háborúk Magyarországon</span>]]
|helyszín= [[Magyarország|Dél-Magyarország]], [[Somogy vármegye|Somogy]] és [[Baranya vármegye|Baranya vármegyékben]], a [[Dráva]] mentén
|dátum= [[1664]]. [[január 21.]] – [[február 15.]]
|eredmény= A keresztények taktikai győzelme a törökök felett, ilyen többek közt az utánpótlás szempontjából fontos [[eszéki híd]] elpusztítása
|ok=
|területváltozások= [[Barcs]], [[Berzence]] és [[Babócsa]] ideiglenesen újra [[Magyarország]] és a [[Habsburg Birodalom]] fennhatósága alá kerülnek
|támadó= [[Fájl:Coa_Hungary_Country_History_(14th_century).svg|25px]]&nbsp;[[Magyar Királyság]]<br>[[Fájl:CoA of Croatia (Habsburg Monarchy).png|25px]]&nbsp;[[Horvátország]]<br>[[Fájl:Commemorative Medal of the Rhine Confederation.svg|25px]]&nbsp;[[Rajnai Szövetség (1658)|Rajnai Szövetség]]<br>[[Fájl:Imperial Coat of Arms of Austria.svg|25px]]&nbsp;[[Habsburg Birodalom]]
|védekező= [[Fájl:Ottoman Flag.svg|25px]]&nbsp;[[Oszmán Birodalom]]
|parancsnok1= [[Fájl:Coa Hungary Family Zrínyi.svg|22px]]&nbsp;[[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] horvát bán<br>[[Fájl:Arms of the house of Hohenlohe (4).svg|22px]]&nbsp;[[Wolfgang Julius von Hohenlohe]] generális
|parancsnok2= ''Nincs egységes főparancsnokság''
|haderő1= '''Horvát-magyar csapatok:'''<br>10&nbsp;000 gyalogos, 5000 lovas<br>'''A Rajnai Szövetség erői:'''<br>Kb.&nbsp;7300 fő<br>'''Osztrák erősítések:'''<br>3000 fő
|haderő2= ''Nyílt terepen török sereg nem állomásozott, a várkatonaság létszáma pedig ismeretlen''
|veszteségek1=
|veszteségek2=
|egyéb=
}}
{{egyért3|Téli hadjárat (egyértelműsítő lap)||Téli hadjárat}}
{{Habsburg–török háború (1663–64)}}{{Téli hadjárat (1664)}}{{Török háborúk Magyarországon}}
A '''téli hadjárat''' más néven '''eszéki hadjárat''' [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] hadjárata [[1664]] télutóján, mely során 240&nbsp;km-t hatolt be seregével török területre. Ez az [[Habsburg–török háború (1663–64)|1663-64. évi török háború]] legfontosabb hadművelete, mely a keresztény erők legfőbb sikere is egyben.<br>
A hadjárat előzménye, hogy [[1663]]-ban a török csaknem 80 ezer fős sereggel támadta meg [[Magyarország]]ot. A király a magyar csapatok főparancsnokának nevezte ki Zrínyit, aki sikeres vállalkozásával felgyújtotta a dunántúli török helyőrségeknek utánpótlást biztosító eszéki hidat, de az udvar késlekedése miatt nem tudta a győzelmet kamatoztatni. A tollal és karddal küzdő Zrínyi Miklósban politikai ellenfelet látó [[Bécs]] [[Nagykanizsa|Kanizsa]] kudarccal végződött ostroma után leváltotta.
== Előzmények ==
[[Erdély]]re [[II. Rákóczi György]] által indított meggondolatlan [[északi háború (1655–60)|lengyelországi hadjárat]] miatt hatalmas török és tatár seregek zúdultak. Rákóczi nem akart lemondani trónjáról, ezért fegyveresen szállt szembe a szultánnal, segítséget kérve [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] osztrák császártól és magyar királytól. Lipótot kényszerítette az észak-német fejedelmek és a [[Mainzi Választófejedelemség]] által létrehozott [[Rajnai Szövetség (1658)|Rajnai Szövetség]], de a császár csupán látszatintézkedéseket tett, hogy megválasszák [[Német-római Birodalom|német-római császárrá]], s miután ez megtörtént, nem avatkozott bele az [[Erdély]]ben dúló háborúba.
A bécsi udvar a kulcsfontosságú [[Nagyvárad|Várad]] eleste után is passzív maradt, és ez nemcsak a magyar rendeket háborította fel, de egész [[Európa|Európát]] is. Zrínyi Miklós horvát bán már az ostrom megkezdésekor körülvette az [[1600]]-ban elfoglalt Kanizsa várát, de az Udvar megálljt parancsolt neki. [[1661]]-ben aztán a [[Mura (Dráva)|Muránál]] egy [[németalföld]]i hadmérnökkel megépítette [[Zrínyiújvár]]t, ami heves tiltakozást váltott ki a török [[török porta|portánál]], és az [[Udvari Haditanács]] is megtiltotta. A törökök háborúval fenyegetőztek, amit a [[Habsburg-család|Habsburgok]] mindenképp el akartak kerülni: egyfelől, mert komolyabbnak ítélték a francia fenyegetést nyugatról, másfelől, mert megfelelő katonai erőt sem tudtak kiállítani.
Közben Erdély új fejedelme, [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény János]] folytatta a török-elleni harcot, és ehhez ő is a Habsburgok segítségét kérte. Az udvar viszont titokban megállapodott a törökökkel: az ígéretek közt szerepelt Zrínyiújvár lerombolása, amiért cserébe a törökök új fejedelmet ültetnek Erdély trónjára úgy, hogy az ország régi státusza megmaradjon. A törökök végül [[I. Apafi Mihály|Apafi Mihályt]] tették fejedelemmé, és az osztrákok magára hagyták Keményt.
De az udvar nem kerülhette el a háborút, mert tétovázott, és nem kötött békét a szultánnal Kemény János veresége után. Emiatt a törökök [[1663]]-ban hadat üzentek.
A császári és a magyarországi hadak elégtelen létszámban álltak és nem volt megfelelő a felszerelésük sem. [[Köprülü Ahmed]] nagyvezír azzal a céllal indult közel 80 ezer fős seregével, hogy a [[Magyar Királyság|Királyi Magyarországot]] meghódítsa, első lépésnek szánva ezt egy Bécs elleni támadáshoz. A törökök ostromolni kezdték [[Érsekújvár]]t, amelyért Zrínyi nem tudott sokat tenni, még húszezer főt el sem érő hadával. De az ostrom elhúzódott és a törökök [[október 26.|október 26-áig]] nem folytathattak nagyobb hadjáratokat, ha vissza akartak vonulni a tél beállta előtt téli szállásukra, a [[Balkán (térség)|Balkánra]].
== Az eszéki hadjárat ==
Az [[1664]]-es esztendő harcaira most már alaposabban felkészült az udvar. Közben Zrínyi állandó portyázásokkal zavarta a törököket és Zrínyiújvár előtt is levert egy kisebb sereget. Mivel nem mert remélni sokat Bécstől ezért két másik hatalmas főúrral és egyben az ország vezetői személyeivel, gróf [[Nádasdy Ferenc (főúr)|Nádasdy Ferenc]] országbíróval és gróf [[Wesselényi Ferenc (nádor)|Wesselényi Ferenc]] nádorral szövetséget kötött [[Kőszeg]]en [[1663]] szeptemberében. Elhatározták, hogy maguk veszik kezükbe a török elleni harc irányítását. Jelen volt még több egyházi méltóság és főúr is a gyűlésen. Zrínyi bár már korábban főparancsnoki tisztségben állt, de Érsekújvár elvesztése után leváltották.
=== Segélykérés a külföldtől ===
A három főúr levélbe foglalta szövetségük programját:''„Mi, kik az országnak oszlopi vagyunk, valami szabados úton elejét vesszük, ezennel éppen végső romlásra jut az ég alatt ilyen híres, nevezetes, nemes nemzetnek az ő sorsa”''<ref>R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, 1999. 61. old.</ref>
[[Bory Mihály]], a szövetség küldötte [[Regensburg]]ba ment, ahol a német fejedelmek és hercegek tanácskoztak, s jelen volt a Rajnai Szövetség feje [[János Fülöp mainzi érsek]] is. Az érsek kilátásba helyezte a támogatást, de már korábban maga ügyének is nyilvánította a török háborút. Ezért csapatokat irányítottak [[Magyarország]]ra gróf [[Wolfgang Julius von Hohenlohe]] vezetésével. [[Franciaország]] is segítséget ígért, de csapatai csak [[1664]] nyarán érkeztek Magyarországra.
Regensburgban döntöttek arról, hogy a hadjárat miképpen folytatódjon. Zrínyi javaslatára a támadás mellett döntöttek, s lehetőleg mihamarabb, amíg a tél tart, mert ebben az évszakban a törökök nem tudtak nagyobb, s ütőképesebb erőt bevetni. Bécs sem tétlenkedett és ő is segítséget kért a török ellen [[Spanyolország]]tól, de nem kapta meg.
Wesselényi nádor körlevélben szólította fel a vármegyéket, hogy a nagyvezír követelése ellenére se hódoljanak meg. Zrínyiék jól látták, hogy Magyarország és [[Horvátország]] egymaga nem fog tudni megállni az oszmán hadigépezet előtt, amely minden gyengesége ellenére is még mindig nagyon erősnek mutatkozott, de a külföldi segítség kérdésétől a magyar köznemesség eléggé idegenkedett. Zrínyi határozottan a török kiűzésére gondolt ezzel a háborúval, amely szerinte János Fülöptől függ. De Bécsben nem akarták, hogy a magyarok országegyesítő törekvése célt érjen. Zrínyi és a többi magyar főúr támogatást keresett a franciáknál és a [[XIV. Lajos francia király|Napkirállyal]] szemben lojális német fejedelmeknél, akik nemcsak a török ellen, hanem a Habsburgok [[németország]]i befolyásának csökkentése érdekében is kötötték a Rajnai Szövetséget. Ezért bár továbbra is folytatta a hadakozás előkészületeit, de mindeközben állandóan tárgyalt a békéről a törökökkel.
=== Támadás a Dráva mentén ===
Zrínyi Miklós mintegy 15 ezer fős magyar és horvát csapatokból álló serege egyesült von Hohenlohe vezette több mint 7 ezer főnyi német sereggel, továbbá 3000 osztrákkal. [[Berzence|Berzencétől]] kiindulva a [[Dráva]] mentén betörtek a magyar hódoltság déli területére [[1664]]. [[január 21.|január 21-én]]. A tél legkeményebb szakának számító hónapban oszmán-török erők kizárólag csak a várakban állomásoztak, nyílt terepen nem.<br>
[[Kép:Nikola Zrinski Čakovečki.JPG|balra|bélyegkép|Zrínyi Miklós]]
De a hadműveletek nem kizárólag a Dráva vidékén folytak. Északkeleten egy magyar sereg [[Rákóczi László (főispán)|Rákóczi László]] és [[Barkóczy István]] vezérletével Várad ellen támadt, nem a célból, hogy a várat visszafoglalja, hanem valamiképp az ottani pasa figyelmét elterelje. A francia [[Jean-Louis Raduit de Souches|Jean-Louis de Souches]] és [[Koháry I. István|Koháry István]] vezette császári és magyar hadak a [[felvidék]]i bányavárosok területéről támadták a törököket. Utóbbiak sorai kiegészültek [[Jerzy Lubomirski]] marsall és [[szepesség]]i kapitány irányította lengyel dandárral, amelyet a nádor toborzott [[Lengyelország]]ból.
[[Kép:Berzence 1666.jpg|bélyegkép|jobbra|Berzence vára]]
[[Berzence vára|Berzence várának]] elfoglalását követően [[Babócsa|Babócsát]] vették be. [[Babócsa]] eleste után a közeli [[Barcs]] várából a török őrség harc nélkül kivonult, ezután a keresztény hadak elérték [[Szigetvár]]t, de a vár ostromával nem foglalkoztak Zrínyiék. Ehelyett egy közelben álló türbét dúltak fel, amit [[I. Szulejmán oszmán szultán|I. (Nagy) Szulejmán]] emlékére emeltek, aki [[1566]]-ban itt halt meg a vár ostromakor. Akkor az erősséget a százezres szultáni sereggel szemben a bán dédapja, az azonos nevű [[Zrínyi Miklós (hadvezér)|Zrínyi Miklós]] védte horvát és magyar katonák élén utolsó leheletéig.<br>
Alig egy hét alatt komolyabb ellenállás nélkül a keresztény hadak már mélyen [[Baranya vármegye|Baranya]] területén jártak. [[január 28.|Január 28-án]] [[Pécs]]et vette körbe Zrínyi és von Hohenlohe csapataival. Két nappal később Zrínyi [[Esterházy Pál (nádor)|Esterházy Pál]] akkori főstrázsamesterrel (később nádor) a horvát és magyar lovassággal (5000 fő) elindult tovább a [[Dráva]] vonalán, addig seregük gyalogsága a németekkel Pécs ostrománál maradt.<br>
Zrínyi [[Eszék]]ig hatolt, ahol a törököknek még a [[16. század]]ban épült 8&nbsp;km hosszú tölgyfahídja állt. A háborúk idején ezen keresztül szállították az utánpótlást és ez kötötte össze a [[Horvátországi Hódoltság|horvátországi hódoltságot]] a magyarral. A hídhoz ráadásul egy negyven hajóból álló hajóhíd is csatlakozott. Rendkívül nagy volt a stratégiai fontossága, amit legjobban Zrínyi mért föl.<br>
A folyón vastag jégpáncél húzódott, de robbantásra nem gondolhattak a kevés lőpor miatt. A lovasság két napon át a környező erdőkből és mocsarakból száraz rőzsét és nádat hordott, míg végül két nap alatt jól kibélelték vele a hidat. Az [[Eszék vára|eszéki várból]] a törökök ágyúkkal megpróbálták elzavarni a horvátokat és a magyarokat, de nem sokat értek el vele. Zrínyi lovasságának mindössze egy sebesültje volt az ágyúzástól. Kirohanással nem is próbálkozott meg a török őrség.<br>
[[Február 1.|Február 1]]-én végre elegendő mennyiségű fát és nádat hordtak a hídhoz, s meggyújtották. Erős szél fújt, ami annál jobban gerjesztette a lángokat és végül az egész híd egyetlen hatalmas lángtengerben úszott.<br>
Esterházy így írja le az eseményt: ''„…az egész szerkezetet Isten segítségével porrá égettük… Borzalmas látvány volt, midőn éjszaka szemléltük ezt az oly sok ezer lépés hosszúságú, meggyújtott fáklyaként égő hidat, mint valami ránkszakadó ördögi látomást”''<ref name="auto_dsq4Pnhbq/llWs103pyCqg">R. Várkonyi Á. 63. old.</ref><br>
Mialatt Zrínyi Eszéken volt, a Pécsnél maradt keresztény seregből több horvát, osztrák és magyar elsősorban gyalogsági alakulat elvált a seregtől és a Duna-Dráva torkolat vidéke felé vették az irányt. Útközben elfoglalták [[Mohács]], Szécs, [[Dunaszekcső|Szekcső]], Újvár és Nádas erősségeket.
A híd pusztulása súlyos csapást volt a törökre nézve. [[február 3.|Február 3]]-án mikor a híd már teljesen leégett, Zrínyi elindult Eszék alól vissza Pécsre. Útközben felégették [[Baranyavár]]t, majd a pécsi ostromzárat is feloldották.<br>
Az eszéki híd pusztulásával a széles Dráva folyó elszakította egymástól a török kézben levő magyar és horvát területeket. Továbbá a várak visszafoglalásával elvágták az összeköttetést a kanizsai várral, aminek visszafoglalásához kedvező alkalom jött el.
== További események ==
A hadjárat alkalmával Zrínyiék nagy zsákmányt ejtettek: húszezer marhát, háromezer lovat, számtalan előkelő törököt és száz keresztény foglyot szabadítottak ki. A hadjáratot von Hohenlohe az utóbbi száz év legnagyszerűbb haditettének nevezte, és a harc további kilátásai is biztatóak voltak.
I. Lipót is elismerte a hadjárat sikerét, vezérének pedig nagy hírnevet szerzett Európában. Zrínyit a francia király 10 ezer arannyal, a spanyol király az [[aranygyapjas rend]]del jutalmazta.
Eközben a franciák egy másik ligát is alakítottak további nyugati államokkal a törökök ellen. Wesselényi nádor dekrétumban ösztökélte a vármegyéket, hogy fel fognak szabadulni a török uralom alól. A nádor Zrínyi egyik művének ''Az török áfium ellen való orvosság''-nak gondolataival szőtte át nyilatkozatait és ezzel szólította fegyverbe az országot.<ref>Magyarország története, 1526–1686, 1126. old.</ref>
[[Kép:Montecuccoli, Raimund Graf.jpg|bélyegkép|[[Raimondo Montecuccoli]]]]
A fővezéri tisztség kérdésében egyelőre még tárgyalások folytak. A császár [[Raimondo Montecuccoli]] itáliai hadvezért javasolta, addig a Rajnai Szövetség a horvát bán mellett tört lándzsát, de felmerült a jeles francia hadvezérnek, [[Henri de La Tour d’Auvergne de Turenne|Henri de La Tour d’Auvergne]]-nek, Turenne vikomtjának a neve is.<ref name="auto_dsq4Pnhbq/llWs103pyCqg"/><ref>Turennet elsősorban Apafi Mihály szerette volna látni a főparancsnoki poszton. A marsall számos alkalommal tárgyalt az erdélyi fejedelemmel az átállásról, s biztosította a francia király támogatásáról, ha esetleg a Habsburgok visszaélést követnének el.</ref> Végül megosztottá tették a hadvezetést. Zrínyi és Montecuccoli került a hadsereg élére. Zrínyi ezután ragaszkodott ahhoz, hogy mihamarabb kezdjék meg Kanizsa ostromát, mert a török támadás a tél elmúltával nem fog váratni magára. De az [[Udvari Haditanács]] szokásához híven most is tétovázott, ezzel igen nagy lehetőséget mulasztottak el. Ha Kanizsa ostromát időben megkezdték volna, a város visszafoglalásával ellensúlyozhatták volna az Érsekújvár elvesztéséből adódott súlyos helyzetet. Zrínyi szerint tavaszig nem szabadott volna várni, mert akkor a török könnyen felmenthette az ostromlott várat.
A haditanács csak márciusban adta ki az engedélyt, Zrínyi szerint már túl későn. Kanizsa ostromát egy magyar, horvát, bajor, osztrák és rajnai katonákból álló sereg, [[április 21.|április 21-én]] kezdte meg.<ref>Magyarország Hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, 285. old.</ref> A török védők kitartottak, s a nagyvezír 60 ezer fős serege élén már sietett a felmentésükre. A Dráván hajóhidat veretett, azon keresztül vonult Kanizsához, a háromszor kisebb keresztény sereg pedig meghátrált előle.
Zrínyit az udvar másodszor is leváltotta főparancsnoki tisztségéről. A vezetés egyedül Montecuccoli kezében maradt. Az oszmán nagyvezír eközben Zrínyiújvár ellen vezette seregét, amelynek megépítése [[casus belli]] volt a Porta szemében. Montecuccoli csekély létszámú csapataival állt a [[Muraköz]]ben. A mai történelemkönyvek közül is soknak az a véleménye, hogy tétlenül nézte végig a vár elfoglalását és lerombolását. Valójában a katonái éheztek, le voltak gyengülve, és kevés volt a hadianyag. Ilyen állapotban kész öngyilkosság többszörös túlerőben levő ellenséggel szemben rohamot indítani.<ref>Perjés Géza: A szentgotthárd icsata, 1964. ''→A szentgotthárdi csata stratégiai előzményei'' 124.-125. old.</ref> A törökök [[június 30.|június 30-án]] bevették a várat és lerombolták. Zrínyi az egész katasztrófáért Montecuccolit okolta, és Bécsbe távozott. A császári tábornok kicsiny serege pedig kénytelen volt [[Muraszombat]]ig (ma ''Murska Sobota'' [[Szlovénia]]) hátrálni.
Köprülü nagyvezír további célja a [[Rába]] vonalának áttörése volt, hogy innen Bécs ellen vonuljon, [[IV. Mehmed oszmán szultán|IV. Mehmed szultán]] parancsa szerint. Az immár vagy másfél százezer főre növekedett török sereget a [[szentgotthárdi csata (1664)|szentgotthárdi csatában]] azonban Montecuccoli osztrák, német, rajnai és francia csapatok élén legyőzte.
A győzelem ellenére a bécsi udvar megkötötte a szégyenletes [[vasvári béke|vasvári békét]].
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Külső hivatkozások ==
* '''Perjés Géza:''' ''A szentgotthárdi csata [[1964]]'', '''Szentgotthárd,''' ''helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok,'' [[Szombathely]] [[1981]]. {{ISBN|963-03-1192-5}}
* R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub, [[Budapest]] [[2001]]. {{ISBN|9635484712}}
* Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, [[Budapest]] [[1985]]. szerk.: Liptai Ervin {{ISBN|9633263379}}
* '''Magyarország története, 1526–1686,''' 2. kötet, Akadémia Kiadó, Budapest [[1985]]. Főszerk.: Pach Zsigmond, Szerk.: R. Várkonyi Ágnes {{ISBN|963 05 09296}}
{{Portál|Hadtudomány|i |Törökország|-}}
{{DEFAULTSORT:Télihadjárat}}
[[Kategória:Török háborúk Magyarországon]]
[[Kategória:Hadműveletek]]