Téli hadjárat (1848–49) forrásának megtekintése

{{Katonai konfliktus infobox
 | konfliktus = Téli hadjárat
 | kép = Téli hadjárat 1848 49.png
 | képfelirat ='''Téli hadjárat''' a főhadszíntéren
 | kontextus= [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|<span style="color: #444444">1848–49-es forradalom és szabadságharc</span>]]
 | helyszín = [[Magyarország]]
 | dátum = [[1848]]. [[december 14.]] - [[1849]]. február
 | eredmény = A magyar haderő a [[Tisza]]-[[Maros]] vonalra szorul vissza, [[Erdély]] felszabadítása az utolsó szakaszba lép.
 | ok =
 | területváltozások = A [[Dunántúl]], a [[Duna–Tisza köze]], a [[Felvidék]] és a [[Délvidék]] császári kézre kerül, míg [[Erdély]] nagyobbik része Magyarországhoz.
 | támadó = [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]] [[Habsburg Birodalom]]
 | védekező =[[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[Magyarország]]
 | parancsnok1 = [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]] [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Alfred Candidus zu Windisch-Grätz]]
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]]&nbsp;[[Puchner Antal Szaniszló|Puchner Antal]]<br />
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]]&nbsp;[[Franz von Schlik]]<br />
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]]&nbsp;[[Christian Götz]] <br />
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]]&nbsp;[[Anton Csorich]]<br />
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]]&nbsp;[[Felix Jablonowski]]<br />
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]]&nbsp;[[Laval Nugent]]<br />
[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|22px]]&nbsp;[[Fájl:Flag of Romania.svg|22px]]&nbsp;[[Avram Iancu]]<br />
[[Fájl:Imperial Standard of the Emperor of Russia (1858–1917).svg|25px]]&nbsp;[[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Grigorij Szkarjatyin]] <br />
 | parancsnok2 = [[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[Vetter Antal]]<br />
[[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[Görgey Artúr]]<br />
[[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[Image:November Uprising.svg|16px]]&nbsp;[[Bem József]]<br />
[[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[Image:November Uprising.svg|16px]]&nbsp;[[Henryk Dembiński]]<br />
[[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[Perczel Mór]]<br />
[[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[File:Armatorum_Trium_Generum_Siculorum.svg|22px]]&nbsp;[[Czetz János]]<br />
[[File:Flag of Hungary (1848).svg|22px]]&nbsp;[[Guyon Richárd]]<br />
 | haderő1 =
 | haderő2 =
 | veszteségek1 =
 | veszteségek2 =
 | veszteségek3 =
 | egyéb =
}}
{{egyért3|Téli hadjárat (egyértelműsítő lap)||Téli hadjárat}}
A '''Téli hadjárat''' az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharc]] hadtörténetének egyik időszaka, melynek során a [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] herceg vezette [[A Császári-Királyi Hadsereg 1848-1849-ben|császári csapatok]] több hadszíntéren összehangolt támadást indítottak a [[1848–49-es honvédsereg|magyar szabadságharc erői]] ellen. A támadás 1848 decemberében indult és célja a március 15-ei forradalom után [[Magyarország]]nak adott részleges önállóság teljes megszüntetése volt. A szembenálló erők a hadjárat során számos ütközetet és egy csatát<ref>[[Kápolnai csata]]</ref> vívtak, és császári kézre került két magyar vár is.<ref>lásd: [[Eszék ostroma (1849)|Eszék ostroma]] és [[Lipótvár ostroma]]</ref> Az összecsapások túlnyomó részét a császári csapatok nyerték meg, és a hadjárat végére a magyar csapatok az ország jelentős részéből kiszorultak. A császári csapatok ennek ellenére nem érték el céljukat, mert a magyar kormány továbbra is működőképes maradt és a honvéd haderő sem semmisült meg.
== Előzménynek ==
=== Politikai viszonyok ===
{{csonk-szakasz}}
=== Windisch-Grätz támadási terve ===
A terv végrehajtására 1848 decemberében a következő császári erők részéről fenyegette támadás Magyarországot:
* A közvetlenül Windisch-Grätz parancsnoksága alatt álló császári főerők [[Bécs]] alatt állomásoztak. A [[Josip Jelačić]] (I. hadtest), [[Wrbna László]] (II. hadtest) és [[Duca di Serbelloni|Serbelloni]] (tartalék hadtest) altábornagyok parancsnoksága alatt három hadtestre osztott főerő mintegy harminchétezer gyalogost, hatezer lovast, nyolcszáz utászt és több mint kétszáz tábori ágyút számlált.
* [[Balthasar Simunich]] altábornagy parancsnoksága alatt egy négyezer-ötszáz főt és tizenkét löveget számláló hadtest állt a magyar-morva határon, a császári főerők északi szárnyához kapcsolódva. A hadtest feladata a [[Nádasi-szoros]]on át betörve [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]] elfoglalása, majd [[Lipótvár]] körbezárása volt, biztosítva ezzel a Pest-Buda felé támadó császári főerők bal szárnyát.
* A [[Jablonkai-szoros]]nál Felső-Magyarországra betörő [[Karl Frischeisen]] alezredes nyolcszáz fős különítményének feladata az volt, hogy támogatást nyújtson az vele együtt bevonuló [[Jozef Miloslav Hurban|Hurban]] szlovák felkelőinek és ezzel elősegítse egy felvidéki szlovák felkelés kibontakozását.
* [[Galícia]] felől a [[Duklai-szoros]]on keresztül [[Franz von Schlik]] altábornagy 8000 főt és közel harminc löveget számláló hadteste állt készenlétben. A hadtest feladata [[Kassa]] elfoglalása, majd egy Pest-Buda irányú előrenyomulás volt.
* [[Erdély]]ben [[Puchner Antal]] főparancsnoksága, de [[August Wardener]] vezérőrnagy és [[Karl Freiherr von Urban|Karl Urban]], illetve [[Gustav Jablonsky]] ezredesek közvetlen parancsnoksága alatt álltak. A mintegy 4500 sorkatona és 5-6000 román népfelkelőből álló sereg feladata az [[Alföld]]re vezető szorosok birtokba vétele és egy [[Nagyvárad]] irányába történő támadás volt.
* A [[bácska]]-[[bánát]]i, szerb felkelőkből és császári alakulatokból álló hadtest feladata [[Temesvár]] és [[Arad (Románia)|Arad]] ostromzárának feltörése, majd az így felszabadult császári erőkkel együtt egy [[Szeged]]-[[Kecskemét]] általános irányú támadás volt.
* [[Szlavónia]] felől [[Johann Schneckel von Tebersburg|Trebersburg]] vezérőrnagy csapatainak feladata [[Eszék]] várának ostrom alá vétele.
* [[Stájerország]] felől [[Laval Nugent]] feladata a Dél-Dunántúl birtokbavétele, majd segítségnyújtás Trebersburg csapatainak [[Eszék ostroma (1849)|Eszék ostromában]].
=== A magyar védelem ===
[[Fájl:Görgei Artúr by Miklós Barabás.jpg|bélyegkép|balra|250px|Görgei Artúr, a [[feldunai hadsereg]] fővezére [[Barabás Miklós (festő)|Barabás Miklós]] festményén]]
1848 késő őszén a nyugat-magyarországi határok védelmét két egymástól távol lévő sereg látta el. [[Görgei Artúr]] vezérőrnagy kb. 28.000 főt számláló [[feldunai hadsereg]]e a Nádasi-szorostól a [[Fertő]] tó déli partjáig állt szemben [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] herceg kb. 50.000 főnyi főerejével, [[Perczel Mór]] vezérőrnagy mintegy 10.000 katona élén a [[Muraköz]]t tartotta megszállva [[Laval Nugent]] táborszernagy Dél-[[Stájerország]]ban állomásozó 8000 katonából álló hadtestével szemben.
A feldunai hadsereg számára a követendő haditervet Kossuth és [[Görgey Artúr|Görgey]] még 1848 novemberében meghatározta. Görgei javaslata szerint a hadsereget a határtól távolabb, megerősített állásokban kell összpontosítani, Kossuth azonban az újoncozás és a hadseregellátás érdekében arra utasította Görgeit, hogy csapataival minél nagyobb területet tartson megszállva, hogy biztosítsa a terület emberi és anyagi erőforrásait. Görgei ennek eleget is tett, dandárjait a határ mentén hosszú és vékony vonalban állította fel, de ugyanakkor elkezdték Győr elsáncolását és a határmenti utak és szorosok használhatatlanná tételét.
A magyar katonai vezetés arra számított, hogy 1848 folyamán már nem következik be ellenséges támadás és az egész telet a hadsereg szervezésére és újabb csapatok felállítására fordíthatja. A magyar nehézlovasság hiányának pótlására elkezdték egy vértesezred szervezését is a fővárosban, azonban ez idő és a felszerelés hiányában félbemaradt, és többé nem indult újra. Windisch-Grätz herceg [[december 14.|december 14-én]] megindította a császári főerők támadását, ezzel a szabadságharc újabb szakasza kezdődött meg.
== A hadjárat első szakasza ==
=== A császári főerők támadása ===
{{csonk-szakasz}}
[[Fájl:Perczel Mor.jpg|bélyegkép|[[Perczel Mór]], a [[móri ütközet]] vesztese]]
[[Fájl:Vetter Antal Marastoni József.jpg|bélyegkép|[[Vetter Antal]] honvédtábornok]]
A feldunai hadsereg [[Moson]]nál [[Görgey Kornél]] vezetésével sikeres utóvédütközetet is vívott. Görgei eredetileg a Győrben előkészített állásokból kívánta megvívni a döntő ütközetet, Győrbe érkezve nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a túlméretezett győri állásokat a rendelkezésére álló haderővel nem fogja tudni tartani. Görgei ezért [[december 27.|december 27-én]] harc nélkül kiürítette Győrt. Az új kijelölt védővonal a [[Vértes (hegység)|Vértes]] és a [[Gerecse]] nyugati átjárón keresztül húzódott. Perczel [[december 16.|december 16-án]] kapott parancsot, hogy vegye fel a kapcsolatot Görgeivel. Ez egyben azt is jelentette, hogy a magyar csapatok harc nélkül feladták a Dunántúl déli részét. [[Kossuth Lajos|Kossuth]] megpróbálta Görgeit rábeszélni a harc felvételére és más hadszínterekről sorra rendelte a csapattesteket a feldunai hadsereg megerősítésére. A nyomásnak a tanultabb Görgei nem engedett, míg a heves természetű, de katonailag kevéssé képzett Perczel – tanultabb tisztjeinek véleménye ellenére – ütközetbe bocsátkozott.
{{Bővebben|Móri ütközet}}
A [[móri ütközet]]ben [[Perczel Mór]] hadteste katasztrofális vereséget szenvedett a [[Josip Jelačić|Jellasics]] vezette cs. kir. csapatoktól, és ezzel a főváros vonalának – a Duna felső szakaszának – védelmét a magyar hadvezetés tarthatatlannak ítélte. [[Vetter Antal]] és [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]] által 1848. december 31-én felterjesztett, téli hadjárat második szakaszára vonatkozó haditervvel egyedül Perczel Mór nem értett egyet, aki szerint Buda télen „kissé jó védelem mellett” bevehetetlen – ezért még január 1-jén javasolta [[Kossuth Lajos|Kossuth]]nak, hogy minden erőt Budán és Pesten összpontosítson. Egyetlen, súlyos csatavesztéssel nemrég parancsnoki renoméját vesztett tábornok szavára azonban nem hallgattak, ami érthető is volt – a túlerő igencsak nyomasztónak látszott, a visszavonulás és vereségek kimerítették és demoralizálták a csapatokat, és azok felkészültsége sem volt a legjobb.
=== Simunich támadása ===
A téli hadjárat megindulásakor az [[Ordódy Kálmán]] vezette magyar dandár [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ra, majd [[Lipótvár]]ra menekült Simunich támadása elől. Ugyanakkor a győztes [[nagyszombati ütközet]] után Simunich nem csatlakozott Windisch-Grätz főerőihez, hanem északkelet felé fordult és december 20-án zár alá vette a lipótvári várat. Az 1528 fős várőrségnek mintegy 5000 fős ostromsereggel szemben kellett helytállni. Windisch-Grätz mindössze két napot szánt a vár bevételére. A túlerőt és a vár állapotát figyelembe véve a császáriak optimizmusa indokolt volt, az ostrom azonban nem várt módon elhúzódott, míg végül a vár február 3-án kapitulált. Ezután Simunich csatlakozott a [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]ot zároló csapatokhoz.
=== Schlik támadása ===
[[Franz von Schlik|Schlik tábornok]] mintegy 8000 főből álló hadteste még a császári főerők támadása előtt, [[december 6.|december 6-án]] [[Duklai-hágó|Dukla]] felől betört Magyarország területére. Vele szemben [[Pulszky Sándor]] alezredes gyengén felszerelt kilencezer fős hadteste állt.
A császári csapatok [[december 9.|december 9-én]] elfoglalták [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]t, majd [[Budamér]] és Kassa között ütköztek a Kassa védelmére összeállított magyar hadtestbe. A [[december 11.|december 11-én]] vívott [[budaméri ütközet]] a magyar csapatok súlyos vereségével végződött (Lásd:[[Kassai ütközet]] előzményei). Pulszky csapatai [[Miskolc]] felé vonultak vissza, Schlik csapatai pedig bevonultak [[Kassa|Kassára]]. Schlik nem folytatta azonnal a támadást és ez lehetőséget adott a visszavonult magyar csapatok újjászervezésére. A hadtest vezetését [[Mészáros Lázár]] hadügyminiszter személyesen vette át. Az új parancsnok és [[Szemere Bertalan]] kormánybiztos tevékenységének köszönhetően a Miskolc környéki magyar hadtest létszáma meghaladta a tízezer főt, így december végén a siker reményében indíthatott ellentámadást Kassa irányába. A [[január 4.|január 4-én]] zajlott [[kassai ütközet]]ben azonban a magyar csapatok ismét vereséget szenvedtek Schlik hadtestétől. A vereség következtében Mészáros Lázár átadta a hadtest parancsnokságát [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]]nek.
=== Hadműveletek a Délvidéken ===
{{csonk-szakasz}}
== A hadjárat második szakasza ==
=== Görgei hadjárata a bányavárosokon át ===
[[Fájl:Atkeles Stureci hagon.jpg|bélyegkép|balra|200px|Átkelés a Stureci-hágón (Keiss Károly olajfestménye)]]
A főváros 1849. [[január 5.|január 5-i]] feladása után [[Görgei Artúr|Görgei]] javaslatára a feldunai hadtest nem a [[Tisza]] mögé vonult vissza, hanem észak felé fordult, hogy megkísérelje a [[Balthasar Simunich|Simunich]] tábornok által ostromlott [[Lipótvár]] felmentését. A hadmozdulat elsődleges célja az volt, hogy megakadályozza, hogy [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] teljes erejével a Tiszánál kiépített védővonal ellen indítson támadást. Ezt a célt el is érte, mert a herceg bizonytalanná vált, nem volt pontos tudomása a kettévált magyar haderő nagyságáról és céljairól. Az észak felé forduló Görgey-hadtest hátbatámadással fenyegette a [[komáromi erődrendszer|komáromi várat]], vagy a Lipótvárat ostromló császári haderőt ezért a herceg főerejével [[Buda (történelmi település)|Budán]] maradt és csak egy-egy üldöző csapatot küldött [[Perczel Mór|Perczel]] és Görgei után. Görgei észak felé fordulása a hadászati célt tehát elérte, mert eltérítette a császári erőket a [[Debrecen]] felé irányuló főcsapástól, azonban a magyar tábornok előtt csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy hadműveleti területét jelentős túlerő veszi közre, ezért Lipótvár felmentésének erőltetése a feldunai hadtest megsemmisülését eredményezheti. A hadtest éle negyven kilométerre megközelítette Lipótvárat és így egy rövid időre sikerült felszakítania az ostromzárat, de Görgeinek végül el kellett vonulnia a bányavárosok felé. A szinte folyamatos utóvédütközeteket vívó, északról [[Christian Götz|Götz]], délről [[Anton Csorich|Csorich]] csapataitól fenyegetett Görgeit itt érte [[Mészáros Lázár]] hadügyminiszter parancsa, hogy induljon [[Kassa]] felé a [[Franz von Schlik|Schlik]] tábornok elleni hadműveletek támogatására.
[[Fájl:Guyon Richárd.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Guyon Richárd]]]]
A hadtest két oszlopban indult a [[Szepesség]] felé. Az egyik csoport Görgei vezetésével a [[Úrvölgy|Sturec]]i-hágón keresztül [[Poprád (település)|Poprád]], a másik Guyon Richárd ezredes vezetésével [[Igló]] irányába. Götz és [[Felix Jablonowski|Jablonowski]] tábornokok a déli oszlopot üldözték, így Görgei [[Lőcse|Lőcsére]] érkezve értesült róla, hogy a császári csapatok szorosan a nyomában vannak és előtte a Szepességből [[Sáros vára|Sárosba]] vezető Branyiszkói-hágót [[Franz Deym]] tábornok csapatai tartják megszállva. A Görgei-hadtest előtt ekkor két lehetőség állt: vagy [[Branyiszkó (település)|Branyiszkón]] áttörve közelíti meg Kassát, vagy déli irányba, a [[Sajó (folyó)|Sajó]] völgyébe vonul. Görgei az első lehetőséget választotta. A branyiszkói ütközet tétje mindkét fél számára jelentős volt, mert magyar győzelem után, [[Klapka György (tábornok)|Klapka]] és Görgei bekeríthette a Kassa környékén állomásozó Schlik-hadtestet, ha viszont a császári győznek, Jablonowski, Götz és Schlik keríthette volna be Görgei csapatait. A Branyiszkói hágóért vívott ütközetet magyar részről Guyon ezredes, császári oldalról [[Franz Deym]] altábornagy vezette, és a harc magyar győzelemmel zárult.
=== Hadműveletek a Dél-Dunántúlon ===
{{csonk-szakasz}}
== Hadműveletek Erdélyben ==
[[Fájl:Erdelyi hadmuveletek elso szakasz.png|bélyegkép|balra|200px|Erdély felszabadításának első szakasza]]
{{Bővebben|Erdélyi hadjárat (1848-49)}}
=== Az erdélyi hadműveletek első szakasza ===
1848. december elejére az [[erdély]]i magyar<!--alkotmányhoz hű--> csapatok helyzete válságossá vált. Az erdélyi főhadparancsnok, [[Puchner Antal]] az [[október 3.|október 3-a]]i császári manifesztum után felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak, [[október 18.|október 18-án]] kiáltványban ostromállapotot hirdetett és elrendelte a magyar nemzetőrség lefegyverzését. A kialakult harcok során a magyar csapatok – a felbomlás határára jutva – [[november 25.|november 25-ére]] a [[Csucsai-szoros]]ig vonultak vissza. Az [[1849]] elejéig hősiesen ellenálló [[Háromszék]] kivételével ezzel egész Erdély a császári csapatok birtokába jutott. A kivert hadtest élére [[Czetz János]] honvéd őrnagy került, akinek jelentős szervező munkája révén december 15-én, röviddel Bem megérkezése után az erdélyi magyar hadsereg már mintegy tizenkétezer főt és huszonnégy ágyút számlált.
[[Fájl:Barabas Miklos Bem.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Bem József]], az [[erdély]]i magyar csapatok főparancsnoka. [[Barabás Miklós (festő)|Barabás Miklós]] litográfiája]]
[[Fájl:Puchner Antal Kriehuber.jpg|bélyegkép|balra|200px|[[Puchner Antal Szaniszló|Puchner Antal]], az [[erdély]]i császári csapatok főparancsnoka. [[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiája]].]]
Az észak-erdélyi császári csapatok [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] utasításának megfelelően [[december 18.|december 18-án]] megindultak, hogy birtokba vegyék az [[Alföld]]re vezető szorosokat. A [[Karl Freiherr von Urban]] és [[Gustav Jablonsky]] ezredesek vezetése alatt álló, mintegy négyezer-ötszáz sorkatonából és hatezer román népfelkelőből álló császári csapatok váratlanul erős ellenállásba ütköztek, majd kénytelenek voltak visszavonulni. Az erdélyi hadi helyzetben ezzel döntő fordulat következett be. Bem a rá jellemző határozottsággal azonnal kihasználta a sikert. [[december 23.|December 23-án]] [[Dés]]nél kettészakította a császáriak arcvonalát, [[december 25.|december 25-én]] visszafoglalta [[Kolozsvár]]t, majd [[december 29.|december 29-én]] [[Bethlen (település)|Bethlennél]] megverte az északon maradt császári erőket. A [[január 3.|január 3-a]]i [[tihuca]]i ütközet után Karl Urban hadteste kiszorult [[Bukovina (régió)|Bukovinába]]. Bem ezután a [[Székelyföld]] felé fordulva [[január 13.|január 13-án]] bevonult [[Marosvásárhely]]re. Észak-Erdély felszabadítása után a magyar tábornok azonnal a császári hadsereg erdélyi bázisa, [[Nagyszeben]] irányában támadott. [[január 17.|Január 17-én]] a [[gálfalvi ütközet]]ben megverte Puchner seregét, de a Nagyszeben ellen [[január 21.|január 21-én]] indított támadása kudarcba fulladt. [[január 24.|Január 24-én]] [[Szelindek (Szeben megye)|Szelindek]]nél sikerült visszaverni Puchner támadását, de a [[február 4.|február 4-e]]i vízaknai ütközetben az erdélyi magyar hadsereg súlyos vereséget szenvedett. A csatából megmenekült, alig ezerötszáz fős magyar sereg elvesztette lövegeinek nagy részét is és [[Piski]] községig vonult vissza. A [[február 9.|február 9-én]] vívott [[piski ütközet]]nek a magyar csapatok számára rendkívül nagy tétje volt. Vereség esetén egész Erdély ismét az ellenség kezére kerülhetett és a császári csapatok veszélyeztették volna a fő hadszíntéren döntő ütközetre készülő magyar csapatokat.
=== Az erdélyi hadműveletek második szakasza ===
[[Fájl:Erdelyi hadmuveletek masodik szakasz.png|bélyegkép|balra|300px|Erdély felszabadításának második szakasza]]
A mindkét oldalon nagy veszteségekkel járó ütközetet végül Bem csapatai nyerték meg, Bemnek azonban a győzelem után is súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie. Puchner még a gálfalvi ütközet után segítséget kért [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüders]] altábornagytól, a [[Havasalföld]]ön állomásozó cári csapatok parancsnokától. A [[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Szkarjatyin]] tábornok vezetésével érkezett cári csapatok megszállták Nagyszebent és [[Brassó]]t, így Puchner minden erejét Bem csapatai ellen tudta bevetni. További nehézséget jelentett, hogy Urban ezredes csapatai ismét betörtek Észak-Erdélybe és [[február 18.|február 18-án]] [[Királynémeti]]nél vereséget mértek [[Riczkó Károly]] ezredes csapataira. Bem február 11-én megindított hadjárata a lengyel származású magyar tábornok zseniális hadvezéri képességeit bizonyítja. A magyar csapatok megkerülték Puchner állásait és erőltetett menetben [[Medgyes]]re vonultak. Bem itt hátrahagyta csapatai felét és négyezer emberrel Urban ellen indult. A magyar csapatok hirtelen megjelenésétől meglepett Urbant ismét sikerült Bukovinába szorítani, majd Bem ismét erőltetett menetben visszatért Medgyesre. Puchner Bem távollétét arra akarta felhasználni, hogy a hátrahagyott magyar csapatokra döntő vereséget mérjen. A [[március 2.|március 2-án]] kezdődött [[medgyesi ütközet]]ben a már visszaérkezett Bem csapatai is részt vettek, de a váltakozó eredménnyel folyó ütközetet a császári csapatok nyerték. A magyar csapatoknak vissza kellett vonulniuk [[Segesvár]] felé. Az önbizalmát visszanyert Puchner alapos tervet készített a segesvári magyar csapatok bekerítésére és megsemmisítésére. Bem felismerte a császári hadvezetés szándékát és váratlan elhatározásra jutott: Medgyes irányába kitört és Nagyszeben felé fordult.<ref>Később be is veszi [[Nagyszeben]]t (1849. március 11.), a császári csapatok erdélyi főhadiszállását. Ezt követően a császári csapatok fokozatosan kiszorultak Erdélyből, és csak az érchegység román népfelkelői és [[Gyulafehérvár ostroma|Gyulafehérvár]] illetve [[Déva ostroma|Déva]] erődjei maradtak az ellenség kezén.</ref>
== A honvédsereg összpontosítása és első csatája ==
{{csonk-szakasz}}
[[Fájl:Than Mor Kapolnai csata.jpg|bélyegkép|250px|[[Mednyánszky Cézár]] tábori lelkész és [[Psotta Móric]] honvéd őrnagy rohamra vezetik a honvédeket a kápolnai csatában (Than Mór festménye)]]
== A hadjárat értékelése ==
Annak ellenére, hogy a hadjárat ütközeteinek túlnyomó részét a császári csapatok nyerték, Windisch-Grätz nem nyerte meg a téli hadjáratot, mert célkitűzését, a magyar honvéd hadsereg teljes megsemmisítését és a kormány székhelyének elfoglalását nem sikerült elérnie. A hadjáratot a magyar csapatok sem nyerték meg, mert az ütközetek jelentős részét elveszítették, feladták Eszék és Lipótvár várát (ami 5500-6000 fő veszteséget jelent), és az ország területének nagy részét át kellett engedniük az ellenségnek. A hadiipart sikerült áttelepíteni [[Nagyvárad]]ra, a kormány [[Debrecen]]be menekült, de működőképes maradt. Összességében a hadjárat folyamán a magyar haderő egyre ütőképesebb lett, a frissen felállított alakulatok már nem teljesen újoncok voltak, hanem egyre harcedzettebbek. Az egységesítés pedig lehetővé tette az egységes hadszervezet kialakítását, és biztosította a sikeres [[tavaszi hadjárat]] feltételeit.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Külső hivatkozások ==
* [https://web.archive.org/web/20071224225423/http://www.aetas.hu/2001_2/2001-2-12.htm Dér Dezső: Az északi mozgó hadtest létrejötte] (AETAS 2001/2)
== Források ==
* Az 1848-49. évi szabadságharc története {{ISBN|9638218207}}
* Hermann Róbert: 1848-1849 a szabadságharc hadtörténete {{ISBN|9639376213}}
* Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, {{ISBN|9633273676}}
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, {{ISBN|9633263379}}
* Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban, Magvető Könyvkiadó – 1984, {{ISBN|9631401944}}
* Klapka György: Emlékeimből, Szépirodalmi Könyvkiadó – 1986, {{ISBN|9631531821}}
* Supka Géza: 1848 – 1849, Magvető Könyvkiadó, 1985, {{ISBN|9631403173}}
{{1848 összefoglaló táblázat}}
{{Portál|1848–49-es forradalom és szabadságharc}}
{{DEFAULTSORT:Télihadjárat}}
[[Kategória:1848–49-es forradalom és szabadságharc]]