Töröksíp forrásának megtekintése

{{Hangszer infobox
 | név = Töröksíp
 | kép = Kuruc tárogató.jpg
 | képméret = x400px
 | besorolás = [[Aerofon hangszerek|aerofon]] → [[Fúvós hangszerek|fúvós]] → kettős [[Nádnyelves hangszerek|nádnyelves]]
 | csőhossz = 30-40 cm
 | hangolás =
 | rokon hangszerek = [[zurna]], [[schalmei]], [[oboa]], [[tárogató]]
}}
A '''töröksíp''' a 17–18. századi Magyarországon használt kettős [[Nádnyelves hangszerek|nádnyelves]] [[Fúvós hangszerek|fúvós hangszer]]. A [[Kurucok|kuruc]] korban és később tábori, ceremoniális hangszerként, nagydobbal együtt tánckísérő, szórakoztatózenei hangszerként is használták. Írásos emlékekben a ''töröksíp'' név mellett gyakran szerepel ''[[tárogató]], tárogató síp'' néven.<ref>{{Opcit|n=Sárosi}} egy jegyzetben említi ''A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárá''nak magyarázatát, miszerint a „tárogató” felfogható a ''tár'' (nyit) szó folyamatos melléknévi igeneveként, vagyis mint „nyitogató, azaz billegető”. A szótár a „billentyűs síp” értelmezéssel is előáll, ám a töröksíp-tárogatónak eredeti formájában nem volt billentyűje. Felmerül a szó hangutánzó eredete is, erre példák a latin ''taratantara,'' a francia ''tarot,'' a szerb ''tarakać,'' a [[Krk (sziget)|Krk]] szigetén használt ''tororo.''</ref>
== Felépítése ==
A hangszernek mindössze egy tucatnyi múzeumi példánya ismeretes, ezek java része a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban van. Nem egyformák, csupán lényeges vonásaikban egyeznek, készítésük technikai színvonala nagyjából megfelel a 17–18. századi [[fafúvós hangszerek]]ének, [[schalmei]]ekének. A töröksíp ugyanakkor a korabeli kettős nádnyelves hangszereknek a nyugati schalmeiektől eltérő típusát képviseli, a [[Irán|perzsa]]–[[Arabok|arab]]–[[Törökök|török]] [[zurna]] egy változata. Ennek megkülönböztető jegyei a felső részen hengeres vagy közel hengeres furat, a széles, lyuggatott tölcsér, az ajaktámasz, a hangszer furatába felülről benyúló elforgatható favilla, a nyugati oboaféléktől eltérő nádfúvóka.<ref name=PapJanos>{{Opcit|n=Pap}}</ref>
=== A fúvóka ===
A töröksíp kettős nádnyelves fúvókája rövidebb, mint a mai oboáké, felépítése is más. Nem két egymásra borított, összeerősített kemény nádnyelv, hanem a [[Népi nyelvsípok|rozsszárból készült síphoz]] hasonlóan egyetlen puhább, összelapított nádcsődarabkából áll. Részben emiatt is a töröksíp és a hozzá hasonló keleti oboafélék hangja fémesebb, erősebb, mint a mai nyugati oboáké.<ref name=Sar96>{{Opcit|n=Sárosi|o=96}}</ref> A kettős nádnyelves fúvóka alatt támasztókorong, ''piruett'' van, amely fúvás közben az ajkak megtámasztására szolgál.
=== A villás csap ===
A hangszer üregének felső végébe egy 10–11&nbsp;cm hosszú, elforgatható villás csap illeszkedik. A villa úgy van kialakítva, hogy két ága között szabadon tud áramlani a levegő. A villa többféle akusztikai szerepet is betölt. Egyrészt fokozatossá teszi az átmenetet a fúvóka szűk ürege és a hangszertest tágabb furata között, másrészt a villa elforgatásával a felső három hangképző nyílás hangolható, sőt teljesen el is tömíthető. Ez utóbbi megoldással a hangszert „egykezessé”, tehát lóháton is használhatóvá lehet változtatni.<ref name=PapJanos/>
=== A test ===
A töröksíp teste [[Szilva (faanyag)|szilva-]], [[Cseresznye (faanyag)|cseresznye-]] vagy [[Jávor (faanyag)|jávorfából]] készül. Hossza 30–40&nbsp;cm, furata legtöbbször hengeres, ritkábban enyhén kónikus, széles tölcsérben végződik. A hangszer sajátossága, hogy a tölcsér lyuggatott, legtöbbször 7, a hangképző nyílásokkal megegyező méretű lyuk van rajta. A hangszer testén legtöbbször hét, néha csak hat elülső, egy vonalban álló hangképző nyílás, a legfelső lyukkal szemben a hátoldalon egy hüvelyklyuk található.
A hangszertest felső végén kb. 2&nbsp;cm-es toldalék látszik, ez a belső villaszerű csap folytatása. Az ezen lévő furatba 6–8&nbsp;cm hosszú, felfelé szűkülő rézcsövecske illeszkedik, ennek végére húzták, kötözték cérnával a kettős nádnyelvet, ehhez csatlakozik a 2–3&nbsp;cm átmérőjű ajaktámasz.<ref name=Sar96/>
== Használata ==
A mai [[Oboa|oboától]] eltérően a töröksíp megszólaltatásakor a fúvóka nádnyelvei nem az ajkak közé szorítva, hanem teljes egészükben a szájüregben vannak. A szájban tartalékolt nagy nyomású levegő bizonyos értelemben a [[Duda (hangszer)|duda]] tömlőjének szerepét tölti be, körlégzés alkalmazásával folyamatos, megszakítatlan fúvást tesz lehetővé. Ezt a játékmódot segíti elő az ajaktámasz vagy piruett, ami a hangszer felső részéből kiálló, a nádfúvóka rögzítésére szolgáló rézcsövecskén található.
A töröksíp teste – a többi [[Nádnyelves hangszerek|nádnyelves hangszerhez]] hasonlóan – akusztikai értelemben egyik végén zárt csőként viselkedik. Cilindrikus vagy közel cilindrikus furata – például a kónikus furatú oboával ellentétben – nem teszi lehetővé az oktávátfúvást, a hangszernek csak az alaphangsora használható, ami azt eredményezi, hogy a hangterjedelme a hangképző nyílások számától függően egy [[oktáv]], vagy annál csak néhány hanggal több.
== Története ==
[[Fájl:Tárogatós 001.jpg|bélyeg|180px|Töröksíp dobbal]]
A ''tárogató'' szóról a legkorábbi ismert írásos emlék [[1533]]-ból való, a ''töröksíp'' elnevezés először a 17. század végén bukkan fel, leggyakrabban a 18. század elején említik. Ábrázolásai a 18. századból ismeretesek.<ref name=Sar97/>
Feltehető, hogy valamiféle kettős nádnyelves fúvós hangszert a magyarok már a [[honfoglalás]] korában is ismertek, de erre semmilyen konkrét adat nincsen. Az, hogy a ''tárogató'' hangszernév történelmileg megelőzi a ''töröksíp'' hangszernevet, önmagában nem jelent semmit, a középkorban a ''tárogató'' a [[fúvós hangszerek]] összefoglaló neve lehetett.<ref name=PapJanos/>
[[Fájl:Tárogató_és_tokja.jpg|bélyeg|180px|Egy történelmi ábrázolás, amely bemutatja a töröksip eredeti formáját]]
A zeneszerszám a 17-18. században kétségkívül a törökök révén jött divatba, a ''töröksíp'' hangszernév is ekkor honosodott meg Magyarországon. A [[Kurucok|kuruc]] korban egy részük egyenesen a törököktől származott, ismert például [[Thököly Imre]] egy [[1691]]-ben keltezett levele, melyben megbízást ad töröksípok beszerzésére [[Konstantinápoly]]ból.<ref>{{Opcit|n=Sárosi}} szerint Réthei Prikkel Marián: ''A tárogatósíp eredetisége.'' Magyar Nyelvőr, Budapest, 1918, 5.</ref>
A töröksíp, a tárogató fogalma főképp a [[kurucok]]kal kapcsolódik össze. Erős, átható hangja miatt hadi jeladó zeneszerszámnak használták, de nem csak Magyarországon és nem csak kuruc táborokban, hanem másutt is.<ref name=Sar97>{{Opcit|n=Sárosi|o=97}}</ref>  Egyéb szabadtéri eseményeken, ünnepi felvonulásokon,<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/120.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 13.]{{Halott link|url=http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/120.html |date=2018-08 }}</ref> lakodalmi<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/113.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 6.]{{Halott link|url=http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/113.html |date=2018-08 }} fejezetében [[Rettegi György]]öt idézi, ahogy emlékirataiban leírja a „lakodalmi solennitásokat” (1760-iki feljegyzés; Hazánk 1884. I. 362. l.): ''„Így osztán nagy sereggel megindultak török-sípossal, akinek volt s egyéb musikásokkal, úgymint: hegedűs, gardonos és cimbalmosokkal oda, az hol a menyasszony szülei, vagy maga lakása volt.”''</ref> és temetési<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/118.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 11.]{{Halott link|url=http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/118.html |date=2018-08 }}</ref> menetben is fújták, és a 17–18. század fordulóján az asztali muzsikálásnak, a korabeli szórakoztatózenének is kedvelt hangszere volt.<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/113.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 6.]{{Halott link|url=http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/113.html |date=2018-08 }} fejezetében idézi [[Apor Péter (történetíró)|Apor Pétert]], aki a ''Metamorphosis'' 3. részében ''(Az vendégségről és ebédről és vacsoráról)'' írja: ''„…régi időben mikor mulattanak, igen kedves muzsikájok volt az török síp, egyszersmind az dob…”''</ref> Jellemző nagydobbal együtt való szerepeltetése, az ilyen együttest például a [[Székelyföld]]ön, de ugyanúgy a [[Balkán (térség)|Balkánon]], a törököknél, araboknál is tánc kíséretéhez használták. E műfaj művelői mindenütt hivatásos zenészek, legtöbbször cigányzenészek voltak. A töröksíp neve délkeleten ''zurna'' vagy ''zurla.''<ref name=Sar97/><ref>[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/a-magyarsag-kezikonyve-2/zene-es-tanc-16C2/ciganyzene-1806/ Pannon Enciklopédia A magyarság kézikönyve Zene és tánc Cigányzene], arcanum.hu</ref>
A 18. század vége felé a töröksíp-tárogatónak a szórakozásban, a tánczenében betöltött szerepe háttérbe szorult, hangja a változó zenei ízlésnek már egyre kevésbé felelt meg.<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/2kotet/13.html A XVIII. század magyar kollégiumi zenéje – XII.]{{Halott link|url=http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/2kotet/13.html |date=2018-08 }} fejezetében Martinovics–Laczkovics ''„A’ Magyar-Ország’ gyűlésiben egyben-gyűlltt Méltóságos és Tekíntetes Nemes Rendekhez 1790-dik Esztendőben tartattott Beszéd”'' (1791, 178.) című radikális röpiratából idéz: ''„…tárogató sípjok mellé a’ doromb, duda és furúlya-is jó, mellyeknek füleket hasogató dömmögés és ordításánál a’ bokátokat elegendőképpen öszve-verhetitek…”, „…Bertsenyi, Rákóczi, Bezerédi Notáit füleket boszszontó tárogató sípon… fújja danollya…”'' (130. l.)</ref> Az 1790-es években azonban reprezentáló, ceremoniális, ünnepi használata újra általánossá vált, ekkortól kezd a hangszer megszólaltatása tudatosan archaizáló, hazafias jelentéseket hordozni. Kultusza, részben népi tradícióval elvegyülve – igaz, szórványosan – egészen a 19. század restauráló mozgalmáig, a modern [[tárogató]] létrejöttéig életben maradt.<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/2kotet/13.html A XVIII. század magyar kollégiumi zenéje – XII.]{{Halott link|url=http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/2kotet/13.html |date=2018-08 }}</ref> A régi töröksíp-tárogató legutoljára a 19. század végén volt használatban egy-két toronyőr kezében.<ref>{{Opcit|n=Sárosi}} szerint a ''Zenelap'' egy 1906-os száma arról ír, hogy 1897-ben [[Jászapáti]]n a toronyőr még régi tárogatóval jelezte az órákat.</ref>
== Források ==
* {{SárosiHangszer}}
* {{SzabolcsiMagyarZene}}
* [https://web.archive.org/web/20130127105256/http://www.hangoskola.hu/tarogato1999.htm Pap János: The Tárogató and Central Eastern Europe {{en}}]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== További információk ==
* [http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-449.html Magyar néprajzi lexikon: Tárogató]
* [http://www.sfoxclarinets.com/Tarogatoart.html A tárogatókról Stephen Fox hangszerkészítő honlapján]
* [https://www.youtube.com/watch?v=mafO0W5RNrQ Videó: Bige József bemutatja a töröksíp-tárogatót és a modern tárogatót]{{halott link}} [[Frank Zappa|Frank Zappának]]
{{Nádnyelves hangszerek}}
{{Magyar népi hangszerek}}
{{Portál|zene}}
[[Kategória:Nádnyelves hangszerek]]
[[Kategória:Magyar népi hangszerek]]