Uránusz forrásának megtekintése

<!-- A szöveg szerkesztéséhez ugord át az infoboxot! -->
{{Égitest infobox
|háttér = wheat
|név =
|szimbólum = Uranus symbol (bold).svg{{!}}⛢
|kép = Uranus Voyager2 color calibrated.png
|képaláírás = A [[Voyager–2]] valós színű felvétele az Uránuszról
|felfedezése = igen
|felfedező = [[William Herschel]]
|felfedezés ideje = [[1781]]. [[március 13.]]
|aphélium = 3 006 389 405 [[kilométer|km]]<br />20,09647190 [[Csillagászati egység|CsE]]
|perihélium = 2 735 555 035 [[kilométer|km]]<br />18,28605596 [[Csillagászati egység|CsE]]
|fél nagytengely = 2 870 972 220 [[kilométer|km]]<br />19,19126393 [[Csillagászati egység|CsE]]
|pálya kerülete = 18,029 [[Tera|T]][[méter|m]]<br />120,515 [[Csillagászati egység|CsE]]
|excentricitás = 0,04716771
|sziderikus = 30 707,4896 nap<br />(84,07 év)
|szinódikus = 369,65 nap
|átl sebesség = 6,795 km/s
|max sebesség = 7,128 km/s
|min sebesség = 6,486 km/s
|inklináció = 0,76986°<br />(6,48° a [[Nap]] egyenlítőjéhez képest)
|felszálló csomó = 74,22988°
|arg_perihélium = 96,73436°
|holdak = 27<ref name="populations">{{cite web
| url=http://www.johnstonsarchive.net/astro/sslist.html
| title=Known populations of solar system objects
| accessdate=2008-11-07
| archívurl=https://web.archive.org/web/20190609054832/http://www.johnstonsarchive.net/astro/sslist.html
| archívdátum=2019-06-09
| archiveurl=https://web.archive.org/web/20130508140523/http://johnstonsarchive.net/astro/sslist.html
| archivedate=2013-05-08
}}</ref>
|fizikai tulajdonságok = igen
|lapultság = 0,0229
|egyenlítői sugár = 25 559 km<br />(a [[föld]]i 4,007-szerese)
|poláris sugár = 24 973 km<br />(a [[föld]]i 3,929-szerese)
|felszín területe = 8,084×10<sup>9</sup> km²<br />(a [[föld]]i 15,849-szerese)
|térfogat = 6,834×10<sup>13</sup> km³<br />(a [[föld]]i 63,086-szerese)
|tömeg = 8,6832×10<sup>25</sup> [[kilogramm|kg]]<br />(a [[föld]]i 14,536-szerese)
|sűrűség = 1,318 g/cm³
|felszíni gravitáció = 8,869 m/s²<br />(0,905 g)
|szökési sebesség = 21,29 km/s
|sziderikus forgásidő = [[retrográd mozgás|‒]]0,71833 nap (17 h 14 min 24 s by convention) <ref>{{Cite web |url=http://www.hnsky.org/iau-iag.htm |title=IAG TRAVAUX 2001<!-- Robot generálta cím --> |accessdate=2007-04-26 |archiveurl=https://www.webcitation.org/60qCIcHwA?url=http://www.hnsky.org/iau-iag.htm |archivedate=2011-08-10 }}</ref>
|forgási sebesség = 2,59 km/s,<br />9320 km/h
|tengelyferdeség = 97,77°
|északi pólus rektaszcenziója = 77,31° (5 h 9 min 15 s)
|északi pólus deklinációja = +15,175°
|albedó = 0,51
|hőmérséklet = igen
|hőm név1 = Felszín
|min hőm 1 = 59&nbsp;K
|átl hőm 1 = 68&nbsp;K
|max hőm 1 = &nbsp;
|hőm név2 = Felhők teteje
|min hőm 2 = &nbsp;
|átl hőm 2 = 55&nbsp;K
|max hőm 2 = &nbsp;
|adjectives = Uránusz
|atmoszféra = igen
|felszíni nyomás = 120 [[Pascal (mértékegység)|kPa]] (a felhőkben)
|atmoszféra összetevők = 83% [[hidrogén]]<br />15% [[hélium]]<br />1,99% [[metán]]<br />0,01% [[ammónia]]<br />0,00025% [[etán]]<br />0,00001% [[acetilén]]<br />nyomokban [[szén-monoxid]]<br />nyomokban [[Kén-hidrogén|hidrogén-szulfid]]
}}
{{más|Uranosz}}<!-- :''Ez a lap az Uránusz nevű bolygót ismerteti.  A görög-római istenhez lásd az [[Uranosz]] lapot.''-->
Az '''Uránusz''' a [[Naprendszer]] hetedik [[bolygó]]ja. [[Óriásbolygó]], a harmadik legnagyobb átmérőjű és a negyedik legnagyobb tömegű.
Az Uránusz felfedezését [[1781]]. [[március 13.|március 13-ától]] számítjuk, mert ekkor pillantotta meg először [[William Herschel|Sir William Herschel]]. Azóta tudjuk, hogy a bolygót előzőleg 1690 és 1771 között legalább hússzor regisztrálták, de mindannyiszor csillagnak vélték. Az elmozdulását pedig mérési hibának. Herschel eleinte nem volt tisztában vele, hogy a Naprendszer egy eddig ismeretlen bolygóját fedezte fel, először [[üstökös]]ként azonosította az égitestet.
Nem tartott sokáig, mire a csillagászok felismerték e felfedezés jelentőségét. Sir William eredetileg támogatójáról, [[III. György brit király|III. György]] angol uralkodóról nevezte el a bolygót, a Georgium Sidus (György csillaga) név azonban nem talált lelkes fogadtatásra a világ többi részén. [[Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande|Lalande]] azt javasolta, hogy a felfedezőről nevezzék el, végül [[Johann Elert Bode]] német csillagász elképzelése kerekedett felül, az Uránusz (Οὐρανός latinosított neve), ami így jobban illeszkedett a többi bolygó ógörög-latin elnevezéseinek sorába). [[Uranosz]] az atyja [[Kronosz]]nak, aki ''Szaturnusz'' görög megfelelője, az ég ura.
Herschel hat évvel később felfedezte az Uránusz két legnagyobb holdját: a Titániát (III) és az Oberont (IV). Az Arielt (I) és az Umbrielt (II) 1851-ben [[Lassell]] találja meg. A Mirandát (V) csak 1948-ban fedezi fel [[Gerard Kuiper]].
Egyik jele ♅ ([[Unicode]] U+2645, főleg asztrológiai) vagy [[Fájl:Uranus symbol.svg|10px|Az Uránusz csillagászati jele]] (főleg csillagászati).
== Atmoszférája ==
[[Fájl:Uranusandrings.jpg|170px|bélyegkép|balra|A Hubble űrtávcső felvétele az Uránusz felhőzetéről, gyűrűjéről és holdjairól]]
Az Uránusz légköre nagyrészt [[hidrogén]]ből (83%) és [[hélium]]ból (15%) áll. Kevés [[metán]]t (2%) is tartalmaz, amely az atmoszféra felső részén elnyeli a vörös fényt, ami miatt a bolygó halvány kékeszöld színű. A felhők ugyanúgy mozognak a szélességek mentén, mint a [[Jupiter]] és a [[Szaturnusz]] esetében, csak sokkal halványabbak.
A felhőket hidrogén-szulfid alkotja.<ref>[http://faktor.hu/faktor-rettenetes-b-z-terjeng-a-vilag-rben-ez-az-oka Rettenetes bűz terjeng a világűrben, ez az oka] {{Wayback|url=http://faktor.hu/faktor-rettenetes-b-z-terjeng-a-vilag-rben-ez-az-oka |date=20180430114734 }} 2018-04-30</ref>
== Tengelyferdeség ==
Az Uránusz tengelyferdesége 90°-hoz nagyon közeli, ezért a keringési idő egy jelentős részében az egyik pólus van a Nap irányában. A pólusok több energiát kapnak a Naptól, ennek ellenére a bolygó az egyenlítő közelében a legnagyobb hőmérsékletű, ismeretlen okokból. A nagy tengelyferdeség egy korai bolygóméretű objektummal való ütközés során jöhetett létre több milliárd évvel ezelőtt.
== Magnetoszféra ==
[[File:Uranian Magnetic field.gif|thumb|balra|Az Uránusz mágneses tere a [[Voyager-2]] mérései szerint (1986). Az „S”: a déli, az „N”: az északi mágneses pólus. Érdekesség, hogy a mágneses tengely nem megy át a geometriai középponton ]]
Az Uránusznak gyenge és aszimmetrikus mágneses tere van. A mágneses tér erőssége a déli félteke felszínén mindössze 0,1&nbsp;[[Gauss (mértékegység)|gauss]] (10&nbsp;[[Tesla (mértékegység)|µT]]), ugyanakkor az északi félgömbön eléri az 1,1&nbsp;gauss (110&nbsp;µT) értéket.<ref name="Ness Acuña et al. 1986" /> Az átlagos térerősség a felszínen 0,23&nbsp;gauss (23&nbsp;µT).<ref name="Ness Acuña et al. 1986">
{{cite journal| doi = 10.1126/science.233.4759.85| last1 = Ness| first1 = Norman F.| last2 = Acuña| first2 = Mario H.| last3 = Behannon| first3 = Kenneth W.| last4 = Burlaga| first4 = Leonard F.| last5 = Connerney| first5 = John E. P.| last6 = Lepping| first6 = Ronald P.| last7 = Neubauer| first7 = Fritz M.| date=July 1986 | title = Magnetic Fields at Uranus| journal = Science| volume = 233| issue = 4759| pages = 85–89| pmid = 17812894| bibcode = 1986Sci...233...85N| ref = {{sfnRef|Ness Acuña et al.|1986}}| issn=0036-8075}}
</ref>
A Jupiternél és Szaturnusznál feltételezhető fémes hidrogénből álló övezet az ehhez szükséges elegendő tömeg hiányában az Uránusznál nem tudott kialakulni. Az erős mágneses tér hiányát a Voyager-2 űrszonda igazolta, amely meglepetést keltett, és a bolygó belső szerkezetére így másféle magyarázatot kellett keresni.
Az Uránusz mágneses tengelye 60°-kal eltér a forgási tengelytől, ezért a [[napszél]] lökéshullám frontja erősen eltolja, mintegy a bolygó mögé csavarja és spirálba rendezi a mágneses erővonalakat. A magban nagy nyomású, átalakult kristályszerkezetű sós-ionos víz áramlik, amely gyenge mágneses erőteret kelt.
== [[Az Uránusz holdjai|Holdak]] ==
Jelenleg 27 ismert holdja van az Uránusznak. Legnagyobbak a bolygótól való távolság sorrendjében: [[Miranda (hold)|Miranda]] (V), [[Ariel (hold)|Ariel]] (I), [[Umbriel (hold)|Umbriel]] (II), [[Titánia (hold)|Titánia]] (III) és [[Oberon (hold)|Oberon]] (IV). A [[Voyager–2]] tizenegy további Uránusz-holdat fedezett fel ([[Cordelia (hold)|Cordelia]], [[Ophelia (hold)|Ophelia]], [[Bianca (hold)|Bianca]], [[Cressida (hold)|Cressida]], [[Desdemona (hold)|Desdemona]], [[Juliet (hold)|Juliet]], [[Portia (hold)|Portia]], [[Rosalind (hold)|Rosalinda]], [[Belinda (hold)|Belinda]], [[Puck (hold)|Puck]] és [[Perdita (hold)|Perdita]], amit csak 1999-ben találnak meg a Voyager-2 felvételeken). A Caliban és Sycorax holdakat 1997-ben fedezik fel földi távcsövekkel. A Setebos, Stephano és Prospero 1999-ben, a Trinculo, Francisco, Ferdinand és Margaret 2001-ben, a [[Mab (hold)|Mab]] és a [[Cupid (hold)|Cupid]] pedig 2003-ban kerül felfedezésre. A holdakat [[William Shakespeare|Shakespeare]] és [[Alexander Pope]] hőseiről nevezték el.<ref>[http://nineplanets.org/uranus.html nineplanets.org]</ref><ref name="ŰRVILÁG">{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/nyomtat/tavoli_vilagok_kutatoi/20080712_megfejtes_az_uranusz_gyermekei|title=ŰRVILÁG magazin|date=2008-07-12 |publisher=© Űrvilág|language=magyar|accessdate=2012-06-30}}</ref> Az Uránusz holdjai igen halványak. Még a legnagyobb és legfényesebb Titania is 14 [[magnitúdó]]s, ezért csak távcsövekkel figyelhető meg.
=== Trójai holdak ===
Korábban a csillagászok nem tartották valószínűnek, hogy az Uránusznak [[Trójai csoport|trójai holdjai]] lennének, a [[Neptunusz (bolygó)|Neptunusz]] [[gravitáció]]s hatása miatt. Azonban létezik ilyen [[kisbolygó]], a '''2011&nbsp;QF99''', ami a bolygó L4 [[Lagrange-pont]]ja körül kering, meglehetősen nagy távolságra az anyabolygótól. Átmérője mintegy 60&nbsp;km, anyaga szikla és jég. A bolygó az elmúlt pár százezer évben foghatta be, és a QF99 nagyjából egymillió év múlva el fog szabadulni tőle.<ref>[http://www.sciencedaily.com/releases/2013/08/130829145214.htm 'Trojan' Asteroids in Far Reaches of Solar System More Common Than Previously Thought] 2013-08-29</ref>
=== A Miranda ===
[[Fájl:PIA18185 Miranda's Icy Face.jpg|bélyegkép|balra|A Miranda erősen barázdált felszíne]]
{{bővebben|Miranda (hold)}}
A Miranda a nagyobb holdak legbelsőbbike, a Voyager-2 űrszonda 1986-ban alaposan szemrevételezte. Talán az Uránusz legérdekesebb holdja, de legalábbis a legbizarrabb. Amikor az első képek megérkeztek róla, a kutatók nem tudták, mit gondoljanak. A hold felszínén kusza rendetlenség tükröződött, hatalmas szirtek, barázdák és völgyek rakódtak a régi, megszokott kinézetű, [[becsapódási kráter|kráterekkel]] pettyezett területekre. Hatalmas, akár 20&nbsp;km mély [[kanyon]]ok is látszanak. Esetenként a barázdált területek hirtelen válthatnak, és érdekes alakú képződmény jön létre. A kutatók először azt hitték, a Miranda egy ütközés során széttört, aztán újra összeállt, mint egy rosszul összerakott kirakójáték. Feltevésük szerint akár öt különböző ilyen esemény is történhetett, és a hold mindegyik után a megmaradt maradványokból állt össze, a belsejének egy része pedig kitüremkedett a felszín alól.
Valószínűbbnek tűnik azonban az az elmélet, amely szerint a részben megolvadt jég feltörhetett a hold belsejéből, és beboríthatta a felszín egy részét. A könnyebb anyag a nehezebb felszíni anyagok alá temetve maradt, amíg ki nem dolgozta magát a felszínre.
Akárhogy is alakult ki a Miranda összekuszált felszíne, a kutatók meglepődtek, hogy ennyi [[tektonika (geológia)|tektonikus]] aktivitás tapasztalható rajta, hiszen a hold kicsi, és hideg. Összetétele 40% jég és 60% kő.
=== A Titánia ===
{{bővebben|Titánia (hold)}}
Az Uránusz legnagyobb holdja, átmérője 1578&nbsp;km. A bolygótól mért távolsága {{szám|436270|km}}. Felszínét jég borítja, amit hosszú völgyek és kráterek szabdalnak fel. A legnagyobb kráter a 200&nbsp;km átmérőjű Gertrudis-medence. Aktív geológiai múltjára utalnak a tektonikus szakadékok. A Messina-szakadék 1500&nbsp;km hosszú és 75&nbsp;km széles.
== Gyűrűrendszere ==
[[Fájl:Uranian rings scheme.png|bélyegkép|balra]]
1977-ben egy csillagfedés alkalmával fedezték fel a gyűrűrendszer létezését. A Voyager-2 később összesen 11 különálló gyűrűt derített fel.
== Megfigyelés ==
Az Uránusz nem mindig pillantható meg szabad szemmel, a látszó fényessége a szem érzékenységének határán mozog. Amikor szembenállásban van a Nappal, és rendkívül tiszta az ég, akkor nagyon halvány égitestként megpillantható. Hogy a bolygókorong látszó átmérője akkorának látszódjon távcsövünkben, mint a Hold szabad szemmel, és néhány felszíni részletet is láthassunk, ahhoz 300-350-szeres nagyítást kell alkalmaznunk 18-20 centiméteres átmérőjű [[Távcső|teleszkóppal]]. Ha a [[fényszennyezés]] kicsi, vagy egyáltalán nincs, akkor ilyen nagyítás mellett akár az 5 legnagyobb holdja is látható (Ariel, Miranda, Umbriel, Oberon, Titánia), de ahhoz, hogy a bolygó korong alakja látható legyen, elég 70-80-szoros nagyítás is. Néha sötétebb sávszerű képződményeket is megpillanthatunk, ennek legkedvezőbb ideje 42 évenként van – mostanában 2011 tájékán volt –, amikor az egyenlítő síkja a Föld felé fordul.
== Kutatás ==
1986-ban a [[NASA]] [[Voyager–2]] űrszondája lett az első, amely megközelítette az Uránuszt. Ez a bolygó eddigi egyetlen közeli megfigyelése, és bár az évek során tudósok és szakemberek több uránuszi küldetést is javasoltak, ezek közül (2018-ig) még nem valósult meg egy sem.<ref>{{CitLib|szerző=National Research Council |cím=Vision and Voyages for Planetary Science in the Decade 2013-2022 |alcím= |közreműködők= |kiadás= |hely=Washington, D.C. |kiadó=The National Academies Press |év=2011  |url=https://solarsystem.nasa.gov/docs/Vision_and_Voyages-FINAL.pdf| elér=2017-08-24}}</ref><ref>{{CitWeb |url=https://www.space.com/13248-nasa-uranus-missions-solar-system.html |szerző=Michael Schirber |cím=Missions Proposed to Explore Mysterious Tilted Planet Uranus |weblap=Space.com |dátum=2011-10-13 |elér=2017-08-24}}</ref> Az 1977-ben indított Voyager–2 1986. január 24-én repült el az Uránusz mellett, 81&nbsp;500&nbsp;km-re a bolygó felhőzetének határától. Az űrszonda megvizsgálta az Uránusz légkörének felépítését és kémiai összetételét, beleértve az egyedi időjárást, amelyet a 97,77°-os tengelyhajlása okoz. A Voyager–2 elsőként tanulmányozta közelről öt addig ismert holdját, és az általa gyűjtött adatokat azóta is vizsgálva űrkutatók 11 újat fedeztek fel. Az űrszonda két új gyűrűt is felfedezett az Uránusz körül.<ref>{{CitWeb |url=https://www.nasa.gov/mission_pages/voyager/voyager20110121.html |cím=Voyager Celebrates 25 Years Since Uranus Visit |weblap=NASA |dátum=2011-01-21 |elér=2017-08-24 |archívurl=https://web.archive.org/web/20210430030825/https://www.nasa.gov/mission_pages/voyager/voyager20110121.html |archívdátum=2021-04-30 }}</ref><ref>{{CitWeb |url=https://voyager.jpl.nasa.gov/mission/science/uranus/ |cím=Uranus Approach |weblap=NASA Jet Propulsion Laboratory |elér=2017-08-24}}</ref>
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Az Uránusz holdjai]]
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* M. Alexandersen, B. Gladman, S. Greenstreet, J. J. Kavelaars, J.-M. Petit, S. Gwyn: ''A Uranian Trojan and the Frequency of Temporary Giant-Planet Co-Orbitals''. Science, 2013; 341 (6149): 994 DOI: 10.1126/science.1238072
== További információk ==
* [https://web.archive.org/web/20070328214435/http://hirek.csillagaszat.hu/uranusz.html Uránusz-hírek] a ''Hírek.Csillagászat.hu'' portál rovata
{{naprendszer}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Csillagászat}}
{{DEFAULTSORT:Uranusz}}
[[Kategória:Uránusz| ]]