Víztisztító (gőzmozdonynál) forrásának megtekintése

{{nincs forrás}}
A [[gőzmozdony]]ok kazánjainál alkalmazott '''víztisztító''' berendezések a kazánok tápvizeinek keménységét okozó sók kiválasztását segítették elő, kezdetben mechanikus úton, a víz felmelegítésével és áramlásának többszöri irányváltásra kényszerítésével. Alkalmazásukkal a gőzmozdonykazánok kimosásai között eltelt időket jelentősen meghosszabbíthatták. A víztisztítóból ezt követően már csak olyan sók jutottak a kazánba, amelyek lerakódása iszapszerű volt, így eltávolításuk nagyrészt lefúvatással is eltávolítható volt. A kazánmosási idők növelése a mozdonyok állásidejét jelentősen csökkentette, de a mosások elmaradásával a mosással együtt járó, a kazánok kényszerű lehűtése is megritkult, ami jótékony hatással volt a kazán- (főképpen a [[tűzszekrény]]-)lemezek élettartamára. A [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] viszonylag korán, már a [[20. század]] legelején elkezdte az ilyen irányú kísérleteket, és a ''Petz–Rejtő-rendszerű'' víztisztítókat már az [[első világháború]] kitörését megelőzően rendszeresíteni kezdte.
==Petz–Rejtő-rendszerű víztisztító==
Ennek a víztisztítónak a kifejlesztése [[Petz Kornél]] MÁV-főfelügyelő nevéhez fűződik. Az első ilyen víztisztítóval [[1910]]-ben kezdődtek el a kísérletek. A ''Petz–Rejtő-rendszerű'' víztisztító központi eleme egy vízszintes tengelyű tartály, az úgynevezett ''víztisztító kazán'' vagy ''víztisztító edény'', amelyet a gőzmozdony hosszkazánjának tetején helyeztek el, és annak felső, gőzterével egy ''összekötő csövön'' keresztül csatlakozik. A kazán táplálása során a [[Gőzsugár-szivattyú|lövettyűkből]] a tápvíz a víztisztítón keresztül jut a gőzmozdony kazánjába. A ''víztisztító edény'' alsó részében egy, az edényből kihúzható ''lefúvató csövet'' helyeztek el, amelyben a kivált iszap összegyűlik. A ''lefúvató cső''re felülről vele együtt közlekedőedények, úgynevezett ''cellák'' csatlakoznak, melyeken a kazánba érkező víz sorra áthalad, rendre az első edényben lefelé, a mellette lévőben felfelé áramolva és így tovább. Az víz irányváltásai közben a sók kicsapódnak, és a ''lefúvató cső''ben gyűlnek össze. A ''lefúvató cső''re ''lefúvató váltó''t szereltek, amellyel a lefúvatás elvégezhető. Kazánmosás alkalmával a víztisztító betétje (az ''összekötő cső'' és a ''cellák'') egyben kihúzható, és annak tisztításáig akár másikra is kicserélhető. A lefúvatásokra a víz keménységi fokától függően 250–400&nbsp;km-es út befutása után, általában a honos fűtőházakban történt.<br>A ''Petz–Rejtő-rendszerű'' víztisztítókkal a kazánmosások időközeit a 8–10-szeresére növelhették, ami az első világháborúban erősen megnőtt vonatforgalom lebonyolításában is igen jelentős előnyöket biztosított.
Hosszabb távon azonban a ''Petz–Rejtő-rendszerű'' víztisztító sem tette nélkülözhetővé a vízlágyító szerek alkalmazását. Az [[Vízkeménység|állandó keménységet]] okozó [[szulfát]]kristályok és a változó keménységet okozó karbonátok egy része továbbra is a kazánba jutott. A [[Karbonátok és rokon vegyületek|karbonátok]] egy részének tápvízből kivonásán kívül jó szolgálatot tett  [[előmelegítő]]ként. A kazánba épített tűz- és füstcsövek, valamint a támcsavarok élettartamát megnövelte a víztisztítóból felmelegítve érkező tápvíz, mert elmaradt a hideg víz okozta káros lehűlés.
==Porosz-rendszerű víztisztító==
==MÁV-rendszerű zuhatagos víztisztító==
{{portál|Vasút}}
[[Kategória:Gőzmozdony-technika]]