VA–111 Skval forrásának megtekintése

[[Fájl:Shkval.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|A Skval–E export-változat]]
A''' VA–111 Skval''' ([[orosz nyelv|oroszul]]: ''ВА–111 Шквал)'' a [[Szovjetunió]]ban kifejlesztett, a szovjet, később pedig az orosz haditengerészetnél rendszeresített [[torpedó|rakétatorpedó]]. Speciális működési elvéből adódóan szuper[[kavitáció]]s torpedónak is nevezik. Sebessége eléri a 200 csomót (kb. 370&nbsp;km/h).
== Története ==
A Szovjetunió Minisztertanácsa [[1960]]. [[október 13.|október 13-án]] kelt 111-463 sz. rendelete alapján kezdődött el egy különösen nagy sebességű torpedó fejlesztése, amelyet az ellenséges rakétahordozó [[tengeralattjáró]]k és nagy felszíni hajókötelékek ([[repülőgép-hordozó]]k) ellen szántak. A fejlesztéssel a 24. sz. Tudományos Kutatóintézetet (NII–24, ma GNPP Region) bízták meg. Az előzetes tervek [[1963]]-ra készültek el. Ezek alapján  15–20&nbsp;km-es hatótávolsággal és 185 csomós (100&nbsp;m/s) [[sebesség]]<nowiki/>gel számoltak.
A nagy sebesség elérésére egyedi megoldásokat alkalmaztak. A torpedó hajtására szilárd hajtóanyagú [[rakétahajtómű]] beépítését tervezték. A [[közegellenállás]] csökkentésére speciális eljárást dolgoztak ki. A torpedó egy [[kavitáció|szuperkavitációs]] burokban (buborékban) halad.
<!--[[Fájl:Schkwal 2.png|bélyegkép|200px|jobbra|Fantáziarajz a kavitációs buborékban haladó torpedóról]]-->
Az első kísérleti indításokra [[1964]]-ben került sor a [[kirgizisztán]]i [[Iszik-köl (tó)|Iszik-köl]] tavon. 1964-ben a torpedó makettjével kísérleti indításokat végeztek az SZ–65 hadrendi számú [[tengeralattjáró|dízel-elektromos tengeralattjáróról]] a [[fekete-tenger]]i [[Feodoszija]] környékén. [[1969]]-től az NII–24, és a főleg légibombák fejlesztésével foglalkozó GSZKB–47 (ma GNPP Bazalt) tervezőintézetek összevonásával létrejött [[kijev]]i Alkalmazott Hidrodinamikai Kutatóintézetben folytatódott a fejlesztése. Az M–4 típusjelet kapott torpedó fejlesztési munkálatait azonban [[1972]]-ben konstrukciós problémák miatt felfüggesztették.
A fejlesztést és a kísérleteket azonban hamarosan felújították a javított M–5 típusjelű torpedóval. A sikeres teszteket követően, [[1977]]. [[november 29.|november 29-én]] döntött a Szovjetunió Minisztertanácsa az időközben ''Skval'' nevet kapott rakétatorpedó rendszeresítéséről. A torpedó első változata [[atom-robbanófej]]et hordozott.
Gyártása [[Kirgizisztán]]ban, a Dasztan vállalatnál is folyik, amellyel közösen fejlesztették ki [[1999]]–[[2000]]-ben az export-változatát, a ''Skval–E''-t. Ez felszíni hajókról indítható és hagyományos robbanófejjel rendelkezik.
A technológiával [[Oroszország]]on kívül az egykori Szovjetuniónak a fejlesztésben részt vevő utódállamai, így [[Ukrajna]], Kirgizisztán és [[Kazahsztán]] is rendelkezik. [[2005]]-ben [[Németország]] is rendszeresített hasonló elven működő fegyvert, a [[Barracuda]] típusú torpedót.
== Kialakítása és műszaki jellemzői ==
[[Fájl:Shkval head.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|A Skval–E orr-részén elhelyezkedő kavitátor]]
A torpedó szokatlanul nagy sebességének eléréséhez különleges technológiát fejlesztettek ki, melynek lényege a szuperkavitáció. Ekkor a kavitációs buborékot stabilizálják, meggátolják az összeomlását. A torpedó ebben a kavitációs buborékban halad, amelyet a torpedó speciálisan kialakított orr-része, az ott elhelyezett kavitátor hoz létre. A kavitációs buborék fenntartásában a rakétahajtómű égéstermékei is szerepet játszanak, amelyek egy részét az orr részben, a kavitátor mögött vezetik ki.
533&nbsp;mm-es torpedóvető csőből indítható. A vetőcsövet egy tubusban hagyja el a rakétatorpedó. Mintegy 50 csomós (93&nbsp;km/h)  sebességnél lép ki a tubusból, majd beindul a menethajtómű és kb. 200 csomós sebességre gyorsítja fel. (Egyes források szerint 250 csomós sebességet is elér.<ref>Polmar, 2004, Cold War Submarines, p. 304; Baker, Combat Fleets of the World 2000–2001, p.581</ref> Első változatai nem voltak irányíthatóak, de a nukleáris töltet alkalmazása és a nagy sebesség kompenzálta ezt a hiányosságot. Újabb változatai [[tolóerővektor-kormányzás]]sal rendelkeznek. Valószínűleg programirányításúak, a programot a start előtti pillanatban kapja meg a torpedó.
== Típusváltozata ==
* VA–111 Skval – Az első változat, valószínűsíthetően nem irányított, nukleáris robbanótöltettel volt felszerelve.
* Skval 2 – Továbbfejlesztett változat, irányított, valószínűleg programvezérlésű. Hagyományos robbanótöltettel van felszerelve.
* Skval–E – A torpedó export-változata. Programirányítású. Robbanófeje hagyományos töltetű, kb. 210&nbsp;kg-os. Oroszország 40 db-t adott el [[Kína|Kínának]] ebből a változatból.
== Alkalmazása ==
Szovjet, majd [[Orosz Haditengerészet|orosz haditengerészet]] vadász és rakétahordozó tengeralattjáróin van rendszeresítve. Több forrás szerint a [[K–141 Kurszk)|Kurszk atomtengeralattjáró]] katasztrófája egy VA–111 Skval rakétatorpedó felrobbanása miatt következett be.
== Műszaki adatai ==
* Hossz: 8,2 m
* Átmérő: 533&nbsp;mm
* Induló [[tömeg]]: 2700&nbsp;kg
* Robbanótöltet: 210&nbsp;kg-os, hagyományos
* Max. seb: 200 csomó, 370&nbsp;km/h
* Hatósugár: 7&nbsp;km (újabb változatoknál 13&nbsp;km)
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [http://www.fas.org/man/dod-101/sys/missile/row/shkval.htm VA–111 Shkval underwater rocket – A FAS.org írása (angolul)] {{Wayback|url=http://www.fas.org/man/dod-101/sys/missile/row/shkval.htm |date=20160828045506 }}
* [https://web.archive.org/web/20070927015425/http://www.vpk-news.ru/article.asp?pr_sign=archive.2004.34.articles.weapon_01 A Vojenno-promislennij kurjer írása (oroszul)]
* Norman Polmar: Cold War Submarines – The Design and Construction of U.S. and Soviet Submarines.. Dulles: Potomac Books, 2004, {{ISBN|978-1-57488-594-1}}.
== Külső hivatkozások ==
{{Commonskat|VA-111 Shkval}}
* [http://missiles.ru/foto_Shkval.htm Fényképek a Skval–E-ről] {{Wayback|url=http://missiles.ru/foto_Shkval.htm |date=20120115011410 }}
[[Kategória:Torpedók]]
[[Kategória:A Szovjetunióban kifejlesztett fegyverek]]