Vaklátás forrásának megtekintése

{{betegség infobox}}
A '''vaklátás''' a [[vakság]] azon speciális esete, amikor a vak személy ugyan nem tudja leírni a világban körülötte elhelyezkedő dolgokat, vagyis nem jön létre [[látás]]i érzet, mégis képes beazonosítani a vak terület stimulálásának hatására a vizuális [[inger]] színét, irányultságát, vagy képes az általa nem látott tárgy felé nyújtani kezét. A vaklátásban szenvedő betegek ennek ellenére nem fogadják el azt a tényt, hogy valamit érzékelnek a fényintenzitás változásaiból.
== A vakság okai ==
A látás elvesztése többféle okra vezethető vissza: a [[szem]]eket és a különböző [[agy]]területeket érintő betegségekre és sérülésekre. A szem és a [[látóideg]] sérülése esetén az információ nem juthat el a magasabb agyi központokig, amelyek ennek ellenére működőképesek maradnak. Az elsődleges [[Emberi idegrendszer|vizuális kéreg]] kiterjedt sérülésekor a szem és a látóidegpályák épek maradnak, és az agyban is megtörténik a bejövő információ feldolgozása, azonban ez az információ nem tudatosul.
== A vaklátás háttere ==
Ez történik a vaklátás esetében is. A primer látókéreg (V1) sérülése esetén a betegnek megmaradnak bizonyos látási képességei, mint például a mozgásészlelés, egyesek pedig tudatos szinten elvesznek, mint a formaészlelés. A bejövő látási információ feldolgozása tehát különválik annak tudatosulásától.
A vaklátással rendelkező személyeknél legtöbb esetben az [[elsődleges látókéreg]] egyik oldala sérül, ennek következtében a látásvesztés a másik oldali szemben következik be, tehát a látómező bizonyos szintjét tekintve vakok. A látótér kiesése vonatkozhat az egész szemre, vagy annak bizonyos részére.
== Hogyan látnak mégis? ==
[[Larry Weiskranz]] angol pszichológus vizsgálta a vaklátás jelenségét, de már korábban [[George Riddoch]] (1917) is megfigyelte, hogy a kérgi vakságban szenvedő betegek mozgást detektáltak a vak látótérben.
Larry Weiskranz olyan embereket vizsgált, akik valaha láttak, de valamilyen esemény következtében (baleset, [[Agyi érkatasztrófa|agyvérzés]], [[agy|agydaganat]] ''(agytumor)'') elveszették elsődleges látókérgüket, aminek következtében funkcionális vakokká váltak, és nem tudatosul bennük a látási információ. Ennek a neve a látókérgi vakság. Larry Weiskranz kísérleti körülmények közé helyezte a látókérgi vaksággal rendelkező személyeket. A kísérleti alanyoknak látási teszteket kellett megoldaniuk. A teszt során a kísérletvezető a vak látókérgi területet különböző vizuális ingerekkel stimulálta, például függőleges vagy oldalirányba mozgó fényjelekkel.
A kísérletvezető kérdésére, hogy az alanyok láttak-e valamit, határozott nem volt a válasz. Arra a kérdésre azonban, hogy merre láttak egy jelet mozogni, meglehetősen nagy pontossággal válaszoltak. Arra a megfigyelésre jutottak, hogy a fény erősségének növelésével a kísérleti személyek a vak látótérben is látni kezdtek.
A kísérletből azt a következtetés vonták le, hogy agyunkban elválik a tudatos érzékelési folyamat és az érzékelt inger részletes feldolgozása, illetve az ezzel kapcsolatos cselekvés, válaszadás.
[[Pozitronemissziós tomográfia|PET]] kísérletekkel kimutatták, hogy az elsődleges látókéreg működésének hiányában egyéb látásért felelős kérgi területek aktiválódnak, amelyek részben át tudják venni az inger feldolgozásával kapcsolatos feladatokat. (PET = Pozitronemissziós Tomográfia, ami egy olyan funkcionális [[Agyi képalkotás|agyi képalkotó eljárás]], ami az agy egészében lezajló eseményekről ad információt.)
Huxlin és munkatársai (2009) 7 olyan személyt vizsgáltak, akik stroke következtében részleges látókéreg-sérülést szenvedtek. A kutatásukban a kísérleti személyek képesek voltak felismerni a bemutatott mozgások irányát, illetve érzékenyek maradtak a kontrasztra és a fényerősségre.
== Hasonló betegségek ==
Nem csupán a látás esetében fordul elő az érzet detektálásának és tudatosulásának szétválása. Leírták a [[Hallás|sükethallás]] és az [[Tapintás|érzéketlen tapintás]] jelenségét is. A vaklátással éppen ellentétes betegség az [[Anton–Babiński-szindróma]], melynek során szintén a beteg agyának látókérgi része sérül. Az agysérülés után közvetlenül azonban a betegek nem ismerik fel, hogy nem látnak, tagadják azt, hogy vakok.
== Források ==
* Sekuler, R., & Blake, R.: ''Észlelés'', Osiris Kiadó, 2004
* Balázs Gulyás ; David Ottoson ; Per E. Roland: ''Functional organisation of the human visual cortex'', Oxford, Pergamon, 1993. {{ISBN|0-08-042004-4}}
* Huxlin, K. R.; Martin, T; Kelly, K; Riley, M; Friedman, D. I.; Burgin, W. S.; Hayhoe, M (2009). [https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2825043 "Perceptual relearning of complex visual motion after V1 damage in humans"]. ''Journal of Neuroscience''. '''29''' (13): 3981–91. 
<!--* Pajkossy Péter: Az emberi idegrendszer alapjai-->
== Külső hivatkozások ==
* [https://web.archive.org/web/20070819102150/http://www.mindentudas.hu/gulyasbalazs/20061112gulyas1.html?pIdx=5 Gulyás Balázs: Tudatboncolás PET-tel]
* [http://209.85.129.132/search?q=cache:AHzt5P4_LI8J:www.cogsci.bme.hu/~ktkuser/KURZUSOK/BMEGT471008/2008_2009_1/IR_alapjai_2008_5.ppt+Pajkossy+emberi+idegrendszer&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu&lr=lang_hu&client=firefox-a Pajkossy Péter: Az agy sérülései. Neuropszichológia. Az emberi idegrendszer alapjai]{{Halott link|url=http://209.85.129.132/search?q=cache%3AAHzt5P4_LI8J%3Awww.cogsci.bme.hu%2F~ktkuser%2FKURZUSOK%2FBMEGT471008%2F2008_2009_1%2FIR_alapjai_2008_5.ppt+Pajkossy+emberi+idegrendszer&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu&lr=lang_hu&client=firefox-a |date=2018-11 }}
* [https://web.archive.org/web/20170803004751/http://www.triadpublishing.com/eyedictionary.shtml Dictionary of eye terminology]
== Lásd még ==
* [[Pozitronemissziós tomográfia|PET]]
* [[Anton–Babiński-szindróma]]
[[Kategória:Látászavarok és szembetegségek]]