Vang Mang kínai császár forrásának megtekintése

{{részben nincs forrás}}
{{PinjinMagyaros}}
{{Uralkodó infobox
| név               = {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}
| kép               = Wang Mang.jpg
| képaláírás        =
| állam             = Hszin-dinasztia
| megnevezés        = 1. császára
| uralkodási_név    =
| uralkodás_kezdete = [[9]]
| uralkodás_vége    = [[23]]
| uralkodási évei   =
| uralkodási korszak =
| örököse           =
| előd              = [[Zsu-ce Jing kínai császár|{{kínai|Ruzi Ying|Zsu-ce Jing}}]]
| utód              = [[Han Keng Si-ti kínai császár|{{kínai|Gengshi|Keng Si}}]]
| keresztnév        =
| gyermekkori név   =
| templomi név      =
| posztumusz név    =
| uralkodási éra neve =
| uralkodóház       =
| születési dátum   = [[i. e. 45]]
| születési hely    =
| halálozási dátum  = [[23]]. [[október 6.]]
| halálozási hely   = [[Hszian|{{kínai|Chang'an|Csangan}}]]
| temetés dátuma    =
| nyughelye         =
| házastárs         =
| házastárs2        =
| házastárs3        =
| házastárs4        =
| gyermekei         =
| édesapa           =
| édesanya          =
| testvérek         =
| lábjegyzet        =
| aláírás           =
}}
'''{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}''' (kínaiul 王莽, [[Kínai névadás|adott neve]] '''{{kínai|Jujun|Csücsün}}''' 巨君; [[i. e. 45]]. – [[23|i. sz. 23]]. [[október 6.]]) [[Kína]] császára [[9|i. sz. 9]]-től haláláig. A [[Hszin-dinasztia|{{kínai|Xin|Hszin}}]]-dinasztia alapítója és egyetlen tagja; uralkodása a [[Han-dinasztia]] korát Nyugati Hanra ({{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} előtt) és Keleti Hanra (utána) osztja.
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} a császárné unokaöccse volt és magas tisztségre tett szert az udvarban, idővel ő lett a hadsereg főparancsnoka. [[Han Aj-ti kínai császár|{{kínai|Ai|Aj}}]] császár halála után a kiskorú [[Han Ping-ti kínai császár|Ping]] helyett régensként kormányzott, majd i. sz. 9-ben császárrá kiáltotta ki magát és megalapította a {{kínai|Xin|Hszin}}-dinasztiát. Művelt ember volt, jól ismerte a történelmet és a [[Konfucianizmus|konfuciánus]] irodalmat és szerette volna az általa aranykornak tartott [[Csou-dinasztia|{{kínai|Zhou|Csou}}]]-dinasztia intézményeit visszaállítani, ám átgondolatlan reformjaival, diktatórikus módszereivel káoszba taszította a birodalom gazdaságát és háborúba keveredett a környező vazallus államokkal. I. sz. 17-től parasztfelkelések lángoltak fel – köztük a [[vörös szemöldökűek felkelése|vörös szemöldökűek]] lázadása – szerte Kínában. I. sz. 23-ban a lázadók legyőzték a császári hadsereget, elfoglalták a fővárost és a palota ostroma közben megölték {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot. Halála után visszaállt a Han-dinasztia uralma.
A hagyományos kínai történetírás zsarnokként és trónbitorlóként tartotta nyilván {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot, újabban elismerik merész gazdasági és társadalmi reformjait: többek között földreformot hajtott végre és eltörölte a rabszolgaságot.
== Ifjúsága ==
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} i. e. 45-ben született {{kínai|Wang Man|Vang Man}} (王曼) és felesége {{kínai|Qu|Csü}} (渠, családneve nem ismert) gyermekeként. {{kínai|Wang Man|Vang Man}} [[Vang Cseng-csün kínai császárné|{{kínai|Wang Zhengjun|Vang Cseng-csün}}]] császárné, [[Han Jüan-ti kínai császár|{{kínai|Yuan|Jüan}}]] császár feleségének öccse volt. A család [[Csi (állam)|{{kínai|Qi|Csi}}]] állam királyaitól származott; a {{kínai|Wang|Vang}} családnév királyt jelent és a volt {{kínai|Qi|Csi}} lakói is a "királyi családként" emlegették őket.<ref>{{cite book|title=Book of Han|last1=Ban|first1=Biao|last2=Ban|first2=Gu|last3=Ban|first3=Zhao|chapter=[[:s:zh:漢書/卷098|Chapter 98]]|language=Chinese|quote=項羽起，封建孫安為濟北王。至漢興，安失國，齊人謂之「王家」，因以為氏。}}</ref> Apja korán meghalt, még {{kínai|Yuan|Jüan}} császár i. e. 33-as halála előtt. Bátyjai nemesi címeket kaptak, ő azonban ebből kimaradt. Amikor {{kínai|Wang|Vang}} császárné megözvegyült, anyjával együtt magához vette a palotába.
Bár jó kapcsolatokat szerzett a császári családban, korántsem élt olyan luxuskörülmények között, mint rokonai. Míg unokatestvérei azon versenyeztek, hogy ki tud több pénzt költeni, {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot szerénységéért, takarékosságáért, tudásvágyáért magasztalták. Nem a fiatal nemesek, hanem a konfuciánus tudósok öltözékét viselte. Feljegyezték hogy igen tisztelettudó volt anyjával és gondoskodott elhunyt fivére, {{kínai|Wang Yong|Vang Jung}} özvegyéről és fiáról.
Mikor nagybátyja, {{kínai|Wang Feng|Vang Feng}} (王鳳, i. e. 33-22 között a hadsereg parancsnoka) megbetegedett, {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} éjt nappallá téve ápolta és gondoskodott róla. Nagybátyja ezért halála előtt megkérte {{kínai|Wang|Vang}} anyacsászárnét és fiát, [[Han Cseng-ti kínai császár|{{kínai|Cheng|Cseng}}]] császárt hogy gondoskodjanak unokaöccséről. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} így helyet kapott a császár kíséretében, majd előléptették a testőrség egyik alparancsnokává.
I. e. 16-ban egy másik nagybátyja, {{kínai|Wang Shang|Vang Sang}} (王商) {{kínai|Chengdu|Csengtu}} márkija, felajánlotta az uralkodónak, hogy hajlandó {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} javára lemondani birtokai egy részéről. Ajánlatát több udvaronc is támogatta és {{kínai|Cheng|Cseng}} császárt lenyűgözte a fiatal {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} népszerűsége. Kinevezte {{kínai|Xindu|Hszintu}} márkijává és előléptette a császári szolgák kamarásává. A történetírók szerint minél magasabb polcra került {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}, annál szerényebben viselkedett. Nem gyűjtött vagyont, hanem jövedelmét tudósok megsegítésére és más udvaroncok megajándékozására fordította.
Csak egy felesége volt, ágyasokat nem tartott. Feleségének családneve szintén {{kínai|Wang|Vang}} volt (utóneve nem ismert), ami a történészek szerint annak bizonyítéka, hogy ekkor nem övezte Kínában erős tabu a nemzetségen belüli házasodást. Azonban, mint a későbbi események is bizonyítják, {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} nem volt mindig hűséges a feleségéhez.
{{kínai|Cheng|Cseng}} császár sorra a {{kínai|Wang|Vang}}-nagybácsikat nevezte ki a hadsereg főparancsnokává (ami az udvar egyik legfontosabb tisztsége volt), akik egymást követték és i. e. 12-re már csak a legfiatalabb, {{kínai|Wang Gen|Vang Ken}} (王根, i. e. 12-8 között főparancsnok) maradt életben. Lehetséges utódjaként {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} neve is felmerült, de unokatestvére, {{kínai|Chunyu Zhang|Csun-jü Csang}} ({{kínai|Wang|vang}} anyacsászárné nővérének fia) sokkal közelebb állt a császárhoz, valamint jó viszonyban volt annak akkori és korábbi feleségeivel. {{kínai|Wang|Vang}} ezért gyűjteni kezdte a riválisa elleni bizonyítékokat, miszerint titokban pénzt fogadott el {{kínai|Cheng|Cseng}} császár elűzött feleségétől, [[Hszü kínai császárné|{{kínai||Xu|Hszü}}]]től, hogy majd főparancsnokként segítsen neki jobb pozíciót kiharcolni; valamint hogy követői között már előre elosztotta a jól fizető pozíciókat. Ezeket a bizonyítékokat i. e. 8-ban {{kínai|Wang Gen|Vang Ken}} és az anyacsászárné elé terjesztette, akik ezután vidékre száműzték {{kínai|Chunyu|Csun-jü}}t. A császár azonban gyanút fogott, lefogatta és kivallatta {{kínai|Chunyu|Csun-jüt}}t, aki bevallotta a {{kínai|Xu|Hszü}}vel fenntartott kapcsolatát és hogy pénzt fogadott el tőle; emiatt aztán kivégezték.
Még ugyanebben az évben {{kínai|Wang Gen|Vang Ken}} súlyosan megbetegedett, lemondott a posztjáról és a 37 éves {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot ajánlotta maga helyett. I. e. 8 telén {{kínai|Cheng|Cseng}} császár kinevezte őt a hadsereg főparancsnokává.
=={{kínai|Ai|Aj}} császár uralkodása alatt==
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} a kormányzat legfontosabb posztján is önmérsékletet tanúsított és gondoskodott róla, hogy a fontos pozíciókba tehetséges emberek kerüljenek; így lassan sikerült megváltoztatnia a közvéleménynek a {{kínai|Wang|Vang}} klánról alkotott képét, mert korábban a nemzetség arroganciájáról, tékozlásáról, kicsinyességéről volt ismert.
A következő évben, i. e. 7-ben {{kínai|Cheng|Cseng}} császár váratlanul meghalt; hivatalosan szélütésről, de egyes történészek szerint ágyasa, {{kínai|Zhao Hede|Csao Ho-tö}} adott be neki túl nagy adag afrodiziákumot. A trónon unokaöccse, {{kínai|Liu Xin|Liu Hszin}} (Kang nevű öccsének fia) követte, aki az {{kínai|Ai|Aj}} uralkodói nevet vette fel. {{kínai|Wang|Vang}} egyelőre megtarthatta tisztségét és továbbra is meghatározó személyiség maradt, de addigi egyik legfontosabb támogatója, {{kínai|Wang|Vang}} anyacsászárné elvesztette korábbi befolyását.
{{kínai|Ai|Aj}} nagyanyja, Fu hercegnő ({{kínai|Yuan|Jüan}} császár, {{kínai|Wang|Vang}} anyacsászárné férjének ágyasa) erős akaratú, zsarnoki asszony volt, aki teljesen akarata alá hajtotta a 20 éves császárt. Bár nem volt első felesége volt férjének, magának özvegy császárnéi, {{kínai|Ai|Aj}} szüleinek pedig magasabb rangot követelt. {{kínai|Wang|Vang}} anyacsászárné – aki eleinte csak azt engedélyezte hogy {{kínai|Ai|Aj}} csak tíz naponta láthassa a nagyanyját – hamarosan kénytelen volt megadni neki a vágyott címeket, a Fu és {{kínai|Ding|Ting}} ({{kínai|Ai|Aj}} anyja a {{kínai|Ding|Ting}} családba tartozott) klán tagjai pedig nemesi címeket kaptak. {{kínai|Wang|Vang}} anyacsászárné {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot is felszólította a lemondásra, hogy pozícióját Fu és {{kínai|Ding|Ting}} rokonoknak adják, de {{kínai|Ai|Aj}} császár kérésére egyelőre a helyén maradt.
Néhány hónappal később azonban nyílt konfrontációra került sor Fu "özvegy császárnéval". Egy ünnepségen az udvarmester úgy állította össze az ülésrendet, hogy {{kínai|Wang|Vang}} és Fu özvegy császárnék egymás mellé kerültek volna. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} ezért leszidta őt és Fut egy kevésbé rangos helyre tétette át. Fu nagy botrányt rendezett, nem volt hajlandó részt venni az ünnepségen. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} kénytelen volt ismét beadni a lemondását, amit a császár ezúttal elfogadott.
Lemondása után a császár kérte hogy maradjon a fővárosban, [[Csangan|{{kínai|Chang'an|Csangan}}]]ban és időnként találkozott vele, hogy a folyó ügyekben a tanácsát kérje. Fu özvegy császárné azonban egyre inkább bebiztosította a pozícióját és magának, fiának és menyének császári – vagy azzal egyenrangú – címeket szerzett vagy kreáltatott. Nem felejtette el korábbi megaláztatását sem és nyomására {{kínai|Zhu Bo|Csu Po}} főminiszter kérvényt nyújtott be a császárhoz {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} közemberré való lefokozásáról. {{kínai|Ai|Aj}} nem tett ugyan eleget a kérésnek, de leküldte {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot {{kínai|xindu|hszintu}}i (ma [[Nanjang|{{kínai|Nanyang|Nanjang}}]], [[Honan|{{kínai|Henan|Honan}}]]) birtokára.
A vidékre száműzött {{kínai|Wang|Vang}} igyekezett kevés emberrel kapcsolatot tartani, nehogy azzal vádolják, hogy lázadást szervez. Mikor i. e. 5-ben a fia, {{kínai|Wang Huo|Vang Huo}} megölt egy szolgát, utasította hogy kövessen el öngyilkosságot. I. e. 2-re már több száz petíció érkezett a császárhoz különböző magán- és hivatalos személyektől, hogy hívja vissza {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot a fővárosba. {{kínai|Ai|Aj}} (aki maga is tisztelte a volt főparancsnokot) végül utasította hogy unokatestvérével ({{kínai|Wang Ren|Vang Zsen}}nel, {{kínai|Wang Gen|Vang Ken}} fiával) együtt térjen vissza {{kínai|Chang'an|Csangan}}ba hogy {{kínai|Wang|Vang}} özvegy császárné segítségére lehessen. Hivatalos pozíciót azonban nem kapott és alig volt befolyása a politikára.
==Régenssége==
I. e. 1-ben {{kínai|Ai|Aj}} császár váratlanul meghalt és nem hagyott maga után örököst. {{kínai|Wang|Vang}} özvegy császárné gyorsan cselekedett, elűzte {{kínai|Ai|Aj}} kegyencét (és vélhetően szeretőjét) {{kínai|Dong Xian|Tung Hszien}}t, aki ekkor már a hadsereg főparancsnoka volt és visszahívta {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot, akit kinevezett főparancsnoknak és a kormány fejének. {{kínai|Ai|Aj}} utódjául {{kínai|Yuan|Jüan}} császár utolsó, életben lévő férfi leszármazottját, a 8 éves {{kínai|Jizi|Csi-ce}} herceget kiáltották ki (aki a [[Han Ping-ti kínai császár|Ping]] uralkodói nevet vette fel), nagykorúvá válásáig pedig {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} vállalta magára a régensi feladatokat.
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} azonnal leszámolt vélt és valós ellenfeleivel. A Fu és {{kínai|Ding|Ting}} klántagoktól elvette pozícióikat és vidékre küldte őket. Az addigra már elhunyt Fu özvegy császárnétól, és {{kínai|Ai|Aj}} anyjától, {{kínai|Ding|Ting}}től elvette császárnői rangjukat (i. sz. 5-ben felnyittatta az uralkodói pompával eltemetett sírjaikat és a holttesteket vidékre küldte, hogy ott temessék el őket; jeltelen sírjaik köré tüskebokrokat rakatott). {{kínai|Ai|Aj}} feleségét, Fu császárnét és [[Csao Fej-jen kínai császárné|{{kínai|Zhao Feiyan|Csao Fej-jen}}]] özvegy császárnét ({{kínai|Cheng|Cseng}} császár feleségét, aki Fu özvegy császárné barátnője és támogatója volt) közemberré fokozta le és férjeik sírjának őrzésére kötelezte őket; a két nő erre öngyilkosságot követett el. Miután {{kínai|Ai|Aj}} kegyence, {{kínai|Dong Xian|Tung Hszien}} öngyilkos lett, egy börtönben temettette el, klánját pedig száműzte. {{kínai|He Wu|Ho Vu}} és {{kínai|Gongsun Lu|Kung-szun Lu}} főtisztviselőket, aki ellenezték régensségét, minden pozíciójából felmentette. {{kínai|Wujiang Long|Vu-csiang Lung}} kormányzót, aki korábban megtagadta hogy a szövetségese legyen, azzal vádolta meg, hogy ártatlanul vádolt boszorkánysággal egy császári ágyast, és őt is száműzte. Ping császár anyjának és nagybátyjainak megtiltotta, hogy a fővárosba jöjjenek.
Miután megszilárdította a hatalmát, elkezdte átnevezni a kormányzati pozíciókat a régi [[Csou-dinasztia|{{kínai|Zhou|Csou}}]]-dinasztia, sőt a még ősibb [[Sang-dinasztia|{{kínai|Shang|Sang}}]]-dinasztia korában szokásos rendszer alapján. Kultuszt kezdett kiépíteni a saját személye körül, rávett másokat hogy olyan hamis jóslatokat terjesszenek, miszerint ő az ezer évvel korábban élt kultúrhérosz, [[Csou herceg|{{kínai|Zhou|Csou}}]] herceg reinkarnációja ({{kínai|Zhou|Csou}} herceg bölcs uralkodásáról híres régens volt, aki a hagyomány szerint a konfucianizmus egyik szent szövegét, az [[Ji csing|{{kínai|I Ching|Ji csing}}]]et írta).
I. sz. 1-ben rávette {{kínai|Wang|Vang}} özvegy császárnét, hogy nevezze ki őt Anhan hercegévé (安漢公). Ez a fajta hercegi cím ismeretlen volt a Han-dinasztia korában, de {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} így ugyanazt a titulust viselte, mint {{kínai|Zhou|Csou}} herceg. Az özvegy császárné meggyőzése érdekében lefizetett egy távoli törzset (talán a mai Dél-Vietnamban), hogy ajándékozzon a császári udvarnak egy albínó fácánt, ami az isteni kegy ritka jelének számított).
I. sz. 2-ben megalázó rendelkezéseket hozott az északi nomád szövetségesek, a [[hsziungnuk]] számára, amelyek nem annyira szövetségesként, hanem vazallusként kezelték őket. {{kínai|Nangzhiyasi|Nangcsijaszi}} sanjü (király) elfogadta ezeket, de a rendeletek megrontották a viszonyt a két nép között, amelyek hosszabb távon szakításhoz vezettek. Ugyanebben az évben {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} egy furcsa színjáték keretében feleségül adta a lányát Ping császárhoz. Előtte kijelentette, hogy az ősi szokásnak megfelelően Pingnek egy feleségének és 11 ágyasának kell lennie, majd elrendelte, hogy gyűjtsék össze azoknak a nemeshölgyeknek a nevét, aki köréből majd kiválasztják a leendő császárnét. Álszerénységből a saját lányát kivette ebből a listából. Titokban azonban megszervezte, hogy a nép maga követelje a lánya és a császár házasságát. Miután a kérelmezők megrohanták a palotát, {{kínai|Wang|Vang}} özvegy császárné maga rendelte el, hogy Pingnek a {{kínai|Wang|Vang}}-lányt kell elvennie. Az esküvőre i. sz. 4-ben került sor.
Szintén ekkor történt, hogy {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} fia, {{kínai|Wang Yu|Vang Jü}} (王宇), aki nem értett egyet apja diktatórikus politikájával és attól tartott, hogy Ping nagykorúvá válása után a {{kínai|Wang|Vang}}-klánt száműzik, összebarátkozott Ping nagybátyjaival. Rávette a császár anyját, hogy ajánljon biztosítékokat {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}nak, hogy nem fog úgy viselkedni mint Fu özvegy császárné, de a régens így sem volt hajlandó engedélyezni számára fia meglátogatását.
I. sz. 3-ban {{kínai|Wang Yu|Vang Jü}}, a tanítója {{kínai|Wu Zhang|Vu Csang}}, a sógora Lü Kuan, valamint a császári nagybácsik kitaláltak egy tervet, amivel egy látszólagos természetfölötti incidenssel ráveszik {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ot, hogy mondjon le a hatalma egy részéről. Lü Kuannak össze kellett volna véreznie {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} palotájának ajtaját, de az őrök elfogták. {{kínai|Wang Yu|Vang Jü}}t letartóztatták (és öngyilkos lett), feleségét, valamint a császár anyjának egész klánját kivégezték (őt magát nem).
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} arra használta fel az incidenst hogy leszámoljon potenciális ellenfeleivel. Letartóztattak, megkínoztak és kivégeztek mindenkit, akit a {{kínai|Wang Yu|Vang Jü}}-féle összeesküvéssel kapcsolatba tudtak hozni. Köztük volt {{kínai|Yuan|Jüan}} császár húga, {{kínai|Jingwu|Csing-vu}} hercegnő, {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} nagybátyja, {{kínai|Wang|Vang}} Li és unokatestvére, {{kínai|Wang Ren|Vang Zsen}}. {{kínai|Wang|Vang}} özvegy császárnőnek azt mondta, hogy betegségben haltak meg. Számos, a régens politikáját ellenző főtisztviselő is a tisztogatások áldozatául esett. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} így abszolút hatalomra tett szert. I. sz. 5-ben felújított egy régi hagyományt és a császárral átadatta magának az ún. "kilenc kitüntetést", amelyet azok kaptak, akik nagy szolgálatot tettek az államnak (a későbbiekben gyakran előfordult, hogy a túl nagy hatalomra szert tett hadvezérek, udvaroncok trónbitorlásuk előtt szintén átadatták maguknak a kilenc kitüntetést).
I. sz. 5. körül az addig gyakran betegeskedő, szívproblémákkal küzdő 13 éves Ping császár egészsége helyreállt. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy neheztel {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}ra nagybátyjai meggyilkolása ás anyja távoltartása miatt. A régens ezért úgy döntött, hogy félreállítja az útból és mérgezett fűszeres bort adatott neki. Míg Ping haldoklott, {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} írt egy kérelmet az isteneknek, hogy inkább az ő életét vegyék el, ne az ifjú uralkodóét. A kérelmet ezután elrejtette (a történetírók szerint a levél biztosítékként szolgált számára, ha a császár mégis felépülne; vagy az utókor szemében akarta tisztára mosni magát a császárgyilkosság bűne alól). Ping néhány napos szenvedést követően meghalt.
==A helyettes császár==
Mivel a fiatal császárnak még nem született gyereke, nem volt közvetlen trónörökös sem; sőt Pinggel elhunyt nagyapja, {{kínai|Yuan|Jüan}} császár utolsó férfi leszármazottja is. Emiatt egy nemzedékkel hátrébb léptek és Ping dédapja, [[Han Hszüan kínai császár|{{kínai|Xuan|Hszüan}}]] császár utódai között kezdtek el vizsgálódni egy lehetséges örökös után. Mint kiderült, {{kínai|Xuan|Hszüan}}nak 53 dédunokája élt ekkor, de valamennyien felnőttek voltak már, vagyis nehezen irányíthatóak. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} ezért kijelentette, hogy nem lenne helyénvaló, ha ugyanazon generáció tagjai követnék egymást a trónon (bár Ping unokatestvérét, {{kínai|Ai|Aj}}t követte a trónon) és ezért a 23 ükunoka között kezdett el vizsgálódni, akik valamennyien gyerekek voltak még.
A trónörökös keresése közben Dél-{{kínai|Chang'an|Csangan}} polgármestere bejelentette hogy találtak egy rejtélyes követ, amelyre vörös jelekkel ezt a szöveget írták: "{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}, Anhan hercege legyen császár". Erre a "próféciára" hivatkozva a régens rávette {{kínai|Wang|Vang}} özvegy császárnét, hogy rendelettel nevezze ki őt "helyettes császárnak" (假皇帝).<ref name="Hymes">{{cite book |author=Robert Hymes |url=https://archive.org/details/columbiachronolo00john |title=Columbia Chronologies of Asian History and Culture |publisher=Columbia University Press |year=2000 |isbn=978-0-231-11004-4 |editor=John Stewart Bowman |pages=[https://archive.org/details/columbiachronolo00john/page/12 12–13] |url-access=registration}}</ref> a jogos trónörökös kiválasztásáig. Jogosultságát megerősítendő, készíttetett egy családfát, amelyből kiderült, hogy ő a legendás [[Sárga Császár]] leszármazottja.<ref name="Hymes 2">{{cite book|author=Robert Hymes|editor=John Stewart Bowman|title=Columbia Chronologies of Asian History and Culture|url=https://archive.org/details/columbiachronolo00john|url-access=registration|year=2000|publisher=Columbia University Press|isbn=978-0-231-11004-4|page=[https://archive.org/details/columbiachronolo00john/page/13 13]}}</ref>
I. sz. 6 tavaszán {{kínai|Wang|Vang}} "császár" a jelöltek közül az istenek állítólagos sugallata alapján kiválasztotta az új uralkodót, az alig egy éves {{kínai|Ying|Jing}}et, akinek a [[Zsu-ce Jing kínai császár|{{kínai|Ruzi|Zsu-ce}}]] melléknevet adta (ugyanazt amelyet [[Csou Cseng-vang|{{kínai|Cheng|Cseng}}]], {{kínai|Zhou|Csou}} királya viselt {{kínai|Zhou|Csou}} herceg régenssége idején). {{kínai|Ruzi|Zsu-cé}}t azonban nem kiáltották ki császárrá, hanem csak a trón örökösévé.
A császári Liu dinasztia tagjai gyanakodva figyelték {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} cselekedeteit, attól tartva, hogy el akarja bitorolni a trónt. Hárman nyíltan fel is lázadtak ellene:
I. sz. 6-ban {{kínai|Liu Chong|Liu Csung}} (劉崇), {{kínai|Anzhong|Ancsung}} márkija megtámadta {{kínai|Wan|van}} városát (ma {{kínai|Nanyang|Nanjang}}, {{kínai|Henan|Honan}} tartományban), de kudarcot vallott. Sorsa ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy {{kínai|Wang|Vang}} büntetésül teletöltette a házát szennyvízzel.
I. sz. 7-ben {{kínai|Zhai Yi|Csaj Ji}} (翟義), {{kínai|Dong|Tung}} tartomány kormányzója és {{kínai|Liu Xin|Liu Hszin}} (劉信), {{kínai|Yanxiang|Janhsziang}} márkija indított lázadást, amelyhez parasztfelkelők is csatlakoztak a főváros közvetlen környezetében. {{kínai|Liu Xin|Liu Hszin}}t császárrá kiáltották ki. {{kínai|Wang|Vang}} hírnököket küldött körbe szerte az országban, melyek által kijelentette hogy amint {{kínai|Ruzi|Zsu-ce}} nagykorúvá válik, lemond a tisztségéről. Az év talán seregei legyőzték {{kínai|Zhai|Csaj}} és Liu erőit. {{kínai|Zhai|Csaj}}t elfogták és kivégezték, Liu azonban megszökött.
I. sz. 9-ben (már {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} trónbitorlása után) {{kínai|Liu Kuai|Liu Ku-aj}} (劉快), {{kínai|Xuxiang|Hszühsziang}} márkija megtámadta {{kínai|Fuchong|Fucsung}}ot, de vereséget szenvedett és menekülés közben megölték.
{{kínai|Liu Xin|Liu Hszin}} és {{kínai|Zhai|Csaj}} felkelésének leverése után {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} úgy érezte hogy ellenőrzése alatt tartja a politikai helyzetet és úgy döntött, hogy megmutatja valódi célját. I. sz. 8 telén, miután bemutatott egy "próféciát", amely állítólag a kétszáz évvel korábban élt [[Han Kao-cu kínai császár|{{kínai|Gaozu|Kao-cu}}]] császártól származott és amely szerint neki kell elfoglalnia a trónt (valójában egy {{kínai|Ai Zhang|Aj Csang}} nevű bűnöző írta), kibocsátott egy rendeletet, melyben császárrá nyilvánította magát, megalapítva a [[Hszin-dinasztia|{{kínai|Xin|Hszin}}]]-dinasztiát.
==Uralkodása==
[[File:Xin Dynasty.png|thumb|450px|A Xin-dinasztia területe]]
Uralkodása kezdetén {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} folytatta korábbi erőfeszítéseit, hogy visszaállítsa a {{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia "aranykorát". Az akkori kornak megfelelően változtatta meg a nemesi rangokat, átszervezte a kormányzatot és nevezte át a földrajzi helyeket. Többek között a főváros, [[Csangan|{{kínai|Chang'an|Csangan}}]] neve is megváltozott "örök békéről" (長安) "állandó békére" (常安; az írásjeleket a mai kínaiban ugyanúgy ejtik, de abban a korban még más volt a kiejtésük).
I. sz. 9-ben feleségének megadta a császárnéi címet. Négy fia közül ekkor már csak ketten voltak életben. Az idősebbet, {{kínai|Wang An|Vang An}}t (王安) nem tartotta elég tehetségesnek, ezért a fiatalabbikat, {{kínai|Wang Lin|Vang Lin}}t (王臨) nevezte ki a trón örökösévé és legjobb konfuciánus tudósokat rendelte tanácsadójául. Nagynénjével, {{kínai|Wang|Vang}} özvegy császárnével (aki a trónbitorlás után megbánta hogy támogatta őt) továbbra is nagy tisztelettel bánt és megadta neki a ''{{kínai|wangmu|Vangmu}}'' (王母) címet, amelyet {{kínai|Zhou|Csou}} egyik királyának, [[Csou Ven-vang|{{kínai|Wen|Ven}}]]nek anyja is viselt. Nagynénje i. sz. 13-ban halt meg.
===Gazdaságpolitikája===
[[File:A knife coin of Wang Mang.jpg|thumb|right|150 px|{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} "késpénze"]]
I. sz. 9-ben {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} alapvető földreformot hajtott végre: minden termőföldet állami tulajdonnak nyilvánított és a {{kínai|Zhou|Csou}}-korabeli "kútföldekhez" hasonló rendszert vezetett be. A korábbi tulajdonosok továbbra is használhatták földjeiket, de az adásvételüket betiltotta és a nyolc főnél kisebb családoknak a 60 hektár fölötti földjeiket át kellett adniuk nemzetségük vagy falujuk szegényebb tagjainak. Az új rendszer bírálatát száműzetéssel büntette. A társadalmi ellenállás miatt 12-ben vissza kellett vonnia reformját.
I. sz. 10-ben felállított egy állami árstabilizáló szervezetet, amelynek az volt a feladata hogy árubőség idején felvásárolja az élelmiszert és ruhaneműket, majd eladja azokat ha hiány miatt felment az áruk. Ugyanez a szervezet kis kamattal (havi 3%) kölcsönöket nyújtott a vállalkozásoknak. Ugyanebben az évben "lustaságadót" vezetett be, ha a földbirtokosok nem művelték meg a földjüket vagy a városlakók nem dolgoztak, extra adót kellett befizetniük; ha nem tudtak fizetni, az állam számára kellett dolgozniuk.
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} a kínai történelemben elsőként [[jövedelemadó]]t vetett ki (addig csak [[fejadó]]t vagy földadót szedtek); a kézműveseknek profitjuk 10%-át kellett befizetniük.
Megreformálta a pénzrendszert is, ami viszont katasztrofális következményekkel járt. Korábban a Han-korszakban csak egyféle pénznem volt forgalomban (a {{kínai|wuzhu|vucsu}}, egy kerek, közepén négyszögletű lyukkal ellátott bronzérme), most azonban 28 különböző érmét vezettek be, amelyek aranyból, ezüstből, rézből, teknőspáncélból vagy kagylóból készültek. A sok új érméről azonban a legtöbben nem tudták eldönteni hogy melyik eredeti és melyik hamis, ezért lehetőleg nem fizettek pénzzel vagy – a súlyos büntetések ellenére – titokban a régi pénzt használták. A császár belátta a hibáját és leegyszerűsítette a pénzrendszerét egy kicsi és egy nagy (amely 50 kicsit ért) érmére, de a pénzeiben ekkor már senki sem bízott.
I. sz. 17-ben a kiürült kincstár feltöltésére állami monopóliumot hirdetett a szeszes italokra, a sóra, a vasra, a pénzkiadásra, az erdőgazdálkodásra és a halászatra. A széleskörűen elterjedt korrupció miatt azonban a kincstár bevételei alig nőttek, míg a nép terhei jelentősen súlyosbodtak. Ugyanebben az évben a császár eltörölte a rabszolgaságot (hogy csökkentse a nagybirtokosok hatalmát), de halála után ezt a rendeletét is visszavonták.<ref name="EncAnt">Hallet, Nicole. "[https://books.google.com/books?id=_SeZrcBqt-YC&pg=PA156 China and Antislavery]". ''Encyclopedia of Antislavery and Abolition'', Vol. 1, pp.&nbsp;154–156. Greenwood Publishing Group, 2007. {{ISBN|0-313-33143-X}}.</ref>
===Külpolitikája===
====A hsziungnu háború====
A [[hsziungnuk]]kal való korábbi békés viszony i. sz. 10-ben kezdett megromlani, amikor az északi határvidéken élő nomád [[vuhuanok]]at utasították, hogy többé ne fizessenek adót a hsziugnuknak. A hsziungnuk válaszul megtámadták őket és ezer nőt és gyereket túszul ejtettek (őket {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} parancsára később szabadon engedték).
{{kínai|Wang|Vang}} császár követeket küldött a hsziungnuk királyához, {{kínai|Zhi|Csi}} sanjühöz hogy tudassa vele trónra lépését és új dinasztiája miatt új nagypecsétet küldött neki. A régi Han-pecsét udvarias fogalmazásával ellentétben pecsétjén egyértelműen kimondta hogy a hsziugnuk a kínaiak vazallusai. A sanjü csak egy nappal az átvétele után vette észre a felirat módosítását és követelte vissza a régi pecsétet, de a követek azt már addigra összetörték (és azt hazudták hogy az istenek semmisítették meg). {{kínai|Zhi|Csi}} látszatra belenyugodott a változásba, de a követek távozása után háborúra kezdett készülni, védműveket építtetett és vazallusává tette a Nyugati régiók (a mai [[Hszincsiang|{{kínai|Xinjiang|Hszincsiang}}]]) kisebb fejedelmeit.
Ezt látva, {{kínai|Wang|Vang}} hadat üzent a hsziungnuknak. Terve szerint a nomádokat 15 kisebb fejedelemségre osztották volna. Ehhez 300 ezres sereget tervezett összegyűjteni, amelyet 12 részrve osztva támadta volna meg északi szomszédait. Míg azonban hadvezérei azt tanácsoltak, hogy amint elegendő létszámfölényre tesz szert, indítsa meg a támadást, {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} ragaszkodott ahhoz hogy a teljes 300 ezres sereg gyűljön össze, hogy elsöprő erővel támadhasson. A katonák azonban lassan gyülekeztek és a hatalmas hadsereg hosszas eltartása kimerítette az északi tartományok tartalékait.
A császár terve végrehajtása érdekében elraboltatta {{kínai|Zhi|Csi}} sanjü fivérét, {{kínai|Xian|Hszien}}t és annak két fiát, {{kínai|Deng|Teng}}et és {{kínai|Zhu|Csu}}t, ők lettek volna az elsők a 15 tervezett fejedelem közül. {{kínai|Zhi|Csi}} bosszúból pusztító portyákat indított a határtartományokba. A későbbiekben {{kínai|Xian|Hszien}}nek sikerült megszöknie, de fiai túszként hátramaradtak. {{kínai|Zhu|Csu}} idővel meghalt a fogságban, {{kínai|Deng|Teng}}et pedig a császár bosszúból kivégeztette, mikor másik fivére, {{kínai|Jiao|Csiao}} nagy sikereket ért el a kínaiak elleni harcban.
I. sz. 13-ban meghalt {{kínai|Zhi|Csi}} sanjü. Utódja {{kínai|Xian|Hszien}} lett, aki békét kötött {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}}gal és kiszolgáltatta neki a hozzá szökött kínai árulókat. Az északon összegyűlt sereget (amely még ekkor sem érte el a teljes létszámot és nem vetették be) szélnek eresztették. 14 végén azonban {{kínai|Xian|Hszien}} megtudta, hogy a császár kivégeztette a fiát, ezért rablóportyáival ismét feldúlta az északi tartományokat, bár formálisan nem üzent hadat a kínaiaknak.
====Egyéb kül- és belpolitikai fiaskók====
Trónra lépésekor {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} követeket küldött a délnyugati vazallus törzsekhez (a mai [[Jünnan|{{kínai|Yunnan|Jünnan}}]] és [[Szecsuan|{{kínai|Sichuan|Szecsuan}}]] tartományokban) és nekik is új pecséteket adott, amelyeken azonban a korábbi hercegi cím helyett csak márkiként tüntette fel őket. Az egyik fejedelem, Han, erre megszakította a kapcsolatokat a császárral. {{kínai|Wang|Vang}} a helyi kormányzóval megölette Hant, mire annak fejedelemmé megválasztott fivére, {{kínai|Cheng|Cseng}} nyílt lázadásba kezdett, megölte a kormányzót és betört a határtartományokba. A császár két hadvezért küldött ellenük, akiknek a támadása (bár kezdetben sikereket értek el) az élelmiszerhiány és a járványok miatt megrekedt.
A hsziungnu háborúhoz {{kínai|Wang|Vang}} csapatokat követelt koreai vazallusától, [[Kogurjo|Kogurjótól]]. [[Juri kogurjói király|Juri]] kogurjói király azonban ezt megtagadta és megverte az ellene küldött sereget. A kínai hadvezér tárgyalásra hívta a koreai vezért, Zout, ahol azonban áruló módon meggyilkoltatta őt. {{kínai|Wang|Vang}} ezután Juri rangját királyról márkira csökkentette, mire az bosszúból feldúlta a határtartományokat.<ref>''Book of Later Han'', Chapter 85.</ref>
I. sz. 16-ra hasonló fennhéjázó, érzéketlen akciókkal és az egyik fejedelem meggyilkolásával sikerült a {{kínai|Xin|Hszin}}-dinasztia ellen fordítania a Nyugati Régiók ({{kínai|Xiyu|Hszijü}}) vazallus félnomád királyságait is. Azok összefogtak, megölték a kínai kormányzót és felmondták a vazallusi szerződést. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} két hadsereget küldött ellenük, de azok elszakadtak egymástól és az egyiket teljesen megsemmisítették, a másik pedig kénytelen volt visszavonulni.
A mindenütt fellángoló háborúk mellett az állami közigazgatás is egyre komolyabb problémákkal küszködött. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} úgy vélte, hogy a {{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia viszonyainak visszaállításával ismét hatékony, jól működő államapparátust hoz létre. Azonban ő maga és főtisztviselők annyi időt töltöttek a legendák tanulmányozásával, hogy elhanyagolták az aktuális feladatokat. Számos tartományba évekig nem neveztek ki tisztviselőket, az ellenőrzés nélkül maradt helyi kormányzatokban pedig virágzott a korrupció.
A trónbitorló {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} óvakodott attól, hogy főhivatalnokainak túl sok hatalmat adjon. Minden jelentős döntést neki kellett meghoznia, ami óhatatlanul azzal járt, hogy fontos kérdésekben sokáig halogatták a döntést vagy teljesen elhanyagolták azokat. A hivatalnokok fizetései is elmaradoztak, mert trónra lépésekor a császár átszervezte a fizetési rendszert, ám az új rendszer bevezetése évekig húzódott. A jövedelem nélkül maradt tisztviselők a néptől követeltek csúszópénzeket. Az új rendszert i. e. 16-ban sikerült véglegesíteni; ebben a hivatalnokok fizetése az állam jövedelmeinek nagyságától függött, vagyis nagymértékben hullámzott egészen a dinasztia bukásáig.
==Parasztlázadások ==
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} elhibázott reformjainak és kudarcainak ellenére sokáig nyugalom honolt a birodalomban és uralkodása szilárdnak tűnt, bár amikor i. sz. 11-ben a [[Sárga-folyó]] nagy területeket öntött el és a környéken éhínség tört ki már jelentek meg próféciák arról, hogy a császár elvesztette az istenek jóindulatát és vissza kellene állítani a Han-dinasztiát.
I. sz. 17 körülre a háborúk költségei, az egyre inkább elburjánzó korrupció és az éhínségek miatt több helyen parasztlázadások kezdődtek. A jelentősebbek vezetői a következők voltak:
* {{kínai|Guatian Yi|Ku-tien Ji}} (瓜田儀), a mai [[Szucsou|{{kínai|Suzhou|Szucsou}}]]ban ([[Csiangszu|{{kínai|Jiangsu|Csiangszu}}]] tartomány).
*Lü anya, akinek kistisztviselő fiát a magisztrátus egy kisebb bűncselekmény miatt kivégeztette. Elszegényedett fiatalokat gyűjtött maga körő, megölték a magisztrátust, aztán kalózkodásból éltek, majd amikor a csapat nagyra nőtt, nyílt lázadásba kezdtek.
* {{kínai|Zhang Ba|Csang Pa}} (張霸), a mai {{kínai|Jingzhou|Csingcsou}}ban ([[Hupej|{{kínai|Hubei|Hupej}}]] tartomány).
* {{kínai|Yang Mu|Jang Mu}} (羊牧), a mai {{kínai|Xiaogan|Hsziaokan}}ban ({{kínai|Hubei|Hupej}} tartomány).
* {{kínai|Diao Zidu|Tiao Ce-tu}} (刁子都), a mai Nyugat-[[Santung|{{kínai|Shandong|Santung}}]]ban és Észak-{{kínai|Jiangsu|Csiangszu}}ban.
* a Lülin-hegy (a mai {{kínai|Hubei|Hupej}}-beli {{kínai|Yichang|Jicsang}}ban) felkelői, akiket {{kínai|Wang Kuang|Vang Kuang}} (王匡) és {{kínai|Wang Feng|Vang Feng}} (王鳳) vezetett.
* a {{kínai|Fan Chong|Fan Csung}}-vezette [[vörös szemöldökűek felkelése|vörös szemöldökűek]] ({{kínai|chimei|csimej}}, 赤眉) a mai Dél-{{kínai|Shandong|Santung}}ban és Észak-{{kínai|Jiangsu|Csiangszu}}ban.
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} megüzente a felkelőknek, hogy aki leteszi a fegyvert, azoknak megkegyelmez. Követeinek egy része a fővárosba visszatérve elmondta neki, hogy a lázadók a rossz törvények miatt fogtak fegyvert, mert békés módon nem tudják eltartani magukat. Mások, a császárnak hízelegve azt állították, hogy csak néhány bajkeverő a felelős a felkelésekért, ha azokat megölik, a többiek szétszélednek. A császár a hízelgőkre hallgatott, azokat akik az igazat mondták, felmentette az állásából. Ennek megfelelően nem is próbált egyezkedni a felkelőkkel, hanem katonai erővel szándékozta leverni őket.
I. sz. 18-ban a hsziugnuk királya, {{kínai|Xian|Hszien}} sanjü meghalt és féltestvére, {{kínai|Yu|Jü}} lett az utóda, aki hajlott a békekötésre. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} hozzá küldött követe azonban elrabolt egy herceget és a feleségét, hogy a császár őket nevezze ki a hsziungnuk uralkodójává. Az incidens miatt a háború folytatódott.
I. sz. 20-ban a császár meggondolta magát az örökösödést illetően és attól tartva hogy idősebb fia, {{kínai|Wang An|Vang An}} elégedetlenkedni fog mellőzése miatt, mégis inkább őt nevezte meg trónörökösként. A következő évben meghalt a felesége, {{kínai|Wang|Vang}} császárné. Halála után a császár rájött, hogy egyik udvarhölgye, {{kínai|Yuan Bi|Jüan Pi}} (原碧), akivel viszonya volt, a korábbi trónörökös {{kínai|Wang Lin|Vang Lin}}nek is a szeretője, és hogy ők ketten Lin lefokozása miatt összeesküvést szőttek a meggyilkolására. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} utasította a fiát, hogy mérgezze meg magát, de az inkább karddal követett el öngyilkosságot. Még ugyanabban az évben meghalt utolsó fia, {{kínai|Wang An|Vang An}} is. A császár ekkor bejelentette hogy az egyik szolgálólánytól is született két fia, akiket herceggé nevezett ki.
==Bukása==
I. sz. 22-ben {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} végre rádöbbent (ahogy számos hivatalnoka már korábban hiába próbálta elmondani neki) hogy a parasztfelkelések nagyobb veszélyt jelentenek az uralmára, mint a hsziungnuk. Két főtisztviselőjét, {{kínai|Wang Kuang|Vang Kuang}}ot és {{kínai|Lian Dan|Lian Tan}}t elküldte, hogy számoljanak le a lázadókkal, először is a vörös szemöldökűekkel. Azok kezdetben szép sikereket arattak, de {{kínai|Wang|Vang}} túlhajszolta katonáit és támadása végül összeomlott. Ugyanebben az évben egy járvány elpusztította a Lülin-hegyi felkelők felét. A túlélők két részre szakadtak, az egyik csapat nyugatra (a mai [[Csingcsou|{{kínai|Jingzhou|Csingcsou}}]]), a másik északra (a mai [[Nanjang|{{kínai|Nanyang|Nanjang}}]] felé) vette az útját. Az utóbbihoz csatlakozott {{kínai|Liu Yan|Liu Jen}}, a Han-dinasztia egy mellékágának képviselője, akinek ezen a vidéken volt a birtoka és már maga is régóta tervezte, hogy fellázad. A parasztok élére állva legyőzte {{kínai|Nanyang|Nanjang}} kerület kormányzóját és ostrom alá vette a fővárosát.
A felkelők többi vezére azonban nem rokonszenvezett {{kínai|Liu Yan|Liu Jen}}nel és inkább a Han-dinasztia egyik másik távoli ágából származó [[Han Keng Si-ti kínai császár|{{kínai|Liu Xuan|Liu Hszüan}}]]t támogatták, akit könnyebben irányíthatónak gondoltak. I. sz. 23 elején ki is kiáltották {{kínai|Liu Xuan|Liu Hszüan}}t császárrá (ő a {{kínai|Gengshi|Keng Si}} uralkodói nevet vette fel), {{kínai|Liu Yan|Liu Jen}} pedig pedig megkapta a főminiszteri tisztséget.
Időközben {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} hatalmas sereget, állítólag 430 ezer embert gyűjtött össze, aminek vezetését unokatestvérére, {{kínai|Wang Yi|Vang Ji}}re és főminiszterére, {{kínai|Wang Xun|Vang Hszün}}ra bízta. A felkelők ekkor két részre osztották erőiket: a kisebbik (mintegy 9 ezer fős), amelyet [[Han Kuang Vu-ti kínai császár|{{kínai|Liu Xiu|Liu Hsziu}}]] ({{kínai|Liu Yan|Liu Jen}} öccse) vezetett a császári csapatok közeledtével {{kínai|Kunyang|Kunjang}} erődjébe húzódott vissza, míg  a nagyobbik {{kínai|Wancheng|Vancseng}} városát ostromolta. A {{kínai|kunyang|kunjang}}iak szétszóródva akartak elmenekülni a hatalmas túlerő elől, de {{kínai|Liu Xiu|Liu Hsziu}} meggyőzte őket, hogy úgy csak könnyebben levadásszák őket és inkább az erődben védekezzenek. Még mielőtt a császáriak körbevették volna az erődöt, {{kínai|Liu Xiu|Liu Hsziu}} egy kis csapattal ellovagolt, hogy erősítést szerezzen. A környékről össze is szedett mintegy 10 ezer katonát és zaklatni kezdte az ostromlókat. A császári parancsnokok szintén 10 ezer emberrel szálltak szembe vele, a többiekkel fenntartották az ostromot. A csatában azonban a felkelők győztek és {{kínai|Liu Xiu|Liu Hsziu}} megölte az egyik ellenséges parancsnokot, {{kínai|Wang Xun|Vang Hszün}}t. Ekkor az ostromlottak is kitörtek az erődből és a két tűz közé került császári csapatok pánikba esve menekülni kezdtek. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} másik hadvezére, {{kínai|Wang Yi|Vang Ji}} mindössze néhány ezer emberrel kénytelen volt visszavonulni.
Miután a kormányzati haderő összeomlott, {{kínai|Gengshi|Keng Si}} császár két részre osztva csapatait a fővárost és [[Lojang|{{kínai|Luoyang|Lojang}}]] városát vette ostrom alá. Vonulásuk közben sokan csatlakozták hozzájuk a helyi lakosságból. 23 októberére elérték {{kínai|Chang'an|Csangan}}t és kifosztották a fővárost.<ref name="Hymes"/> A {{kínai|chang'an|csangan}}iak is fellázadtak és együttesen megostromolták a császári palotát. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} az itteni harcokban esett el, a lázadók megölték a lányát is. A felkelők összevesztek azon, hogy ki ölte meg igazából a császárt, összeverekedtek és az összecsapásban több tízen életüket vesztették. {{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} holttestét darabokra vágták, fejét elküldték {{kínai|Gengshi|Keng Si}} ideiglenes fővárosába, {{kínai|Wancheng|Vancseng}}be, hogy a városfalra akasszák. Az ottani lakosok azonban leszedték a fejét a falról, összerugdosták és egyikük kivágta a nyelvét. A fejet végül tartósították és elhelyezték a kincstárban, ahol végül egy tűzvészben pusztult el a [[Csin-dinasztia (265–437)|{{kínai|Jin|Csin}}-dinasztia]] idején.
==Családja==
Szülei:
* Apja: {{kínai|Wang Man|Vang Man}} (王曼), [[Vang Cseng-csün kínai császárné|{{kínai|Wang Zhengjun|Vang Cseng-csün}}]] császárné fivére, {{kínai|Wang Jin|Vang Csin}}nek, {{kínai|Yangping|Jangping}} márkijának második fia
* Anyja: {{kínai|Qu|Csü}} úrnő (渠氏)
Feleségei és gyerekei:
*{{kínai|Wang|Vang}} (hivatalosan {{kínai|Xiaomu|Hsziaomu}}) császárné (孝睦皇后 王氏, †21)
** {{kínai|Wang Yu|Vang Jü}} (王宇, †i. e. 3), első fia
** {{kínai|Wang Huo|Vang Huo}} (王獲, †i. e. 2), második fia
** {{kínai|Wang An|Vang An}} (王安, †i. sz. 21), harmadik fia
** {{kínai|Wang Lin|Vang Lin}} (王臨, †i. sz. 21), negyedik fia
** Huanghuang hercegnő (黃皇室主, i. e. 8 – i. sz. 23), első lánya, hivatalosan {{kínai|Xiaoping|Hsziaoping}} császárné, [[Han Ping-ti kínai császár|Ping]] császár felesége
* {{kínai|Shi|Si}} császárné (皇后史氏), 23-ban házasodtak össze
*{{kínai|Zengzhi|Ceng-csi}} ágyas (侍妾增秩), családneve nem ismert, eredetileg szolgálólány
** {{kínai|Wang Kuang|Vang Kuang}} (王匡), hatodik fia
** {{kínai|Muxiu|Muhsziu}} úrnő (睦脩任), személyneve {{kínai|Ye|Je}} (曄), második lánya
*{{kínai|Huaineng|Huaj-neng}} ágyas (侍妾懷能), családneve nem ismert, eredetileg szolgálólány
**{{kínai|Wang Xing|Vang Hszing}} (王興), ötödik fia
*{{kínai|Kaiming|Kaj-ming}} ágyas (侍妾開明), családneve nem ismert, eredetileg szolgálólány
**{{kínai|Mudai|Mu-taj}} úrnő (睦逮任), személyneve {{kínai|Jie|Csie}} (捷), harmadik lánya
*{{kínai|Yuan Bi|Jüan Pi}} ágyas (侍妾原碧), családneve nem ismert, eredetileg szolgálólány, viszonya volt {{kínai|Wang Lin|Vang Lin}}nel, a negyedik fiúval
===Korszakok===
{{kínai|Wang Mang|Vang Mang}} uralkodását a következő érákra osztják:
*{{kínai|Shijianguo|Sicsiankuo}} (始建國) 9–13
*{{kínai|Tianfeng|Tienfeng}} (天鳳) 14–19
*{{kínai|Dihuang|Tihuang}} (地皇) 20–23
== Források ==
{{Reflist|2}}
===Irodalom===
* Steven S. Drachman, "The Ghosts of Watt O'Hugh", Chickadee Prince Books, 2011. {{ISBN|978-0-578-08590-6}}.
* {{cite book |first=Michael |last=Loewe |author-link=Michael Loewe |chapter=Wang Mang 王莽 (2) |title = A Biographical Dictionary of the Qin, Former Han and Xin Periods (221 BC – AD 24) |location = Leiden |publisher=Brill |pages=536–45 }}
* Rudi Thomsen, ''Ambition and confucianism : a biography of Wang Mang'', Aarhus University Press, 1988. {{ISBN|87-7288-155-0}}.
* Yap, Joseph P. "Wars with the Xiongnu, A Translation From Zizhi tongjian" Chapters 13–17, AuthorHouse (2009) {{ISBN|978-1-4490-0604-4}}
* ''Book of Han'' (Full text) – [[Chinese Text Project]]
* ''Book of Han'' 《漢書》 Chinese text with matching English vocabulary
*''Book of Later Han'' 《後漢書》 Chinese text with matching English vocabulary
* {{cite journal |last=Loewe |first=Michael |author-link=Michael Loewe |date=1994 |title=Wang Mang and His Forbears: The Making of the Myth |journal=T'oung Pao |volume=80 |issue=Fasc. 4/5 |pages=197–222 |doi=10.1163/156853294X00115 |jstor=4528636 }}
===Fordítás===
*{{fordítás|en|Wang Mang|oldid=1121065415}}
{{Kínai császár
|előző=[[Csu-ce Jing kínai császár|{{kínai|Ruzi Ying|Csu-ce Jing}}]]
|következő=[[Han Keng Si-ti kínai császár|{{kínai|Han Gengshi|Han Keng Si}}]]
|évek=[[9]] – [[23]]}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Kína|-|Történelem}}
[[Kategória:Kínai császárok]]
[[Kategória:Az i. e. 40-es években született személyek]]
[[Kategória:A 20-as években elhunyt személyek]]
[[Kategória:Trónbitorlók]]
[[Kategória:Száműzöttek az ókori Kínában]]