Varró János (irodalomtörténész) forrásának megtekintése

{{egyért2|az irodalomtörténészről|Varró János (egyértelműsítő lap)}}
{{Személy infobox
|név=Varró János
|kép=
|képméret=
|képaláírás=
|születési név=
|születési hely=[[Marosvécs]]
|születési dátum=[[1927]]. [[november 21.]]
|halál helye=[[Kecskemét]]
|halál dátuma= [[2004]]. [[március 22.]] {{életkor-holt|1927|11|21|2004|03|22}}
|nemzetiség= [[Magyarok|magyar]]
|házastárs=
|szakma=irodalomtörténész, <br />regényíró,<br />műfordító
|aláírás=
}}
'''Varró János''' ([[Marosvécs]], [[1927]]. [[november 21.]] – [[Kecskemét]], [[2004]]. [[március 22.]]) erdélyi magyar irodalomtörténész, regényíró, műfordító.
== Életútja ==
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahonnan [[Kemény János (író)|Kemény János]] támogatásával került a [[marosvásárhely]]i [[Bolyai Farkas Líceum|Református Kollégiumba]] 1940 őszén. Ugyanitt érettségizett 1948-ban. A [[Bolyai Tudományegyetem]]en magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. 1953–56 között gyakornok, majd 1953 őszétől ösztöndíjas aspiráns volt; szakterülete a 20. század magyar irodalma, disszertációtémája [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]] élete és műve. 1956–58 között tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen. 1958 augusztusában letartóztatták és egy, a magyar [[1956-os forradalom]]mal való szolidarizálással kapcsolatos koncepciós politikai per fővádlottjaként 16 évi börtönre ítélték. [[Szamosújvári vár|Szamosújvár]]on és a [[Duna-delta]] rabmunkatelepein töltötte [[börtönbüntetés]]ét, 1959/60 telén egész további életére kiható súlyos betegségen esett át. 1964 júliusában, az általános kegyelmi rendelettel szabadult. 1969-ig egy kolozsvári iparvállalatnál volt kistisztviselő. 1969 szeptemberében ítéletét a Legfelső Bíróság megsemmisítette s ennek alapján perét a kolozsvári Katonai Bíróság újratárgyalta: felmentették az 1959 februárjában kimondott ítélet alól.
1970–87 között a kolozsvári [[Dacia Könyvkiadó]] magyar szerkesztőségében többek között a [[Kismonográfiák (könyvsorozat)|Kismonográfiák]] című sorozatnak és a [[Tanulók Könyvtára (Ifjúsági Kiadó)|Tanulók Könyvtára]] számos kötetének szerkesztője. 1987-ben családjával egy [[magyarország]]i turistaút alkalmát kihasználva menedékjogot kért és kapott. 1988-tól a [[kecskemét]]i Tanárképző Főiskolán adott elő magyar irodalomtörténetet 1997-es nyugdíjazásáig.
Már a börtönéveket megelőzően több tanulmányban foglalkozott – az irodalmi alkotás és a társadalmi-politikai mozgások között közvetlen kapcsolatot tételezve – a romániai magyar irodalom értékelésének problémáival (''Kós Károly két regénye.'' [[Igaz Szó]], 1956/4; ''A megalkuvás és a jobbratolódás gyökerei.'' [[Utunk]], 1957/34–36); vitázott [[Csehi Gyula|Csehi Gyulával]] [[Székely János (költő)|Székely János]] Bolyai-szonettkoszorújának értelmezéséről (Igaz Szó, 1955/5, 8). Kiszabadulása után könyvismertetéseket, kritikákat, tanulmányokat, összefoglaló cikkeket közölt [[Izsák József]] ''[[Asztalos István (író)|Asztalos]]-monográfiájáról'' ([[Korunk]], 1967/5), [[Kovács György (író)|Kovács Györgyről]] (Igaz Szó 1967/5), [[Sipos Domokos]]ról (Utunk 1967/49), [[Bartalis János]]ról (Igaz Szó 1968/7), Kós Károlyról (Utunk, 1968/50), [[Kuncz Aladár]]ról (Korunk, 1969/5), [[Benedek Elek (író)|Benedek Elekről]] (Utunk, 1969/21), [[Szentimrei Jenő]]ről (Igaz Szó, 1969/6).
Letartóztatása miatt be nem fejezett ''Kós Károly-könyvét'', amelyet a kiadói lektor „merev szociologizálása” miatt elutasított, [[Méliusz József]] kiállása nyomán jelentette meg a Dacia Könyvkiadó. Az [[1970-es évek]] elején még jelentkezett az irodalmi lapokban: vitába szállt [[Szőcs István (író)|Szőcs Istvánnal]] ''[[Makkai Sándor]] Magunk revíziója'' című könyvének értékelése kapcsán (Utunk 1970/37, 41, 45), [[Szőcs Kálmán]]nal az [[avantgárd]] kérdésében (Igaz Szó, 1971/5), kritikát írt [[Sőni Pál]] irodalomtörténeti és kritikai tanulmánykötetéről (Utunk, 1970/1), aztán többnyire már csak az általa kiadásra előkészített könyvek előszavainak, bevezető tanulmányainak szerzőjeként jelentkezett.
Már egyetemi évei alatt kísérletezett szépirodalommal is: az Igazság 1955-ös évfolyamában közölt néhány [[karcolat]]ot; ezekhez a korai kísérletekhez tért vissza a 17. századi Erdély történetéből merítő ''Ki csatát nyer, koronát nyer'' című regényével (1976).
Életének utolsó, kecskeméti szakaszában teljesen kimaradnak nyilvános megjelenései. Csak peréről és börtönéveiről közölt egy vele készített hosszabb interjút a Kecskeméti Lapok (''„A vád az volt, hogy el akartam szakítani Erdélyt Romániától”.'' 1990. január 12. – február 10.).
Hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, 2004. július 31-én. 1988-ban megkezdett s életpályáját az 1960-as évek végéig felidéző visszaemlékezéseit tanítványai jelentették meg (''Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása.'' [[Páskándiné Sebők Anna]] és Sipos Zsolt előszavaival, Ábrahám Sándorné utószavával, Kecskemét, 2008).
== Kötetei ==
*''Kós Károly, a szépíró. Kismonográfia''; Dacia, Kolozsvár, 1973 ''(Kismonográfiák)''
*Ki csatát nyer, koronát nyer (regény, Bukarest, 1976; románul Gelu Păteanu fordításában, Dumitru Almaş előszavával, Bătălie pentru coroană címmel. Bukarest, 1981)
*''Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása''; Korda, Kecskemét, 2008
== Fordításai ==
*Pavel Dan: A virrasztó (novellák, Bukarest, 1969);
*Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai (ifjúsági regény, Kolozsvár, 1970; II. kiad. 1976; III. kiad. 1984);
*Kutassátok az írásokat (Román krónikások munkáiból. Pompiliu Teodor bevezető tanulmányával. Kolozsvár, 1983. [[Tanulók Könyvtára (Ifjúsági Kiadó)|Tanulók Könyvtára]]);
*V. Bede – G. Ene: A következő kilométer ([[Kerekes György (szerkesztő)|Kerekes Györggyel]], Bukarest, 1983).
== Gondozásában és bevezető tanulmányaival megjelent kötetek ==
*Asztalos István: Tarisznyás királyok (novellák, Kolozsvár 1972. ([[Tanulók Könyvtára]]);
*Kós Károly: Kalotaszegi krónika (Hét írás, Bukarest, 1973. [[Romániai Magyar Írók sorozat|Romániai Magyar Írók]]);
*Kovács György: Néma pásztor (novellák, Kolozsvár, 1980. Tanulók Könyvtára);
*Kós Károly: A havas (válogatott elbeszélések, Kolozsvár, 1983. Tanulók Könyvtára).
== Források ==
*{{RMIL|5}}
*''Varró János irodalmi munkássága. Válogatott bibliográfia''; összeáll. Ábrahám Sándorné; Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, Kecskemét, 1992
== További információk ==
*Csehi Gyula: Bolyai igazi hagyatéka. Igaz Szó, 1955/5. 103–109;
*Csehi Gyula: Válasz [Varró Jánosnak]. Igaz Szó, 1955/8. 124–127;
*Csehi Gyula: Kós Károly, a szépíró. A Hét, 1973/51.
*Méliusz József: Szobor helyett irodalomszociológia. In: Illúziók kávéháza. Bukarest, 1971. 172–181.
*[[Kántor Lajos (irodalomtörténész)|Kántor Lajos]]: Történelmi értelmezések. Utunk, 1973/50. Újraközölve: Kántor Lajos: Korváltás. Bukarest, 1979. 96–105.
*Sőni Pál: Összképet nyújtó kismonográfia. Igaz Szó, 1973/12.
*Imre László: A 90 éves Kós Károly köszöntése egy új erdélyi könyv ürügyén. Alföld, 1973/12. 67–68.
*Erdélyi K. Mihály: Kós Károly szépírói arca. Népszava, 1974. március 2. – *Ódor László: Kós Károly, a szépíró. Tiszatáj, 1974/2. 83–84.
*Pomogáts Béla: Könyvek a romániai magyar irodalomról. Irodalomtörténeti Közlemények, 1975/1. 114–119.
*Bernád Ágoston: Történelem és regénykompozíció. Utunk, 1976/49.
*Szász László: Ki csatát nyer, koronát nyer. Igaz Szó, 1977/3. 262–264.
*Zöldi László: Mibe kerül a béke? Élet és Irodalom, 1977/49.
*Huber András: Kutassátok az írásokat. Vörös Zászló, 1984. február 19.
*Sipos Zsolt: Varró János (1927–2004). Szabadság 2004. július 24.
*Pécsi Györgyi: Szubjektív könyvtár. (Többek között Varró János Erdélyi sorsvallató c. könyvéről is.) Irodalmi Jelen 2008. július–augusztus
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Erdély|-|Irodalom}}
[[Kategória:1927-ben született személyek]]
[[Kategória:2004-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Magyar irodalomtörténészek]]
[[Kategória:Magyar írók]]
[[Kategória:Magyar műfordítók]]
[[Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok]]
[[Kategória:A kommunizmus üldözöttjei Romániában]]
[[Kategória:Magyar politikai foglyok Romániában]]
[[Kategória:Az 1956-os forradalom Erdélyben]]