Victorio forrásának megtekintése

{{Személy infobox
| név = Victorio
| kép = Victorio Chiricahua Apache Chief.jpg
| képaláírás = Victorio<br />'''Eredeti indián neve: Bidu-ja vagy Bedujat'''
| képméret =
| születési dátum = [[1825]] körül
| születési hely = [[Black Range]], [[Új-Mexikó]], [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]
| halál dátuma = [[1880]]. [[október 14.]] (55 évesen)
| halál helye = [[Tres Castillos]], [[Mexikó]]
}}
'''Victorio''' ([[Black Range]], [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]], [[1825]]. körül – [[Tres Castillas|Tres Castillos]], [[Mexikó]], [[1880]]. [[október 14.]]) (eredeti nevén Bidu-ja, vagy Bedujat) a csirikava-apacsok csihenn ágának törzsfőnöke volt a mai [[Új-Mexikó]] területén. Húga és „jobbkeze” [[Lozen]] volt. [[1862]]-ben csatlakozott [[Mangas Coloradas]]hoz, akitől a halála után átvette csapatai vezetését és az [[apacs háborúk]] egyik kiemelkedő alakja lett. [[1880]]-ban [[Mexikó]]ban vesztette életét, a mexikói [[Joaquín Terrazas]] csapatai elleni harc során.
== Élete ==
Victorio, az [[apacs háborúk]] egyik törzsfőnöke, 1825 körül született, valószínűleg az [[Új-Mexikó|új-mexikói]] [[Black Range]] környékén. A keleti csirikava-apacsok törzsében nevelkedett, akik Warm Springs-i, vagy mimbreño-apacsként is ismeretesek. Gyermekkoráról és ifjúságáról kevés ismerettel rendelkezünk. A [[19. század]]i észak-mexikói legenda szerint részben [[mexikóiak|mexikói]] származású volt, de ezt az állítást a történészek elvetették. Az 1850-es években [[Nana (törzsfőnök)|Nanával]] és [[Geronimo|Geronimóval]] portyázott [[Mexikó]] északi részein. [[1862]]-ben Victorio csatlakozott [[Mangas Coloradas]] csapataihoz. Ezt követően nemcsak mexikói portyákat vezettek, hanem a területükre egyre nagyobb számban beözönlő fehér telepeseket is megtámadták. Amikor [[1863]] januárjában Mangas béketárgyalásokat kezdeményezett az [[Egyesült Államok Hadserege|Egyesült Államok Hadseregével]], fehér (tűzszüneti) zászló alatt indult a velük való találkozóra. Ennek ellenére Mangast az amerikaiak elfogták és [[1863]]. [[január 18.|január 18-án]] kivégezték.
Mangas 1863-ban bekövetkezett halála után Victorio lett a törzs vezetője és egy kb. 300 fős csapatot szervezett keleti csirikavákból és meszkalerókból az amerikaiak elleni ellenállás céljából. Az [[Egyesült Államok Hadserege|amerikai]] tisztek jó vezetőnek és taktikusnak tartották. [[1869]]-ben csapataival az [[Új-Mexikó|új-mexikói]] Fort Craig mellett ütötte fel a táborát, az új, [[Ojo Caliente]] mellett épülő rezervátum befejezésére várva. [[1870]]-ben Victorio 500 mimbreno, mogollon és meszkalero társával együtt letelepedett az Ojo Caliente Rezervátumban, ami 15 mérföldre található a mai [[Monticello (Új Mexikó)|Monticelló]]tól.
Az első időkben az [[apacsok]] elégedettek voltak, számuk 3000 fölé emelkedett. Azonban a kormány által biztosított szállítmányok nem voltak elegendőek a megélhetésükhöz, így nemsokára portyázásra kényszerültek. Rövid idő elteltével őket hibáztatták a környező területeken elkövetett összes fosztogatásért, amit tulajdonképpen a mexikói banditák követtek el. [[1871]]-ben a hadsereg javasolta átszállításukat a [[Tularosa-medence|Tularosa Valley]]be. Itt [[1872]] áprilisában új rezervátumot létesítettek. Júniusra Victorio és kb. 450 apacs érkezett ide, de a többiek csatlakoztak az [[arizona]]i csirikavákhoz. [[1874]] nyarán a megmaradt apacsok visszatérhettek [[Ojo Caliente]] területére. [[1877]]. [[április 20.|április 20-áig]] viszonylag békések maradtak. A betelepülő fehérek nagy száma miatt azonban az amerikai kormány az arizonai San Carlos Rezervátumba rendelte őket. Victorio tiltakozott a megművelt, aratás előtt álló területek hátrahagyása ellen, de végrehajtotta az amerikaiak követelését. [[Cochise]] törzsfőnök fia, [[Taza]] pedig [[Arizona|Arizonába]] vezette törzsét. Hivatalosan [[1877]] májusában zárták le az Ojo Caliente-i Rezervátumot.
[[San Carlos]]ban embertelen körülmények vártak rájuk. [[Poinsenay]], egy másik apacs vezető, mexikói területeken vezetett portyákat. Amikor sikereiről beszámolt Victoriónak, akkor ő [[Loco|Locóval]] és több száz apaccsal szintén megindult Mexikó felé. Ezt követően Victorio egy három éven keresztül tartó rablóportyába kezdett Mexikó, [[Texas]] és Új-Mexikó területén. Texasban főleg a Fort Davis és [[El Paso (Texas)|El Paso]] közötti területen portyázott, időnként pedig a déli irányban található Mexikóban. Texasban az [[Edward Hatch]] ezredes parancsnoksága alatt álló 9. amerikai lovasezred, illetve a [[Benjamin Grierson]] alezredes által irányított 10. lovasezred vette üldözőbe. Ez utóbbi Fort Conchoban, a mai [[San Angelo]] közelében állomásozott, de átirányították Fort Davisbe, a Victorio elleni végső hadjárat idejére. Megjegyzendő, hogy Hatch ezredes korábban levélben jelezte [[Philip Sheridan]] tábornoknak, hogy az apacsok éhezni fognak, ha nem hagyhatják el a rezervátumot vadászat céljából. Ez Sheridant hidegen hagyta. A hadsereg feladata lett volna az apacsok védelme is, mivel sokan sportból vadásztak rájuk. Egyesek pedig abból éltek, hogy indián skalpokat adtak el a mexikói kormánynak. A férfiak [[skalp]]jáért 50 dollárt, a nőkéért 25 és a gyermekekéért 10 dollárt fizettek.
Grierson alezredes első, Victorio felkutatására indított expedíciója során csapatait egy 1500 mérföldes eredménytelen hajszára vezette. Az amerikaiak szerint Victorio követte el az 1880 áprilisában bekövetkezett [[almai mészárlás]]t, melyben fehér telepeseket raboltak ki és néhányat közülük megöltek. Grierson [[1880]]. [[május 20.|május 20-án]] visszatért Fort Conchoba, hogy katonáit pihentesse a kutatás folytatása előtt. Júliusban visszarendelték a Fort Davistől délre található területekre. A hadjárat során a Fort Quitmanban állomásozó csapatok segítették.
1880 nyarán Victorio többnyire a [[Texas|nyugat-texasi]] Quitman, Carrizo, és Guadalupe-hegységben ütött tábort. Amikor [[Benjamin Grierson]] tudomására jutott kora augusztusban, hogy Victorio észak felé indult a [[Rio Grande]] folyótól a [[Guadalupe-hegység]] irányába, akkor csapatait ide vezényelte. Úgy állította fel katonáit, hogy a hegység az indiánok és saját seregei között legyen. Azt remélte, hogy csapdába csalhatja őket [[Rattlesnake Springs]]nél. Grierson csapatai sikeresen felvették a harcot az [[apacsok]]kal a [[Sierra Diablo-hegység]]ben és Rattlesnake Springsnél, ahonnan egy háromórás küzdelem után az indiánok nyugat felé menekültek, a [[Carrizo-hegység]] irányába és innen tovább Mexikóba. Grierson az ősz hátralévő részében sikertelenül próbált az apacsok nyomára bukkanni. Végül visszatért a Fort Conchoba. A [[Texas Ranger Division|Texasi Ranger Hadosztály]] időszakonként szintén részt vett a Victorio ellen indított hadjáratban.
James B. Gillett ranger jelentette, hogy George W. Baylor hadnaggyal, tizenkét rangerrel és kb. 100 civil személlyel kilovagolt Victorio felkutatása céljából és behatolt Mexikó területére [[1880]] szeptemberében. Gillett elmondása szerint a rangereket végül [[Joaquín Terrazas]] ezredes kiutasította Mexikóból. Terrazas ismert indiánvadász és egyben a [[Chihuahuai Állami Milícia]] parancsnoka volt, aki szintén Victorio nyomában volt. 1880 októberében Terrazas és önkéntesei a mexikói hegyvidékes területekre követték az apacsokat. Victorio gyakran használta menedéknek ezt a területet, ami [[Tres Castillas|Tres Castillos]] néven ismeretes. 1880. október 14-én (egyes források szerint 15-én) Terrazas és helyettese [[Juan Mata Ortiz]] bekerítette és lemészárolta Victoriót és harcosait. Csak nők és gyermekek élték túl az összecsapást. Ők az elkövetkező néhány évet [[Chihuahua City]]ben töltötték fogságban.
== Jelentősebb események és harci tevékenységek ==
'''[[1879]]. [[szeptember 4.]], [[Ojo Caliente]], [[Arizona]]'''<br /> Nem sokkal a [[San Carlos Rezervátum]]ból való kitörése után Victorio és csapata lecsapott Hooker századosra és a 9. lovasezred „E” századára. Ennek során 46 lovat zsákmányoltak. Az összecsapás eredményeként 5 amerikai katona vesztette életét. Victorio elmenekült.
'''[[1879]]. [[szeptember 10.]]'''<br /> Ez alkalommal 9 telepes esett áldozatul Victorio támadásának. Egyéb apacs csoportok is csatlakoztak a harchoz. A 9. lovasezred összes százada a helyszínen tartózkodott [[apacsok|apacs]] és [[navahók|navaho]] felderítőkkel, azonban mindig lépéshátrányban voltak.
'''[[1879]]. [[szeptember 16.]], [[Black Range-hegység]], [[Új-Mexikó]]'''<br /> Victorio tőrbecsalta és megtámadta Dudley alezredest, Dawson százados „B” századát és Hooker „E” századát. Beyer százados és Hugo hadnagy „C” és „G” századai érkeztek a megmentésükre. Egynapos harc után megszűnt a küzdelem. 5 katona, 3 felderítő esett el és 32 ló pusztult el a csata során.
'''[[1879]]. november, [[Candelaria-hegység]], [[Mexikó]]'''<br /> Victorio és harcosai rajtaütöttek 15 mexikói civilen, akik [[Carrizal]]t elhagyva marhatolvajok után kutattak. Az összecsapás során a [[mexikóiak]] életüket vesztették. Hasonló sorsra jutottak azok is, akiket később társaik keresésére küldtek. A mexikói kormány sürgönyben értesítette az amerikai hadsereg helyi parancsnokát, hogy Victoriot üldözik és ennek hatására várható a [[Texas]]ba való visszatérése.
'''[[1880]]. [[január 9.|január 9-étől]] májusig'''<br /> Morrow őrnagy, aki átvette a hadműveletek irányítását [[Új-Mexikó]] déli részén a 9. lovasezred katonáit számos alkalommal Victorio ellen küldte ebben az időszakban. A legtöbb esetben Victorio csapatai legyőzték a katonákat. Néha gyorsan véget értek a harcok, néha viszont napokig küzdöttek.
'''[[1880]]. május'''<br /> Sheridan tábornok Grierson ezredes 10. lovasezredét megbízza a Victorio elfogásában való segítségnyújtással. Grierson [[Mexikó]] helyett [[Texas]]ban várta Victorio portyáit. Változtatott taktikáján is. Victorio üldözése helyett a [[kanyon]] átjárókban és itatóhelyeken helyezett el őrséget.
'''[[1880]]. [[május 12.]], [[Bass Canon]], Fort Davistől nyugatra'''<br /> Nyolc meszkalero harcos megtámadott egy vasúti kocsit. Két telepes elhalálozott és kettő megsebesült. Carpenter százados a 10. lovasezredtől a „H” századdal a Rio Grande határáig üldözte őket. Meg volt róla győződve, hogy az indiánok Victoriohoz akartak visszatérni.
'''[[1880]]. július, [[Eagle Springs]], [[Texas]]'''<br /> [[Henry Flipper]] hadnagy volt az első fekete tiszt az [[Egyesült Államok Hadserege|Egyesült Államok Hadseregében]] és a [[West Point (katonai akadémia)|West Point]] Katonai Akadémián is. 98 mérföldet lovagolt 21 óra leforgása alatt, hogy Gillmore századost értesítse Victorio előőrsének megjelenéséről. Az információt továbbították Grierson ezredesnek, aki arra számított, hogy Victorio [[Eagle Springs]] felé veszi az irányt.
Katonái 68 mérföldet meneteltek 24 óra alatt, hogy megelőzzék Victoriot. Csalódásukra Victorio északnyugat felé fordult [[Rattlesnake Springs]] irányába. Aznap éjjel 60 mérföldet tettek meg, hogy ők is odaérjenek.
'''[[1880]]. [[augusztus 6.]], [[Rattlesnake Springs]], [[Texas]]'''<br /> Viele százados átvette a 10. lovasezred „C” és „G” századának vezetését, miközben Victorio megérkezésére vártak. Délután ez be is következett. Victorio csapatai gyanútlanul közeledtek a kelepce felé. Másodpercekkel a tűzparancs kiadása előtt Victorio megérezte a veszélyt és megállította harcosait. Mikor a katonák elkezdtek tüzelni, az indiánok gyorsan lőtávolságon kívülre kerültek. Mivel szüksége volt a vízre és azt hitte, hogy kevés katonával áll szemben, Victorio támadásba lendült. Carpenter a „B” és „H” századokkal ellentámadásba ment át, átmenetileg megállítva az indiánok előrenyomulását. Időközben Victorio egy erősebb egysége lecsapott a hadsereg kocsijaira, melyek útban voltak Rattlesnake Springs felé. A kocsikat sikerült visszaverniük. Victorio harcosai ismételten megrohamozták a katonákat, hogy elérjék a vizet. Végül, mikor majdnem besötétedett egy utolsó kísérletet tettek. Ennek sikertelensége miatt Victorio elmenekült, a katonák pedig üldözőbe vették. Ezt követően nem került sor több összecsapásra. Addigra az összes hágót és vízlelőhelyet katonák lepték el.
'''[[1880]]. [[augusztus 9.]]'''<br /> Victorio ellátó táborát felfedezték. Őrei meghátráltak, 25 marhát, szárított marhahúst és sok egyéb állatot hátrahagyva.
'''[[1880]]. [[augusztus 11.]]'''<br /> Az amerikai katonák Carpenter és Nolon századosokkal rátaláltak Victoriora és a harcosaira. Üldözőbe vették őket. Ennek során Carpenter századának lovai kifáradtak, így Nolon csapatai egyedül folytatták a hajszát. Victorio csapatai átkeltek a [[Rio Grande]] folyón és eljutottak Mexikóba, mielőtt Nolon csapatai utolérték volna őket. Victorio ismét megmenekült. Nem sokkal ezt követően a mexikói kormány engedélyezte az amerikai csapatoknak, hogy [[Mexikó]] területére lépjenek. Közös céljuk az volt, hogy Victoriot élve vagy halva előkerítsék.
'''[[1880]]. [[október 4.]]'''<br /> A 10. lovasezred tíz századát Mexikóba vezényelték a Rio Grande folyóhoz, hogy megakadályozzák Victorio [[Texas]]ba való visszatérését. A 10. lovasezred és [[Joaquín Terrazas]] ezredes csapatai rátaláltak Victorio búvóhelyére. Öt nappal később a mexikói kormány közölte az amerikai csapatokkal, hogy további jelenlétük Mexikóban szükségtelen. Az amerikaiak tiltakozva távoztak. Grierson ezredes engedélyt kért a visszatérésre, azonban ezt Sheridan megtagadta tőle.
'''[[1880]]. [[október 14.]], Tres Castillos-hegység, [[Mexikó]]'''<br />Terrazas ezredes és csapatai körbevették Victorio táborát és támadásba lendültek. Napfelkelte előtt eldőlt a csata sorsa. Victorio és 60 harcosa, valamint 18 nő és gyermek esett el a harcok során. 68 nőt és gyermeket hadifogságba vetettek.
== Források ==
* [http://www.kingsnake.com/hudspeth/victorio.htm Victorio életrajza a kingsnake.com honlapján angol nyelven]
* [http://www.legendsofamerica.com/na-victorio.html Victorio életrajza a legendsofamerica.com honlapján angol nyelven]
* [http://www.greatdreams.com/apache/apache-tribe.htm Victorio és Lozen életéről néhány szóban a greatdreams.com honlapján angol nyelven]
* [https://web.archive.org/web/20070921033654/http://www.buffalosoldier.net/BuffaloSoldiers%26ChiefVictorio.htm Victorio harcairól a buffalosoldier.net honlapján angol nyelven]
== További információk ==
* [http://www.tshaonline.org/handbook/online/articles/fvi03 Victorio életrajza a tsha.utexas.edu honlapján angol nyelven]
* [https://web.archive.org/web/20090225222233/http://www.history.com/this-day-in-history.do?action=Article&id=4307 Victorio életrajza a history.com honlapján angol nyelven]
* [http://www.mexicodesconocido.com.mx/notas/4723-Tres-Castillos.-El-lugar-donde-murieron-los-apaches-(Chihuahua) Victorioról és Tres Castillasról spanyol nyelven] {{Wayback|url=http://www.mexicodesconocido.com.mx/notas/4723-Tres-Castillos.-El-lugar-donde-murieron-los-apaches-(Chihuahua) |date=20080409193944 }}
{{nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Indián vezetők]]
[[Kategória:Apacsok]]
[[Kategória:1825-ben született személyek]]
[[Kategória:1880-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Az amerikai indián háborúk résztvevői]]