Zen forrásának megtekintése

{{újindátír}}
{{magyaros|japán}}
{{buddhista kifejezés infobox
| cím = Zen
| hu = zen
| en = zen
| pi = झान
| pi-latin = [[Dhjána a buddhizmusban|dzshána]]
| sa = ध्यान
| sa-latin = [[Dhjána a buddhizmusban|dhjána]]
| zh = csán
| zh-Hans = 禅
| zh-Hant = 禪
| zh-latin = chán
| my =
| ja =
| ja-Hani = 禅
| ja-latin = zen
| km =
| km-latin=
| ko = szon
| ko-Hani =
| ko-latin = [[koreai buddhizmus|seon]]
| si = ඣාන
| so-latin =
| th =
| th-latin =
| bo =
| bn-latin =
| my-latin =
| vi= quốc ngữ
| vi-latin= [[Vietnámi thiền|thiền]]
}}
A '''zen''' (avagy '''zen buddhizmus''') a [[mahájána]] [[buddhizmus]]ból eredeztethető<ref name="Akadémiai">{{CitLib|közreműködők=szerk. Görföl Tibor–Máté-Tóth András|cím=Világvallások|alcím=|hely=Budapest|kiadó=Akadémia|év=2009|isbn=963-9569-76-3|oldal=1006}}</ref> tan, rendszer, amelynek lényege a jelenségek valódi természetének megismerése, beleértve a zent gyakorlók belső természetét is, sőt a megvilágosodáson túli természetet is, annak felismerése, hogy egyetlen buddha-természet létezik csupán. A zen világnézetének az úgynevezett kettősségektől mentes vagy „nemkettős” hozzáállás a legjellemzőbb ismérve, legjellemzőbb gyakorlata pedig a [[zazen]] és a [[Kóan|kóan-praxis]]. A [[rinzai]] iskola módszere szerint a figyelmet zazen közben [[kóan]]okra fókuszálják. Az ezen iskolákon alapuló összefoglaló [[japán nyelv|japán]] elnevezés a zen szó.<ref>Harvey, Peter (1995), An introduction to Buddhism. Teachings, history and practices, Cambridge University Press</ref>
{{Buddhizmus}}<blockquote>„A zen nem [[vallás]].
Sem külön [[Üdvösség|üdv]]-tanítása, sem [[Dogmatika|dogmatiká]]ja,
sem [[Eszkatológia|eszkatológiá]]ja nincs,
és [[Szent könyv|szentkönyv]]re sem nagyon hivatkozik.
A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,
sőt a súly éppen az életrendre esik.
A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,
mert amit tanít az éppen a minél
tágasabb és minél szabadabb.”
([[Hamvas Béla]])</blockquote>
A zen kifejezés eredetije az Indiából ismert [[Dhjána a buddhizmusban|dhjána]] (dhyāna, ध्यान) , ami [[Kína|Kínában]] [[csan]] (禪) néven honosodott meg, majd onnan terjedt tovább [[Korea (történelmi)|Koreába]] szon-ként, [[Vietnám]]ba ''[[Vietnámi thiền|thiền]]''-ként, s végül [[Japán]]ba zen néven.<ref>{{Cite book |last=Komár |first=Lajos |title=A zen története (kínázól japánig) |url=https://www.tkbe.hu/kiadvanyok/konyvek-jegyzetek/zen-tortenete |origyear=2011 |publisher=A Tan Kapuja Biddhista Főiskola}}</ref> Követői szerint a zennek az egyik legfontosabb eleme az, hogy nem ragaszkodik semmiféle külső tekintélyhez, nincs szent könyve, s ezt ki is fejezi alapelveként, miszerint "nem támaszkodik írásokra". A zen besorolható a [[Mahájána]] buddhista iskolák közé, azaz a megvilágosodást nem öncélú történésnek tartja, hanem a minden lény boldogulásáért kifejtett változásnak, ám a mahájána iskolákkal ellentétben elveti a [[Megvilágosodás a buddhizmusban|megvilágosodásnak]] mint célnak az elérését és a megvilágosodás bekövetkezését célzó erőfeszítések vezette aktív cselekvést. Ilyen módon közelít a [[taoizmus]]hoz és a [[dzogcsen]]hez.<ref>{{Cite book |last=Watts |first=Alan |title=A zen útja |url=https://ursuslibris.hu/konyv/a-zen-utja |isbn=9786155786341}}</ref> A zen tanítás a mahájána gondolkodás számos forrásából merít, különösen a [[Jógácsára|jógacsarából]], a [[Tathágata-garbha szútrák]]ból, a Lankávatára szútrából és a [[hua-jen]] iskolából, amelyek a [[buddha-természet]]re, a teljességre és a [[Bódhiszattva|bódhiszattva-ideálra]] helyezik a hangsúlyt.<ref>Dumoulin, Heinrich (2005a), Zen Buddhism: A History. Volume 1: India and China, World Wisdom Books, {{ISBN|978-0-941532-89-1}}, p. 48</ref>
== A zen terjedése ==
A zen (csan) a mahajána buddhizmus részeként alakult ki, hagyományvonalát [[Gautama Sziddhártha|Sákjamúni Buddháig]] visszavezeti.<ref name="Akadémiai" /> Fejlődése során a kínai taoizmussal különleges módon keveredett. Neve a meditáció [[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]] megfelelőjéből, a "[[Dhjána a buddhizmusban|dhyāna]]" (ध्यान) szóból származik. Ez a szó a [[kínai nyelv]]be úgy került be, mint ''chán'' (禪, egyszerűsített 禅; magyar ejtése és gyakori írása: csan). Később, [[koreai nyelv|Koreában]] a ''[[Szon (buddhizmus)|szon]]'', [[vietnámi nyelv|Vietnámban]] a ''[[Vietnámi thiền|thiền]]'', míg Japánban a ''zen'' nevet kapta. Megjegyzendő, hogy a csan, szon, thien, és zen pusztán a közös kínai karakter különböző kiejtései, így az egyes iskolák tanításai ugyan több pontban is különbözhetnek, de alapelveik lényegében azonosak.
A hagyomány szerint a zen alapjait Kínában rakta le egy [[india]]i buddhista szerzetes, [[Bódhidharma]] (Japánban ''Daruma Daisi'', Kínában ''Da mo''; Bódhidharma a [[Csola-dinasztia]] harmadik hercege volt, a Kanchipuram déli részét uraló észak-indiai Csola-ág leszármazottja).<ref>{{Cite book |last=Red |editor=Szigeti György |translator=Szigeti György |title=Kopár hegycsúcs, Zen mesterek élete és tanítása |year=1996 |publisher=Farkas Lőrinc Imre Kiadó |isbn=9637310118}}</ref> Egyes hagyományok szerint Bódhidharma [[Mahákásjapa|Mahákásjapának]], Buddha egyik utolsó tanítványának a 28. reinkarnációja volt. A korai források szerint i. sz. [[520]] körül hajózott a dél-kínai Liang királyságba, ahol kinyilatkozta, hogy az önző céllal véghez vitt jócselekedetek haszontalanok a [[Megvilágosodás a buddhizmusban|megvilágosodás]] (lásd még: [[bodhi]]) eléréséhez. Ezek után egy [[Lojang]] melletti kolostorba vonult Észak-Kínában, ahol a legenda szerint kilenc évet töltött meditációval egy sziklafal előtt. Tanítványokat csak ezután fogadott. Később a kínai [[Honan|Honan tartomány]] Deng Feng megyéjében hunyt el, a Sung-hegy [[Saolin kungfu|Saolin]] Templomában (嵩山少林寺).
Az újabb történeti kutatások azonban megcáfolják ezt a hagyományos nézetet, és az iskola kibontakozását korábbra, a kínai [[Tang-dinasztia]] időszakára (618-907) teszik, Így a buddhizmus elkínaiasodásának eredménye a csan irányzat. A tulajdonképpeni alapító, egy [[kuangtung]]-i írástudatlan házaló, tűzifa-kereskedő, később 6. kínai pátriárkává váló [[Huj-neng]] (638-713), aki az egyszerűséghez, a természethez való visszatérést hirdette, ami szükséges a Buddha megvilágosodásélményének átéléséhez. Mindez tipikusan kínai, elsősorban taoista válasz az elvont és rendszerező indiai buddhizmusra.<ref>{{Cite book |last=Terebess |first=Gábor |title=Folyik a víz - Csan buddhista anekdotakincs |origdate=1990 |publisher=Officina Nova |isbn=9637835695}}</ref>
Kínában tanuló koreai szerzetesek vitték tovább hazájukba a csant, amit addigra már átitatott a kínai [[taoizmus]] és kisebb részben a [[konfucianizmus]].
A csan, a szon, és a zen elkülönülten fejlődött tovább az egyes országokban, így mára mindegyiknek önálló identitása alakult ki. Ugyan Kínában, Koreában, Japánban, és másutt is a családfákat közvetlenül Bódhidharmától eredeztetik, vitathatatlanul kialakultak filozófiai és gyakorlati különbségek.
A japán [[rinzai]]-zen filozófus, [[Szuzuki Daiszecu]] megfogalmazásában a zen gyakorlásának egyetlen célja a [[szatori]] ([[Kensó]]), azaz a megvilágosodás, minden lény javára.<ref>{{Cite book |last=Szuzuki |first=Daiszecu |translator=Agócs Tamás |title=Bevezetés a zen buddhizmusba |date=2019 |isbn=9786158100519}}</ref> Ami azonban az indiai buddhistáktól igazán megkülönböztette a kínai, koreai, és japán zen buddhistákat, az a gyökeresen különböző életmódjuk volt. Indiában fennmaradt a koldulás szokása, míg Kínában a társadalmi körülmények egy kolostori rendszer kialakulását segítették elő, amiben az apát és a szerzetesek egyaránt hétköznapi feladatokat végeztek. Ilyen volt a földművelés, ácsolás, építészet, háztartás, adminisztráció, és a gyógyítás gyakorlása. A zenben követett alapelv, a nem-cselekvés azt jelenti, hogy a zen gyakorló nem tesz semmi különöset, egyszerűen amit tesz, azt intuitívan, spontán módon teszi, tehát a legtermészetesebb módon éli a mindennapi életét. Amennyiben zen-gyakorlást végez, azaz gyakorolja a zazent vagy a kóan-praxist, azt is a nem-cselekvés elve mentén teszi, azaz pl. a zazen esetében "csak ül".<ref>{{Cite book |last=Fromm |first=Erich |coauthors=Daisetz Teitaro Suzuki |translator=Várady Szabolcs, Horváth László |title=Zen-buddhizmus és pszichoanalízis |year=2006 |publisher=Helikon |isbn=9789632270470}}</ref>
'''Az első zen pátriárkák''':
# [[Bódhidharma]] ([[Szanszkrit nyelv|szankszrit]] बोिधधर्म, [[kínai nyelv|kínai]] Damo 達摩, [[japán nyelv|japán]] [[Daruma]] だるま) * kb. [[440]] – kb. [[528]]
# [[Hui-ke]] (慧可, japánul Daiszo Eka) * [[487]] – [[593]]
# [[Seng-can]] (僧燦, japánul [[Szószan|Koncsi Szószan]]) * ? – [[606]]
# [[Dao-xin]] (道信, japánul Daii Dósin) * [[580]] – [[651]]
# [[Hung Ren]] (弘忍, japánul Daiman Kónin) * [[601]] – [[674]]
# [[Hj-neng]] (慧能, japánul Daikan Enó) * [[638]] – [[713]]
== A zen Japánban ==
[[Fájl:Zen kor.jpg|bélyegkép|270px|A zen kör]]
Napjainkban a [[rinzai]], a [[szótó]], és az [[óbaku]] iskola létezik Japánban. A rinzai iskola szellemi alapjait a kínai [[Lin-csi]] (japánul Rinzai) tette le, amit aztán [[1191]]-ben [[Eiszai]] honosított meg Japánban. A szótó iskolát Eiszai tanítványa, [[Dógen]] hozta létre, a kínai [[csao-tung]]ot alapul véve. Az óbaku iskolája pedig a [[17. század]]ban jelent meg, egy [[Ingen]] nevű kínai szerzetes közvetítésével.
Néhány kortárs japán zen tanító, mint [[Harada Daiun]] és [[Szuzuki Sunrjú]], kritikával illetik a japán zent, mert szerintük az nem más, mint üres rituálék rendszere, nagyon kevés olyan követővel, aki elérte a megvilágosodást.
Egyes japán zen-szektákat és tanítókat a [[második világháború]]ban kicsúcsosodó [[japán militarista nacionalizmus]]ban vállalt tevékenységéért is ért kritika.<ref>{{cite book | url = https://www.amazon.com/exec/obidos/tg/detail/-/0834804050/103-9814091-3292632?v=glance | last = Victoria | first = Brian Daizen |title = Zen at War | year = 1998 | publisher = Weatherhill | edition = 1. kiadás | isbn = 0-8348-0405-0}}</ref>
== A zen és a buddhizmus ==
A zen napjainkra a buddhizmus egyik iskolájának tekinthető, és mint ilyen, gyökerei mélyen a történelmi [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] tanításáig nyúlnak vissza, azonban a kínai eredetre is utalnak a tan taoista és konfucianista vonásai. A zen ág önmagát a ''Buddha Szív Iskolának'' nevezi, utalva ezzel az úgynevezett ''[[Szív szútra]]'' jelentőségére (''A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra''), amit gyakran recitálnak a szertartások során. A szútrák mindennapi recitálása során gyakran felsorolják az iskola átadási vonalát, felsorolva az összes „[[dharma (vallás)|dharma]] őst”, pátriárkát, és a zent továbbadó tanítókat, egészen a történelmi Buddháig.
A zen, nyitottságának és annak köszönhetően, hogy nem vallásként azonosítja magát, a buddhista követők körén kívül is népszerűvé vált [[Ázsia|Ázsiában]] és azon kívül is. "A vallásos gondolkozással ellentétben a zen nem akar a valóságos világon kívül, fantasztikus módon megvalósítani szükségleteket, amelyek a valóságos világban megvalósíthatatlannak bizonyulnak."<ref>{{Cite web |title=Terebess Gábor: Folyik a híd (Zen buddhista anekdotakincs) |url=https://mek.oszk.hu/00200/00224/00224.htm |work=mek.oszk.hu |accessdate=2021-11-02}}</ref> A zen gyökerei megtalálhatók a kereszténység gyakorlataiban is, ahogy arra többek között [[Thomas Merton]] [[Trappisták|trappista]] és [[Richard Rohr]] [[Ferences rend|ferences]] [[Szerzetesség|szerzetesek]] rámutatnak.<ref>{{Cite web |title=Összefér a zen a kereszténységgel? |url=https://jezsuita.hu/meditacio-es-vagy-elmelkedes-osszefer-a-zen-a-keresztenyseggel/ |work=Jezsuiták |date=2018-08-09 |accessdate=2021-11-02 |language=hu}}</ref><ref>{{Cite web |title=Krisztus követése és a zen csendmeditáció – Kerekasztal-beszélgetést tartottak a Párbeszéd Házában |url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/krisztus-kovetese-es-zen-csendmeditacio-kerekasztal-beszelgetest-tartottak-parbesze |work=Magyar Kurír |accessdate=2021-11-02 |language=hu}}</ref> Mivel a zennek nem létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási ágat is „eretneknek” minősíteni. Az alapelv az, hogy bármilyen hiteles zen iskolának vissza kell tudnia vezetnie tanítóinak leszármazását Japánba, Koreába, Vietnámba, vagy Kínába.{{Forráskérő}}
== Tanítások, példázatok, versek, szövegkiadások ==
* Mumon Ekai: ''A nincs kapu. A Mumonkan gyűjtemény. A Zen buddhizmus klasszikus koan gyűjteménye''; ford., jegyz., ill. Dobosy Antal; Buddhista Misszió, Budapest, 1983
* ''Folyik a híd. Zen/csan buddhista anekdotakincs''; vál., ford., szerk. Terebess Gábor; Officina Nova, Bp., 1990 (''Bibliofil könyvek'')
* ''101 zen történet''; ford. Bánfalvi András; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1994
* ''Zen történetek''; vál., ford., szerk. Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1996
* ''Kopár hegycsúcs. Zen mesterek élete és tanítása''; vál., ford., szerk. Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1996
* ''Beszélő zen. A semmi kiáltásai''; szöveg Tsai Chih Chung, ford. Jóvér Béla; Hunor, Budapest, 2001 (''Budo kiskönyvtár'')
* David Schiller: ''Zen bölcsességek''; ford. Gálvölgyi Judit; Saxum, Budapest, 2003
* ''Gyémánt és lótusz. Zen tanmesék és versek''; ford. Szántai Zsolt, Darvas Gabriella; Trajan, Budapest, 2004
* ''Naparcú Buddha. A zen szellemisége és gyakorlata''; vál., szerk., ford Szigeti György; A Tan Kapuja–Vizsom, Budapest, 2005
* Helen Exley–Helen Thomson: ''A zen gyöngyszemei''; ford. Getto Katalin; Alexandra, Pécs, 2006
* ''Hús-vér zen''; összeáll. Paul Reps, ford. Acsai Roland; Cephalion, Szentendre, 2006
* ''A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából''; vál., ford., jegyz. Tokaji Zsolt, előszó Csongor Barnabás; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010 (''Kelet klasszikusai'')
* ''Zen bölcsességek''; vál., ford. Tokaji Zsolt; Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010 (''Kelet klasszikusai'')
* ''Zen bölcsességek, történetek, koanok''; szerk. Szántai Zsolt, ford. Hadházi Zsolt, Tokaji Zsolt; Sudhana, Budapest, 2010
* ''Holló zenmester. Egy bölcs madár mondásai és cselekedetei''; összeáll., jegyz. Robert Aitken, ford., szerk. Edelényi Gyula; Lunarimpex, Budapest–Fót, 2010
* Dobosy Antal: ''A fehér selyemszál hossza. Szútrák, kóanok, versek, eredeti tanulmányok és mai modern zen írások. Zen szöveggyűjtemény. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete''; 3. jav. kiad.; A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2014
* ''Küzdj és ébredj. 208 zen kóan: önvalónk élménye a nem-gondolkodás és a tiszta éberség tapasztalatával''; szerk. Virágh Szabolcs; Eredeti Fény Zen Templom, Esztergom, 2021
* ''A zen köztünk van. Shunryū Suzuki bölcs anekdotái és tanításai''; szerk. David Chadwick, ford. Laik Eszter; 21. Század, Budapest, 2023
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Kínai buddhizmus]]
* [[Koreai buddhizmus]]
* [[Buddhizmus Japánban]]
* [[A buddhizmus terjedése a selyemúton]]
* [[A buddhizmus története]]
== További információk ==
* [http://www.zen.hu/ www.zen.hu – A legrégebbi magyar zen közösség, alapította Dobosy Antal]
*[http://www.zazen.hu./ A Onedropzen, Shodo Harada Roshi japán rindzai zenmester magyarországi csoportjának honlapja] {{Wayback|url=http://www.zazen.hu./ |date=20061105223631 }}
* [http://www.kvanumzen.hu/ Kvanum Zen Iskola Magyarországi Közössége]
* [http://www.antaiji.dogen.de/ Az Antaidzsi zen kolostor honlapja]
* [http://www.mokushozen.hu./ A Mokusó Zen Ház honlapja ]
* [http://zen.lap.hu/ Zen.lap.hu – linkgyűjtemény]
* [http://zazen.lap.hu/ Zazen.lap.hu – linkgyűjtemény]
* [http://zenszakacs.lap.hu/ Zenszakács – amit a tenzóról tudni illik]
* Miklós Pál: ''A Zen és a művészet''; Magvető, Budapest, 1978 (''Gyorsuló idő'')
* Teitaro Suzuki: ''A zen területe''; ford. Rafalszky Katalin; Ady Művelődési Központ, Budapest, 1982 (''Színjátszó Központ módszertani sorozata'')
* Erich Fromm–Daisetz Teitaro Suzuki: [https://terebess.hu/zen/pszicho1.html ''Zen-buddhizmus és pszichoanalízis'';] Fromm-tan. ford. Várady Szabolcs, Suzuki-tan. ford. Gy. Horváth László, utószó Miklós Pál; Helikon, Bp., 1989
* Taisen Deshimaru: ''Zen és a harcművészetek''; ford. Mák Andrea; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1994
* Hugo M. Enomiya-Lassalle: ''Zen. Út a megvilágosodáshoz. Bevezetés és útmutatás''; ford. Marghescu Sándor; Medio, Szentendre, 1995
* Taiszen Desimaru: ''Az út gyakorlása. Kérdések egy Zen mesterhez''; angolból ford. Fábián Gábor; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1995
* Zeisler István: ''A zen átadása Buddhától Buddháig''; szerk., függelék Yvon Bec, Fábián Gábor, Tenigl-Takács László, ford. Király Attila; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1996
* ''A zen: önmagunk megismerése. Szung Szán zen mester tanítása''; vál., ford., szerk. Szigeti György, közrem. Csong An, Erdődy Péter, Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1997
* Alan W. Watts: ''A zen útja''; ford. Kepes János, Polgár, Budapest, 1997
* Takuan Szóhó: ''A korlátaitól megszabadított elme. A zen mesterének írásai a kard mesteréhez''; ford., szerk. Gajdos László; MX BT, Budapest, 1997
* Eugen Herrigel: ''A zen-út''; ford. Bíró Dániel, Kalmár Éva; UR, Budapest, 1997
* Gudó Vafu Nisidzsima–Jeffrey Bailey: ''Találkozás az igazi sárkánnyal''; ford. Mák Andrea, Fábián Gábor; Túlpart, Budapest, 1997 (''Mokusó zen könyvek'')
* Janwillem van de Wetering: ''Az üres tükör. Tapasztalatok egy zen kolostorban''; ford. Farkas Tünde; Editio M, Szentendre, 1999
* ''Buddha tudat. Zen buddhista tanítások''; vál., ford., szerk. Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1999
* Thomas Merton: ''A zen és a falánk madarak''; ford. Erős László Antal; Terebess, Budapest, 2000
* Diana & Richard St Ruth: ''A zen buddhizmus''; ford. Béresi Csilla; Kossuth, Budapest, 2000 (''Vallások világa'')
* Sunrjú Szuzuki: ''Zen szellem, a kezdő szellem''; ford. Boros Dókó László; Filosz, Bp., 2002 (''A zen oszlopai'')
* Szung Szán: ''Hamut a Buddhára''; ford. Szigeti György et al.; Kvanum Zen Iskola Magyarországi Közössége, Budapest, 2002
* Baló Júlia: ''Harcos szerzetes. Kelet bölcsessége és harcművészete a szívünkben''; Alexandra, Pécs, 2004
* David Scott: ''Egyszerűen zen''; ford. Tasi Júlia; Magyar Könyvklub, Budapest, 2004
* Shizuteru Ueda: ''Isten lélekben való születése és az áttörés az istenséghez. Eckhart mester misztikus antropológiája, valamint ennek összevetése a zen-buddhizmus misztikájával''; ford. Vásárhelyi Szabó László, Imregh Monika; Arcticus, Bp., 2004 (''Libri religionis'')
* Vankó Gergely: ''Zen. A csönd univerzuma''; BioTer, Budapest, 2005
* Sódó Harada: ''Bódhidharma ösvényén''; ford. Dettre Gábor; Filosz, Budapest, 2005 (''A zen oszlopai'')
* Stéphane Kosen Thibaut: ''A zen – belső forradalom''; ford. Yvon Myoken Bec, Tokai Doken Miklós; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 2005
* Sunrjú Szuzuki: ''Nincs mindig úgy. A zen igaz szellemének gyakorlása''; ford. Boros Dókó László; Filosz, Bp., 2006 (''A zen oszlopai'')
* Béky Gellért: ''A lótuszvirág titka. Üdvösségvágy a keleti vallásokban''; Új Ember, Budapest, 2007
* Seung Sahn: ''A zen iránytűje''; ford. Fórizs László; Cartaphilus, Budapest, 2008
* Taisen Deshimaru: ''Igazi zen. Bevezetés a Sóbógenzóba''; ford. Büki György et al.; 2. bőv. kiad.; Mandala-Veda, Budakeszi, 2008
* Jeff Shore: ''Létezés én nélkül. Zen a modern világ számára''; ford. Pálmai Katalin, Sisilla Magdolna, Bán Zoltán; Egy Csepp, Budapest, 2010 (''Rinzai mesterek sorozat'')
* Sunrjú Szuzuki: ''Tisztán ragyogó forrás. Zen tanítások a Szandókairól''; ford. Fábián Gábor; Filosz, Bp., 2010 (''A zen oszlopai'')
* Dobosy Antal: ''Ráfújt hajszál. Zen tánc, zen sajnálkozás, zen ordítás''; A Tan Kapuja, Budapest, 2013
* Jeff Shore: ''A zen koan gyakorlása. Előadások a koangyakorlásról''; ford. Pálmai Katalin, Sisilla Magdolna; Egy Csepp, Budapest, 2014 (''Rinzai mesterek sorozat'')
* Hugo M. Enomiya-Lassalle: ''Az elmélyülés útja. Zen meditáció és keresztény misztika''; ford. Bruncsák István; Jezsuita, Budapest, 2015
* Scott Shaw: ''Szamuráj zen''; ford. Edelényi Gyula; 2. jav. kiad.; Lunarimpex, Budapest, 2016 (''Mesterek és harci művészetek'')
* Taigen Shodo Harada Roshi: ''Hétköznapok és meditáció. Kérdések és válaszok''; ford. Sisilla Magdolna, Pálmai "Shinnyo" Katalin; Egy Csepp, Budapest, 2016 (''Rinzai mesterek sorozat'')
* Shunmyo Masuno: ''Az egyszerű élet művészete. 100 zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért''; ford. Laik Eszter; 21. Század, Budapest, 2019
* Szuzuki Daiszecu Teitaró: ''Bevezetés a zen buddhizmusba''; előszó C. G. Jung előszavával, ford. Agócs Tamás; Polaris, Budapest, 2019
*''Dógen zen. Sóbógenzó-zuimonki. Eihei Dógen zen-mester tanításai''; feljegyezte Kóun Edzsó, ford. Boros László; 2. jav. kiad.; Filosz, Bp., 2020 (''A zen oszlopai'')
*''Kis Buddhák. A zen útján a gyermektől a felnőttig''; szerk. Virágh Szabolcs; Eredeti Fény Zen Templom, Esztergom, 2022
* Shunmyo Masuno: ''Nyugalom. 48 lecke a kiegyensúlyozott élethez''; ford. Laik Eszter; 21. Század, Budapest, 2022
{{Buddhizmussal kapcsolatos témák}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Buddhizmus}}
[[Kategória:Buddhizmus Japánban]]
[[Kategória:Zen| ]]
[[Kategória:Buddha-természet]]