ZiL–485 forrásának megtekintése

[[Fájl:ZIL-485 Kyiv.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|ZiL–485 a Nagy Honvédő Háború Múzeumában, Kijevben]]
A '''ZiL–485''' a [[Szovjetunió]]ban az 1950-es években gyártott úszó szállító jármű (tehergépkocsi). A Szovjet Hadseregben használt típusjelzése '''BAV''' ''(БАВ  – большой автомобиль водоплавающий)''. A jármű az amerikai [[General Motors Co.]] által gyártott [[DUKW]] szovjet másolata.
==Története==
A járművet a [[második világháború]] alatt a [[Kölcsönbérleti törvény|Lend-Lease program]] keretében a Szovjetunióba szállított amerikai DUKW lemásolásával fejlesztették ki. [[1950]]-ben [[Vitalij Andrejevics Gracsov]] vezetésével indult a tervező munka a [[dnyipropetrovszk]]i<ref>A Szovjetunió idején a Dnyeproptervoszk orosz elnevezést használták.</ref> DAZ<ref>Dnyepropetrovszki Autógyár ''(Днепропетровский Автомобильный Завод)''</ref> gyárban. Az eredeti típusjelzése ennek megfelelően DAZ–485 volt. A DAZ-ban azonban nem indult be a járműgyártás (a gyár rakéták gyártására állt át), ezért a sorozatgyártást [[1951]]-ben áthelyezték a [[moszkva]]i [[ZiSZ]]<ref>A Lihacsov Autógyár (ZiL) 1931–1956 között a Sztálin Autógyár (ZiSZ) nevet használta.</ref> gyárba, így a típusjelzése '''ZiSZ–485''' lett. A ZiSZ gyár [[1956]]-ban ZiL-re történt átkeresztelése után a típusjelzés ZiL–485-re változott, a hadseregben pedig BAV-nak nevezték. Később a gyártást áttelepítették [[Brjanszk]]ba, ahol [[1962]]-ig folyt a sorozatgyártása. Kialakították a ZiL–157 tehergépkocsi alvázára épített, külső felépítésében viszont nagyrészt változatlan ZiL–485–A változatot, amely a hadseregben a BAV–A nevet kapta. A járművet a Szovjet Hadseregen kívül a [[Varsói Szerződés]] több tagállama is alkalmazta.
==Szerkezeti kialakítása==
A jármű külső úszóteste ugyan a DUKW-n alapul, a ZIL–485 kifejlesztésénél azonban a szovjet ipar által már gyártott járművek, így a [[BTR–152]] és a [[ZiSZ–151]] részegységeit használták fel. A 6×6-os kerékelrendezésű alváz és a felfüggesztés a ZiSZ–151 tehergépkocsiból származik. A szovjet változat nehezebb, motorja pedig erősebb volt, mint az amerikai DUKW-é. További jelentős különbség, hogy a szovjet változat hátsó része a rakodás megkönnyítése érdekében lenyitható volt. Terepen összkerék-meghajtással,  közúton hátsókerék meghajtással tudott közlekedni. A járműbe kerülő víz eltávolításához két vízszivattyúval szerelték fel. A 81&nbsp;kW (110 Le) teljesítményű ZiL–458 [[Otto-motor|benzinmotor]] a jármű orr részében kapott helyet. A rakodótérben 28 felfegyverzett katona számára volt hely. Terhelhetősége vízen 3,5 t, szárazföldön 2,5 t, így szállíthatott akár egy 122&nbsp;mm-es [[D–30 (tarack)|D–30]]-as tarackot is.
==Műszaki adatok==
*Hossz: 9540&nbsp;mm
*Szélesség: 2485&nbsp;mm
*Magasság: 2600&nbsp;mm
*Tömeg: 7050&nbsp;kg (a BAV–A esetében 7400&nbsp;kg)
*Legnagyobb sebesség:
**Közúton: 60&nbsp;km/h
**Vízen: 8–9&nbsp;km/h
*Motor: 1 db 5555&nbsp;cm³-es 81&nbsp;kW (110 Le) teljesítményű, hathengeres ZiL–485 benzinmotor
*Hatótávolság: 510&nbsp;km (vízen 6 órás üzemidő)
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Források==
*Schmidt László: Az amerikai GMC DUKW–353 kétéltű tehergépkocsi, in: [https://web.archive.org/web/20081220181937/http://www.haditechnika.hu/ Haditechnika] 2007/1 (január–február), pp.&nbsp;61–64
==Külső hivatkozások==
{{commonskat|ZiL-485}}
*[http://amo-zil.ru A Lihacsov Autógyár (ZiL) honlapja]
{{Portál|Hadtudomány|i }}
[[Kategória:Katonai tehergépkocsik]]
[[Kategória:Úszó szállító járművek]]
[[Kategória:Szovjet harci járművek]]