Zsil-völgyi magyar sajtó forrásának megtekintése

'''[[Zsil|Zsil-völgyi]]''' '''magyar sajtó''' – Gyökerei a [[19. század]] utolsó harmadára nyúlnak vissza, amikor [[Nagy Miklós (újságíró)|Nagy Miklós]] 1887-ben ''Zsilvölgy'' címmel próbálja meg egy helyi lap alapköveit lerakni. A kísérlet eredménye akkor mindössze egy szám, amely a vidék bőséges [[Földrajztudomány|földrajzi]] leírásával inkább útikönyvnek tekinthető. Valóságos periodika már az 1909-ben Fabritzky Antal által indított ''Zsilvölgye'' c. politikai, társadalmi és gazdasági hetilap, amelyben az akkor felfejlődő [[Bányászat|bánya]]vidék mindennapjainak eseményei mellett a helyi tollforgatók (Blaskó Mária, Havadi Barnabás, Kassay Tibor, Kiss Kálmán, Medgyessy György, Sugár Béla) írásai mellett [[Bangha Béla]], Gáspár Imre, Madespach Viktor, [[Prohászka Ottokár]], [[Rudnyánszky Gyula]] nevével is találkozhatott az olvasó. Nem sokkal az [[első világháború]] kitörése után, az [[1914]]. [[augusztus 23.|augusztus 23-i]] számmal szűnt meg.
== A két világháború közt ==
Az 1918-as hatalomváltozás után először Gál Ferenc indított rövid életű hetilapot ''Zsilvölgyi Hírlap'' címmel; [[1922]] októbere és [[1923]] augusztusa között jelent meg, szerzői között Brázay Emil, Győri Illés István, Keresztury Sándor, Kőváry Béla, [[Molnár Sándor (író)|Molnár Sándor]], [[Pakocs Károly]], Serestély Béla, [[Wass Albert]] neve az ismertebb.
Ezt követte a Zsil-völgye leghosszabb életű lapja, a ''Zsilvölgyi Napló'' (alcíme szerint társadalmi és szépirodalmi hetilap). [[1924]] márciusában indult, első szerkesztőként Evien Eugen neve szerepel rajta (ő a szerkesztője az 1925–26-ban ugyancsak [[Petrozsény]]ben kiadott ''Bicsérdyzmus'' c. lapnak is), majd 1929 májusától [[Molnár Sándor (író)|Molnár Sándor]] szerkeszti egészen a megszűnésig, [[1942]]. [[szeptember 30.|szeptember 30-ig]] (1938-tól, a helységnevek magyar írásmódját betiltó rendelkezések után ''Napló'' címmel). Munkatársainak köre természetszerűen befogja a vidék íróit, tollforgatóit (Fáskerti Tibor, Fekete Tivadar, [[Franyó Zoltán]], Lévai Lajos, Ormos Iván, Serestély Béla, [[Szombati-Szabó István]], [[Tarnóczi Lajos]]), de találkozunk benne távolabbról jöttekkel (Holló Ernő, Számadó Ernő, [[Walter Gyula]]) s az akkor már Erdély-szerte ismertekkel: [[Áprily Lajos]], [[Bartalis János]], [[Krenner Miklós]], [[Molter Károly]], [[Reményik Sándor]], [[Tompa László]] is. 1931/46. számában a szerkesztő ''A romániai magyar kisebbségi hetilapok és szerkesztőinek [!] arcképcsarnoka'' címmel nagyobb összeállítást közöl, amelyben a ''Bukaresti Magyarság'' és ''Magyar Kurír'', a ''Csíki Lapok'', a ''Dévai Újság'', a [[máramarossziget]]i ''Független Újság'' és ''Máramaros'', a [[székelyudvarhely]]i ''Hargita'' és ''Székely Közélet'', a [[Nagykároly]]ban megjelenő ''Északnyugati Újság'' és [[Nagykároly és Vidéke]] és ''Szatmármegyei Közlöny'', a szatmári ''Hétfői Friss Újság'' és ''Népszava'', a ''Hunyadmegyei Hírek'', a ''Krassószörényi Lapok'', a [[dicsőszentmárton]]i ''Küküllő'', a Nagybánya, a [[kézdivásárhely]]i ''Székelyföld'', a [[gyergyószentmiklós]]i ''Székely Szó'', a [[zilah]]i ''Szilágyság'', a ''Szilágysomlyó'' mutatkozik be.
[[1930]] [[karácsony]]ára a lap ''Lyra'' címmel önálló mellékletet adott ki, amelyben több, az olvasók által már ismert író, költő mellett [[Babits Mihály]], [[Fodor József (költő)|Fodor József]], [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]], [[Kardos László (irodalomtörténész)|Kardos László]], [[Kemény Simon (író)|Kemény Simon]], [[Kodolányi János (író)|Kodolányi János]], [[Oláh Gábor (költő)|Oláh Gábor]], [[Szabó Lőrinc]] verseivel-prózájával kedveskedett olvasóinak.
A Zsil-völgyében – rövid időre – Mitterhber Rezső ''Zsilvölgyi Magyarsága'' ([[1926]]. december – [[1927]]. július) is próbált magának olvasóközönséget toborozni; hasábjain az erdélyi magyar irodalom akkor már ismertebb nevei ([[Csergő Tamás]], [[Finta Gerő]], [[Gyallay Pap Domokos]], [[Zsögön Zoltán]]) mellett [[Móricz Zsigmond]]-novellával is találkozunk (minden bizonnyal átvételben). Megszűnte után – több sikerrel – egy másik hetilap is indult: a Vámos Leó szerkesztette ''Petrozsényi Újság'', amely 1933-tól egészen 1940-ig (közben már 1936-tól ''A Mi Megyénk'' címet felvéve) jelentett konkurenciát Molnár Sándor lapjának.
A bányavidékre került magyarság lelki gondozására – a maguk tevékenységi körében – az [[egyház]]ak is gondoltak: Fülöp Kálmán már 1919-ben megindította a ''Zsilvölgyi Katholikus Tudósító''t (megjelent 1922-ig), Horváth Jenő aninószai [[Kálvinizmus|református]] missziós lelkész pedig 1932–38 között ''Egyház és Misszió'', 1938–39-ben ''Ige'' címmel eleinte körlevél formájában adott ki havilapot. Nyomot hagyott maga után egy, a Zsil-völgyében megfordult magyar színtársulat is: igazgatója, Gáspár Jenő és társai, Mihályi Károly és Horváth Viktor 1924-ben jelentették meg ''Színházi Élet'' c. műsorlapjukat.
Érdekes színfoltja volt az egész romániai magyar sajtónak a romániai művezetők országos nyugdíjegyesületének itt kiadott hivatalos közlönye, a kétnyelvű ''Conducător Tehnic – Művezető'', amely Schreiber Árpád szerkesztésében 1928-ban indult és különböző szerkesztőváltozásokkal, folyamatosan jelent meg 1936-ig.
== 1989 után ==
A ''Zsilvölgyi Napló'' megszűnése után több mint fél évszázadon át semmiféle [[magyar nyelv]]ű lapja nem volt a bányavidéknek. Az idetelepült nagyszámú – főképp a szénbányákban megélhetést találó – magyar munkásság a magyar iskolák fokozatos felszámolása nyomán magyar művelődési lehetőség nélkül maradt, csak az [[1989-es romániai forradalom|1989-es változás]] után jelentkeznek olyan kísérletek, amelyek az ide is eljutó – egyre szerényebb példányszámú – országos magyar sajtó mellett helyi igényeket próbálnak kielégíteni. A Zsil-völgye magyarságának napi problémái a változás utáni első években megjelentek már a [[Déva|Déván]] 1990-ben indított, Gáspár Ildikó szerkesztette rövid életű ''Hunyad Megyei Hírlap'', illetve 1994-től a Corvin Magazin támogatásával, K. Barra Réka szerkesztésében megjelenő ''Hunyadvármegye'' oldalain, majd akadt egy vállalkozó, aki a ''Matinal'' c. független román napilapban önálló magyar nyelvű oldalt kínált olvasóinak. A hetenként megjelenő magyar oldalt Liszka József, Sinka Judit, Biró Etelka, Baboczi Imre, Krausz Erika és Dézsi Attila szerkesztették.
== Források ==
*{{RMIL|5}}
[[Kategória:A romániai magyarság sajtótermékei]]