Centropyxidae

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Alfa-ketosav 2024. december 27., 00:01-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{taxobox |domain=Eukarióták ''(Eukaryota)'' |unranked_regnum=Amoebozoa |unranked_phylum=Tubulinea |unranked_classis=Arcellinida |unranked_ordo=Excentrostoma |unranked_familia='''Centropyxidae''' |unranked_familia_authority=Jung 1942 ''emend.'' González-Miguéns ''et al.'' 2022<ref name="Difflugia"/> |subdivision_ranks=Nemzetségek |subdivision=*''Centropyxis'' *''Awerintzewia'' *''Golemanskia'' *''Plagiopyxis'' *''Bullinul…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Centropyxidae
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Amoebozoa
Csoport: Tubulinea
Csoport: Arcellinida
Csoport: Excentrostoma
Csoport: Centropyxidae
Jung 1942 emend. González-Miguéns et al. 2022[1]
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Centropyxidae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Centropyxidae témájú kategóriát.

A Centropyxidae az Amoebozoa Arcellinida csoportjának kládja a Glutinoconcha taxonban,[2] az Excentrostoma egyetlen ismert csoportja.[1]

Történet

Jung írta le 1942-ben,[2] leírását először 2020-ban módosították Bobrov és Mazei a Frenopyxis stierlitzi felfedezésekor.[3] Miután 1960-ban Bonnet és Thomas a Plagiopyxidae csoportot leírták, a két csoport egyike volt. Eleinte kevés ismert Excentrostoma-minta volt, csak Lahr et al. 2019-es munkájától lett jól dokumentált e klád.[2] Ekkor a Plagiopyxidae mellett szerepelt molekuláris filogenetika alapján az Excentrostoma egyik családjaként. Erről 2022-ben González-Miguéns et al. igazolták, hogy nem klád, mert az Excentrostomán belül bazális Bullinularia mellett más, kevésbé bazális nemzetségeket is tartalmazott, így e két csoport egyesült a Centropyxidae név alatt, így az Excentrostoma monotipikus csoport lett.[1] 1970-ben Valkanov a Centropyxiella nemzetséget leírásában a Centropyxidae rokonaként és a Centropyxishez hasonló morfológiájú csoportként írta le, de a Filosea rokonának is tekintette nyílása kifelé ívelő környezete miatt. Mivel azonban élő példányt nem figyelt meg, sejtplazmájáról és állábairól nem tudott beszámolni. Későbbi szerzők – bár élő példányt szintén nem figyeltek meg – a Centropyxidae rokonának tekintették. 1979-ben Sudzuki e nemzetséget a Psammonobiotidae kládba sorolta, de nem érvelt mellette, és saját megfigyelésről se számolt be, így nem fogadták akkor el. Ez utóbbit 2007-ben fogadták el Golemanszkij és Todorov.[4] Ralf Meisterfeld 2002-ben a Difflugina csoportba sorolta fajait.[5] 1996-ban Patterson, Barker és Burbidge kimutatták, hogy a Centropyxidae ellenáll a fém- és félfémszennyeződéseknek, ezt 2016-ban ismét igazolták Nasser et al.[6]

Morfológia

Vastag, ujjszerű állábai lehetnek, ásványi anyagokból összetapadt héja xenoszómákkal és idioszómákkal is rendelkezhet.[5] Bár héján a nyílás gyakran kissé nyomott és a központitól kissé eltérő helyzetű, ennek helyzete változatos – például van terminális nyílású, a Difflugia nemzetséghez hasonló morfológiájú és kriptosztómiás faja is.[1]

Élőhely

Kozmopolita, megtalálható tőzeg-, síklápokban,[7] folyók árterében és lagúnáiban:[8] például a felső-Paraná árterében a 3. leggyakoribb Arcellinida-klád az Arcellidae és Difflugiidae után.[9] Vannak euribionta fajai.[7] Szigeteken és kontinenseken egyaránt előfordul – például a São Miguel-szigeten legalább 5 faja él.[10] Magasabb arzénkoncentrációjú üledékben aránya nagyobb, mint alacsony arzénkoncentrációjúban, ezért stresszindikátorként használható. Például a Frame-tóban – ahol a 20. századtól jelentős mennyiségű arzén került a vízbe, majd az üledékbe – a limnológiai alapkörülményekhez (i. e. 5000 előtt) tartozó üledékben a Difflugiidae erős dominanciát mutat, de az arzénszennyezés során (1962–1994) keletkezett üledékekben jelentősen csökkent ennek mennyisége – a Difflugiidae/Centropyxidae-arány 0,33 alatt is volt, az eutrofizáció során kialakult mintákban a Difflugiidae 0,55 felett volt.[6] Városi parkokban is megtalálható.[3] Óceáni szigetcsoportokban az egyik leggyakrabban észlelt Arcellinida-klád.[10] Édesvízben és talajban egyaránt gyakori, sós vízben viszont ritkább, ottani fajai az általánoshoz (nyomott, nem pontosan központi helyzetű nyílás) hasonló morfológiájúak.[11]

Ökológia

A Paraná-ártérben nem mutat szezonális ciklust, és nem igazodik hidrológiai ciklushoz. A littorális zóna közelében gyakoribb, mint a pelágikus zónában,[9] de a pelágikus zónában is megtalálható elsősorban könnyű héja vagy lapos alakja miatt, mely megkönnyíti a bentosztól és a perifitontól való sodródást, és nehezíti az aljzatra süllyedést.[12] Egyes növények – például az Eichhornia crassipes – epibiontája is lehet.[13]

Fosszíliák

Legtöbb fosszíliája mezozoikumi, de ismertek paleozoikumi és kainozoikumi fosszíliái is. Legkorábbi ismert fosszíliái karbon koriak.[14]

Jegyzetek

  1. ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 González-Miguéns R, Todorov M, Blandenier Q, Duckert C, Porfírio-Sousa AL, Ribeiro GM, Ramos D, Lahr DJG, Buckley D, Lara E (2022. június 28.). „Deconstructing Difflugia: The tangled evolution of lobose testate amoebae shells (Amoebozoa: Arcellinida) illustrates the importance of convergent evolution in protist phylogeny”. Molecular Phylogenetics and Evolution 175, 107557. o. DOI:10.1016/j.ympev.2022.107557. ISSN 1055-7903. PMID 35777650. 
  2. ↑ 2,0 2,1 2,2 Lahr DJG, Kosakyan A, Lara E, Mitchell EAD, Morais L, Porfirio-Sousa AL, Ribeiro GM, Tice AK, Pánek T, Kang S, Brown MW (2019. március 18.). „Phylogenomics and Morphological Reconstruction of Arcellinida Testate Amoebae Highlight Diversity of Microbial Eukaryotes in the Neoproterozoic” (English nyelven). Curr Biol 29 (6), 991–1001.e3. o. DOI:10.1016/j.cub.2019.01.078. ISSN 0960-9822. PMID 30827918. 
  3. ↑ 3,0 3,1 Bobrov A, Mazei Y (2020. november 26.). „Frenopyxis stierlitzi gen. nov., sp. nov.–new testate amoeba (Amoebozoa: Arcellinida) from the urban parks with notes on the systematics of the family Centropyxidae Jung, 1942”. Zootaxa (3). DOI:10.11646/zootaxa.4885.3.4. PMID 33311269. 
  4. ↑ Golemansky V, Todorov M (2007). „Taxonomic review of the genus Centropyxiella (Rhizopoda: Filosea) with data on its biology and geographical distribution”. Acta Zool Bulg 59 (3), 227–240. o. 
  5. ↑ 5,0 5,1 Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  6. ↑ 6,0 6,1 Gavel MJ, Patterson RT, Nasser NA, Galloway JM, Hanna BW, Cott PA, Roe HM, Falck H (2018. június 14.). „What killed Frame Lake? A precautionary tale for urban planners”. PeerJ 6. DOI:10.7717/peerj.4850. PMID 29915687. PMC 6004302. 
  7. ↑ 7,0 7,1 Bankov N, Todorov M, Ganeva A (2018. május 22.). „Checklist of Sphagnum-dwelling testate amoebae in Bulgaria”. Biodivers Data J 6. DOI:10.3897/BDJ.6.e25295. PMID 29861653. PMC 5974006. 
  8. ↑ Bini LM, Velho LFM, Lansac-Tôha FA (2003). „The effect of connectivity on the relationship between local and regional species richness of testate amoebae (protozoa, rhizopoda) in floodplain lagoons of the Upper Paraná River, Brazil”. Acta Oecol 24, S145–S151. o. 
  9. ↑ 9,0 9,1 Velho LFM, Lansac-Tôha FA, Bini LM (1999. július 5.). „Spatial and temporal variation in densities of testate amoebae in the plankton of the Upper Paran´a River floodplain, Brazil”. Hydrobiologia 411, 103–113. o. 
  10. ↑ 10,0 10,1 Souto MS, Gonçalves V, Pontevedra-Pombal X, Raposeiro PM (2021. március 17.). „Distribution of testate amoebae in bryophyte communities in São Miguel Island (Azores Archipelago)”. Biodivers Data J 9. DOI:10.3897/BDJ.9.e63290. PMID 33776532. PMC 7990857. 
  11. ↑ González-Miguéns R, Cano E, Guillén-Oterino A, Quesada A, Lahr DJG, Tenorio-Rodríguez D, de Salvador-Velasco D, Velázquez D, Carrasco-Braganza MI, Patterson RT, Lara E, Singer D (2023. március 5.). „A needle in a haystack: A new metabarcoding approach to survey diversity at the species level of Arcellinida (Amoebozoa: Tubulinea)”. Mol Ecol Resour 23 (5), 1034–1049. o. DOI:10.1111/1755-0998.13771. PMID 36799013. (Hozzáférés: 2024. december 25.) 
  12. ↑ Kiss ÁK, Ács E, Kiss KT, Török JK (2009. március 13.). „Structure and seasonal dynamics of the protozoan community (heterotrophic flagellates, ciliates, amoeboid protozoa) in the plankton of a large river (River Danube, Hungary)”. Eur J Protistol 45 (2), 121–138. o. DOI:10.1016/j.ejop.2008.08.002. PMID 19285382. (Hozzáférés: 2024. december 26.) 
  13. ↑ Patoka J, Bláha M, Kalous L, Vrabec V, Buřič M, Kouba A (2016. május 25.). „Potential pest transfer mediated by international ornamental plant trade”. Sci Rep 6. DOI:10.1038/srep25896. PMID 27221025. PMC 4879528. 
  14. ↑ Singh V, Pandita SK, Tewari R, van Hengstum PJ, Pillai SS, Agnihotri D, Kumar K, Bhat GD (2015. augusztus 19.). „Thecamoebians (testate amoebae) straddling the Permian-Triassic Boundary in the Guryul Ravine Section, India: evolutionary and palaeoecological implications”. PLoS One 10 (8). DOI:10.1371/journal.pone.0135593. PMID 26288245. PMC 4546057. 

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Centropyxidae&oldid=104239”