Aradiné Szenczi Mária
| Aradiné Szenczi Mária | |
 | |
| Született | Szenczi Mária Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | fotográfus |
| Iskolái | Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (1951–1952) |
Aradiné Szenczi Mária (Budapest, 1931. január 11. – Budapest, 1999. június 5.) magyar fényképész.
Életpályája
1949-ben érettségizett. 1949-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat Kép- és Riportosztályán lett gyakornok. 1950–1958 között a Magyar Fotó Állami Vállalat majd a Fővárosi Fotó Vállalatnál dolgozott. 1951–1952 között elvégezte a Képző- és Iparművészeti Gimnázium esti fotótanfolyamát. 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja volt. 1958–1995 között a Szépművészeti Múzeum fotósa volt.
Munkássága
Kezdetben riport- és portréfotókat készített. Elsősorban a festészeti, grafikai, szobrászati és régészeti gyűjtemények emlékeit fotózta le. Képei, reprodukciói megtalálhatóak a Szépművészeti Múzeum anyagát bemutató könyvekben, kiállítási katalógusokban és más művészettörténeti munkákban. Fia, Aradi Péter újságíró több mint 400 fotóját adományozta oda a Fortepan számára.[1]
Családja
Édesapja, Szenczi (Szipszer) Sándor műpártoló, a Szociáldemokrata Párt gazdasági vezetője, könyvszakértő, bankigazgató helyettes volt, akit 1950. július 7-ről 8-ra virradó éjszaka letartóztattak államellenes szervezkedés vádjával, s a Száva István-féle koncepciós perben 15 évre ítélték.[2] 1955 augusztusában kegyelmi határozattal szabadlábra helyezték, majd 1956 augusztusában a Legfelsőbb Bíróság minden vádpont alól felmentve rehabilitálta.[3] Első férje 1953 februárjától a nála 24 évvel idősebb Ráth László (1907–1979) fotográfus-iparművész volt, akitől pár év múlva elvált. Második férjéhez, dr. Aradi Frigyes gazdasági bíróhoz 1961-ben ment nőül.[2] Fiuk, Aradi Péter (1962–) újságíró.
Művei
Fotók, reprodukciók
- A Szépművészeti Múzeum (szerkesztette: Czobor Ágnes; Budapest, 1971; 1981; 1989)
- Gerszi Teréz: Paulus van Vianen rajzművészete (Budapest, 1982)
- Szépművészeti Múzeum (szerkesztette: Garas Klára; Budapest, 1985)
- Gellér Katalin-Keserü Katalin: A gödöllői művésztelep (Budapest, 1987)
- Szilágyi János György: Legbölcsebb az idő (Budapest, 1987)
- Bialostocki, Jan: Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja (Budapest, 1988)
- Wessetzky Vilmos: Isis és Osiris Pannóniában (Budapest, 1989)
- Gellér Katalin: Zichy Mihály (Budapest, 1990)
- Barokk művészet Közép-Európában (Budapest, 1993)
Díjai
- A MADOME 60 éves fennállása alkalmából rendezett Országos Művészfotó Kiállítás aranyplakettje és díja (1959; Piros szoknyás lány)
Jegyzetek
- ↑ Fortepan
- ↑ 2,0 2,1 Kiss Eszter – Barakonyi Szabolcs:Műterem-látogatás Leicával. Az ötvenes évek művészvilága kortársszemmel. Index.hu/Fortepan, 2017. augusztus 28.
- ↑ Aradi Péter: Anyám „titkos” fotós élete, Viszont.hu Társadalmi-kulturális Magazin online, 2021. december 27. Archiválva (töredékesen)
Források
- Magyar Múzeumi Arcképcsarnok
- Játékos fotók nyakkendős művészekről – Szenczi Mária műtermi fényképei
- Aradi Péter: Anyám „titkos” fotós élete, Viszont.hu Társadalmi-kulturális Magazin online, 2021. december 27. Archiválva
További információk
- Trencsényi Zoltán:Csodálatos régi fotók Szenczi Mária műtermi fényképeiből. Tudás.hu, 2023. október 21.
- Kiss Eszter – Barakonyi Szabolcs:Műterem-látogatás Leicával. Az ötvenes évek művészvilága kortársszemmel. Index.hu/Fortepan, 2017. augusztus 28.
- Szalay György: A festő és a fényképészlány. Terézváros, közéleti, kulturális és életmódmagazin, 2018. április 19. 18-19. o. (Ruzicskay György festő – Szenczi Mária)