Moskovits Miklós
| Moskovits Miklós | |
| Született | 1875. november 9. Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | 1963. szeptember 15. (87 évesen) Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | vegyészmérnök |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1896) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (610-103. templomi fülke)[1][2] |
Moskovits Miklós (Nagyvárad, 1875. november 9. – Budapest, 1963. szeptember 15.) vegyészmérnök, holokauszt-túlélő.[3]
Életpályája
Moskovits Mór és Friedman Jenny fiaként született. Tanulmányait a bécsi és charlottenburgi technikai főiskolán végezte; itt szerezte mérnöki diplomáját. A Budapesti Tudományegyetemen vegyészdoktori oklevelet kapott 1896-ban. 1896–1897-ben a budapesti egyetem kémiai intézetében Lengyel Béla egyetemi tanár mellett dolgozott. 1898-tól a nagyváradi Moskovits Mór (1882–?)[4], illetve a Moskovits Mór és Fia szesz- és élesztőgyárban tevékenykedett.
Családja
1902. szeptember 24-én házasságot kötött Schwartz Ilonával (1881–1910), fancsikai Schwartz Ferenc és Fried Matild lányával. 1912. június 23-án nőül vette elhunyt felesége húgát, Schwartz Annát (1889–1962).[5][6] 1920-ban családjával Budapesten kikeresztelkedett a katolikus vallásra.[6] Gyermekei:
- Moskovits Klára Györgyike Mária (1903–?)
- Moskovits Ágnes Erzsébet Katalin (1906–?)
- Moskovits Bálint (1913–2002)
- Moskovits Zsófia Mária (1916–?)
Munkássága
Fontos találmányai illetve szabadalmai voltak, ilyen például, hogy az élesztőgyártás céljára fehérjék helyett ammónia, ammóniasók, amid és amidsók felhasználása és az ezt kiegészítő, az élesztő kihozatalt jelentősen növelő ún. hozzáfolyatási eljárása. Szabadalmat kapott a benzinmotorok alkoholtartalmú üzemanyagának (benzin, alkohol, aceton elegy) gyártására, még mielőtt az abszolút alkohol (motalko) francia eljárást hazánk megszerezte volna. A Moskovits és Fia és a Krausz-féle szeszgyár fúziója (1919) kapcsán Budapesten megteremtette az első hazai oldószergyárat, melynek – részben saját szabadalmai alapján – butanol-acetongyárat létesített. Később a cég keretében önálló növényvédőszer-gyárat alapított, melynek gyártmányait bevezette a hazai mezőgazdaságban. A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra (610-103. templomi fülke).[7]
Jegyzetek
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Holocaust Survivors and Victims Database
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Moskovits Miklósné halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 811/1962. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2025. február 16.)
- ↑ 6,0 6,1 JewishGen.org
- ↑ Gyászjelentés; Magyar Nemzet, 1963. november 5-ei száma
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Élelmezési Ipar, 1988. július 1-ei száma
- Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
További információk
- Ki kicsoda? Az erdélyi és bánsági közélet lexikonja. Szerkesztette: Damó Jenő. Timişoara-Arad, Lexika Kiadóvállalat, 1931.
- Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerkesztette: Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Pásztai Ottó-Gerhardt László: Jeles egykori premontrei diákok. Nagyvárad. 2008. Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete.
- Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8