Fekete álszajkó
Fekete álszajkó | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Múzeumi példány
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Melanocichla lugubris (S. Müller, 1835) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fekete álszajkó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete álszajkó témájú kategóriát. |
A fekete álszajkó (Melanocichla lugubris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a timáliafélék (Timaliidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
A fajt Salomon Müller német ornitológus írta le 1835-ben, a Timalia nembe Timalia lugubris néven. Besorolása vitatott, egyes szervezetek a Leiothrichidae családjába és a Garrulax nembe sorolják Garrulax lugubris néven.[2][3]
Előfordulása
Délkelet-Ázsiában, a Maláj-félszigeten és Szumátra szigetén, Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 27 centiméter.[5]
Életmódja
Rovarokkal és pókokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. november 8.)