Kékfejű rozsdafarkú
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(34973436263).jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Phoenicurus coeruleocephala Vigors, 1831 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kékfejű rozsdafarkú témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű rozsdafarkú témájú kategóriát. |
A kékfejű rozsdafarkú (Phoenicurus coeruleocephala) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Nicholas Aylward Vigors ír ornitológus írta le 1831-ben.[3]
Előfordulása
Afganisztán, Bhután, Kína, India, Kazahsztán, Nepál, Pakisztán, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén honos. Természetes élőhelye mérsékelt égövi erdők és cserjések, valamint ültetvények.[4]
Megjelenése
Átlagos testhossza 15 centiméter, testtömege 13-17 gramm.[3] A hím koronája szürkéskék, háta, farka, feje és melle fekete, a hasa fehér. A tojó szürkésbarna, a farka sötétbarna.
_(34722324255).jpg) |
_(36289498896).jpg) |
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik, de esetenként bogyókat és magvakat is fogyaszt.[3]
Szaporodása
Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen a tojó kotlik 13-15 napig. A fiatalok kirepülése, még a 15-17 napot vesz igénybe.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
