Őszi Kornél
| Őszi Kornél | |
 | |
| Született | Őszi Kornél Samu István Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Szőke Jolán (h. 1896–1921) |
| Szülei | Őszi József Fleischer Mária |
| Foglalkozása | újságíró |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Őszi Kornél témájú médiaállományokat. | |
Őszi Kornél (Szilágysomlyó, 1869. május 8. – Budapest, 1939. augusztus 7.[1]) magyar író, újságíró, lótenyésztő, a Sportélet és a Magyar Turf folyóiratok alapítója és főszerkesztője.
Életútja
Őszi József és Fleischer Mária fia, (katolikus hitre tért). Iskoláit részben Szilágysomlyón, majd később Budapesten végezte. Érettségi után az országgyűlési gyorsíró iroda tagjaként állt munkába. Néhány évvel később, 1888-ban lett hírlapíró. 1889−1892-ben a Budapesti Hírlap, 1893–1896-ban a Pesti Hírlap, 1896−1899 között ismét a Budapesti Hírlap és Esti Újság munkatársa, majd a Budapesti Napló szerkesztőségének tagja volt. Pályája felfelé ívelt, azonban 1894-től hallása fokozatosan romlott. Szerkesztette a „Magyarország Párisban” című képes folyóiratot 1897–1898-ban, hogy az 1900. évi párizsi világkiállítás iránti érdeklődést előkészítse. Ekkoriban jutott arra az elhatározásra, hogy a lótenyésztés és versenyzés szolgálatában közéleti hírlapfórumot hoz létre. 1896-ban nagyszabású sportlapvállalatot alapított, mely később magában foglalta a többi között a Sportélet, a Favorit és a Magyar Turf lapokat. (A Sportélet 1896-os alapítását követően, a századfordulón, 1900-ban indította el a Magyar Turf című folyóiratot). 1913-ban versenyistállót és telivér ménest is alapított. Versenyistállóját a magyar határokon túl is jól ismerték. Versenyszíneit a budapesti, alagi, megyeri, tátrai, siófoki és különböző külföldi pályákon az évek során ötszáz telivér hordozta. A „Bankár”, a nagyon gyors „Szapora” és a talán legkitűnőbb, általa kitenyésztett „Bankár-öccse” volt, amivel jelentős sikereket ért el, lovai gyakorta arattak győzelmet Freudenauban, a bécsi Práterben lévő galopp-pályán is.[2] 1896-ban nősült meg, felesége Szőke Jolán (1878–1921) volt, nála 18 évvel korábban hunyt el.[3][4] Gyermekeik: Katalin, Jolán. Katalin leánya révén egyik veje Marschalkó Teofil atléta, újságíró, költő volt (apósa halálakor a Nemzeti Ujság sportszerkesztője).[5] Feleségével közös sírja a Fiumei úti sírkert 17/2-es parcellájában található, a sír feliratát, mely vagy működését méltatja, vagy egy idézet, mára olvashatatlanná tette az idő. Emlékére az 1980-as évek közepétől „Őszi Kornél emlékverseny” futamokat rendeznek galopp-versenypályán, ma a Kincsem Parkban.
Művei
Saját lapjain kívül tárcákat, szépirodalmi hatású kisebb közleményeket, elbeszéléseket írt a Budapesti Hírlapba (1891) Pesti Naplóba (1893, 1895), a Magyar Szalonba (1894–1897), Az Ujságba (1908). Önálló művei:
- Telivérek (1901)
- Jó kompánia és egyéb elbeszélések (1901)
- Sportsmann Zsebnaptár 1906/1914-re (Budapest, 1914)
- Magyar turfkrónika. A „Magyar Turf” kiadása. (Budapest, 1900−1905)
- A magyar lóversenyzés száz éve. 1827–1927. Az Úrlovasok Szövetkezete megbízásából írta: Őszi Kornél. Egyesült kő- és könyvnyomda, Budapest, 1927, 63 o.
- Magyar Turfkrónika. Budapest, 1939, Klein ny. 151 o.
Nemzetközi hírnévre tett szert a Minden pedigreek könyve. (Magyarország és Német-Ausztria.) System Őszi 1936. (Budapest, 1936. Kiad. Őszi Kornél) 92 oldalas műve, melynek második kiadása, már 133 oldalasra bővítve, 1938-ban látott napvilágot. Álnevei: (i) és Ö. K.
Jegyzetek
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi állami halotti akv. 1367/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
- ↑ Pesti Hírlap, 1939. augusztus 12. 183. szám, 12. oldal
- ↑ Őszi Kornélné Szőke Jolán halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi állami halotti akv. 1474/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi állami házassági akv. 1429/1896. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 9.)
- ↑ Nemzeti Ujság, 1939. augusztus 8. 179. szám, 10. oldal
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. 58–59. o.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János Online elérés: 19. kötet, Budapest, 2002. 974−975. oldal
- Révai nagy lexikona XV. kötet (Ottó–Racine). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1922. 64. o.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 675. o. Online elérés