Piskárkos
Piskárkos (Pișcari) | |
Közigazgatás | |
Ország | |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Krasznaterebes |
Rang | falu |
Községközpont | Krasznaterebes |
Irányítószám | 447323 |
SIRUTA-kód | 139090 |
Népesség | |
Népesség | 460 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 122 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
Piskárkos település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
Szatmárnémetitől délnyugatra, Királydaróc és Krasznaterebes között fekvő település.
Története
Piskárkos nevét 1332-ben említette először oklevél Pyskarkos néven, 1428-ban Pyskarkas alakban írták. A 15. század elején már egyházas hely és a Piskárkosi család birtoka volt. 1449-ben a Zsadányi család tagjait iktatták be részeibe, 1457-ben pedig a Vetési családot. 1489-ben Csáky Benedek birtoka volt, de a település negyedrészét Drágfi Bertalannak ítélték oda, 1551-ben pedig Drágfi Gáspár özvegye kapta. Később az erdődi uradalomé, majd a daróczi uradalom része volt és a szatmári várhoz tartozott. 1660-ban Szodoray Mihálynak is volt itt birtokrésze. A szatmári béke után gróf Károlyi Sándoré lett. A Károlyi családé volt a 19. század közepéig. Az 1715. és az 1720. évi országos összeírásban Piskarkos, illetve Piscárcos névalakkal szerepel. A 20. század elején Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott. 1910-ben 1053 lakosából 27 magyar, 1004 román volt. Ebből 1031 görögkatolikus, 20 izraelita volt.
Nevezetességek
- Görögkatolikus temploma.
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.