Kohn Sámuel (főrabbi)
Kohn Sámuel | |
![]() | |
Született | 1841. szeptember 21. Baja |
Elhunyt | 1920. március 11. (78 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | hittudós, főrabbi, történész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kohn Sámuel témájú médiaállományokat. | |
Kohn Sámuel (Baja, 1841. szeptember 21. – Budapest, Erzsébetváros, 1920. március 11.)[1] zsidó hittudós, a Pesti Izraelita Hitközség főrabbija, történész, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke.
Életpályája
Kohn Ignác és Neuschlosz Karolina fiaként született, unokája Kohn Schwerin Götz bajai rabbinak. Gimnáziumi tanulmányait a ciszterciek bajai gimnáziumában végezte, utána két évig Pápán zsidó tanulmányokat folytatott. 1858-tól külföldön, a boroszlói zsidó hittudományi szemináriumban tanult teológiát, ahol Zecharias Frankel, Manuel Joël , Heinrich Graetz, David Rosin voltak tanárai; és 1865-ben a boroszlói egyetemen bölcsészdoktori oklevelet nyert. Mikor a pesti zsidóság 1866-ban magyar hitszónoki állást szervezett, a hitközség Kohn Sámuelt hívta meg; június 2-án az ő ajkáról hangzott el az első magyar nyelvű zsidó hitszónoklat a Dohány utcai zsinagógában. Ezek után a hitközség rabbijává választották.[2] Tevékeny része volt az 1868. évi zsidó egyetemes zsinat összehívásában. A rabbiképző intézet vezérlő bizottságában, ú. m. a VI. községkerületben az elnöki tisztet foglalta el. Sokat tett a pesti zsidóság magyarosítása érdekében.[3] Rabbiműködése 40. évfordulója alkalmából a Pesti Izraelita Hitközség közgyűlése 1906 májusában[4] a főrabbi címet adományozta neki.[forrás?] I. Ferenc József előbb a királyi tanácsosi,[5] utóbb az udvari tanácsosi[6] ranggal tüntette ki. Halálát tüdő- és veselob okozta. Felesége Lőwbehr Katalin volt. Tudományos munkáit magyarul, németül és héberül írta, legszívesebben történeti tanulmányokkal foglalkozott.[7][8]
Cikkei

Cikkei a dr. Kayserlinggel együtt szerkesztett Ung.-Jüdische Wochenschriftben (1871-72. sz. -n jegy és Kronau Miksa álnév alatt írt tárcacikkek); a Honban (1877. 320., 321. sz. A herceg és a rabbi, leány, zsidó-magyar monda a XV. századból); a Történelmi Tárban (1881. Az 1279. budai zsinat végzései); a Zeitschrift d. deutschen morgenländischen Gesellschaft c. folyóiratban (1884. Zur neuesten Literatur der Samaritaner, 1893. Die samar. Pentateuch-Uebersetzung nach d. Ausg. von Petermann u. Vollers); a Századokban (1887. A visszafoglalt Budavár zsidó lakosságának állítólagos emlékirata 1686-ból); a Magyar Zsidó Szemlében (1884. A honfoglaló magyarok és a zsidók, 1887. Török időkből való zsidó sirkő Budán, 1891. Az ó-budai zsidó hitközség a mult század közepe felé, 1898. Schwerini kohn Götz); a Frankel-Grätz, Monatschrift für die Gesch. d. Judenthumsban, a M. Nyelvőrben (1881., 1888.) és a napilapokban; a Pallas Nagy Lexikonában a zsidó történetet írta.
Művei
- Der Prophet Eljah in der Legende. Bresslau. 1863
- Die Pentateucho Samaritano ejusque cum versionibus antiquis nexu. Lipsiae, 1865. (Doctori dissertatio)
- Samaritanische Studien. Beiträge zur samaritanischen Pentateuch-Uebersetzung und Lexicographie. Breslau, 1868 Online
- Hogyan fogadjuk és hogyan hálálhatjuk meg az egyenjogusítást? Zsinagógai beszéd. Pest, 1868
- Gedächtnissrede bei Enthüllung des Meisel-Denkmals, Ugyanott, 1868
- Gedächtnissrede über Dr. W. A. Meisel. Uo. 1868
- Was haben die jüngsten Vorgänge innerhalb der ungarischen Judenheit zu bedeuten? Predigt, gehalten am 16. April 1870. Uo. 1870
- Festrede gelegentlich der Feier der Emancipation. Uo. 1868. (Német és magyar szöveg)
- Worte der Trauer und der Anerkennung, gesprochen am Sarge der Frau Veronika v. Ullman. Uo. 1869
- Worte der Trauer und der Anerkennung, gesprochen am Sarge der Frau Jeanette v. Goldberger. Uo. 1870
- Zsinagógai szónoklatok. Budapest, 1875
- Zur Sprache, Literatur und Dogmatik der Samaritaner. Leipzig, 1875 Online
- Die beiden Gotteswege. Gedächtnissrede auf Dr. Zacharias Frankl. Uo. 1875
- Trauerrede, gehalten am Sarge der Frau Elisabeth Grünbaum. Uo. 1875
- A magyar nemzeti múzeum könyvtárának héber kéziratai (Bp., 1877). (Különlenyomat a Magyar Könyvszemléből.)
- Mardochai Ben Hillel. Sein Leben und seine Schriften (Breslau, 1877). (Különlenyomat a Történelmi Tárból.)
- Izrael bajnoka. Emlékbeszéd Cremieux Izsák Adolf fölött. Tartotta a budapesti izrael. hitközség zsinagógájában 1880. febr. 29. Uo. 1880
- Mit tegyünk az ellenünk intézett támadásokkal szemben? Zsinagógai beszéd. Budapest, 1880
- Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez (Bp., 1881)
- A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig (Bp., 1884). Részben kiadatlan kútforrások nyomán. Budapest, 1884. (Csak az első kötet jelent meg, ez azonban igen értékes anyaggyűjtemény és feldolgozás.)
- A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk. Különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére és munkáira. Budapest, 1889. Online (Először a Magyar Zsidó Szemlében. Önálló német kiadása 1894-ben jelent meg. Online)
- Emlékbeszéd Hirschler Ignácz felett. Uo. 1891
Jegyzetek
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VII. ker. állami halotti akv. 633/1920. folyószáma alatt.
- ↑ T. P.. „Kohn Sámuel tudor, a pesti izr. község magyar hitszónoka.”, Magyarország és a Nagyvilág, Deutsch testvérek, 1866. december 2., 753-754. oldal (Hozzáférés: 2025. március 12.) „Beszédei szabatosak és világosak, épületesek és tanulságosak. Szinte látszólag kerüli más hitszónok által alkalmazott virágos előadású és üres phrasologiába átcsapó szónoklatokat, mikkel a hallgatók érdekét gerjeszteni szándékozik: ő oda törekszik, hogy mély beható történeti felfogással a világot az ő valóságában feltárja, és így ne csak a kedélyre, hanem az észre is hasson.”
- ↑ Adler Illés. „Kohn Sámuel”, Egyenlőség, 1916. március 2., 3-4. oldal (Hozzáférés: 2025. március 13.) „Félszázados munkát, tanítást és építést jelent ez a név. […] E félszázados munka értékének és hatásának királyi elismerését jelentik most áradozva az ujságok. Kohn Sámuel, a mi főrabbink, méltóságos úr lett. […] Ha templomaink szószékéről magyar szót, magyar tanítást hallunk, ő reá gondolunk, aki elsőnek vitte föl templomaink szószékére és véste bele a magyar beszéd villámáramával apáink lelkébe a honszerelem és királyhűség indulatait.”
- ↑ A korabeli újságok már 1879 februárjától folyamatosan főrabbiként említik:„A tudományos akadémia ülése”, Ellenőr, 1879. február 11. (Hozzáférés: 2025. március 13.) „Végre Kohn Sámuel budapesti főrabbi mint vendég ismertette igen érdekesen a 'Magyarország történelmét érdeklő héber kutforrásokat'. Ezen élénk tetszéssel fogadott felolvasásból megemlítjük, hogy a szerző ez adatokat hű fordításban és chronicus rendben sorolja elő munkájában”
- ↑ „A hét eseményeiből”, Tolnai Világlapja, 1907. május 26., 861. oldal „Dr. Kohn Sámuel, a pesti izr. hitközség főrabbija. Hosszú és érdemes működése elismeréséül Ő Felsége királyi tanácsossá nevezte ki.”
- ↑ „Közéletünk munkásai”, Tolnai Világlapja, 1916. március 23. (Hozzáférés: 2025. március 13.) „Dr. Kohn Sámuelt, a pesti izraelita hitközség főrabbiját a hitéletben és a tudomány terén szerzett érdemeiért az udv. tanácsosi méltósággal tüntette ki a király”
- ↑ Ben Joszef. „Kohn Sámuel irodalmi munkássága”, Izraelita Tanügyi Értesítő, 1911. október 1., 336-339. oldal (Hozzáférés: 2025. március 13.) „Annak a régi szellemnek megtestesítője, amely még — Usmoh — dolgozik. A régi boroszlói rabbi iskola szelleme az, mely lelkesítette annak hallgatóit, mely a mesterekről átszállott a tanítványokra, mely egyaránt munkásságra serkentette Frankelt, Grätzt, Rosint, Kaufmannt, és hogy élőket nevezzünk, Bachert, Gudemannt és még számos mást, kik mindannyian lelkes munkásai a zsidó tudománynak.”
- ↑ Goldzieher Ignác. „Kohn Sámuel”, Egyenlőség, 1920. március 20. (Hozzáférés: 2025. március 13.) „Megírta a «Héber kutforrások a magyar történethez » című munkát. Megírta a zsidók történetét Magyarországon, ő az első, aki ezt a tárgyat a maga teljes egészében feldolgozta. Nagyszerűen dolgozta fel! A munka első része megjelentés úgy tudom, a második, befejező kötet nagyobb részével is elkészült. […] Történelmi munkáinak a forrás tanulmányok gazdagsága és alapossága, a tudós történelmi érzékének biztonsága, finomsága, kiműveltsége, továbbá széles látóköre és előadásának, stílusának eleganciája különös értéket ad. Szerencsés kutató volt, tudta, hol kell keresni és ahol keresett, ott rendszerint talált is. […] Humanista lélek volt. Papi működésének huszonötödik évfordulóján mondotta róla Wahrmann Móric, a hitközség elnöke, hogy nincs az egész hitközségben senki, aki ne köszönne valamit Kohn Sámuelnek. Mindenkin segített, akin csak tudott, eredményes jótékony akcióinak se szeri, se száma.”
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. (Az irodalomtörténet és kritika c. alfejezet.) (1930–1941.)
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X